A légkörkutatók március elején hívták fel a figyelmet, hogy az Északi-sark térségében szokatlanul erős az ózonlebomlás, s egy több mint egymillió négyzetkilométeres lyukat regisztráltak. Most viszont azt adták hírül, hogy bezárult az ózonlyuk.
Március második felében már mintegy egymillió négyzetkilométeres ózonlyukat figyeltek meg az Északi-sarkon. A kialakulását a megszokottól eltérő légköri jelenségekkel, köztük a sztratoszféra szélsőségesen hideg hőmérsékleteivel magyarázták. Utoljára mintegy 10 éve észleltek hasonló jelenséget.
Most azonban arról adott hírt az Európai Unió Copernicus Légkörmegfigyelő Szolgálata, hogy a poláris örvény szétesett, lehetővé téve, hogy ózonban gazdag levegő áramolhasson az Északi-sark térségébe, adta hírül Twitter-üzenetében az Európai Unió Copernicus Légkörmegfigyelő Szolgálata.
A sarkvidéki sztratoszférikus ózon március 12-én elérte a rekordszintet. Az az ózonlyuk, amelyet idén figyeltek meg az Arktisz felett, egymillió négyzetkilométeres kiterjedésű. Ez a Déli-sarkvidék felett lévőhöz képest kicsi, mivel az 3-4 hónapon keresztül 20-25 millió négyzetkilométeres is lehet, mondta akkor Diego Loyola, az Európai Űrügynökség (ESA) szakértője.
Az ózonréteg egy természetes gázréteg, amely a Földet a Nap ultraibolya-sugárzásától védi. Az ózonlyuk kialakulásának hátterében a tudósok szerint a sarkvidék felett lévő levegő különösen alacsony hőmérséklete és egy stabil sarkvidéki örvény áll. Mínusz 78 °C hőmérsékleten kialakulnak az úgynevezett sztratoszférikus felhők, amelyek az emberi tevékenység következtében a környezetbe került fluorklór-szénhidrogének (FCKW) révén lebontják az ózont, adta hírül az MTI.
Az FCKW-k önmagukban kisebb mértékben okoznak ózoncsökkenést, a nagy hideg hatására viszont agresszívvé válnak. Az FCKW-k előállítása régóta tiltott: ha ez nem így lenne, a tudósok szerint sokkal rosszabb lenne a helyzet. Azonban ezek élettartama 50-100 év, így az Északi-sarkvidéken még nem mutatkoznak a tilalom hatásának jelei.
