AZ EURÓPAI UNIÓ ZÖLDRE MOSÁS ELLENI SZABÁLYOZÁSA
A homályos, félrevezető és hamis környezeti állítások ellen kíván fellépni az EU a zöldre mosás elleni irányelvvel, megbízható alapot szolgáltatva a fogyasztóknak a fenntartható vásárlói döntésekhez. Szinte minden termék érintett, különösen a csomagolások. A gyártó időnként biogazdálkodásból származó alapanyagokat vagy klímabarát gyártást ígér anélkül, hogy részletesen megmagyarázná, mit is jelent ez.
Az EU Bizottsága 2020-ban arra a következtetésre jutott, hogy a termékekre vonatkozó környezeti állítások több mint 50%-a homályos, félrevezető vagy megalapozatlan. Az „öko” vagy „klímasemleges” állítások gyakran átláthatatlanok, nehezen ellenőrizhetők, vagy a legrosszabb esetben egyszerűen tévesek. Az új szabályozás lényege, hogy a környezeti állításokat a jövőben tudományos bizonyítékokkal kell alátámasztani. A kiegészítő zöld állításokról szóló irányelv részletesen meghatározza, hogyan kell ennek működnie.
Nagyobb átláthatóság a fogyasztók számára
A zöldre mosás elleni és a zöld állításokra vonatkozó irányelveket az EU-tagállamoknak 2026 márciusáig át kell ültetniük a nemzeti jogrendjükbe. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében a gyártók és forgalmazók többé nem tehetnek félrevezető kijelentéseket termékeik környezeti vagy társadalmi hatásairól, élettartamáról és javíthatóságáról. Ha összehasonlítják termékeik fenntarthatóságát a versenytársak termékeivel, átlátható tájékoztatást kell adniuk az alkalmazott összehasonlítási módszerről is. Ha valaki azt állítja, hogy terméke az előállítás során a versenytárséhoz képest csak feleannyi szennyezőanyagot bocsát ki, akkor erről megbízható bizonyítékkal kell szolgálnia. Új szabályok vonatkoznak a fenntarthatósági tanúsítványokra is. A jövőben rögzített előírásokon kell alapulniuk, és bizonyos esetekben csak az illetékes hatóságok adhatják ki. A jelenlegi környezetvédelmi címkék sokasága valószínűleg drasztikusan csökkenni fog. Az is az irányelv része, hogy a vállalatok nem hirdethetnek olyan termékjellemzőket, amelyeket törvény ír elő. Ha az újrahasznosítás már rögzített követelmény, a csomagoláson az újrahasznosíthatóságot nem lehet előnyként feltüntetni.
Az irányelv azt is előírja, hogy a vállalatoknak egyértelműen közölniük kell, hogy a környezetvédelmi állítások a teljes termékre vagy annak csak egy részére vonatkoznak. A bevett gyakorlatnak viszonyítási alapként kell szolgálnia. Ha már elterjedt, hogy adott terméket a környezetet nem károsító csomagolásban kínálnak, a cégek ezt a tényt nem hangsúlyozhatják a reklámokban.
A szén-dioxid-kompenzáció kommunikációja
Sok fenntarthatósági ígéret és környezetvédelmi állítás a CO2-kompenzációs programokon alapul, mivel ezeket korábban viszonylag egyszerű módszernek tekintették a CO2-lábnyom csökkentésére vagy ellensúlyozására. Problémás viszont, hogy a kompenzációs programokat a fenntarthatósági ígéretek és a környezeti állítások alapjaként használják fel. Ennek oka, hogy nincs megbízható és korszerű kibocsátáscsökkentés. Sok kompenzációs projekt nem átlátható, nem minőségi, és nem járul hozzá igazán a hosszú távú CO2-csökkentéshez. Az irányelv előírja, hogy a vállalatoknak egyértelműen különbséget kell tenniük a kibocsátás kompenzálása és csökkentése között. A jövőben pontos tájékoztatást kell adniuk a kompenzáció mértékéről és minőségéről is.
Megbízható adatok szükségesek
Tekintettel az iránymutatások, nemzeti jogba való átültetéséig eltelt időre, a vállalatoknak már most foglalkozniuk kell azzal, hogyan csökkenthetik hatékonyan a zöldre mosás kockázatát. A félrevezető vagy hamis állítások ugyanis nem mindig szándékosak, csak a vállalatok néha túlbecsülik környezeti hatásukat vagy társadalmi felelősségüket. Ha a jogi előírások vagy iránymutatások nem egyértelműek, vagy eltérő értelmezéseket tesznek lehetővé, a vállalatok számára nehézséget okozhat az elfogadható reklámozás és a zöldre mosás közötti határok meghatározása.
A felkészülés folyamata
A zöldre mosási szabályozások hatásai a különböző iparágakra eltérőek, és ágazatonként másképpen érzékelhetők. A szabályozásra való legjobb felkészülés érdekében a vállalatoknak gondoskodniuk kell arról, hogy megbízható adatgyűjtési és -kezelési rendszerük legyen, különösen a környezeti és fenntarthatósági adatok tekintetében. Világos ütemtervet kell készíteni az éghajlati célok eléréséhez és az előrehaladás mértékéhez. Ez magában foglalja a saját termelési folyamatok, berendezések, az ellátási lánc, a környezeti hatások, a társadalmi felelősségvállalás folyamatos felülvizsgálatát. Fontos, hogy a szabályozásra való felkészülés folyamatos legyen. A vállalatoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk a fenntarthatósági stratégiáikat, gyakorlataikat és kommunikációjukat, és szükség szerint alkalmazkodniuk kell a változó igényekhez és elvárásokhoz.
