Ez alkalmazott művészet, de részben önkifejezés is

Kreinbacher Nikol fiatal grafikai tervező beszélt arról, mit ad számára a pálya, és mit vár vidáman a jövőben

Az ember évezredek óta ismerte-tapasztalta a tömegvonzást, mire egyszer csak jött Newton, és rákérdezett a gravitáció létére. Ha nem is ilyen nagyszabású egy élelmiszerfajta csomagolása, mégis érdekes, hogy egy fiatal egyetemista teszi fel a kérdést: miért árulják-tárolják évtizedek óta műanyag zacskókban a tésztát, ha a papír sokkal praktikusabb. Nikol Kreinbacher felvetése díjat érlelt a HungaroPack Student versenyén.

 

 

Matek, lélek, logó

A művészeti pálya már gyerekként nagyon közel állt hozzá, és a művészeti profilú általános iskola is sokat adott a pályán való induláshoz. A középiskola után, az egyetemen akart visszatérni a saját, eredeti indíttatásához, ezért a tervező grafikusi szakra jelentkezett a Soproni Egyetemen. De, aki művész, miért választ mérnöki jellegű irányt? – kérdeztük a 2020-as Hungaropack Student idei versenyének egyik győztesét.

– Tény, hogy a matek nem annyira tartozik a fő érdeklődési területeim közé, de a geometria, a térlátás már igenis fontos az alkotásban, az ábrázolásban. Tervezőként a külalak megformálása el sem képzelhető enélkül. És fontos a mérnöki ágak közül az anyagismeret, a mechanika – egyszóval, nem probléma, sőt, inkább előny, hogy természettudományok is szerepelnek a képzésben – érvel Kreinbacher Nikol. Azt persze nem tagadja, hogy a design, a logó- és arculattervezés közelebb áll hozzá. – Ehhez úgy érzem, nem is kell olyan típusú háttértudás, mint a tervezéshez. Itt elsősorban a művészi érzék érvényesül, illetve az, hogy milyen lélektani, érzelmi vonatkozások vannak egy-egy termék, arculat kialakítása körül.

 

Gyakorlat és elmélet, esztétikum és tervezés

Ám Nikolnak még ezekkel együtt sem jutott eszébe csomagolástervezéssel is foglalkozni. Egészen addig, mígnem Rosta Péter művésztanár, tanszékvezető révén meg nem ismerte a művészi és tervezői aspektusainak, például a tipográfia elméletének és gyakorlatának kapcsolatát. – Eleinte inkább a rajz, a forma- és logótervezés felé vonzódtam, de ott rájöttem, milyen széles kitekintésű, sokszínű irány a csomagolástervezés. Az is foglalkoztat, hogy a művészet, mint tág terepe az önkifejezésnek, hogyan válik alkalmazott, gyakorlati irányú tevékenységgé – elemzi mélyebben érdeklődése alakulását a fiatal tervező. – Azt azért nem mondanám, hogy kizárólag csomagolásokkal szeretnék majd foglalkozni, de továbbra is nagyon erős bennem a kapcsolat a kreatív területekkel. Úgy érzem, leginkább az motivál, amikor igazán használni kell a teremtő fantáziát. Lehet, hogy „csak” egy rendezvénymeghívó a feladat, de azt sem elég rutinból végezni, gondolkodni, alkotni kell.

 

 

Alkalmazott művészet

Miután Nikol így feldobja a labdát, logikus, hogy arról kérdezem, milyen út vezeti el a megrendeléstől a termékig. Hogyan járja körül a témát, hogyan formálja meg a tervezendő termék hangulatát, formáját? – Mindig az emberből indulok ki. Elsősorban persze abból, hogy „ki” az a célközönség, aki számára készül a termék. Ki fogja látni, megnézni, kézbe venni, használni? Mit várhat a terméktől, milyen lehet a viszonyulása a színekhez, betűtípusokhoz, anyagminőséghez…? Innen indul, aztán jönnek a következő körök. Én az első körben szabadjára engedem a fantáziám, mindent lejegyzek, leskiccelek, még akkor is, ha elsőre nem tűnik használható, jó ötletnek. Nem tudni, miből lesz a vonzó eredmény, és ha az alkotó folyamat közben sem szabad elvetni egy ötletet sem mert bármelyik közelebb vihet a megoldáshoz – vallja a tervezőhallgató. Ugyanakkor nem csak a saját intencióira hallgat, kikéri mások (barátai, hallgatótársai, tanárai) véleményét is. De ez a véleménykikérés nem fenyeget azzal, hogy mások (akár jóindulatú) nyomására eltér a saját alkotói vonalvezetésétől? – Ha művész volnék, és önálló műalkotáson dolgoznék, akkor igen, ez probléma lehetne. Akkor valóban az volna a cél, hogy teljes egészében a saját inspirációmat fejezzem ki. Itt viszont egy megrendelésre, gyakorlati alkalmazásra készülő termékről van szó. Akár logót, akár csomagolást tervezek, folyamatosan egyeztetnem kell különféle érdekeket, szempontokat a megrendelővel, a gyártóval és másokkal. Ez alkalmazott művészet, de részben önkifejezés is – ad frappáns választ Nikol.

 

„…szóval, nem volt praktikus”

A tervezőhallgató nyertes pályamunkája egy tésztacsomagolás volt. Az ötlet és a munka egyetemifeladat keretében körvonalazódott: a hazai agrárium és élelmiszeripar egyik legnagyobb szereplője, a Bonafarm termékeit alapul véve. – Itt is azzal kezdtem, amivel máskor: a feltérképezéssel. Megvizsgáltam, milyen megoldásokat alkalmaznak a konkurensek és maga a cég, milyen látvány fogadja a vásárlót a polcok előtt, milyen a jellemző csomagolások külleme, tapintása, alkalmazhatósága – fejti fel a tervezés folyamatát Nikol. – Azt tapasztaltam, amit mindenki, aki tésztát főz: hogy a csomagok könnyen szakadnak, csúszkál bennük a csőtészta, nehéz megoldani a fel nem használt termék visszacsomagolását úgy, hogy ne érje nedvesség, por. Egyszóval, a hagyományos műanyag zacskós csomagolást én nem találom praktikusnak. Innen jött az ötlet, hogy papírra váltsak. A téglatest-hasáb alakú, hosszúkás, a tetején ferdén vágott kartondobozt úgy alakítottam ki, hogy akár az egész tartalom a fazékba üríthető, de lehet csak részlegesen nyitni, hogy ha csak egy részét használja fel, aki főz – írja le a tervező. A kartondobozok leginkább látványos elemei pedig azok a fóliaablakok, amelyek a dobozban tárolt tészta alakját követő kivágással jelzik, milyen típusú készítményt – például spagettit vagy csigatésztát – rejt a csomagolás. – A tipográfia pedig modern és letisztult, egyszerű, aminek az okára a Rosta tanár úrral való konzultáció révén jutottam el. Ő hívta fel a figyelmem rá, hogy ha egy termék magasabb árkategóriás, minőségi készítmény, akkor fontos, hogy a csomagolása is legyen „drága”, vagyis mutatós, prémium kialakítású. A vevő így már a polcon látja, érzékeli, hogy különleges áruhoz jut hozzá.

 

Rágógumi-csomagolás; Kreinbacher Nikol egy korábbi munkája

 

Viszontlátni a munkáját

Kreinbacher Nikol arról is beszélt lapunknak, hogy meglepte a HungaroPack Studenten elért győzelme. – Láttam a többiek pályamunkáit is, sok nagyon jó munkát, és bár elégedett voltam a sajátommal is, nem gondoltam volna. Így hát nagyon örültem – értékelte saját szereplését. És a szakmai fogantatású öröm várhatóan eztán is melléje fog szegődni, hiszen már most azt mondja: előre izgatottan várja, és „jó poénként”, kicsit izgatottan örül majd neki, amikor a saját csomagolásterveit már a boltok polcain látja majd viszont…

 

Képek: Kreinbacher Nikol és munkái
Kohout Zoltán