Nem véletlenül szárnyal a modern gazdaságokban a szolgáltatószféra: mivel a gyártás, termék-előállítás egyre könnyebb, a hangsúly azon van, hogyan sikerül piacra juttatni az árut. Ez érinti a művészeti ipart is, hiszen a különféle grafikai és kreatív tervek sem az íróasztalnak készülnek: el kell juttatni őket az ipari-felhasználói szféra vásárlóihoz. Vagyis olyan kamarára, művészeti menedzserekre van szükség, akik piacra juttatják, segítenek értékesíteni az alkotásokat.
![](https://transpack.hu/wp-content/uploads/2022/12/255855976_4847078228656711_404404733803557218_n-e1670252151533.jpg)
Az nem kérdés, hogy sok érték születik
Hogy ezzel nincs minden rendben Magyarországon, azt a Soproni Egyetem két vezető, tervező-konzulens tanárának – részben vitaindítónak szánt – közlése is megerősíti.
Polyák János tanszékvezető egyetemi docens és Üveges Péter művésztanár úgy vélik: folyamatosan komoly és ismétlődő sikereket arat a kreatív képzés. Ugyanakkor, ha túllépünk az oktatás szervezeti felelősségén, lehetőségein, akkor nyomós és rendszerszintű kérdések merülnek fel.
– Nem az a kérdés, hogy a kreativitást mozgósító szereplők és egyben kérdésfeltevők, oktatók és a megoldást javasolt hallgatók, azaz a CSAOSZ díjazott csomagolás tervei, koncepciók, modellek és a pályázatban résztvevő emberek munkája a 100 százalékot meghozza-e. Általában az sem kérdéses, hogy meg is haladja ezt a szintet. A kérdés voltaképpen az, hogy hogyan, milyen kommunikáció révén jut el ez a művészeti produktum azokhoz, akiknek szól. Illetve, hogyha eljut, akkor milyen hatékonyságú kommunikációval, milyen eredményességű jövedelmezőséggel érvényesül a folyamat – vetik fel a SoE FMK/AMI tanárai.
![](https://transpack.hu/wp-content/uploads/2022/12/polyak-janos.jpg)
![](https://transpack.hu/wp-content/uploads/2022/12/uveges-peter.jpg)
A kérdés az, van-e közvetítőközeg az oldalak között
Noha a soproni és más egyetemeken is folyik művészmenedzser, művészeti marketing képzés, a szakma szerint az ő munkájuk nem tud úgy érvényesülni, mint például Nyugat-Európában. Az alkalmazott művészet, a csomagolás- és formatervezés nem azonos az önkifejezés hagyományos, „tisztán” művészi alkotási folyamatával. Bár a művész is részben megélhetésért alkot, a kreatív ipar kifejezetten a logisztika, a kereskedelem és a gyáripar számára állít elő termékeket. Amikor ez a folyamat megrendelésre történik, nincs is szerepe a „művészmenedzselésnek”, hiszen a megbízó azt kapja, amit rendelt. Hiátus akkor keletkezik, ha nincs konkrét megrendelés, viszont van-vannak magas szakmai/művészi nívót képviselő termékek, ötletek, koncepciók, vázlatok, tervek a kreatív oldal részéről.
– A szektornak szüksége van egy olyan közvetítő közegre, amely a kreatív alkotói folyamat végén továbbviszi az értékteremtést. Egyrészt összeköti az alkotó és a felhasználó oldalakat, másrészt segít az értékének megfelelő piaci pozíciót szerezni a terméknek. Más szóval, előmozdítja, hogy mind az alkotási tevékenység, mind annak produktuma megkapja a megfelelő figyelmet és megbecsülést. Kérdés persze, ki finanszírozza ezt a tevékenységet, aminek az intézményes formáját idehaza is meg kellene teremteni – hangsúlyozzák a soproni szakemberek.
Szükség van olyan közvetítőre, amely a kreatív alkotói folyamat végén továbbviszi az értékteremtést. Összeköti az alkotó és a felhasználó oldalakat, segít az értékének megfelelő piaci pozíciót szerezni a terméknek
![](https://transpack.hu/wp-content/uploads/2022/12/273548956_7629270080431690_7224074003977194217_n-e1670252267340.jpg)
Kreatív kamara?!
Miközben például a grafikus, az építész szakmának vannak szakmai érdekképviseleti szervei, kamarái, egyesületei, addig az alkalmazott művészeti, kreatív iparnak ilyen tömörülése nincs. Erre azonban – vetik fel a szakemberek – szükség volna ahhoz, hogy akár a szakma, akár a felhasználói oldal, akár a laikus nagyközönség is értsék, ismerjék és elismerjék, milyen energiák és kreatív minőség jelenik meg az oktatásban és a pályaművekben.
– Naprakész, érvényes gondolatok vannak a marketing, a design és a grafika területén. A pályaművek, a kreativitás, a designoktatás módszertana, annak gyakorlata nagyon közvetlen a hallgatók egyéni konzultációiban. Itt valóban mélyre ásunk a feladatmegoldásokban a nemzetközi példákkal, az alkotók saját praxisának friss eredményeivel és a tehetséges, nyitott hallgatóink is 21. századi témaválaszaival – hangsúlyozza ÜvegesPéter. Hozzáteszi: a rajzok, téri 3D renderingek, modellek bőven túlmutatnak a tanórák idő és tartalmi keretein. Az egyetem partnerei a területük felelősségének maximumán kapcsolódnak az oktatáshoz, ezért a szakmai rész kiállja a próbát.
Polyák János szerint az egyetemi művésztanárok, a formatervező tanszék oktatói 25-30 év tapasztalattal elemzik, értékelik ezeket a területeket. – Ennek ellenére a kulturális lépcső mégis magas. Hiányzik egy fontos státusz, a „befejező ember”, aki dokumentál és egyben kommunikációs kapcsolatot létesít azokkal, akiknek szükségük van a szakmánkra. Tapasztalat, hogy az eredmények dokumentálása, előtérbe kerülése és a kapcsolati hálózati rendszerek működtetése kevés megbecsülést és hangsúlyt kap – mondja. Ez elsősorban a megrendelő-tervező-kivitelező viszonylatban okoz problémát.
– Ahogy Sopronban mondjuk: nem elég felmenni a hegyre, épségben le is kell jönni onnan! A kreatívok tekintete mindig felfelé orientálódik, és ez így van jól, mert ez a magatartásuk és egyben a sikeres „harcmodor”! A hallgatókat is erre képezzük a teljesség döntő többségének. A fent maradó kisebb rész meg értelemszerűen a saját önkép helyes közvetítése. Mert hát előbb legyen a tartalom, azután a „mit is tettél le az asztalra” – fejti ki Polyák János.
![](https://transpack.hu/wp-content/uploads/2022/12/279705845_8018160594875968_8510982636320870637_n.jpg)
Szerepet érdem alapján!
Ez a bizonyos kulturális lépcső a kreatív gazdaságban nagyon jelentős értéket képvisel – azaz képviselhetne. A tartalom közvetítése, az eredmények, a kapcsolatok, a partnerség, a gyártmány-előkészítés, a gyártási ciklus állomásai – ezek mind nagyon fontos és értékes aspektusok. A Soproni Egyetem oktatói szerint viszont gyakran nincs ilyen művészetmenedzseri szerep, pedig a megbecsülésük és a munkájuk nagyon-nagyon fontos lenne. Észre kell venni, és tenni kell ezekért a státuszokért, mert a hiányukban a kulturális lépés, a kreativitásunk arculata láthatatlan marad. Vagy legfeljebb követő brand szerint érvényesül, és lépéshátrányban maradunk – teszi hozzá a tanszékvezető.
Kohout Zoltán