Vonzalmunk a dobozok iránt nem véletlen: megfogható, stabil, zárható és nyitható, mindentudó titkok őrzője már az idők kezdete óta. Lehet szó biztonságos és vonzó szállítási csomagolásról, nagy pontossággal kimetszett, gépi töltéshez készült csomagolóeszközről vagy épp nagy értékű, figyelemfelkeltő „öltözékről”, extrém tervezésű, még extrémebb kivitelű tárgyról. Tehát mégiscsak a csomagolástechnika egyik legalapvetőbb fogalma a doboz.
Ha egy kicsit merészebben fordulunk a dobozhoz, mint fogalomhoz, rögtön rájövünk, hogy életünk szerves része, és nem csak vásárláskor vagy költözéskor, hisz még olyan karitatív tevékenység is fűződik ehhez a tárgyhoz, mint a Cipősdoboz Akció. Hagyjuk el a komfortzónánkat, utazzunk térben és időben, és közben ráébredünk a legegyszerűbb megoldás titkaira.
A frigyláda és annak fosztogatói
Kezdhetném most is egyiptomi példákkal, hisz Tutanhamon sírjából több láda is előkerült, melyek egymásba rakhatóak. Nem véletlen: a túlvilági úthoz sok kelléket kellett becsomagolni, erre pedig a doboz a legjobb megoldás. A mai értelemben talán túl hétköznapi lenne doboznak hívni a frigyládát: azt a szent ládát, melyet az Ószövetség elbeszélése szerint Mózes a pusztában készített, és később az Istennel kötött szövetség egyik jelképe lett. Ebben őrizték azt a két kőtáblát, amelyekre a Tízparancsolatot vésték.
A frigyláda a történészeket és a filmrendezőket is megihlette
Kapszulahotel Oszakában
1979-ben Oszakából indult hódító útjára a méhkaptár szerű, helytakarékos kapszulahotel. Az európai habitustól távol álló szálláshely Ázsiában sem úri hóbort, inkább a szegénység vagy más kényszer szülte választás. Mindenesetre ezekben csak a túlfegyelmezett viselkedéssel bírók tudnak meglenni. A vendégek számára egy kb. 2 m × 1 m × 1,25 m moduláris műanyag vagy üvegszálas blokk az élettere (alvótere leginkább), de a legtöbben van televízió és internetszolgáltatás. A csomagjaikat a vendégek zárt szekrényben tárolhatják, magányukat pedig többnyire csak egy függöny vagy üvegszálas ajtó biztosítja. A kapszulahotelek közös mosdókkal és éttermekkel vannak felszerelve. Az eredetileg japán találmányt azóta lengyel és kínai példa is követte.
Az utazó idő és annak tudója
Az idő mérése fontos dolog. Ez szinte szimbóluma mindennek, hisz aki az időt mérni tudja, az sok mindent tud. A finom, értékes szerkezetet pedig mi más védheti: egy doboz. A dobozba zárt időnek sok szép példáját láthattuk a történelemben, ill. a mai, amiket füllel is elláttak. Így nem csak a díszes óralap, hanem a hátoldalán található kulccsal vagy lepke karral működő felhúzó rész, mindez gyakorta nemesfémből.
A hordozható óra nemcsak egyszerű időmérő volt.
A gurulós bőröndünk őse
A láda tulajdonképpen egy deszkákból összeillesztett kocka fedéllel ellátva, amit rendszerint vaspántokkal is stabilizálták, s rafinált zárakkal óvták tartalmát. A ládák többnyire szokványos berendezési tárgyai a késő középkori váraknak. Ruhák, dokumentumok, gabona, liszt, só, fegyverek és további értékes tárgyak, mint ékszer és pénz megóvására szolgáltak. A ládabútorok fejlődésében a lábak nélküli, úgynevezett bödönláda jelentette a legegyszerűbb formát, emellett azonban deszkából készült ládák is léteztek. A deszkából készült ládák könnyen mozdíthatók, sőt, szállíthatók voltak. A postakocsik elengedhetetlen kelléke volt az utazóláda, aminek mindent ki kellett bírnia: az utazás nehéz zökkenőit és az időjárás viszontagságait. Többféle típusát is ismerjük, ma már leginkább a filmekből. Az vajon eszünkbe jutott már, hogy korának szekrényét is helyettesítette? Olyannyira, hogy gyakran megérkezése után a szoba bútordarabjaként hosszú távon is a tárolást szolgálta. Így vált a praktikus dobozból – azaz faládából – idővel szekrény, különböző formában. A kora reneszánszig pedig már főbútornak számítottak, és a késő barokk időkig úgynevezett univerzális bútorok maradtak. A kora középkorban létezett még az ún. „Ciste”, mely értékes edények tárolására szolgált. A középkori irodalomban megneveznek dokumentumládákat, kelengyeládákat és ékszerládikókat is.
Az utazóládák idővel szekrénnyé is „előléptek”
Fölteszik a tulipános ládámat…
Magyarországon az asztalos készítésű, tulipános mintázatú menyasszonyi, azaz kelengyés láda a XVIII. században tűnt fel, főleg a Dunántúlon. A tulipános láda kifejezés terjedését az segítette elő, hogy a „Beszegődtem Tarnócára bojtárnak” c. műdalt (1846), melyben a „Fölteszik a tulipános ládámat …” kezdetű sor is szerepel, Szigligeti Ede beillesztette A csikós c. népszínművébe (1847). Ezzel a tulipános láda megjelölés gyakorlatilag meghonosodott.
Tulipános ládában vitték magukkal a menyasszonyok a kelengyéjüket
Baldachin, nem csak királylányoknak
Az ágyfüggönyök már az ókorban is ismertek voltak, baldachinjuk a piszok és a kártevők távoltartására szolgált. Oldalaik vastag, nehéz bársonyfüggönyök voltak többnyire, a tetejük pedig fedett volt (itt is forró palack vagy más ágymelegítő várta a gazdáját). A nagy fűtetlen terekben ez a „doboz” biztosította az otthon melegét.
Baldachinos ágy, ami a diszkréció mellett a hőmérsékletet is őrizte
Alvós szekrény szobalánnyal
A szolgálók számára beállított alvószekrények eredetileg alvófülkeként szolgáltak. Ezek tovább gondolt megoldása a „Kutze”, a szekrényágy, ill. alvószekrény, vagy korunk alkóvja. A középkori várak igencsak hidegek voltak. A nagy tereket nem tudták befűteni, így az ágyat tették zárt, kis légterűvé. Ennek több változata is volt. A közismert baldachinos ágy egy nyitottabb, függöny falú verziója, ahol egy parázzsal teli edény vagy melegvizes palack (vagy egy kedves szolgáló leányka) volt a testhő fokozója, a tér befűtője. Ázsiai területen ezek a dobozok már szinte szobák: előteret is tartalmaznak mosakodó résszel, gyakran ülősarokkal és tárolóval.
Elég lehetett csak az alvószekrényt befűteni
Megbújó ágyak: sokkal inkább a praktikum, mint az izgalom okán
Az alkóv-ágyak kreatív és hatékony helyspóroló megoldások, mivel gyakran szobák sarkait vagy kevésbé praktikus részeit foglalják el a hasznos, központi területek helyett. Ezen kívül az alkóv-ágyak gyakran bensőségesebb légkört keltenek a hálószobában a hagyományos társaiknál, mert az emberek szeretik, ha az ágyuk félreeső helyen van. A nappaliból nyíló, önálló alkóv eredetileg pihenő, dolgozó, esetleg könyvtárfunkcióval épült, min. 6-8 m2-es, többnyire ablaktalan fülke.
Már modern alkóv, a minimalizmus elvén
A modern kor egyik szimbóluma a lakótelep, ahol egységdobozokban élik az emberek a mindennapjaikat, de ide sorolhatnánk napjaink ablaktalan bevásárlóközpontjait, plázáit vagy az automatizmus fellegvárának számító, robotokkal felszerelt gyárait. Biztos, hogy korunk nagy találmánya, a leszűkített magánszféra vagy a legolcsóbb szállásként hirdetett kapszulahotel az optimális? Az 1960-as években Bauhaus célja biztos ez volt a panelházak megalkotásával: olcsón, gyorsan, sok ember részére lakást létrehozni. Ennek egy igazi dobozzá szűkített életterét építette meg 1972-ben Kuokava Kiso japán metabolista építész, akinek Nakagin kapszulatornya azóta az átható lábszag, az állandó fura hangok és a közös papucsok világának szimbólumává vált. Élettér a dobozban, sőt, a dobozon belüli dobozban. A fenti építészeti és/vagy művészeti példák nem biztos, hogy mindig a legélhetőbb megoldást hozták ki az alkotójukból, mégis koruk inspirálta, életciklusuk mindent elmondhatott magukról. Nem feltétlen csomagolási megoldásokról beszélünk, bár ezek mindegyikében volt becsomagolandó termék: maga az ember.
Darabos Anita, DLA
