Reformer ambíciók az óvodai gyermek-készségfejlesztéstől a törpeharcsakrém-csomagolásig Praktikus tubus, megőrzésre ösztönző ötletes recept a papírborítón, légies csomagolás a bolti polcokon való szellemes elhelyezéshez – nem csoda, hogy a Hungaropack Student zsűrije elismerte Rákosi Antónia tervét egy fiktív törpeharcsakrém-termék sikeres forgalmazására. A soproni egyetemista most azt is elmondja, milyen út vezette idáig.
Rákosi Antónia
Eleven élet a családban
– Amikor együtt vagyunk, olyan a család, mint egy tipikus olasz família: csodás lárma, gyerekek, élet – írja le vidáman meghitt környezetét Rákosi Antónia. A Soproni Egyetem grafikai tervező szakos hallgatóját azért kérdezem a családjáról, mert a gyerekek iránti szembetűnő ragaszkodással és érdeklődéssel mesél arról, miért választotta ezt a szakirányt.
– Kiskoromban azt terveztem, hogy nemcsak azért leszek óvónő, mert szeretem a kicsiket, hanem azért is, hogy éppen az ő érdekükben reformokat vezethessek be az óvodai művészeti oktatásban. Hozzám mindig közel állt a művészet világa, zongoráztam, rajzoltam, szakkörökre jártam. Máig él bennem az a vágy, hogy a kézműveskedéstől, az eleven anyagokkal pacsmagolástól, festéstől mind messzebb kerülő gyerekeknek visszaadjam az eleven, saját kézi alkotó tevékenység örömét – összegzi ambícióit Antónia.
Megtalálni önmagát az alkotásban
Azt ugyan hamar belátta, hogy az óvodai pálya nem nyújt majd elég teret a művészi kibontakozása elé, de most, hogy a Soproni Egyetemre jár, úgy érzi, jó helyen van. – Pont azt tanulom, amit szeretnék. Itt a társasjáték- és gyerekkönyv-tervezéstől és -illusztrálástól a csomagolás- és játéktervezésig mindent megtanulok, ami nekem fontos – mondja Antónia. Nem tagadja, eleinte kicsit akadozott, amikor a szaktanára, Rosta Péter valami tőle idegen témát adott feladatul, de aztán ráérzett, hogyan tudja megtalálni magát az alkotásban. – A kulcs szerintem az, hogy személyes kapcsolatot találjak a tárggyal. Mindegy, hogy mi az, valamilyen kötelék mindig található, és onnantól működik a tervezés!
„…mintha szeretném”
Antóniának erre a művészi stratégiára is szüksége volt, amikor azt kapta feladatul, hogy egy a valóságban (még) nem létező terméknek, a törpeharcsakrémnek készítsen csomagolást. – Én nem szeretem a halételeket, de úgy álltam hozzá, mintha szeretném: ez fontos. Aztán rájöttem, hogy hát persze, a nagypapám horgászik, nagymamámnak szuper halas receptjei vannak! Aztán felkerestem az élelmiszerboltokat, hogy megnézzem, milyen ma a kínálat. Azt láttam, hogy a halpástétomok, krémek „fullasztó” szorossággal egymás mellé vannak állítva a polcon, fel sem tűnnek. Így amikor nekifogtam a munkának, szabad utat engedtem az érzéseimnek: azt akartam, hogy az én termékemnek legyen szellős tere, legyen praktikus és vonzó – vezet a Hungaropack Student idei versenyén elismert terméktervhez a hallgató.
Kényelem, vonzerő, áttekinthető
A tervezés folyamán Antónia tubusban állítható vagy akasztható formák felé indult el, majd maradt az utóbbinál. A visszazárható tubus előnye, hogy a krém nem szárad ki, nem hagy kellemetlen szagokat a hűtőben sem. A nagy és tág barázdájú kupak ergonómiája is a kényelmes használatot segíti. A műanyag tubust elegáns papírmellény teszi vonzóvá, sőt, ennek belsejébe recepteket rejtett el – ezt a termék vásárlója elteheti a receptgyűjteményébe, nem kell kidobja.
– A törpeharcsa kártékony halfaj, amit például Japánban előszeretettel horgásznak, és készítenek belőlük különféle ételeket. Itthon viszont szinte hiánycikk, pedig egészséges: vagyis itt van egy piaci rés – teszi hozzá a tervezői elképzelésekhez a fiatal szakember. A tubus külleméről azt mondja: nem akart redundáns ábrázolást, mert mindig arra törekszik, hogy csak az kerüljön a felületre, ami valóban odavaló. – Így egy letisztult, áttekinthető, informatív, egyben egy későbbi, szélesebb termékcsalád minden tagját integrálni képes díszítést terveztem a hal grafikai képével és a legszükségesebb infókkal.
Feltétlenül Magyarország
Rákosi Antónia azért nem engedte el azt az elkötelezettségét, ami a gyerekekhez fűzi. – Változékony vagyok, ezernyi ötlet van a fejemben, hogy mit is fogok, mit is akarok csinálni. Az biztos, hogy valahol ennek a szakmának a keretin belül képzelem el a jövőm. Ennek része lesz a gyerekek fejlesztése, művészi képzése is, illetve olyan termékek tervezése, amik az ő kibontakozásukat szolgálják, segítik – zárja a kezdetekkel megnyitott kört.
Öröm hallani, hogy mindezt – ahogy fogalmaz – „feltétlenül Magyarországon” tervezi. – Szeretek itthon, szeretem a Dunakanyart, ahonnan származom!
Kohout Zoltán
