A közúti árufuvarozással összefüggésben az a kérdés, hogy az áru fel- és lerakása kinek a feladata, elsőre látszólag banálisnak tűnhet, ha azonban jobban a kérdés mögé nézünk, láthatjuk, hogy egy olyan élő problémáról van szó, ami nagyon is összetett. A rakodás kapcsán kialakult gyakorlat sokszor nem követi a jogszabályi rendelkezéseket, ami számtalan vitát, jogvitát szül.
Jogszabályi rendelkezések
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) nagyon egyszerűen rendezi a kérdést, ami úgy szól, hogy a küldemény berakására a feladó köteles. Ha a küldeményt a címzett nem rakja ki, a fuvarozó a kirakást a feladó költségére elvégezheti. Előbbieknek megfelelően a küldemény be- és kirakása elsődlegesen a feladó, illetve címzett feladata és kötelezettsége. Nincs akadálya azonban annak, hogy a felek ettől eltérően állapodjanak meg és rendelkezzenek egyúttal a fel- és lerakással összefüggő lényeges feltételekről, körülményekről.
Hasonló rendelkezéseket tartalmaz a belföldi áruszállításra vonatkozó, a közúti árutovábbítási szerződésekről szóló 120/2016. (VI. 7.) Korm. rendelet (KÁSZ) is, ami azt rögzíti, hogy az áruk berakására a feladó, kirakására a címzett köteles. A szerződő felek ettől azonban eltérően is megállapodhatnak. Ilyen eltérő megállapodás esetén a megállapodásnak tartalmaznia kell a rakodásban való részvétel arányát, ellenértékét, személyi, tárgyi, műszaki és további lényeges feltételeit. A rakodás (rakodási és raklapválogatási díj) ellenértéke tekintetében a KÁSZ a minimum 10 975 forintos óránkénti díjazást írja elő. Ha a felek a rakodásban való fuvarozói részvétel feltételeiben nem állapodnak meg, azonban a fuvarozó a rendelkezésre jogosult utasítására vagy annak hiányában a lerakodást elvégzi, úgy a rakodási és raklapválogatási díjra jogosult.
Mindkét előbb említett jogszabály rögzíti azt is, hogy a berakás és a kirakás körében a fuvarozót a küldemény elhelyezése tekintetében utasítási jog illeti meg. Az utasítási jog egyben azt is jelenti, hogy a fuvarozó felelősséggel tartozik a rakodás irányításáért. Az áru, jármű rakfelületén való elhelyezése, elmozdulás elleni rögzítése a rakomány egyenletes, a jármű közlekedésbiztonságának megfelelő terhelését biztosító elosztása és az ezzel kapcsolatos munkafolyamatok irányítása a gépjárművezető feladata.
Amennyiben a rakodást végző személy a fuvarozó utasításait nem tartja be, úgy a járművezető az ezzel kapcsolatos fenntartásait a fuvarlevélen tudja rögzíteni. Az utasítás be nem tartása esetén, ha ennek következtében az áruban, személyek testi épségében vagy vagyonában kár keletkezik, a felelősség a rakodást végző személyt terheli. Ilyen kárveszéllyel való fenyegetettség esetén a fuvarozó jogosult úgy is dönteni, hogy adott körülmények között a fuvarfeladatot nem hajtja végre, a fuvarozási szerződéstől eláll és a felmerült költségeinek megtérítését kéri.
Eltérő megállapodás hiányában tehát a fő szabály, hogy az áru felrakodását a feladó, lerakodását pedig a címzett végzi, a fuvarozó irányítása mellett. Ebben az esetben a fuvarozó nem felel a fel- és lerakás során bekövetkező károkért, kivéve, ha a kár a fuvarozó nem megfelelő utasításából ered.
Fel- és lerakás a gyakorlatban
A valóságban azonban gyakran előfordul az, hogy bár a felek között nincs az előbbiektől eltérő megállapodás, a felrakóra kiálló járműre a feladó mégsem rakja fel az árut, illetve a lerakóhelyen a címzett mégsem végzi el a lerakást. Így ezt a feladatot végül a fuvarozó, annak gépjárművezetője maga végzi el. Az ilyen esetekben, mivel a fel- és lerakással kapcsolatos körülmények, feltételek nincsenek előre letisztázva, a járművezetőnek a helyszínen ad hoc jelleggel kell megoldást találnia minden, a rakodással összefüggésben felmerülő problémára. És ezek vonatkozásában egyáltalán nem biztos, hogy a gépkocsivezető rendelkezik a megfelelő eszközökkel, képzettséggel, ismeretekkel vagy gyakorlattal.
Könnyen belátható, hogy egy ilyen szituációban a hibázás lehetősége is sokkal nagyobb. Amennyiben pedig az ilyen körülmények között a fuvarozó rakodása mellett a fel- és lerakás során káresemény következik be, úgy a kárért való felelősség megítélése is más keretek közé helyeződik. A külön megállapodás nélküli rakodás a fuvarozó oldalán gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jogszabály által körülírtakhoz képest további feladatokat végez el, melynek ellentételezésére azonban jellemzően nem kerül sor. A fuvarozó ingyenesen, adott esetben nem megfelelő felkészültséggel végzi el más feladatát, melynek során, ha kár következik be, akkor azért elsődlegesen az ő felelőssége vizsgálandó.
A fuvarozó rakodásának munkajogi vetülete
A fuvarozó által végzett rakodás azonban nemcsak a fuvarozó és a vele szerződésben álló fuvaroztató (illetve felrakó és címzett) relációjában vizsgálható, hanem a fuvarozó cég és annak gépjárművezető alkalmazottja közötti jogviszony szempontjából is. Munkajogi aspektusból megközelítve a rakodást a fuvarozó oldalán a tekintetben, hogy a járművezető az áru fel- és lerakását el tudja végezni, több feltételnek is teljesülnie kell. A fuvarozó cég (mint munkáltató) és a gépjárművezető (mint munkavállaló) között létrejött munkaszerződéshez kapcsolódó munkaköri leírásban rögzíteni kell az árumozgatást, az áru rakodását is. Ugyancsak lényeges feltétel, hogy ezen feladatok ellátására a gépjárművezetőnek munkaegészségügyileg is igazoltan alkalmasnak kell lennie. Tehát csak akkor láthat el ilyen feladatokat, ha a munkaegészségügyi vizsgálat eredménye alapján a járművezető rakodhat, illetve adott súlyhatárig emelhet.
Előbbieken túlmenően a fuvarozó cégnek – mint munkáltatónak – a gépjárművezetőt munkavédelmi oktatás keretében ki kell képeznie a rakodásra, illetve az annak kapcsán ellátandó feladatokra. E körben a gépjárművezetőnek el kell sajátítania az egyes egyszerűbb eszközök (pl. kézi raklapemelő) helyes használatát. Meghatározott elektromos eszközök használata esetén pedig a járművezetőnek gépkezelői jogosítvánnyal is rendelkeznie kell. Végül a fuvarozó cégnek a járművezetőt a rakodáshoz szükséges megfelelő munkavédelmi és egyéb eszközökkel is el kell látnia. A fuvarozó cégnek a munkaszervezéskor az előbbiek szerint tisztában kell lennie azzal, hogy az adott fuvarfeladatot mely munkavállalója útján tudja teljesíteni – felkészülve egyben azokra a nem várt esetekre is, amikor a helyszínen derül ki, hogy a sofőr kénytelen lesz rakodni. Mérlegelnie kell, hogy adott munkavállalója milyen feladatokat tud ellátni, és ennek tükrében a kialakult helyzeteket hogyan tudja kezelni. A rakodás során bekövetkező balesetek megelőzése, elkerülése a fuvarozó, mint munkáltató oldalán is kellő körültekintéssel való eljárást, munkaszervezést igényel.
ÖSSZEGZÉS
A fuvarozási szerződés megkötésekor célszerű tisztázni, hogy a fel- és lerakást ki fogja végezni. Amennyiben az az igény merül fel, hogy az áru felrakását és/vagy lerakását a fuvarozó végezze, úgy erre nézve megállapodást kell kötni. Abban rögzíteni kell a rakodásban való részvétel arányát, ellenértékét, személyi, tárgyi, műszaki és további lényeges feltételeit. A fuvarozó cégnek gondoskodnia kell arról is, hogy a rakodást is igénylő fuvarfeladatot olyan munkavállalója teljesítse, aki munkajogi, munkaegészségügyi oldalról is minden kritériumnak megfelel. Emellett a biztonságos rakodáshoz szükséges megfelelő eszközöknek is rendelkezésre kell állniuk.
