Populációgenetikus kutató nyert különdíjat műanyagból varrt ünnepi ruhával – sokunk talán fejcsóválva vonná össze a szemöldökét egy ilyen bulvárosnak ható hírösszefoglaló láttán. Ám a valóság ezúttal nem rácáfol, hanem megerősíti a tömör összegzésben rejlő meglepő tényt. Tóth Zsuzsannának, az állattenyésztési genetika doktorának a története azonban nem itt végződik, ahogy vélhetően az általa tervezett ruhakollekcióé sem.
Olaj a tűzre
Hogy az elején kezdjük: dr. Tóth Zsuzsanna a legkevésbé sem tipikus nőies irányban indult a pálya- és hobbiválasztással. – A szüleim sosem erőltettek, kényszerítettek semmit, csak azt akarták, hogy élvezzem, szeressem, amit csinálok, és abban kitartó legyek. Én mégis úgy éreztem, meg szeretném mutatni édesapámnak, hogy mi mindenre vagyok képes – idézi a szombathelyi kezdeteket a negyvenes éveibe lépő nő. Talán ebből a törekvésből ered, hogy szerette a lovaglást, és annak katonásabb válfaját űzve, díjugratásban versenyzett. Az állatok iránti érdeklődése egyben a pályaválasztását is meghatározta: a mosonmagyaróvári Nyugat-Magyarországi Egyetemen tanult gazdasági agrármérnöknek. – A szorgalmam, hozzáállásom miatt sok segítséget és támogatást kaptam a tanáraimtól, konzulenseimtől. Az ő javaslatukra nagy örömmel folytattam a tanulmányaimat a doktori képzésben. Olyan témát választottam – a lovak színöröklődésének kvantitatív genetikai vizsgálatát –, amelyre sokan azt mondták: lehetetlent vállalok… Ez a mondat viszont inkább olaj volt a tűzre, annál inkább motivált, és végül a vizsgálatok eredményei engem igazoltak. Egy német nyelvű szakkönyv fejezetében meg is jelent a munkám, ami méltó lezárása volt az egyetemi éveknek.
Örömforrás és inspiráció
A kutató útja ekkor embriológus férje révén az USA-ba vezetett, ahol a Utah Egyetemhez tartozó rákkutató intézet szarkóma-laborjában folytathatta munkáját. – A mai napig úgy érzem, hogy bár a saját erőfeszítéseimnek is szerepe volt és van a sikereimben, szerencsés is vagyok. Olyan sok jót – inspirációt és támogatást – kaptam az élettől, hogy van miből adnom, visszaadnom. Sikerült megőriznem a lelkesedésemet, így megtalálom az örömöt a hétköznapokban is, hiszen van honnan merítenem adott esetben egy alkotómunka elvégzésére is – mondja Zsuzsa arról, milyen belső változások érlelték benne az életében felmerülő fordulatot.
A válasz: a két kislány!
Változást persze a gyerekek is hoztak: az Amerikában töltött évek után Zsuzsa hat évig elsősorban a nevelésükkel foglalkozott, nyugodt hátteret biztosított az otthonukban, a Pest megyei Gödön. – Nem volt könnyű az elszakadás a korábbi, tudományos pályától, de jó érzés, hogy a gyerekek büszkék az elért eredményeimre. A mostani munkám mellett vendégelőadóként még mindig van lehetőségem visszatérni az egyetemi katedrára, és én örömmel teszek eleget a kollégák hívásának. Többen várták, hogy az utódjuk leszek, mások, korábbi munkatársaim máig kérdezik, miért hagytam el a kutatások, publikációk világát.
Ilyenkor ránézek a két talpraesett copfos kis hölgyre, akik szépen zongoráznak, mellette bátran úsztatnak lovat a Dunában, és azt válaszolom: itt van ez a két kislány! Nyitottságra, kitartásra és tiszteletre nem elég szavakkal nevelni a gyerekeket, náluk naponta kell bizonyítani a saját viselkedésünkkel. Úgy érzem, jó alapokat kaptak, kellő időt, szeretetet és lehetőséget, hogy később bátran kipróbálják magukat az élet bármely területén. Külön egyéniségek és a legjobb tanítómestereim.
Anyag és alkalom
A gyerekek révén jutott el hozzá a fordulatot hozó anyag is – a szó szoros értelmében alapanyagként, amikor az egyik kislánya egy iskolai üzemlátogatásról egy köteg légpárnás fóliával érkezett haza. – Amint a kezembe vettem, ösztönösen magamra próbáltam, mint egy stólát, vagy estélyi ruhát, azonnal éreztem, hogy ez érték, hasznos anyag, ezt ne kezdjük el pattogtatni, szétvagdosni. Azt éreztem, hogy inspirál, hogy valami egyedit akarok belőle létrehozni. Régebben érett már bennem a gondolat, hogy megtanulok varrni, így jutottam el az idén Markgruber Mária elismert szakoktatóhoz, aki jó érzékkel hamar felismerte, hogy az alapok elsajátítása mellett szükségem van nagyobb kihívásra. Ő hívta fel a figyelmemet egy áprilisi megmérettetésre.
Régi igazság, hogy az eltökélt embereket a szerencsés – vagy korszerűbb megfogalmazásban a kibontakozást segítő – szituációk is segítik: a kétgyermekes anyának kapóra jött, hogy kislányai révén benevezhetett a szakiskolák részére kiírt, VI. Országos Öko Modellversenyre. Mindjárt tudta, hogy erre az alkalomra készíti el fóliaruha-kollekcióját. Tisztelni az anyagot– Meggyőződésem, hogy ráfér a műanyagra ez a fajta „újrahasznosítás” is, nemcsak az ipari. Túlzásnak érzem a műanyagokra nehezedő ítéletet. Nagyon fontos és nélkülözhetetlen anyagféleségről van szó, ami nélkül összeomlana az ipar és a fogyasztók mindennapi élete is. Nem beszélve arról, hogy a műanyag pótlása a természeti környezet összeomlásához vezetne. Nem az a probléma, hogy használjuk ezeket, hanem az, ha nem megfelelően bánunk velük – fejti ki félig szakmai, félig civil álláspontját a csomagolóanyagról, ami a ruhatervezete alapjául szolgált. – Végül ötféle, ipari hulladéknak minősülő fóliából állítottam össze a kollekciót, a légpárnás mellett használtam medencetakaró fóliát, eltérő vastagságú habfóliákat és szövetszalagot is, így alakult ki két kislány- és egy felnőttruha terve. Valóban nem könnyű varrni, néha centiről centire haladtam, de tiszteltem az anyagot, így minden egyes centiméterére vigyáztam. A modellrajz, a varrás és az összeállítás minden pillanata hatalmas élményt jelentett – mondja Zsuzsanna, aki azóta a kartont is beillesztette ruhaterveibe.
Lélek, tűz, elképzelés
Tágra nyílt, nagy szemei, ragyogó arca és lelkesedéstől fűtött hangja kétséget sem hagynak afelől, hogy a kreatív alkotómunka ugyanolyan szenvedéllyel dolgozik a lelkében, mint egykor a lovaglás és a tudományos munka iránti elkötelezettség. – Valahogy a munkám kezdetétől kísér az a mondat, hogy tüzet kell vigyek az elképzeléseimbe. Elsőre talán furcsa, hogy egy eredményes kutató, egy kétgyermekes anya, aki volt sportoló és modell is, mi örömet talál egy ruha megtervezésében, elkészítésében. Ám aki tudja, mit jelent a kreatív inspiráció, az esztétikai ihlet öröme, az tudja, hogy néha egy egyszerű alkotás létrehozása tartogatja a legnagyobb meglepetést.
A műanyagfólia-ruhák – a két iskolai formaruha és a felnőtt alkalmi öltözet – nagy sikert arattak az említett szakiskolai versenyen: 87 benevezett alkotás között nyertek a víz-témakörben meghirdetett, hulladékanyagból készített ruhák kategóriában. A folytatás ugyancsak különleges izgalmakat ígér. – Álmom és tervem, hogy a közeljövő hazai és nemzetközi szakmai kiállításaira elvigyem a már meglévő vagy akár külső igényre készített műanyagfólia-ruhát. Úgy érzem, mind csomagolásszakmai, mind esztétikai szempontból szellemes és üzenetértékű lenne, ha a műanyagipar gépeit bemutató expókon nemcsak az indusztriális környezet megszokott elemeit – gépeket, tekercseket, monitorokat lehetne látni egy-egy kiállítói stand előtt vagy mellett, hanem egy, a kifinomult szépség jegyében megalkotott ruhakölteményt. Kell, hogy további története legyen a ruháimnak – mondja Zsuzsa, akinek konkrét látványtervei, elképzelései vannak például az Interpackkal, a CSAOSZ-konferenciákkal és más szakmai rendezvényekkel kapcsolatban.
