A CSOMAGOLÁSSAL KAPCSOLATOS ISMERETEK KVANTITATÍV KUTATÁSA
A csomagolástechnika kutatása egyike napjaink rohamosan fejlődő tudományágainak, amely számos más szakterületre is innovatív hatást gyakorol, például az élelmiszeriparra. A műanyag csomagolóanyagok megjelenése ráadásul új távlatokat nyitott az élelmiszerek eltarthatóságának fejlesztésében. A következő felmérés 4 évvel ezelőtt készült, de így is sokatmondó, sőt, a trendeket is előrevetíti.
A műanyagok története mindössze 155 évre nyúlik vissza, a bioműanyagok felhasználása pedig csak néhány évtizedes múlttal rendelkezik. Ennek ellenére az utóbbiak alkalmazása az elmúlt időszakban a hagyományos műanyagok használatának mértékét számottevően meghaladó mértékben növekedett. Az utóbbi években mind az ipar, mind a tudomány részéről jelentősen nőtt az érdeklődés a természetes polimerek iránt, amely feltehetően a hulladékkezelés területén jelentkező nehézségekkel, az arra vonatkozó jogszabályokkal függ össze. A bioműanyagok fejlesztésére nézve további ösztönző tényező lehet az ipar számára rendelkezésre álló fosszilis nyersanyagok csökkenő mennyisége.
A kutatás épp ezért az alábbi kérdésekre kereste a választ:
• Mit gondolnak a fogyasztók a csomagolásról, általában?
• Miben látják az élelmiszeripari termékek csomagolásának szükségességét?
• Ismerik a környezetbarát csomagolóanyagokat?
• Vásárlásuk során tekintetbe veszik-e a csomagolóanyag tulajdonságait?
• Mely jellemzőket tartják fontosnak a csomagolóanyag kiválasztásakor?
Az „elátkozott” műanyagok
A műanyagok monomerekből álló makromolekulák, melyeket részben vagy egészben mesterségesen hoznak létre. A műanyagok és a műanyag csomagolóanyagok környezetünkre gyakorolt hatása szakmai és laikus közösségek körében egyaránt kiterjedt vita tárgya. Az utóbbi évek kampányai elsősorban a műanyagok használata ellen irányulnak, noha a gyakorlatban csak egy viszonylag kis hányaduk, a csomagolásra használt műanyagok használata okozhat környezeti károkat. A környezet műanyaghulladék-szennyezés főként abból ered, hogy a műanyag csomagolóanyagokat viszonylag olcsón lehet előállítani, használatuk után nem képeznek nagy értéket, így sajnos tovább nem hasznosított hulladékok közé kerülnek akkor is, ha ez nem indokolt.
A mostanra felkapott bioműanyagokat megújuló forrásból származó alapanyagokból állítják elő, a lebomló műanyagok pedig hagyományos alapú műanyagok és lebomlást segítő adalékanyagok keverékei. Az életciklus-elemzések pedig kimutatták, hogy a hagyományos műanyagokhoz képest a bioműanyagok alkalmazásával éves szinten mintegy 30–50%-kal lehet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását csökkenteni.
A kutatási módszerről, a kérdésekről
A kutatás során szekunder és primer információkat is gyűjtöttem, a marketingkutatási módszerek közül a kvantitatív eljárást, azon belül is az online, kérdőíves felmérést választottam, 513 fős mintával. Az adatok feldolgozásánál a TIBCO Statistica™ Trial Download for Windows 13.5.0.17. verziójú programot alkalmaztam. Mielőtt bármilyen elemzése belekezdenénk, tisztáznunk kell a téma érzékenysége miatt a fogyasztói magatartást befolyásoló tényezőket. Ez lehet a kultúra, a társadalmi státusz, a család, a kor, illetve életciklus, de az életmód, a gazdasági környezet, sőt, a hiedelmek és az attitűdök is. A trendek között pedig ez időre már megjelent a környezettudatosság, mint például a műanyagmentes július vagy a szívószálmentes augusztus fogalma (a Plastic Free July Ausztráliából indult, még 2011-ben, azóta az egész világon elterjedt, nálunk 2018-ban hirdették meg először, de köztudottá 2019-ben vált csak).
A környezetvédelmi szervezetek is aktív kampányba kezdtek, mikor az internetre felkerült a műanyag szívószáltól fuldokló teknős fotója: rádöbbent a lakosság, hogy az állatok élelemnek tekintik a sokak által eldobált műanyaghulladékot.
Mi jut eszedbe a csomagolás szóról?
A kérdőívet kitöltők mintegy 16%-a a műanyag szóra asszociált, és csak kb. 14%-ának jutott eszébe elsőként a védelem kifejezés. E két nagy kategória mellett a marketing, a papír, a hulladék, a szemét is említésre került. Az élelmiszeripari csomagolás létjogosultságának megítélésére is kíváncsi voltam. Állításokat soroltam fel, és a válaszadóknak meg kellett jelölniük, mennyire értenek azzal egyet. Itt az eredmény már finomította a szempontokat (az egyetértés számtani átlaga jelzi a statisztika eredményét a zárójelben):
• megvédjük a terméket a külső sérülésektől, szennyeződéstől (4,68),
• megfelelő információkat tudunk a csomagoláson elhelyezni – a termékkel kapcsolatosan (pl. összetétel, mi- nőségmegőrzési idő) (4,12),
• megvédjük a fogyasztót a termékkel való érintkezéstől (nem lesz piszkos tőle) (3,64),
• így drágábban lehet eladni a terméket (2,7).
Fogalmam sincs, hogy találkoztam-e lebomló csomagolással?
Arra a kérdésre is kerestem a választ, hogy a kutatásban résztvevő találkozott-e már biológiailag lebomló csomagolású élelmiszerrel. A megkérdezettek több mint fele találkozott már ilyen típusú csomagolással, kb. egyötöde még nem, ugyanakkor kb. 1/3-uk bevallotta, hogy nem tudja, találkozott-e lebomló csomagolóanyaggal vagy sem.
A megkérdezettek közül a biológiailag lebomló csomagolással elsősorban
• a férfiak,
• a 18–45 év közöttiek,
•és a felsőfokú végzettségűek találkoztak. Ezzel szemben azok, akik nem találkoztak ilyen csomagolással, jellemzően
• nők,
• 46–65 év közöttiek,
• és felsőfokú végzettséggel rendelkezők voltak.
Csak elméletben lennénk ökotudatosak?
Igyekeztem kiszűrni a „nem igazmondókat”, így azt is megkérdeztem, hogy az illető személynek szokása-e a vásárlás során megvizsgálni az élelmiszerek csomagolóanyagát. Összességében a válaszadók 3/4-e nem vizsgálja az élelmiszeripari terméket a csomagolás típusa alapján, s csupán 1/4-e teszi ezt meg időnként vagy minden esetben. A válaszadók csak 28,8%-a figyel az élelmiszerek esetében a csomagolás típusát, és csak 5,84% állította, hogy mindig megteszi ezt. Ezzel szemben 64,96% általában nem, vagy soha nem cselekszik ilyet. Bizonyosságot nyert, miszerint a hazai lakosság elméletben nagyon ökotudatos és környezetbarát, a valóságban azonban nem feltétlenül az. A vásárlók többsége (kb. 75%) nem ellenőrzi, hogy milyen csomagolásban van a termék. A megkérdezettek kb. 10%-a volt az, aki azt állította, hogy lebomló csomagolású terméket választ. Ők többségében nők, 46–65 év közöttiek, felsőfokú végzettséggel rendelkeznek és átlagos jövedelmük van.
Milyen csomagolást részesítünk akkor előnyben?
Míg a zöldségeknél és a gyümölcsöknél szinte valamennyi megkérdezett személy (93,37%) a csomagolatlan árukat választja, ez az arány a sütőipari termékeknél már csak kb. 78%-os. Ennek az is lehet az oka, hogy az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, speciális sütőipari termékek (diétás, rostdús, magvas stb.) sok esetben előre csomagoltan kaphatók. Kiugróan magas a sajtok, tejtermékek esetében az előre csomagolt termékeket választók aránya (75,83%). A húskészítmények esetében ez nem érte el, de megközelítette az 50%-ot.
A válaszadók szerint egy csomagolásnál a minőség a legfontosabb paraméter, majd ezt követi a környezetbarát jelleg, valamint az újrahasznosíthatóság. A válaszadók tehát fontosnak tartják a környezetvédelmet.
Lendvai Edina | Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar Mérnöki Menedzsment és Ökonómiai Intézet
