Ahogy a járványkezelés megkívánta, úgy jöttek egymás után a különböző korlátozó intézkedések. Számos vállalkozás gyakran a túlélés érdekében, kényszerűségből vezette be – gyakran prompt jelleggel – az otthoni munkavégzést (népszerű nevén a home office-t). A távmunkát végzők létszámának növekedésével szinte egyenes arányban emelkedett az ételfutár cégek rendelésállománya is. Ez egyben jelentős többlet igényt is eredményezett az élelmiszercsomagolásra használt anyagok vonatkozásában. De, mi lesz a hulladékkal?
Fordulatot hozott a papír újrahasznosításában a világjárvány?
Néhány héttel ezelőtt a rangos amerikai gazdasági lap, a The Wall Street Journal foglalkozott a papír újrahasznosítás és a világjárvány összefüggéseivel. A cikk szerzője, Bob Tita a különböző felmérések adatainak összevetésével arra az eredményre jutott, hogy az Egyesült Államokban a papír-újrahasznosítás új korszaka köszöntött be. Ennek fő jellemzője, hogy az újrahasznosítással foglalkozó cégek által korábban kevésbé preferált háztartási kartonhulladékok mondhatni zászlóshajókká váltak. A korábbi néhány százalékos arányuk mára 30 százalék körülire változott a papírhulladékok egészét tekintve.
Ez a felfutás leginkább a világjárványnak köszönhető, azon belül is főként két tényező játszik főszerepet. Egyik, hogy a pandémia miatt sokaknak otthoni munkavégzésre kellett berendezkedniük. Ez jelentős keresletnövekedést generált az ételkiszállítások vonatkozásában, ami értelemszerűen több étel csomagolóanyag (pl. pizzás doboz) igényt jelent, eredményez. A másik felhajtóerőt a webáruházas rendelések igen dinamikus bővülése jelenti.
Itthoni folyamatok
Minden bizonnyal hasonló statisztika itthon is készül, de már jelenleg – még ennek hiányában is – megfigyelhetők a tengerentúlihoz hasonló folyamatok. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy az elmúlt egy év során a szolgáltatói szektorban – amíg legtöbben a túlélésért küzdöttek – az ételkiszállítással foglalkozó cégek meredek ívű növekedési pályára álltak, nagyszámú friss munkakeresőnek biztosítva munkalehetőséget. Könnyen belátható, hogy a forgalombővülés nálunk is megnövekedett csomagolóanyag igénnyel párosult. Ez egyaránt igaz a food és a non food csomagolóanyagokra is. Utóbbi oka az itthon is jól megfigyelhető webáruházas boom.
Jelen témánk fókuszában az élelmiszercsomagolások állnak. Az ételkiszállítás iránti megnövekedett hazai igényt a járványhelyzet miatt egyre jobban elterjedő otthoni munkavégzés generálta. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy van még egy – az ételrendelés szempontjából releváns – csoport, amelyik szintén keresletnövelő tényező. Ők nem mások, mint a középiskolai diákok, illetve az egyetemi hallgatók, hiszen a távoktatás elrendelésével gyakorlatilag ők is home office-ba kerültek.
A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) megfigyelései szerint a járványhelyzet következtében kialakult rendkívüli állapot hatására szinte exponenciálisan megnövekedett az igény. Március-áprilisban az élelmiszeriparban érintettek teljes gőzzel gyártották a csomagolószert. Azonban ez, a vevők által generált piaci nyomás a nyári hónapokra megszűnt. Ősszel a járvány második hulláma kapcsán bevezetett újabb korlátozásokkal ismét megemelkedett a csomagolási igény, de ez nem közelítette meg a tavaszi „nagy hullámot”.
A pizzás doboz újrahasznosításának kérdése
Első megközelítésre a képlet egyszerűnek tűnik, hiszen a csomagolóanyagok iránti felfutó igény jó a gyártóknak és jó a papírhulladékot újrahasznosítóknak is. Az előbbiek forgalma a válság ellenére is növekszik, utóbbiak pedig több alapanyaghoz juthatnak „ingyen”. A gyártók döntően vécépapírt, kávéspoharakat, papírtörlőt és kartondobozokat készítenek a háztartási papírhulladékból.
A papírhulladék újrahasznosításának kérdése azonban a valóságban sokkal árnyaltabb. A zsírral, olajjal átitatott, ételmaradékkal jócskán szennyezett pizzás doboz már nem tekinthető tiszta csomagolási hulladéknak. Így a közhiedelemmel ellentétben nem kerülhet a szelektív tárolókba. A fent említett szennyeződés a doboz felületéről történő eltávolítása nem egyszerű feladat az újrahasznosításnál, ráadásul sok energiába is kerül. Ebből fakad a kérdés, hogy mikor cselekszünk felelősen környezetvédelmi szempontból: ha újrahasznosítunk, vagy ha nem?
Lenne egy lehetséges megoldás, de az bizonyos anyagi költségekkel járna a pizzát készítő éttermek számára. Ha például a pizza alá egy védőfólia kerülne a dobozba, akkor a doboz nem szennyeződne, tehát újrahasznosíthatóvá válna. A valóság azonban az, hogy nem nevezhető tipikusnak a környezetvédelmi szempontok érvényesítése a házhoz szállításánál.
Lehetséges alternatívák
Az igazán előremutató tevékenység a szelektív hulladékgyűjtési rendszer olyan mértékű fejlesztése lenne, hogy a csomagolóanyagok minél nagyobb százaléka kerülhessen újra használatba. Az EU által kitűzött cél, hogy 2025-re az összes csomagolási hulladék 65%-a újrafeldolgozásra kerüljön. Ennek alapja többek között a kellő gondossággal eljáró szelektív hulladékgyűjtés lenne. Sajnos a számok jelenleg – a hatékonyság vonatkozásában – nem túl rózsás képet mutatnak. A fővárosi közszolgáltató, az FKF Nonprofit Zrt. adatai alapján a közszolgáltatás keretében a teljes budapesti összegyűjtött hulladék alig tizede kerül szelektíven begyűjtésre.
Nem jobb a helyzet a szelektíven begyűjtött hulladékfajták közül a műanyag és fém begyűjtésénél sem, ugyanis a szelektív tárolókba elhelyezett hulladék nagyjából fele nem újrahasznosítható szemét: azokat ismerethiány miatt, vagy nemtörődömségből dobtak rossz helyre. Hogyan segíthet a csomagolás a szelektív hulladékgyűjtésben? Akár egyszerű és praktikus megoldásokkal is hatékonyabbá lehetne tenni a dolgot. Például minden csomagoláson közérthető piktogramokkal lehetne jelezni a vásárlóknak, hogyan válogassák szét, és melyik szelektív hulladékgyűjtőbe helyezzék el az abból származó hulladékot. A csomagolásokon szereplő jelölések segíthetnek eligazodni az adott termék és a csomagolás környezeti lábnyomát, így az újrafeldolgozhatóságát illetően is.
Az élelmiszeripar a saját kommunikációs eszközeivel – akár többlet költségek nélkül is – képes ösztönözni a fogyasztókat a szelektív hulladékgyűjtésre. A szelektív gyűjtés és a hulladékhasznosítás további fázisaiban vitathatatlan az állam szerepvállalása. Ez arra irányul, hogy a szereplőket motiválja arra, hogy minél nagyobb mennyiséget, s minél hatékonyabban nyerjenek vissza a szelektíven gyűjtött anyagokból. A ciklus záró fázisaként az újrahasznosított másodnyersanyagból ismét élelmiszer csomagolóanyag készülhet. A cél természetesen az, hogy az anyag minél többször körbeforogjon. Szemben a jelenlegi gyakorlattal, mely szerint a funkcióját vesztett csomagolóanyag még a szelektív gyűjtőig sem jut el. A ciklus számukra a kommunális lerakón ér véget. Könnyen belátható, hogy a minél többszöri körforgás érdekében a láncolat (gyártók, fogyasztók, újrahasznosítást végzők, állam) minden tagjának együtt kell működnie. A folyamatos és több irányú kommunikáció szerepe megkérdőjelezhetetlen.
Szinte biztosra vehető, hogy azeurópai uniós környezetvédelmi törekvések egyfajta katalizátorként fognak működni a környezetbarát és megfizethető csomagolóanyagok innovációjának területén. Remélhetőleg az élelmiszeripar kellő nyitottsággal fogadja majd az új fejlesztéseket, és azok mielőbb beépülnek a csomagolási protokolljukba.
Czékus Mihály
