Két szakvásárban is megmutatta magát a Poliol
A Poliol PET Packaging Kft. Magyarország egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező flakonfúvó cége. Az elmúlt több mint 20 évben sok milliárd műanyagpalackot gyártottak, több száz szerszámot terveztek és készítettek, gépgyártásuk a nemzetközi élvonalat képviseli. A PET flakon napjaink legkedveltebb csomagolóanyaga az ital-, az élelmiszer- és a vegyipar területén. Szabó Bélával, a családi vállalkozás tulajdonosával beszélgetünk.
– Bizonyos támogatási rendszer szerint jutnak többletforrásokhoz a hazai vállalkozások, amit az unió, kormányzat és a programirodák hirdetnek meg – mondja Szabó Béla. – Ebbe a keretbe a Poliol PET Packaging Kft. is belefér, különösebb panaszunk nem lehet. Egy magyar kisvállalkozás számos esetben a globális, nemzetközi vállalkozásokkal versenyez, azok tulajdonosa, tulajdonosai többnyire a háttérben maradnak. A nemzetközi holdingok termelését, forgalmát nagy számokkal lehet körbeírni, óriás mennyiségű tartalékokkal kereskednek. Velük szemben akkor álljuk a versenyt, ha felkészültek, gyorsabbak és rugalmasabbak vagyunk.
– A Poliol központja a Tisza-parti Lakitelek, szomszédságban az üdítőitaláról és boráról neves Nyárlőrinccel, az ásványvizeiről ismert Szentkirály településsel. Milyen kapcsolatokat ápolnak egymással?
– Mindhárom említett település belefér egy 10 kilométeres átmérőjű körbe. Ez a közelség máig meghatározza együttműködésünket a Szentkirályi-Kékkúti Kft.-vel, a Maspex Olympossal és a Szikrai Borászati Kft.-vel. Mindegyik cég kiemelt megrendelőnk, elődeikkel csaknem három évtizede kezdődött a kapcsolatunk. Telephelyünkön, az egykori lakiteleki Szikra Mgtsz üzemében készítettük Balogh Sándor, Balogh Levente édesapja igényei alapján az üdítős palackot.
– Honlapjuk nyitóoldala visszarepíti a látogatót az 1900-as évek elejére. Azt gondolhatnánk, átmentették a múltat. De nem! Fontos volt az ön számára, hogy az új építésű falazat korhű homlokzattal készüljön?
– Ami épületet lát a Tiszakécske felé vezető útról, egy három évvel ezelőtti bővítés eredménye. Korábban a téesz világból örökölt telephelyen egyszerű körülmények között dolgoztunk. Amikor üzembővítési fázisba jutottunk, gondoltam, szakítsunk a sablonos, egyforma, jellegtelen külsőkkel. Nekem leginkább a múlt század elején elterjedt formák tetszenek, például az egykori Csepel Művek csarnokai nagyon megfognak a hagyományokhoz ragaszkodó külsejükkel. A mi üzemépületünk külső homlokzatával a múlt századforduló hangulatát akartam jelképezni, pontosabban üzenni, hogy mi hosszú távú stratégiát követünk.
– Így azok fogalmaznak, akik erősen kötődnek lakókörnyezetükhöz. Jól gondoljuk, ebben a községben született?
– Jászberényben születtem, nevelkedtem. A kecskeméti főiskolán egy tanárom javaslatára műanyag-feldolgozást tanultam. Családommal a „hírös” városból egy kis kerülővel 33 éve költöztük Lakitelekre.
– A cégtörténet alapján negyedmagával 1989-ban alapította a céget.
– Nagyon fiatalok voltunk, együtt dolgoztunk egy projekten. Miután végeztünk a feladattal, a cég fennmaradt, de elváltunk egymástól. Társaim mentek tovább a maguk útján.
– Egyenes volt az út a kezdettől a mai mintegy 100 milliós darabszámig?
– Egy kicsit ugorjunk vissza az időben! A kilencvenes évek elején üzemvezetőként egy kft.-nél dolgoztam itt. PET-flakon és előformagyártás volt a profilunk. Nagy volt az igény, mégis csődbe jutottunk. A kudarcunk valódi oka a tőkehiány volt. Az akkori főtulajdonos kérdezte, érdekel-e az ingatlan. Érdekel, mondtam, de pénzem nincs a vásárláshoz. Ő 8 éves részletfizetésre eladta nekem a telephelyet. Ez nyitott új fejezet az életünkben, innentől kezdődően főállásban vezettem a vállalkozást, „saját arcommal” kellett teljesíteni a kötelezettségeket. Jelenleg 6-8 saját géppel, évente 70 millió flakont készítünk. Ennél azonban összetettebb volt a sorsunk. A Poliol életének egyik nagy húzóereje kezdetben a gyorsan fejlődő szentkirályi igénye volt, számukra gyártottunk flakonokat.
– Kitől vásárolta meg a szükséges első gépet?
– Egy kecskeméti társaság eladta az egyszerű, kézi működtetésű flakonfúvót. Ezt követte további, saját tapasztalatból összeszerelt 2 darab berendezés üzembe állítása. Ez volt az alap.
– Hogyan alakult a későbbi szakosodás? A palackok zömét ma is az élelmiszeripar igényli?
– A döntő többség változatlanul az élelmiszeriparé, a kisebb részen osztozik számos háztartási, autóipari, kozmetikai, vegyipari és a játékipari ágazatba sorolt vállalkozás.
– Szakmai, környezetvédelmi körökben örökös vita a műanyag csomagolóeszköz kontra üvegcsomagolás használata. Hogyan ítéli meg a két ágazat küzdelmét?
– Az üvegnek örök marad a szépsége. Ha körbevezetem az irodámban, láthatja, a polcokon 1880-as évek óta gyűjtött üvegek sorakoznak. Fogalmazhatnám körbeírtan, de hadd legyek szókimondó: az üvegcsomagolást nehéz lenyomni a kereskedelmi hálózatok torkán, mert számos kifogást keresve nem vállalják fel a visszaváltás teendőit.
A műanyag flakonok kiterjedt használatával az irdatlan mennyiségű hulladék nem fér el a lerakókban. Nagy feladat megtalálni a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás módját. Amikor alacsony az alapanyag ára, nehéz értékesíteni a visszagyűjtésből keletkezett, magas szinten feldolgozott másodlagos anyagokat. Szóba jöhet a többször használatos műanyagpalack, de számolni kell az elöregedéssel, az idegen anyagtól való szennyeződéssel, amelyet, ha nem vesznek észre, jelentős a kockázata. A gazdag országokban egyszerű megoldással élnek, az adott termék árát megterhelik 25-50 egynéhány euró centtel. Ezzel elérik, hogy biztosan akadjon egy gyűjtő ember, vagy gyerek a családból, aki ezért a betétdíjösszegért elviszi a palackot a gyűjtőhelyre. Amikor Magyarországon a betétdíj kérdése felmerül, a forgalmazók ellenállnak, arra hivatkoznak, a vásárlóik kétszer is megfontolják, hogy vegyenek-e vagy se betétdíjas terméket. A kereskedők eddig mindig meggyőzték a képviselőinket. Egy magyar embernek számos területen példakép Németország – megjegyzem, szokásokban, neveltetésben nem állunk német szinten. Ott egy lakóház lépcsőházában szó szerint belebotlunk a palackokba, ott gyűjtik, visszaviszik. Általánosan mondom, egy ország minél messzebb áll a fejlett országoktól, annál több az eldobott csomagolóanyag mennyisége.
– Kína, a műanyaghulladékok célországa hamarosan leállítja a hulladékimportot. Hogyan érinti mindez a magyarországi, pontosabban a Poliol törekvéseit?
– Nem hiszem, hogy drámai időszak elé nézünk, hiszen nekik is értékes nyersanyag a feldolgozott hulladék. A kínai ruhafélék anyagában magas arányban szerepel a hulladékból gyártott szál. Európában is van hulladék-felhasználás, csak más típusú. Ha bezárja kapuit Kína, helyébe lép India, lesz Vietnam, mindig a könnyebb ellenállás felé megy a gazdaság.
– Egy, a Poliol PET Packaging Kft.-t ismertető leírás alapján kezdetben PET flakonokat gyártottak. Gyors növekedésük elvezetett a saját fúvógép kifejlesztéséhez. Jelenleg évente mintegy 70 millió palackot készítenek, gépgyártásuk nemzetközi színvonalú. Más cégek egyéb utakat követve rendre kiszervezik a szerszám- és gépgyártásukat. Ön miért döntött másként?
– Kezdetben csak flakont gyártottunk, s ahogy bővült a termelés, néhány év után elkészítettük az első saját igényű gépet és szerszámokat. A szerelőműhelyben napjaikban, egy időben 5 darab automata palackfúvógépet tudunk készíteni. A gyártás e területen is jelentős mértékűvé fejlődött. Ha értékesítünk egy gépet, ahhoz készítünk szerszámokat is. A saját hatáskör fenntartása kedvező árfekvést kínál, emellett növeli a rugalmasságot, nem kell az értékesítésbe és a fenntartásba egy harmadik félt bevonni. A megrendelésekhez szükséges szellemi és gyártókapacitást megteremtettük. Vettünk egy öttengelyes gyártógépet, ilyen berendezéssel dolgoznak az európai legnagyobbak is. Az alkatrészek döntően helyben készülnek, a legmodernebb maró és esztergagépek segítik a munkánkat. Megrendelőink számára gyártógépeket és 6-14 vagy éppen 20 fészkes szerszámgarnitúrákat készítünk.
– Mit jelent a Poliol gépek nevében az uni-kifejezés?
– Az uni-jelölés a széles szerszámpalettára utal, működtetésük elektromos, divatosan mondva okos berendezések.
– Nincs két éve, hogy ügynökhálózat-építésbe vágtak. Mi volt ennek a lépésnek az oka, és mit remélnek a döntéstől?
– Korábban is ápoltunk külföldi kapcsolatokat, de a továbblépéshez erősíteni szükséges a jelenlétünket, például az észak-európai, illetve a szomszédos országokban. Nincs irodánk, szervizünk Szerbiában, Romániában, Horvátországban, Macedóniában, Szlovákiában, de a megbízásunkból az ottani képviselőink látogatják ügyfeleinket. Romániában akad eladó is, míg Algériában egy bejáratott hálózattal bíró céggel dolgozunk együtt. Ez utóbbi kapcsolat érdekessége, hogy az ottani üdítőital-gyártók a colát nevükbe foglaló cégek farvizén fejlődnek.
– Idén két nemzetközi kiállításon vettek részt. Mennyire nyúltak mélyre a zsebben?
– Nem titkolt célunk, hogy a kategóriánkban megkerülhetetlenek legyünk. Mind több fejlesztésünket elérhetővé kívánjuk tenni a hazai és nemzetközi partnereink számára. A Drinktec és az Interpack szakvásári megmérettetés jó alkalom volt arra, hogy jobban is megmutassuk magunkat. Sikerrel szerepeltünk egy kereskedelemfejlesztő pályázaton, ezzel együtt sokba került a müncheni és a düsseldorfi részvételünk. A bemutatkozásunk eredményes volt, sok iparági cég képviselőjével megismerkedtünk, több mint száz kereskedelmi tárgyalást folytattunk. Találkoztunk olyan székely vállalkozóval, aki ott hallott rólunk először. A kiállításokon egy megamániás show részesei voltunk. A méreteket és a léptéket hűen kifejezte, az egyik futballpályaméretű csarnokot egyetlen német cég lakta be, egy másikon ketten osztoztak. Az Interpack szakvásáron bemutattuk a 4 fészkes PE UNI Full Automatic Stretch Blow Molding gépet működés közben. A látványos üzemelés jó ötletnek bizonyult. Az egyik érdeklődőnk, aki söriparnak szállít palackot, kimondta azt a számot, amit ők költenek a vásári jelenlétükre, mondani sem kell, a többszöröse volt a mi éves árbevételünknek. Mi a lehetőségeket szem előtt tartva építettünk egy gazdaságos, jópofa, szép standot.
– Számos vállalkozás erősödő gondja a képzett munkaerő hiánya. Hogyan oldja meg az utánpótlást?
– A Poliol PET Packaging Kft.-ben összesen 60 fő dolgozik. Szerencsés helyzetben vagyok, mert képzett, többségében fiatal, de tapasztalt munkatársak vesznek körül. Körükben kicsi a fluktuáció. A megmunkálógépek működtetése IT technológiai ismereteket követel meg a szakmunkásoktól. A legnagyobb kihívások egyike a személyzet megtartása lesz. A térségünkben 6-8 éve működő iparfejlesztések következtében osztozni kényszerülünk másokkal a szükséges szakemberek elnyerésén, miközben a bérek közelítenek a kecskeméti autógyári mértékhez. Egy szakiskola tanulói nálunk töltik a gyakorlati idejüket, a tehetséges és elkötelezett fiatalokkal várhatóan bérmegállapodást kötünk. A forgalmunk döntően hazai értékesítésű termékcsoportokhoz kötődik, kérdés, milyen árszinten tudunk eladni egy „autógyári béren” előállított flakont? Mi azokkal is versengünk a munkabér területén, akik óriási kedvezményeket, adókedvezményeket élveznek, sőt támogatásokat is kapnak a fejlesztéseikhez. Egy közepes méretű vállalkozásnak arányaiban a helyi adó megfizetése is nagy teher lehet. Egy kicsi cég és a multik összevetése nem feltétlenül teremt tiszta képet az elemzésekhez. Egy, a vezérlőiről neves japán multi cég 28 éve tart fenn értékesítő-képviseletet Magyarországon. Kérdeztem tőlük, hány magyar cég fejlesztéséhez igényeltek a miénkhez hasonló értékben vezérlőket. A választ egy kézen mutatták meg. A példát azért hoztam ide, mert kívánatos lenne több olyan magyar termék, műszaki alkotás, amelyet itt terveztek, itt fejlesztettek, itt állítják elő. Ezen a téren mi jól állunk. Tanáraim Kecskeméten arra tanítottak, hogy amit jól is lehet csinálni, azt jól kell csinálni. Természetesen időnként élünk mások tapasztalatainak átvételével, felhasználásával is, de semmit nem másolunk. A tudást is meg kell szereznünk, de testre szabott szolgáltatásban erősek vagyunk.
– Egy patikákban látott műanyag flakon megszólalásig hasonlít az üveghez. Gondolt már arra, a PET mellett terjeszkedhetne más irányokba is?
– Ilyen gondolat mindig felvetődik, de a legtöbb gyorsan lekerül napirendről. Az egyedi szakirányok egészen más világot képviselnek a miénkhez képest.
Nemcsak a technológia más, a széria mérete is erősebben szór. Hogyan tudnánk terjeszkedni és versenyezni olyan területen, ahol nincs érdemi tapasztalatunk? Megkeresett egy világméretű kapcsolatot ápoló holland cég, elvittek a telephelyükre, ahol 100 ezernyi raklapon milliónyi féle mütyürkét tároltak. A jellemzően kis űrtartalmú flakonok és fiolák gyártása többszörösen meghaladja a mi gyárunk értékét. Ezzel szemben a mi látókörünkben akadnak olyan méretek és formák, amit kevesek vagy senki nem készít, például az egyedi, nagy űrtartalmú palackot. Tételezzük fel, egy flakont 50 centért vásárolja meg a töltő cég. Ennek az árnak mi legfeljebb a töredékével számolhatunk, mert a logisztika és a kereskedelem felemészti a többit. A sokféleség miatt ráadásul meg is bolondulhatunk. A kezdetek kezdetén kétféle flakont gyártottuk a két soron. Jelenleg 60 féleséget készítünk. Ha egy üdítős partnerünk szeretné megkülönböztetni magát a palackformával, az nekünk jó, részt vehetünk a termékfejlesztésben. De kisebb sorozatokat gyártani már nem annyira üdvös dolog, mert növeli a raktárkészletet. A fogyasztó bemegy az áruházba, ott csaknem minden italféleségből, kiszerelésből bőséget talál. Ez a mi oldalunkról nézve úgy néz ki, a töltőüzem hétfői szállításához hétfőn szólnak nekünk a palack igényről, hogy még aznap töltve ki is szállíthassa megrendelőjének az italt. A töltőüzemek boltra szállíttatnak óra- és percpontossággal, és nekünk igazodnunk kell ehhez.
– Idén milyen további terveket dédelget?
– Több előrendelés szerepel a tervekben, főleg hazai, román és horvát, s minden órában várható egy algériai megrendelés. Számos töltőüzem nyert uniós pályázatot 2016-ban, remélem, a beszerzés hamarosan megkezdődik. Az év végén több szerződést aláírtunk, ekkora mértékű igényre korábban nem volt példa. Az új év első hetének fő üzenete: munkánk van, dolgozunk, teljesítjük a megrendeléseket.
Összeállította:
Bálint Tóth János
