A harmincéves TWS receptjei arra, hogyan lehet az érzékeny iparágban fenntartani a prosperitást
Idén is a legstabilabbnak minősített cégek közé sorolta a Bisnode-csoport a TWS Kft.-t, amely ebben az esztendőben ünnepli 30. évfordulóját. Mind a minősítés, mind a háromévtizedes múlt olyan fegyvertény, ami kérdések sorát veti fel az iparág iránt érdeklődő szemlélőben, hiszen a piaci-fogyasztási viharokra érzékeny ágazat egy sor próbatételen van túl az utóbbi időkben. Wéber Kálmán és Giczy Gyula tulajdonosok (képünkön balról jobbra) válaszoltak lapunknak.
Transpack (TP): Milyen vállalatvezetési elv, szakmai tudás kell egy ilyen minősítés megszerzéséhez?
Wéber Kálmán (WK): – Nem pillanatnyi helyzet, hanem hosszú évek folyamatosan stabil és eredményes működése szüli ezt a minősítést, nem is először, hiszen sosem voltak negatív adataink. A legfontosabb talán az, hogy jól sikerült elrugaszkodnunk a válság után.
TP: Mit jelent ez?
Giczy Gyula (GGy): – A 2009-es piac ebben az ágazatban itthon a harmadára zsugorodott. A mi bevételeink kétharmada is eltűnt, több százmilliós veszteségeink voltak. Ehhez képest sem likviditási gondjaink nem adódtak, sem drasztikus elbocsátásokra nem volt szükség: megúsztuk azzal, hogy négynapos munkahetet állítottunk be.
TP: De mi a receptje ennek a stabilitásnak?
WK: – Mivel mi elsősorban forgalmazunk, ezért a válságban még inkább fókuszáltunk a marketingre, a szoftverfejlesztésre, a dolgozók képzésére, korszerű cégszervezési megoldásokra – egyszóval, a pánik ellenére nyomtuk a gázt.
GGy: – A targoncaipar szűk piac, mindenki a gépre koncentrál, de a kis eltérésektől eltekintve lényegében ma már minden targonca nagyjából ugyanazt tudja, közel azonos minőségben – itt nincsenek egy Ferrari és egy Zsiguli közötti különbségek. Az árrés is kicsi. Tehát olyat kellett kínálnunk, amit más nem, kilépni a rutinból. Ez volt például a Combilift, ami olyan nagy technológiai újítás volt, hogy ma is alig van párja, inkább csak követői. Vagy a Doosan targoncák. Ezek arra jók, hogy betörj velük olyan piacokra, ahová már egy bevett targoncával nem tudnál.
TP: Amikor belefogtak, gondolták volna, hogy 30 év múlva itt tartanak majd?
WK: – A barátságunk messzebbre nyúlik időben, mint ez a cég, lényegében az egyetemi évek óta ismerjük egymást, együtt voltunk katonák, és a családjaink ma is összejárnak. Az „ipart” is együtt kezdtük egy multinál, de aztán úgy éreztük, tudnánk ezt mi is csinálni a magunk érdekében. A multinál rengeteget tanultunk arról, hogy nem csak a profit számít, hogy fontos jól megszervezni az értékesítőhálózatot, igenis fontos az informatikában fejlődni és a cégszervezés modern eszközeit használni, képezni a dolgozókat és hasonlók.
GGy: – Aztán a 90-es évek derekán egyszer csak elénk hozott az élet egy hanyatló, eladó kis targoncacéget. Sokan bolondnak néztek minket, hogy a kényelmes, jól fizető multi helyett belevágunk a bizonytalanba. Egy kockás lapra felvázoltuk az „üzleti tervet”, kezet fogtunk a tulajjal – aki máig jó barátunk –, és ennyi elég is volt. A forgalmunk pár év alatt elérte az egymilliárdot, aztán a válság előtt már 2 milliárdnál jártunk, és az akkori visszaesés után tavaly már a csaknem 3 milliárdos volt a bevételünk.
TP: Hogy bírják munkaerővel?
WK: – Odafigyelünk, hogy ha nem is családias, de bizalmi légkör és összetartás legyen a cégen belül, és elismerjük a teljesítményt. Kell is, hogy megelőzzük a fluktuációt. Nagy kihívás a munkaerő biztosítása, különösen szerelők és értékesítők, de adminisztrátorok terén is.
GGy: – Egyébként, ha kertelés nélkül fogalmazunk, akkor be kell látnunk, hogy most is válság van: a járvány elvitte a forgalom 25-30 százalékát itthon is.
TP: …és most is „nyomják a gázt”?
WK: – Szó szerint, és nőtt is a forgalmunk 20 százalékot.
TP: Mivel érték ezt el?
GGy: – A legerősebb termékünk a Combilift-kínálat. Réspiac ugyan, de abban tévedhetetlenül eltalálja a speciális logisztikai igényeket: ahol alkalmazható, ott minden más konkurenst letöröl ez a túlzás nélkül forradalmi technológia. Most különösen erős: már most a tavalyi forgalom felett járunk vele vagy 60 százalékkal!
TP: Mik a terveik a következő három vagy harminc évre?
WK: – Az egyik legelső feladatunk az új telephely megtervezése és felépítése lesz, ez most a legfontosabb.
Kohout Zoltán
