Sándor Alexandra a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karán harmadéves tervezőgrafika szakos hallgatója. Arra törekszik, hogy a csomagolásai a funkcionalitáson túl karaktert kapjanak, élményt adjanak és gondolatot ébresszenek. A 2025-ös hazai HUNGAROPACK Csomagolástervezési Diákversenyre beadott pályázatát díjjal ismerte el a szakmai zsűri.
A művészet már a gyermekkoromat is meghatározta
A Soproni Egyetem hallgatója a Ballast bokszkesztyű csomagolástervezési munkájával pályázott a 2025-ös HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyen, amely aranydíjat kapott. De ne szaladjunk ennyire előre…
Gyermekkorában mi volt a kedvenc időtöltése?
– Mindig is művészetközpontú voltam: sokat énekeltem és zenét hallgattam. Az elemi és az általános iskolai éveimet a székelyudvarhelyi dr. Palló Imre Művészeti Szaklíceum zeneosztályában töltöttem, ahol hegedű főszakon tanultam. Tagja voltam az iskola vonószenekarának és gyermekkórusának is, mellékszakként pedig zongorázni tanultam. A zene mellett már gyermekkoromban is nagyon szerettem a rajzolást és a különféle kreatív alkotói feladatokat, legyen szó akár tanteremdíszítésről vagy egy jó barátnak készített ajándékrajzról. Munkámért gyakran kaptam őszinte dicséretet.
A középiskolai tanulmányai választását mi befolyásolta?
– Amikor harmadik osztályos koromban jelentkeztem az említett művészeti iskolába, olyan jól teljesítettem, hogy rajz szakra is felvehettek volna. A szüleim azonban végül a zene mellett döntöttek. Amikor Magyarországra költöztünk, már rám bízták, milyen irányban folytassam a tanulmányaimat. Így kerültem a budapesti II. kerületi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium emelt szintű rajztagozatára. Jó döntésnek bizonyult, hiszen a zenei tanulmányaimhoz képest több versenyen vehettem részt, és több elismerést is kaptam. A gimnáziumban számos digitális tervezőprogrammal ismerkedtem meg, így már magabiztosabban jelentkeztem a felsőoktatásba tervezőgrafika szakra.
Mindig igyekszem a legtöbbet kihozni a csomagolásból
Azonban nem budapesti intézményt választott, hanem a Soproni Egyetemre jelentkezett. Miért?
– A Soproni Egyetem rendkívül barátságosnak és befogadónak tűnt, ami később be is igazolódott. Számos színes egyéniséggel ismerkedhettem meg, és különösen nagy örömet jelentett számomra a felsőbb éves hallgatók önzetlen támogatása.
Miért éppen a csomagolásra esett a választása?
– A grafika azon területei közé tartozik, amely – bár sokan nem gondolják – komoly kreativitást igényel. A csomagolásra gyakran úgy tekintenek, hogy a termék a lényeg, és szinte mindegy, mibe kerül, amíg megfelelően védi azt. Én azonban hiszem, hogy érdemes a csomagolásból a lehető legtöbbet kihozni. Szeretem a kihívásokat, ezért célom, hogy egy termék csomagolása legalább akkora „kincsnek” számítson, mint maga a tartalom. Az egyetemre kerülve hamar magával ragadott a csomagolástervezés világa. Lenyűgöz, hogy egy ötletes és elgondolkodtató dizájn milyen könnyen magára vonzza a tekintetet. Minél több stílust sajátítok el, annál gazdagabb eszköztárral tudok kifejezni gondolatokat. Az elmúlt években képregényeket is készítek, hogy tudatosabban fejlesszem a történetmesélés vizuális nyelvét.
A legjobb ötleteim skiccelés és kísérletezés közben születnek
Milyen eszközökkel dolgozik, miből merít inspirációt, és vannak-e példaképei?
– Az egyetemi évek alatt megtanultam kihasználni olyan programok lehetőségeit, mint az Adobe Illustrator, a Photoshop, az After Effects vagy a Blender. Számomra azonban továbbra is a papír és a színes ceruza a legkedvesebb eszköz. A legjobb ötleteim skiccelés és kísérletezés közben születnek, és nehezen engedem el ezt a módszert akkor is, ha a digitális eszközök sokszor leegyszerűsítenék a munkát.
Amikor együttműködésbe kezdek valakivel, az első mozdulatom gyakran az, hogy előveszek egy piros vagy kék ceruzát, és telejegyzetelem a füzetemet skiccekkel – a grafitceruzát valamiért kevésbé érzem magamhoz közel.
Brad Mead, Joshua Merchant, Rodrigo Corral és Szabó Levente munkáiból folyamatosan tanulok. Rendkívüli színvilágukkal és letisztult eszköztárukkal képesek megragadni a lényeget, és maradandó vizuális élményt teremteni. A szín és a forma minden dizájn alapja: aki ezt nem érti, nehezen fejlődik tovább.
Volt olyan munkája, amit később átértékelt?
– Amikor a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyre beadtam a bokszkesztyű csomagolást, akkor azt tartottam a legjobb munkámnak. Idővel azonban rájöttem, hogy még többet is kihozhattam volna belőle. Átméretezésre volt szükség, és bizonyos részletekben hiányérzetem maradt. Ugyanakkor azt is megtanultam, hogy semmi sem végleges: amikor lehetőség nyílt a csomagolástervezési világversenyen való indulásra, a munkát továbbfejlesztettem. A csomagolás pontosabb arányokat, letisztultabb megjelenést és finomított logót kapott.
A díjazott munka láthatóvá teszi a „küzdelmet”
Honnan jött az ötlet, hogy bokszkesztyűhöz tervezzen csomagolást?
– Versenyszerűen a muay thai (thai boksz) nevű küzdősportot űztem, és kifejezetten unalmasnak találtam azt a műanyag zsákot, amelyben a kesztyűt tartottuk. Olyan csomagolást szerettem volna létrehozni, amely vizuálisan erőteljesebb, és megmutatja a bokszkesztyű valódi lényegét – azt, hogy ebben edzenek és versenyeznek a sportolók. Fontos volt számomra, hogy a „küzdelem” gondolata a csomagoláson is megjelenjen. A koncepció része az a dramaturgiai elem is, ahogyan a csomagolás kinyílik, és feltárul egy kiütés pillanata.
A szívemhez közel álló további projektjeim
Van még olyan csomagolásterve, amely különösen közel áll Önhöz?
– Ilyen a sörkampány, amelyet Rosta Péter tanár úr óráján egy fiktív márka számára készítettünk: alumíniumpalack-csomagolást és a hozzá kapcsolódó marketinganyagokat terveztünk. Ez lett az egyik kedvenc munkám.
A sörösüvegek megszokott sötétzöld színét választottam alapnak, amelyet firkamotívumokkal és egy énekes figurával tettem élővé. A célom az volt, hogy a sörfogyasztás utáni felszabadult hangulatot ragadjam meg – hiszen van, akinek elég egy korty, és máris dalra fakad.
Szintén kedves számomra az a projekt, amelyben Sopron város arculatának részleges megújításán és egy kapcsolódó reklámkampányon dolgoztunk Szigethy Anna tanárnő irányításával.
A feladat során logót és olyan plakátokat terveztünk, amelyek egy-egy látnivalót kiemelve a helyieket és a turistákat egyaránt megszólítják.
Harmadik meghatározó munkám a Sopront körülölelő túraútvonalakhoz kapcsolódó csomagolásterv volt. A koncepciót a Lővérek ösvényei inspirálták. Rusztikus, természetközeli, enyhén nyersebb karaktert kerestem. A fő színek között megjelent a természetes zöld, a krémfehér, a figyelemfelkeltő sárga és a hangulatot mélyítő sötétkék.
A csomagolás ma már jóval több, mint pusztán védelmi eszköz
Véleménye szerint merre tart a csomagolástervezés?
– Egyre inkább dizájnközpontúvá válik. Ma már nem elegendő, ha a csomagolás pusztán védelmi funkciót lát el. Legyen szó átlagos vásárlóról vagy gyűjtőről, a csomagolást egyre igényesebbre tervezik. A figyelemfelkeltés kulcsfontosságú: a formának és a grafikának úgy kell közvetítenie a termék tulajdonságait, hogy közben a minőséget és az egyediséget is kommunikálja. Sok esetben a külső megjelenés már a termék szerves részévé válik. Ha a csomagolás kiemelkedik a tömegből, könnyebben megjegyezhető. Limitált kiadások esetében ez az értékérzet még hangsúlyosabb.
A mesterséges intelligencia megjelenésével sok minden átalakult. A generatív MI egyre meggyőzőbb vizuális tartalmakat hoz létre, a csomagolás azonban nem maradhat a képernyőn: anyagválasztásban, szerkezeti kialakításban és gyárthatóságban is működnie kell. Ha ez az átfordítás hiányzik, a látvány könnyen puszta ígéret marad. Éppen ezért örömtelinek tartom, hogy több márka ismét kézzel fogható, analóg megoldásokhoz nyúl – kollázsokhoz, textúrákhoz, nyersebb tipográfiához és formavilághoz. A „tökéletlenség” gyakran éppen attól válik értékké, hogy emberibb, és ez erősíti a hitelességet.
Mit jelent Ön számára a fenntarthatóság?
– Családunk régóta elkötelezett az újrahasznosítás mellett. Azt valljuk, hogy amit lehet, használjunk tovább: amíg valami működik, használható és javítható, ne dobjuk ki.
Bármit is hoz a jövő, hiszem, hogy helytállok
Mik a jövőbeli tervei, és milyen munkát szeretne a tanulmányai befejezése után?
– Nem tervezek hosszú távra előre, de bármit is hoz a jövő, biztos vagyok benne, hogy megállom a helyem. Tizennégy éves voltam, amikor Erdélyből Magyarországra költöztünk, és akkor sem tudtuk, sikerül-e alkalmazkodnunk a változáshoz – mégis megtaláltam itt az utamat. A szakmai pályafutásomat illetően is hasonlóan gondolkodom.
Ahogy a legtöbben, minden bizonnyal én is gyakornokként kezdem majd egy cégnél, később pedig egy nagyvállalatnál helyezkedhetek el. Ugyanakkor az álmaimban egy független alkotóműhely csapatának tagja vagyok, ahol különleges és emlékezetes projekteken dolgozunk.
Csomor Zsolt, Rosta Péter, Szarka Gabriella | Fotók: Sándor Alexandra