Már kisgyermekkoromban belekóstoltam a tervezés világába, amikor is a Barbie babáknak terveztem ruhát. Habár később érdeklődésem fókuszába a nyelvtanulás került, végül mégis a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetébe jelentkeztem, és nagy örömömre felvételt is nyertem.
Már kisgyermekkoromban megismerkedtem a tervezés világával
Egy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei kisvárosban születtem, és már az óvodában elkészítettem életem első „megrendelésként” egy karácsonyi képeslapot, amelyet aztán több példányban kinyomtattak. Akkoriban még nem tudtam, hogy mi történik, mit is csinálok pontosan, csak azt, hogy szeretek rajzolni.
A rajz és egyéb művészetek iránti érdeklődésem mind inkább fokozódott, így egyre több ilyen terület került az érdeklődésem fókuszába. Már kisgyermekkoromban elkezdtem tervezni. Először a Barbie babáimnak terveztem ruhát, majd nekiálltam a kis játékvarrógépemmel megvarrni a kiszabott anyagot. Később lakberendezési és egyéb kis tárgyakat terveztem, majd barkácsoltam össze.
Általános iskolás koromban részt vettem rajzszakköri foglalkozásokon, ahol az ottani rajztanárom még jobban megszerettette velem az alkotást, aki mindig szabadjára engedte a képzeletemet és kreativitásomat. Egy alapfokú művészeti oktatásban is részt vettem akkoriban.
A tervezés és egyéb kreatív tevékenységeim kissé háttérbe szorultak, amikor érdeklődni kezdtem az idegen nyelvek tanulása iránt, így középiskolás éveimet már a Lehel Vezér Gimnázium nyelvi tagozatán folytattam. Főként a tanulásra koncentráltam, és bár szerettem, amit tanultam, valamiért elveszettnek éreztem magam. Úgy éreztem, hogy valami hiányzik az életemből: a kreatív tevékenység.
Akkor döntöttem el, hogy mindenképpen művészeti egyetemen tanulok tovább, azt viszont nem tudtam pontosan, hogy merre tovább. Annyi minden érdekelt a művészeten belül, hogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy nekem kiskoromtól kezdve a tervezés volt az, amit a legjobban szerettem csinálni.
A csomagolástervezés számomra rendkívül inspiráló feladat
2021-ben jelentkeztem és felvételt nyertem a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetébe. Eleinte nagyon nehéznek találtam egy-két tárgy teljesítését, hiszen nem művészeti középiskolából jöttem. Ebből adódóan voltak hiányosságaim, és aggódtam, hogy leszek képes lépést tartani a többiekkel. Ennek ellenére sokan kedvesek és segítőkészek voltak, aminek köszönhetően egyre motiváltabbá váltam, mind többet fejlődtem. Többek között Rosta Péter tanár úr volt az, aki szakmai tanácsaival segített és motivált – például arra is, hogy jelentkezzek a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyre.
Habár a beadott pályázatomat nem díjazták, jó érzés volt a digitálisan megtervezett munkámat kézzel fogható formában látni, tapintani. A csomagolástervezést azért is szeretem, mert e munka során lehetőségem nyílik a termék bemutatására és a márkaimázs erősítésére, miközben szem előtt tartom a praktikus, környezetbarát szempontokat is. Egy csomagolás tervezésekor kreatív megoldásokat alkothatok, egyedi dizájnokat hozhatok létre, ami számomra rendkívül inspiráló és izgalmas feladat.
Az egyetemi évek során a tipográfiát is nagyon megszerettem. Azon belül a kaligráfia foglalkoztat leginkább, bár a betűtervezés is felkeltette az érdeklődésemet, amikor ahhoz kapcsolódó munkát kaptunk. A feladat az volt, hogy egy általunk választott betűtípusnak készítsünk kis betűfüzetet. Nagyon élveztem a feladatot, mivel az nemcsak a betűművészet iránti érdeklődés kibővítésére vagy a szakmai tervezés elsajátítására volt jó, hanem arra is, hogy mindenki kibontakozhasson egy kicsit, akár egyedi stílusában, akár kreativitásában. Ez persze Szarka Judit Gabriella tanárnőnek köszönhető, aki mindig nyitott az ötleteinkre, rendkívül segítőkész és jó szakmai tanácsokkal lát el.
Hosszú távú tervem a filmipari grafika
Az egyetemi évek utolsó két félévében szeretnék még inkább elmélyülni a grafika területében – azon belül különösen a tipográfiában –, illetve minél többet kihozni magamból. Sokszor érzem azt, hogy jó-jó, de tudnék még jobbat tervezni. Szeretnék tovább fejlődni, és még magasabb szintre emelni a szakmai tudásomat, hogy minőségi és innovatív munkákat készíthessek.
A diploma megszerzése után valószínűleg munkába állok, azonban a jelenlegi hosszútávú célom a filmipari grafika. Azt viszont mindenképp szem előtt kell tartanom, hogy az iparág gyorsan változik, ezért folyamatosan tovább kell képezni magam, hogy lépést tarthassak a legújabb trendekkel és technológiákkal.
Rosta Péter, Szarka Judit Soproni Egyetem
