Németországban jó ideje tervezik, hogy az élelmiszercsomagoláshoz használt nyomdafestékek szabályozását szigorítják. Egy ilyen rendelkezés nemcsak a németországi csomagológyárakat érinti, hanem kiterjed minden olyan termékre, amely az élelmiszer csomagolóanyaggal érintkezik és Németországban piaci értékesítésre kerül. Ez azt jelenti tehát, hogy a Németországon kívüli gyártóknak is igazolni kell, betartották-e az előírásokat.
A projekt megvalósítása az EU-felelősöktől függ, akiknek dönteni kell, hogy hoznak-e európai szabályzást, vagy a csomagoló-festékanyagokra vonatkozó szabályozást visszadják a tagállamoknak.
Kiindulási helyzet
Az a jelenség régóta köztudott, hogy a csomagolásból az élelmiszerbe jutnak bizonyos anyagok. Tanulmányok igazolják, hogy a csomagolásból olyan mennyiségű anyagok kerülnek ételeinkbe, amelyek a fogyasztók emésztését nagyobb mértékben terhelik meg, mint a sokat vitatott növényvédőszerek.
A német tartományi hatóságok, s nem utolsó sorban az EU, évtizedek óta azon fáradoznak, hogy a fogyasztók egészségét veszélyeztető ún. migráns anyagok a lehető legkevesebb mértékben jussanak az élelmiszerekbe. A műanyag csomagolóanyagok esetében régóta körültekintően szabályozzák, milyen anyagokat és kemikáliákat használhatnak az előállításukhoz. A csomagolóanyagok más komponensei ezzel szemben – idetartoznak a nyomdafestékek is -, máig nincsenek pontosan és részletesen megadva.
A rendelet okai
2005-ben a ITX-botrány megrázta a csomagolóanyag világát: Olaszországban olyan mennyiségű UV sugárzásra keményedő szubsztanciát állapítottak meg egy csecsemőtáplálékban, amely a fogyasztóvédelmi hatóságok ellenőrzése alapján messze túllépte a megengedett határokat. A csecsemőtáplálékot az olasz hatóságok visszavonták a szupermarketok polcairól és megsemmisítették, több millió Euro kár keletkezett. A kereskedelem villámgyorsan reagált erre a hírre egész Európában és követelte, hogy ezt az anyagot vegyék ki a festékanyag receptúrájából, a festékanyag rendszerét alakítsák át és adott esetben a már legyártott csomagolóanyagokat vonják vissza.
Ezen eset kapcsán 2008-ban elkezdték Svájcban kivizsgálni, hogy az ITX-en kívül vannak-e még további más anyagok is, amelyek a fogyasztókat veszélyeztethetik. Az iparral együtt készítettek egy listát azokról az anyagokról, amelyek azon kemikáliák számát korlátozza, hogy a jövőben milyen nyomdafestékek kerüljenek a csomagolóanyagokra. 2011-ben jogerőre emelték az úgy nevezett a svájci csomagolótinták rendeletét (SR 817.023.21), amely a Svájcban eladásra kerülő összes termék csomagolására vonatkozik.
Miért kell még egy rendelet?
Habár Svájc köztudottan nem tartozik az EU-hoz, mégis azzal a reménnyel vezette be az Unió a svájci rendeletet, hogy a biztonság az élelmiszer-csomagolás terén a szövetséges országokon belül javuljon. A Svájccal való szoros kereskedelmi kapcsolatok okán arra számítottak a szakemberek, hogy ez a jogszabály a határokon túlra is pozitív hatást gyakorol.
A negatív esetek, mint például az, hogy Belgiumban a cereáliák csomagolóanyagából származó benzofenon-túlterhelést tapasztaltak, valamint a NETSA jelenléte az édességek csomagolóanyagában, arra ösztönözték a Német Kockázatértékelő Intézményt (BfR), hogy ezen feltevéseket felülvizsgálva átfogó tanulmányt készítsenek Németország számára.
Ehhez a kiskereskedelmi polcokról illetve közvetlenül a csomagológyárakból 57 csomagolóanyag-próbát készítettek és körültekintően bevizsgálták. Kimutatták, hogy a benzofenon és a NETSA változatlanul átvándorolt az élelmiszerekbe, holott az ipar szavatolta, hogy ezeket a szubsztanciákat a jövőben kiiktatja. Ugyanígy problémásnak minősült a becsomagolt élelmiszerben bizonyos lágyítók és akrylatok, valamint elsődleges illatos aminok és ásványi olaj komponenseinek a jelenléte, mert ezek rákkeltőnek számítanak.
Az eredmények felhatalmazták az intézetet, hogy törvényt alkosson arról az eljárásról, amely egyértelműen szabályozza, hogy a nyomdafestékekben milyen szubsztanciákat használhatnak fel.
A rendelet tartalma
A törvénytervezet – a probléma körülírása és indoklása mellett- tartalmaz egy szubsztancialistát jelenleg 535 szubsztanciával, amelyek a nyomdafestékhez hozzáadva még kereken 900 szubsztanciához használhatóak fel a műanyagokra vonatkozó rendelet alapján. A svájci rendelettel ellentétben a német szabályozásban tetszőleges mennyiségben használhatnak fel a nem listázott anyagokból, amennyiben nem CMR-szubsztanciákról van szó. A CMR-szubsztanciák rákkeltő hatásúnak, az örökítőanyagot megváltoztató vagy az átörökítést veszélyeztető anyagoknak minősülnek. A listában nem szereplő szubsztanciák felhasználásának feltétele, hogy az élelmiszerben vándorolhatnak át. Az igazolható határ 10 ppb koncentráció tartományban felel meg.
Újdonság: kötelező a konformitási nyilatkozat
Amíg a nyomdafestékekre vonatkozó svájci szabályozás és az Európa Tanács ajánlata a gyártótól csak egy belső konformitási vizsgálatot követel meg, addig a csomagolóanyagok festékére a német rendelet tervezete konformitási nyilatkozat kiállítását írja elő. Ebbe beletartozik a feldolgozó, vagyis rendszerint a csomagológyárnak minden információval rendelkeznie kell, amelyek a németországi felügyeleti hatóságok számára lehetővé teszik, hogy a csomagolás konformitását felülvizsgálják.
A felhasznált szubsztanciákat részletesen meg kell nevezni, amelyek a migrációs határ alapját képezik vagy nincsenek a listában felsorolva. Hasonlóképpen kell visszaigazolni, hogy a csomagolóanyagok az előírásoknak és a rendeleteknek megfelelnek.
Az átalakítás költségei
A rendelet bevezetése a németországi hatóságok számára jelentős költséggel jár. A csomagolás ellenőrzéséhez a felügyeleti szerveknek bővíteni kell a laborkapacitását, amely mintegy 5 millió euróra becsülhető. A személyzet és a berendezés költségei évente 1,2 millió euróra tehető.
Az ipar becsült költségei még ennél is tetemesebbek. A nyomdafestékgyártók mintegy 20 millió euró költséggel számolnak. A ráfordítandó kiadásokat a szállítói megbízásokra terhelik a szubsztanciák pótlólagos konformitási nyilatkozat elkészítésétől kezdve, a vevőkkel való kapcsolattartáson, az új receptúrák elkészítésén keresztül a lista feltételeinek megteremtéséig. Vállalkozásonként mintegy 1 millió többletköltséggel számolnak.
A csomagolóipar számára a konformitási nyilatkozat egyszeri előállításának költsége a rendelet közlése szerint mintegy 33.000 euróra rúgnak. Közel 50.000 konformitási nyilatkozattal számolnak évente, amelyet az iparnak kell előteremtenie.
Hatályosság
A 21. rendeletet, amely a fogyasztási cikkek rendeletének változásáról szól, valamint a nyomdafestékről szóló rendelet hivatalos tervezetének előterjesztését, az illetékes hatóságok hajtják végre. Ez többek között a német irányelv meghatározásával magyarázható az európai szabályozás szerkezetében.
A törvény hatályba lépését követően két éves szerkezetátalakítási haladékot irányoztak elő. Mindesetre kétség merül fel, hogyan fogadja el a piac ezt a határidőt. Várható az is, hogy a csomagolóanyagok megrendelői lényegesen korábban vezetik be a szabályokat, hogy a gyorsabb konkurens cégekkel szemben ne szenvedjenek piaci hátrányt. Azzal is számolnak, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek és a fogyasztók figyelemmel követik a változásokat.
Összefoglalás
Habár Németországban régóta kifogásolják a nyomtatott élelmiszer-csomagolóanyagokat, mégis a Német Kockázatértékelő Intézmény véleménye szerint a biztonság kívánni valót hagy maga után. Mivel a pontos szabályozás eddig csak Svájcban történt meg, a németországi hatóságoknak hiányzik egy átfogó és részletes irányelv, amellyel a csomagolásokat kiértékelik és adott esetben a forgalomból kivonják.
A nyomdafestékekről szóló rendelet bevezetése kötelezne a Németországban eladott élelmiszer-csomagolóanyag gyártóit egy minden részletre kiterjedő nyilatkozat elkészítésére, valamint igazolniuk kellene, hogy az előírásokat betartották minden nyomtatott csomagolás esetében.
ADJUVO Kft.
Packaging Compliance Made Easy
www.adjuvo-online.com
[email protected]
