BŰNBAKKERESÉS HELYETT SZAKMAI ÖSSZEFOGÁS, KONFERENCIA ÉS TANULSÁGOK
A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) a közép-európai térségben elsőként szervezett „Fenntartható csomagolás szerepe az élelmiszerveszteség és -pazarlás megelőzésében” címmel nemzetközi szakmai konferenciát. Online résztvevőként a Transpack is ott volt a rendezvényen.
Az innovatív és fenntartható csomagolás az egyik legalkalmasabb megoldás a termék és a környezet egyidejű megóvására. A csomagolási szakértők tudják, hogy bármely hiábavalóan előállított termék környezetterhelése nagyobb, mint a védelméül szolgáló csomagolásé. A konferencia célja volt nemcsak felhívni a figyelmet a csomagolásnak, az élelmiszerveszteség és -pazarlás megelőzésben betöltött pozitív szerepére, hanem nyomatékosítani is azt a köztudatban.
A magas részvétel mellett megtarott szakmai programot dr. Felkai Beáta Olga, az Agrárminisztérium élelmiszeriparért és kereskedelempolitikáért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg, majd Aleksa Mirković, az Unido szakértője az immár globális programmá fejlődött „Save Food” kezdeményezésről, annak oktatási, szemléletformálási összefüggéseiről beszélt. Ezt követően Nerida Kelton, a Csomagolási Világszövetség szakterületért felelős alelnöke a WPO „Save Food” programban betöltött globális szerepéről beszélt, majd a szervezet által rendezett WorldStar csomagolási világverseny legkiválóbb releváns csomagolási megoldásaiból adott áttekintést.
Hazai vizekre evezve dr. Kasza Gyula a Nébih képviseletében az élelmiszerveszteség hazai tapasztalatairól, a témában végzett felmérések eredményeiről tartott előadást.
Az arányok magukért beszélnek
Az összes megtermelt élelmiszer harmada kárba vész, ami évente világszinten 1,3 milliárd tonna veszteséget jelent. A már fogyasztásra előkészített élelmiszerek 17%-a szemétbe kerül a kiskereskedelemben, a vendéglátásban, de legnagyobb arányban otthon, a háztartásunkban.
Évente kb. 70 kg élelmiszerhulladékot dobunk ki fejenként, aminek több mint felét gyakorlatilag a saját tányérunkról. Természetesen ehhez hozzáadódik a feldolgozó- és a vendéglátóiparban, a termelésben és a kereskedelemben keletkező élelmiszerveszteség is. A legnagyobb arányú „pazarlás” a készételeknél figyelhető meg, amit a zöldség-gyümölcs ágazat, majd a péktermékek követnek. A döbbenetes számokat tovább görgetve: a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 8–10%-a is az élelmiszerhulladékokból ered.
Hazai felmérés szerint a háztartások több mint 80%-a gondolja úgy, hogy tudná csökkenteni az általa megtermelt élelmiszerhulladék mennyiségét (12,62%-uk jelentős mértékben, 70,22%uk igen, de nem túl jelentős mértékben).
Mi a fenntarthatóság?
A FAO definíciója alapján a jelen nemzedék szükségleteinek kielégítése a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítésének veszélyeztetése nélkül. Ez három egymással összefüggő dimenzióból áll: környezeti, társadalmi, egészségügyi, valamint gazdasági. A népesség 30%-a alultáplált vagy bizonytalan az ellátása, 7–800 millió ember pedig éhezik a világon.
A klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósítását segíteni hívatott Farm to Fork stratégia célja épp a fenti adatok tudatában az, hogy a jelenlegi uniós élelmiszerrendszer egy fenntartható modell irányába mozduljon el.
Olyan célok mentén terveznek, mint hogy
• elegendő, megfizethető és tápláló élelmiszert kell előállítani a bolygó tűrőképességének határain belül,
• felére kellene csökkenteni a növényvédő szerek és a műtrágyák használatát (ezen a közelmúltban kénytelenek voltak enyhíteni a döntéshozók),
• növelni kell az ökológiai művelésű területek arányát,
• ösztönözni a fenntarthatóbb élelmiszer-fogyasztást és az egészséges étrendet,
• csökkenteni kell az élelmiszerveszteséget,
• fel kell lépni az élelmiszercsalás ellen,
• és javítani kell az állatjólétet.
Mitől lesz fenntartható a csomagolásunk?
Először is vegyük sorra, hogy mi a célunk a csomagolással, és annak mi a szerepe: élelmiszerbiztonság, tárolhatóság (szállíthatóság), kényelem, higiénia, információ átadása és védelem a külső hatásokkal szemben. Mindehhez használhatunk műanyagot, papírt, fémet, üveget és textilt, valamint ezek társítását. De mégis mitől válik fenntarthatóvá egy élelmiszer-csomagolás? Használhatunk az előállítása során megújuló energiát, újrahasznosított anyagot, csökkenthetjük a felhasznált csomagolóanyag-mennyiséget, költséghatékonyság vagy épp fogyasztói szokások vizsgálata alapján vezethetünk be új technológiát, összetevőt, mennyiségi arányt, bármit.
A konferencián az is elhangzott, hogy az élelmiszerpazarlás csökkent, azonban ennek csak töredékét okozta a szemléletbeli változtatás, az edukáció, de sokban hozzájárult a lezajlott Covid-járvány és az azóta bekövetkezett infláció. Mégsem szabad abbahagyni az edukációs tevékenységet és a tapasztalatok begyűjtését, hiszen hamar eltorzulhat a kép, és a rossz következtetések tévútra vihetnek egy egész ágazatot. Ilyen például a műanyagok ügye is. Ma már nyilvánvalóvá vált szakmailag, hogy nem minden műanyag rossz, és nem minden élelmiszer csomagolható rostokba, mégis a közvéleményt nehéz egy képzelt ideológiáról elmozdítani.
A konferencián a legnagyobb hangsúlyt a fogyasztók edukálására helyezték az előadók. Olyan példákat hallhattunk, mint az ausztrál fagyasztási kampány (a lakosságot az ételmaradékok fagyasztására, tartósítására tanítják, erre már piktogramokkal, címkézéssel, csomagolási megoldásokkal is felkészültek a kenguruk hazájában). A szakmai előadók abban is egyetértettek, hogy túlgondoljuk az élelmiszerek eltarthatóságát. Elég, ha a két szélsőséget említjük: nagyszüleink „csak” szín és szag alapján döntötték el egy-egy élelmiszerről, hogy alkalmas-e még a fogyasztásra, korunk – elsősorban nagyvárosi – lakossága pedig a szavatossági idő leteltével nem fogyasztaná már el a megvásárolt ételt. Ezért van létjogosultsága a szavatossági idő és az eltarthatósági idő fogalmának magyarázatára is.
Természetesen nem minden a konyhánkban és a hűtőnkben dől el, az ipari szereplők is felelősek az élelmiszerpazarlásért: például a raktározási szoftverek, a szállítmányozási eszközök, a hűtési, raktározási technológiák is fejlesztésre szorulnak az élelmiszeriparban.
És mit tud tenni egy csomagolástervező az élelmiszerpazarlás csökkentéséért? A fenntartható csomagoláshoz csökkentenie kell a keletkező hulladékot, garantálnia kell, hogy a becsomagolt élelmiszer ne menjen addig tönkre, mire a felhasználóhoz eljut, ne kelljen másik eszközt használni a kibontásához, a kis kezű és/vagy idős emberek is fel tudják bontani (a kiborult, kifolyt élelmiszer is jelentős veszteségfaktor). Ezért az élelmiszerek és csomagolásaik életciklus-elemzésére, valamint átgondolt tervezési folyamatokra van szükség.
Az áttekintő előadások után az élelmiszerveszteség megelőzését szolgáló megoldásokról, így a helyes tájékoztatást szolgáló jelölés és vonalkódok jelentőségéről, a leghatékonyabb csomagolástechnológiának számító vákuum- és védőgázos csomagolásokhoz alkalmas fenntartható, egyanyagú (mono) fóliákról gyakorlati szakemberek beszéltek, de minikiállítás keretében kézzel fogható, előremutató csomagolási megoldások megismerésére is lehetőség nyílt.
A konferencia záróelőadása a csomagolási szakterületet érintő hazai szabályozásával, a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer és az italcsomagolások kötelező visszaváltási rendszer fontosabb kérdéseivel foglalkozott.
Sándor Ildikó
