A rangos szakmai elismerés mögött olyan pályafutás áll, amely a Budapesti Műszaki Egyetem kutatói világától a nemzetközi vezetői szintig ívelt. Az idei Év Menedzsere Díjjal kitüntetett Dr. Szászi István projektmérnökként kezdett a Bosch csoportnál, és a vállalat magyarországi, valamint adriai régiójának vezetőjeként zárta le pályafutásának ezt a fejezetét.
A tanári pálya helyett inkább a műszaki irányt választottam
Az Év Menedzsere Díj a hazai üzleti élet egyik legrangosabb elismerése, amely olyan szakemberek munkáját díjazza, akik hosszabb időn keresztül teremtettek értéket, építettek szervezeteket, ösztönözték az innovációt és a tágabb környezetükre is hatást gyakoroltak.
Az Év Menedzsere Díjat 2026-ban Dr. Szászi István vehette át, aki 22 éven át dolgozott a Bosch csoportnál, és 2021-től a vállalat magyarországi és adriai régió vezetőjeként tevékenykedett 2026 június végéig.
A díj apropóján Dr. Szászi Istvánt az eddigi életútjáról kérdeztük, amely a mátészalkai szülőhelyétől a Budapesti Műszaki Egyetemre (BME), onnan a kutatói pályára, majd a Bosch nemzetközi vezetői világába vezetett.
Mátészalkáról indulva jutott el a Bosch regionális vezetői székéig. Milyen gyermekkort vitt magával az útra?
– Tanárcsaládban nevelkedtem. Édesapám gépkocsivezető-oktatóként is dolgozott, így gyerekkoromtól körülvettek az autók. Édesapámmal sokat szereltem, természetes volt számomra, hogy motorok, váltók, alkatrészek között töltöm az időmet. Valójában a műszaki érdeklődésem akkoriban kezdődött, a garázsunkban.
Habár szüleim tanárnak szántak – esetleg orvosnak –, én más utat választottam. A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára jelentkeztem, járműmérnöki szakra.
A mérnöki pálya akkoriban kevésbé volt általános választás, engem nagyon érdekelt, mi hogyan működik. A különféle technikát nemcsak használni akartam, de megérteni is.
A tehetség önmagában kevés – a kitartás és szorgalom is fontos
Magával ragadó volt az egyetem hangulata, ahol sok hasonló érdeklődési körű emberrel találkozhatott?
– Az első időszak számomra kissé kijózanító volt. A kollégiumban olyan hallgatókkal kerültem egy szobába, akik az ország legismertebb gimnáziumaiból érkeztek. Az egyik első kérdésük az volt, hogy a gimnáziumom hol szerepel az országos rangsorban – én még azt sem tudtam, hogy létezik ilyen lista. Akkor szembesültem először azzal, hogy mennyire különböző háttérrel érkeztünk ugyanarra az egyetemre.
Sok tekintetben hátrányból indultam, és keményen kellett dolgoznom azért, hogy felzárkózzak. Utólag azonban hálás vagyok ezért. Megtanított arra, hogy a tehetség önmagában kevés, a kitartás és a szorgalom legalább annyira fontos.
Az ipari projektek megváltoztatták az addigi elképzeléseimet
Az egyetemi évek után, a munkaerőpiacra kerülve hol és milyen pozícióban kezdődött a pályafutása?
– Az egyetem elvégzése után a BME-n oktattam, kutattam, doktori képzésben vettem részt. Hosszú időn keresztül úgy gondoltam, hogy az egyetemi világban maradok, a tudományos pálya és a kutatás szabadsága ugyanis rendkívül vonzott. Szerettem új kérdésekkel foglalkozni, új összefüggéseket keresni, és olyan problémákon dolgozni, amelyekre még nem létezett kész válasz. Akkoriban az volt a célom, hogy egyszer professzor legyek.
(Fotó: Bosch)
Ezt a szilárd elképzelésemet idővel az ipari projektek változtatták meg. A Knorr-Bremse fejlesztései világítottak rá először, hogyan válik egy kutatási eredményből piacképes termék. Olyan vezetéstámogató rendszereken dolgoztunk, amelyek akkor a jövőt jelentették. Lenyűgözött, hogy egy ötlet vagy kutatási eredmény nem csupán tudományos publikációként létezik, hanem valódi hatást gyakorol az emberek életére.
Egyre inkább éreztem azt, hogy a műszaki tudás önmagában nem elég. Ha nagyobb rendszereket akarok megérteni és alakítani, akkor ismernem kell az üzleti működést is.
Ezért vezetői és üzleti tanulmányokba kezdtem. Meg akartam érteni a stratégiai döntések hátterét, a vállalatok működését, a pénzügyi összefüggéseket és azt, hogy egy technológiai innovációból miként teremthető üzleti érték. Utólag visszatekintve ez a felismerés hatalmas fordulópont volt az életemben.
Mi volt az a pillanat, amikor végleg eldőlt, hogy elhagyja az egyetemi pályát?
– Egyszer megkérdeztem a professzort, mikor lehetek egyetemi docens. A válasza az volt, hogy ehhez 10 év egyetemi gyakorlat szükséges. Akkorra már minden egyéb feltételt teljesítettem, már csak az a három év hiányzott. Ez azt jelentette számomra, hogy a következő néhány év a várakozásról szólna. Én viszont mindig azokban a helyzetekben éreztem jól magam, ahol új kihívások vártak, folyamatosan kellett fejlődni, és nem volt előre kijelölt út. Akkor, 2004-ben döntöttem úgy, hogy hét év után felmondok – ez volt a karrierem első fejezete.
A hazai Bosch talán legkülönlegesebb karrierútja
Hogyan került a Boschhoz, és milyen pozícióban kezdett?
– Majdhogynem csak úgy „bekopogtam”: a BME-n volt egy állásbörze, ahol leadtam az életrajzomat a Bosch pultjánál – felvételt nyertem, és légzsákvezérlő rendszerek fejlesztési projektjein kezdhettem el dolgozni. Előítéletekkel érkeztem, hiszen sokan beszéltek a multikról úgy, mint személytelen, kizárólag eredményközpontú szervezetekről. Szerencsére a Bosch esetében erről szó sincs.
Mivel a vezetők hamar felismerték a bennem rejlő lehetőséget és tartalékot, alig fél év múlva már egy németországi vezető-utánpótlási programban folytathattam. Ott a Bosch egyik üzletágának felsővezetése mellett dolgoztam technikai asszisztensként, ami a gyakorlatban egy intenzív felsővezető-utánpótlási pozíciót jelentett.
2009-ben visszatértem Magyarországra, és először csoportvezetőként, majd osztályvezetőként folytattam a munkát. Ekkor már vezetőtámogató technológiák, videókamerás és radarszenzoros fejlesztések irányításával is foglalkoztam.
2013-ban ismét Németországba küldtek, ahol egy globális fejlesztési szervezet vezetését bízták rám. A hidraulikus fékrendszerek fejlesztéséért feleltem világszinten – a munkám Kínára, Japánra, Indiára, az Egyesült Államokra és Európára is kiterjedt. Ezt a feladatot közel 5 éven át láttam el.
2018-ban ismét hazatértem, és átvettem a Budapesti Fejlesztési Központ egyik üzletágának vezetését. Egy évvel később, 2019 áprilisában a fejlesztési központ vezetője lettem, első magyarként ebben a pozícióban.
2021-től pedig ezen feladatok mellett a Bosch magyarországi és adriai régiójának vezetői feladatait is elláttam. Emellett létrehoztam és vezettem a Magyarországot, Romániát és Bulgáriát összefogó mérnöki klasztert, amely több mint 5000 fejlesztőmérnök munkáját fogja össze. Ezt a kettős vezetői szerepet egészen 2026 júniusának végéig töltöttem be, amikor is lezártam karrierem második fejezetét, búcsút intettem a Bosch csoportnak, hogy új kihívások után nézzek.
Túl kell látnunk a cég falain
Az eddigi pályafutása során mi jelentette a legnagyobb kihívást?
– Minden szakasznak megvolt a maga kihívása. Kutatóként meg kellett tanulnom az ipari világ működését. Mérnökként vezetővé kellett válnom. Később pedig már vezetőket vezettem.
Németország különösen fontos iskola volt számomra, ahol magyarként kellett helytállnom olyan környezetben, amely szakmailag és kulturálisan is különbözött attól, amit korábban ismertem. Utólag mégis azt mondom, hogy ezek az évek formáltak igazán vezetővé.
Milyen értékek mentén dolgozott az elmúlt évtizedek alatt?
– Abban, hogy a jövő technológiai kihívásait senki sem oldhatja meg egyedül. Mindig azt vallottam, hogy túl kell látnunk a cég falain.
Ezért vállaltam szerepet az egyetemi világban, innovációs szervezetekben és kutatási együttműködésekben is. Meggyőződésem, hogy Magyarország akkor lehet igazán versenyképes, ha az egyetemek, kutatóhelyek, startupok és a nagyvállalatok nem különálló szereplőkként, hanem egy közös ökoszisztéma részeként működnek.
Ez a díj nemcsak elismerés, de visszajelzés is
Az eddigi munkásságát a MOSZ is elismerte, hiszen idén megkapta a rangos Év Menedzsere Díjat. Mit jelent számára ez az elismerés?
– Pályafutásom során több szakmai és állami elismerésben részesültem. Megkaptam például a műszaki és innovációs teljesítményt elismerő Gábor Dénes Díjat, a Menedzserszövetség Év Innovációs Különdíját, Mátészalka díszpolgári címét és a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is.
Az Év Menedzsere Díj viszont kicsit más jellegű, különleges elismerés számomra. Amikor felhívtak telefonon, és elmondták, hogy engem választottak az év menedzserének, néhány másodpercig meg sem tudtam szólalni – velem pedig ritkán fordul ilyen elő.
Még másnap is a díj hatása alatt álltam. Óhatatlanul is végiggondoltam azt az utat, ami idáig vezetett. Eszembe jutottak kollégák, vezetők, családtagok és mindazok, akik valamilyen szinten részesei voltak ennek a történetnek.
Ez a díj számomra nemcsak személyes elismerés, de visszajelzés is arról, hogy a munkámat a szakmai közösség is értékesnek tartja.
Elérkezett az idő, hogy végre nyílt vízre evezzek
Eddig beszéltünk múltról, jelenről, a jövőbeli terveiről viszont még nem. Mi lesz élete harmadik fejezetében?
– A deep tech (mélytechnológia), az innováció, a vállalkozásépítés és a technológiatranszfer területe. Mindig is érdekelt, hogyan lehet tudományos eredményekből sikeres vállalkozásokat építeni. Magyarországon rengeteg tudás és tehetség található – a kihívás sokszor nem az ötlet megszületése, hanem az, hogy megvalósuljon. A következő években ezen a területen szeretnék értéket teremteni.
Nem túl bizonytalan lépés egy ilyen sikeres pálya után az ismeretlent választani?
– De igen – és talán éppen ez benne a legizgalmasabb. Egy hasonlattal élve, a vállalati világ – amiben én is éltem – olyan, mint egy úszómedence. Jól elkülönülnek benne az egyes pályák, ismerjük a szabályokat, nekünk már „csak” az a feladatunk, hogy minél gyorsabban ússzunk.
Úgy érzem, hogy ideje kimennem a nyílt vízre, ahol nincsenek bóják, kijelölt pályák, és nem mindig látszik előre az út. Az eddigi életem során is azok a helyzetek vittek előre, amelyekben volt bizonytalanság, felfedeznivaló, és lehetőség valami új létrehozására.
Ha visszatekintek a múltra, a mátészalkai gyermekkortól a kutatói éveken, a Boschon és az Év Menedzsere Díjon át egészen a mostani döntésig egyetlen közös pont rajzolódik ki előttem. Az, hogy mindig a bizonytalan inspirált és motivált – most ismét egy ilyen időszak kezdődik.
Csomor Zsolt | Fotók: Bosch
Transpack Tudástár: technológiatranszfer – A technológiatranszfer kutatási, mérnöki vagy deep tech eredmények gyakorlati ipari, üzleti és piaci hasznosításba vitele; célja, hogy az egyetemi, kutatóhelyi és vállalati tudásból versenyképes termék, szolgáltatás, startup vagy innovációs ökoszisztéma épüljön.
