GÖNCI BEÁTA, A CSAOSZ ÚJ FŐTITKÁRA ARRÓL, HOGY MI A TEENDŐ AZ EPR MIATT KIALAKULT HELYZETBEN, ÉS A SZERVEZET ÉLÉN
Nincs könnyű helyzetben a csomagoló- és ebből eredően számos más, csomagolásfelhasználó iparág: a nyári EPR-bomba detonációinak utóhatásai máig érződnek. Gönci Beáta, az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója emblematikus időpontban, az EPR-rendeletmódosítás életbe lépésének napján vállalta el a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) vezetését. Erről és a teendőiről kérdeztük.
Volt már itthon működő, előremutató európai rendszer…
Nyáron átvette a CSAOSZ főtitkári pozícióját Nagy Miklóstól. Nem akarom megelőlegezni a választ, de azt hiszem, nem éppen a legkedvezőbb időszakban történik a váltás az ön szempontjából. Elég arra gondolni, hogy a hazai hulladékfeldolgozás hanyatlik, romlanak vagy stagnálnak az újrahasznosítási mutatók, és a csomagolóipari szereplők, a csomagolás-felhasználók közt teljes a káosz és félelem a tavaszi-nyári EPR-rendelet miatt. Szóval, hogyan van?
– Egy kicsit korábbról kezdeném, ugyanis nem először dolgozom a CSAOSZ-nál. A 90-es évek végén, a szövetség környezetvédelmi bizottságának voltam a munkatársa. Akkoriban alapítottuk az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft.-t, ami összefogta a vezető csomagolóipari cégeket annak érdekében, hogy a hulladékká vált csomagolások hasznosítását közösen, maga az iparág koordinálja, a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer elveinek megfelelően. Ez elég hatékonyan működött, egészen 2011-ig.
Valóban, egyfajta fénykora volt az az időszak a nyugat-európai hulladékfeldolgozási kultúrához való csatlakozásnak: emlékszem, megjelentek a különféle színű kukák, a szemléletformáló feliratok kukásautón és közterületen… Elérték a kívánt célt?
– A cél eredetileg az volt a CSAOSZ tagvállalatainak részvételével, hogy az európai uniós irányelveknek megfelelő EPR-szabályozás lépjen érvénybe itthon, és ez sikerült is. Az ÖKO-Pannon 2003. január elsején kezdte meg aktív működését a 2002-ben hatályba lépett jogszabályi kereteknek megfelelően. Az akkori szabályozás megalapozta egy működő, előremutató hulladék-visszagyűjtési, -újrahasznosítási rendszer kialakítását. Szerintem az tökéletes szisztéma volt; alulról építkező, működőképes, nonprofit rendszer, aminek fontos pozitív eleme volt, hogy segítse a szakmai alapokon nyugvó működést.
Mi igazolja az eredményeket?
– Például az, hogy már 2011-re majdnem minden csomagolási hulladékalapanyagtípusban elértük a 2012-es EU-s szintet. Ha akkor fennmarad az a rendszer, akkor most már tizenkét évvel járnánk előrébb, valószínű nem lenne szükség derogációra a 2025-re kitűzött célmennyiségeknél. Szóval, kifejezetten elöl jártunk. Ha lassan is, de elkezdett működni a társadalmi szemléletformálás is, létrejöttek, működtek a hulladékszigetek, szelektív gyűjtők, kezdtük megtanulni, hogyan működik ez nyugaton.
Ha kiesik a figyelem fókuszából, visszaesés a vége
Kiskunhalason és több más városban most éppen felszámolják ezeket. Az emberek minden oda nem valót is bedobáltak a különféle színű konténerekbe, és a közszolgálatban kivérzett önkormányzatok már nem képesek finanszírozni a „közterületi hulladéklerakóvá” vált szelektív gyűjtők ürítését, tereprendezését…
– Örülök, hogy ezt mondja, mert én is úgy érzem, hogy annak idején, a 2000-es évek első évtizedében jól működött ez a társadalmi kommunikáció, szemléletformálás. Akkor éppen az ÖKO-Pannon ügyfélkapcsolati és marketingügyekért felelős vezetője voltam, és a felméréseinkből, személyes tapasztalatainkból, visszajelzésekből tudjuk, hogy több millió lakost sikerült elérni a hatékony kommunikációval, bevonni a szelektív lakossági gyűjtésbe. Sajnos, ha ez a közös ügy kiesik a figyelem, a szemléletformáló marketingkampányok fókuszából, akkor az egykori eredmények odavesznek. Ez történik most. Akkor a csomagolóipar szereplői maguk finanszírozták ezeket a szemléletformálási, újrahasznosítási kampányokat merő közérdekből, a saját profitjuk rovására, közös befizetéssel. Rendkívül költséghatékonyan dolgoztunk. Ma nem látok ilyen kampányokat, le is maradunk a szelektív gyűjtésben, az újrahasznosításban.
2012 óta az ÖKO-Pannon és a hasonló iparági koordináló szervezetek ilyen irányú működését tiltja a törvény. Mivel foglalkozik most például az ÖKO-Pannon?
– Most próbálunk segíteni a tagszervezeteknek abban, hogy megoldják az új koncessziós alapú EPR-szabályozás okozta nehéz helyzetet.
Elég enyhén fogalmaz. A nyáron arról írtunk, hogy az irreálisan magas díjszabású, szakmaiatlan EPR-rendelkezés tömeges csődöket, további inflációs hatást fog generálni az ipar széles köreiben. Erre is gondoltam, amikor arról kérdeztem, milyen érzés volt éppen most átvenni a CSAOSZ-főtitkárságot. Szóval, menynyire „nehéz a helyzet”?
– Nagyon komoly gondokat okoz a bevezetés egyrészt a hatalmas díjtételek miatt, másrészt azzal, hogy ezeket a díjakat váratlanul, előkészületi, türelmi idő nélkül kellene az iparnak a fogyasztókra hárítani. Van olyan partnerünk, akinek majdnem 8-9-szeresére nő az ezzel kapcsolatos költsége az EPR-rendelet miatt. Különösen azok járnak rosszul, akik papír és fém alapanyagból készült csomagolással dolgoznak – de hát ilyenből nagyon-nagyon sok van. Rengeteg cégvezetőnek látom leesni az állát, amikor a szakmai egyeztetésen eléjük tárjuk, mire kell számítsanak az EPR miatt. Tényleg nem tudják, miből fogják kigazdálkodni ezt a hatalmas költséget – sok esetben már nem is az elveszett nyereségről, hanem a közvetlen működés megmentéséről van szó.
Szembemegy a globális és európai trendekkel
De egy cégnél, ha nincs profit, akkor is hamar vége a dalnak: nyereség nélkül nincs forgóeszköz-, amortizáció- vagy fejlesztésfinanszírozás.
– Ez így van. Azt is hozzá kell tennem, hogy nemcsak a gazdasági, pénzügyi terhek súlyosak, hanem az adminisztráció is. A cégek rengeteget dolgoznak az EPR bonyolult, szakmaiatlan, sokszor értelmezhetetlen szövegén. Megértem. Hiába vagyok ebben az iparágban évtizedek óta, nekem is okozott, okoz fejtörést az új szabályozás, melyet ráadásul folyamatosan módosítani szükséges.
Ha a szabályozás szakmaiságával is problémák vannak, akkor egyáltalán elvárható, hogy az új rendszer előmozdítsa a korábban jól működő visszagyűjtési, szelekciós, újrahasznosítási hatékonyságot?
– Szemben az Európában működő rendszerrel, a magyar EPR-rendelkezés pont kedvez a műanyag-felhasználásnak, és teljesen ok nélkül „bünteti” például a papírt, miközben a hivatalos politika az, ami világszerte: a műanyag-felhasználás csökkentése. Mégis, fajlagosan sokkal kisebb a műanyagcsomagolást érintő EPR-díj, mint az utóbbié. Ennek nincs szakmai alapja. Ez a helyzet indokolatlan terheket ró az iparágra – egyébként nem is egyeztették az iparral az EPR-díjakat –, és ezzel nem javítja a hulladékkezelés korszerű működését.
Küzdeni és folytatni
Milyen személyiségkarakternek ismeri önmagát? Elég harcos például a lobbihoz? Ha kell, fogja a telefont, hogy felhívja a minisztériumot?
– Természetesen, ha kell, felhívom a minisztert. Szerepelni nem szeretek, de a háttérmunkát, a szervezést, az ügyvezetést örömmel és szerintem megfelelően végzem. Az előbbiek okkal tartoztak eddig és eztán is Nagy Miklóshoz, aki professzionálisan lobbizik, és a nyilvánossági munkát is évek óta nagy tapasztalattal végezte-végzi, most mint szakmai titkár.
Mi a terve, célja a CSAOSZ főtitkáraként?
– Könnyű szívvel mondhatom, hogy érdemes azt folytatni, amit az elődöm kialakított. Természetesen egy sor fontos és értékes munkát végez a CSAOSZ, hiszen jelenleg az iparág vezető lobbiszervezete a szó legjobb értelmében. Azt szolgálja, hogy a jogalkotás, az iparszervezés a leginkább szakmai alapokon történjen, és ehhez megvan a kiváló szakmai gárdája. Most újra olyan időket élünk, hogy a szakmának fontos megszerveznie magát, mint egykor a hasznosításkoordináló szervezetek együttműködésekor, a Recomplex vagy az ÖKO-Pannon idején. Ha most nincs is mód egy olyan egyablakos érdekképviseleti, szakmai szervezeti integrációra, fontos, hogy könnyítsük, egyengessük az ágazati cégvilág helyzetét.
ARCKÉP
Gönci Beáta vegyészmérnökként végzett Újvidéken, majd több magyarországi multinacionális nagyvállalatnál dolgozott minőségbiztosítási területen. Az ÖKO-Pannon egyik alapítója, ügyvezető igazgatója, jelenlegi fő feladatkörét a nonprofit vállalat tanácsadói szolgáltatásának fejlesztésében, a környezetvédelmi termékdíjjal, EPR-el, az egyes egyszer használatos műanyagokkal kapcsolatos jogszabályokkal kapcsolatosan jelölték ki. Fő szakterületei a vállalkozásfejlesztés, az operatív menedzsment és a stratégiai tervezés, a marketing- és ügyfélkapcsolati ügyek, adatelemzés, kommunikáció. A CSAOSZ érdekképviseleti munkájában főtitkárként kiválóan tudja hasznosítani a tanácsadói feladatkörében szerzett gyakorlati tapasztalatokat. A jelenleg legaktuálisabb EPR-szabályozás terén az egyik legfelkészültebb aktív szakember ma Magyarországon. A Transpack szerkesztősége és olvasói nevében sok sikert kívánunk új feladatköréhez!
