A köznyelvben a szállítmányozás és a fuvarozás kifejezéseket sokan egymás szinonimájaként használják, holott jogi értelemben két, egymástól eltérő tevékenységet és két különböző szerződéstípust jelentenek. A különbség nem pusztán elméleti jelentőségű, komoly gyakorlati következményei vannak, különösen jogviták esetén.
A szállítmányozás és a fuvarozás egymástól való elhatárolása, illetve ezen tevékenységek, szerződések lényege. Először is érdemes tisztázni a két fogalom jelentését. A szállítmányozás egy fuvarszervezői tevékenység, melynek során a szállítmányozó megtervezi és leszervezi a küldemény, feladótól a címzettig történő elszállítás leghatékonyabb, költségoptimalizált módját. A szállítmányozási szerződés a megbízó és a szállítmányozó között jön létre, melynek alapján a szállítmányozó a saját nevében és a megbízó javára megköti a küldemény továbbításával összefüggő szerződéseket (fuvarozási szerződéseket), megteszi a küldemény továbbításához szükséges jognyilatkozatokat és képviseli a megbízó érdekeit a küldemény továbbítása során. A szállítmányozás tárgya tehát alapvetően más javára végzett ügyviteli tevékenység kifejtése.
A fuvarozási tevékenység lényege a küldemény fizikai továbbításában ragadható meg, ami a küldemény feladótól a címzetthez történő leszállítását jelenti. A fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó a küldemény rendeltetési helyre történő továbbítására és a címzettnek történő kiszolgáltatására köteles.
A szállítmányozási és fuvarozási tevékenységek összekapcsolódása
A szállítmányozó a megbízóval kötött szállítmányozási szerződés alapján többféle lehetőség közül is választhat. A klasszikus megoldás az, hogy kiválasztja a megfelelő fuvarozót, és megköti vele a fuvarozási szerződést. A szállítmányozó azonban dönthet úgy is, hogy amennyiben rendelkezik megfelelő fuvareszközzel, saját maga végzi el a fuvarozást is – az áru feladótól a címzettig történő leszállítását. Ezt önszerződésnek nevezzük. Végül a szállítmányozó dönthet úgy is, hogy más szállítmányozó közreműködését veszi igénybe. Tehát a fuvarfeladat megszervezésére egy másik szállítmányozóval (alszállítmányozóval) köt szállítmányozási szerződést. Az alszállítmányozót az imént részletezett választási lehetőségek ugyancsak megilletik. Az előbbieknek megfelelően tehát a szállítmányozó a fuvarozás teljesítése érdekében vagy közvetlenül a fuvarozóval szerződik vagy maga látja el a fuvarozást, vagy más szállítmányozót vesz igénybe. A fuvarozó – hacsak a fuvarozási szerződés nem zárja ki – szintén dönthet úgy, hogy a fuvarozási szerződést nem saját maga, hanem alvállalkozó, alfuvarozó útján teljesíti. A leírtak alapján jól látható, hogy a gyakorlatban egy-egy fuvarfeladat megszervezése, illetve teljesítése akár hosszú szerződésláncolatokon keresztül is történhet.
A gazdasági életben végbement integrációs folyamatok következtében mára már természetessé vált, hogy a szállítmányozó cégek fuvaroznak is, illetve a fuvarozó cégek szállítmányoznak is. A gyakorlatban a fuvarozói és szállítmányozói tevékenységek sokszor összemosódnak. Ennek következtében a jogalkalmazás során is sokszor okoz problémát a szállítmányozási és fuvarozási jogviszony elhatárolása. Különös tekintettel arra, hogy a felek közötti szerződéses nyilatkozatokból (ajánlatkérés, ajánlat, visszaigazolás, megbízás) nem mindig állapítható meg, hogy a felek szándéka milyen szerződés megkötésére irányult.
Elhatárolási kérdések a jogalkalmazás során
A gyakorlatban az a kérdés, hogy a felek között pontosan milyen jogviszony jött létre, szállítmányozási vagy fuvarozási szerződést kötöttek-e, sokszor káresetek kapcsán kerül a fókuszba. A károsult vajon kivel szemben tudja érvényesíteni a kárigényét?
A főszabály szerint a szállítmányozó nem felel a fuvarozás során bekövetkezett árukárért. A szállítmányozó ugyanis fuvarszervezéssel foglalkozik, az áru fizikailag nincs a felügyelete alatt, amikor az árukár bekövetkezik.
Az előbbi főszabály alól két kivétel van: amikor a szállítmányozó a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbíttatta, és a kár ezen okból keletkezett vagy ha a szállítmányozó birtokában levő küldemény elvész vagy károsodik.
Az első kivétel a gyűjtőforgalomban történő árutovábbítás azon esete, amikor a különböző feladók küldeményei egy járművön kerülnek szállításra és a kár oka az együttes szállításra vezethető vissza (például az egyik küldemény ráborul, ráfolyik a másik küldeményre). A másik kivétel lehet az, amikor a szállítmányozó maga végzi el az áru leszállítását és a kár ekkor következik be.
Sokszor találkozhatunk azzal, hogy azon esetekben is, amikor a szállítmányozó nem tartozik felelősséggel a bekövetkezett árukárért, a megbízó a szállítmányozótól egyszerűen levonja a kárösszeget, nem fizeti ki a szállítmányozási díjat. Ez az eljárás helytelen, hiszen a kárigény nem a szállítmányozóval, hanem a fuvarozóval szemben lesz érvényesíthető. Az igényérvényesítés során a szállítmányozónak lesznek jogszabályban meghatározott feladatai.
Egy káresemény bekövetkezése esetén a szállítmányozó feladata az, hogy az általa igénybe vett, vele leszerződött fuvarozóval szemben eljárjon a saját megbízójának az igényérvényesítése végett. E körben a szállítmányozó – a megbízó külön utasítása nélkül – köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges nyilatkozatokat megtenni. A gyakorlatban ez a legtöbbször azt jelenti, hogy a szállítmányozó köteles a fuvarozó felé a felszólamlást megtenni, azaz a kárigényt a fuvarozó felé bejelenteni, a fuvarozót a kár megtérítésére felhívni. A szállítmányozó köteles továbbá mindazon jognyilatkozatok megtételére, amelyek a későbbi igényérvényesítés előfeltételeit teremtik meg. Köteles például a fuvarozás körében bekövetkezett kár bizonyításához szükséges okiratok felvételéről, kiállításáról gondoskodni (az árukár dokumentálása kárfelvételi jegyzőkönyvvel, fotókkal stb.).
Ha a fuvarozó (annak biztosítója) a kárt nem téríti meg, a szállítmányozó a megbízó erre vonatkozó utasítása esetén köteles a kárigényt a fuvarozóval szemben jogi úton érvényesíteni. Tehát amennyiben a megbízó úgy dönt, hogy a kárigényét nem saját maga érvényesíti a fuvarozóval szemben, ezt a szállítmányozón keresztül is megteheti. Ilyenkor a szállítmányozó köteles a megbízó kárigényét jogi úton érvényesíteni a fuvarozóval szemben. Fontos azonban hozzátenni, hogy a megbízói kárigény jogi úton való érvényesítése a megbízó költségére és kockázatára történik. Az eljárás költségeit a megbízó köteles előlegezni, és az esetleges pervesztesség esetén azokat viselni.
KONKLÚZIÓ
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a szállítmányozás és a fuvarozás más-más tevékenységet takar. Szerződéskötés esetén megfelelő figyelmet kell fordítani arra, hogy milyen típusú szerződést kötünk, abból milyen jogaink és kötelezettségeink származnak, és kárügy esetén kivel szemben tudunk fellépni, eljárni.
Transpack Tudástár: Szállítmányozási szerződés – A szállítmányozási szerződés olyan jogviszony, amelyben a szállítmányozó nem maga végzi feltétlenül az áru fizikai továbbítását, hanem megszervezi annak leghatékonyabb továbbítását, megköti a kapcsolódó fuvarozási szerződéseket, és képviseli a megbízó érdekeit. Ez eltér a fuvarozási szerződéstől, ahol a fuvarozó közvetlenül a küldemény rendeltetési helyre juttatására vállal kötelezettséget. A különbség különösen káreseményeknél fontos, mert meghatározza, hogy a kárigény kivel szemben érvényesíthető.