A jó dizájn nem hivalkodik: ezt vallja Veszelka Lilla, a Soproni Egyetem tervezőgrafika szakos hallgatója. Számára a csomagolás egy olyan jelentést hordozó vizuális nyelv, amely a polcon is érvényesül. Ezt a szemléletet a HUNGAROPACK Student 2025 diákverseny is visszaigazolta, ahol a pályázata bronz minősítést kapott.
Az alkotás szeretete mutatta az irányt
Szeptemberben kezdte az alapképzés utolsó évét Veszelka Lilla a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának tervezőgrafika szakán. A HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyen elért sikere apropóján beszélgettünk vele a díjazott munkáról, az egyetemi évekről, de mindenekelőtt a kezdetekről – arról, hogy miként került közel az alkotás világához.
– Magyarország déli részén, Bácsalmáson nőttem fel. Már gyerekkoromban megmutatkozott a vizuális világ iránti érdeklődésem, hiszen minden vonzott, amiben kifejezhettem önmagam. Órákat töltöttem rajzolással, festéssel, ragasztással, és még az iskolai füzeteket is „arculattervként” kezeltem. Akkoriban még nem tudhattam, hogy mindez a jövőmet is meghatározza – csak azt éreztem, hogy alkotni szeretnék.
Mikor tapasztalta meg magán, hogy számára a grafika már több, mint hobbi, és komolyabban is szeretne ezzel a területtel foglalkozni?
– Az évek során mind tudatosabbá váltam, de az igazi áttörést a gimnáziumi éveim alatt éltem meg, amikor először találkoztam a grafikai tervezés világával. Attól kezdve biztosan tudtam, hogy ez lesz az én utam.
Nemcsak szakmai tudást kapunk, gondolkodásra is ösztönöznek
Országszerte több helyen is tanulhatna tervezőgrafikát, ráadásul ezek közül a lakóhelyétől talán Sopron esik legtávolabb. Miért mégis ez az egyetem?
– Nagyon megtetszett a város, sok jót hallottam a Soproni Egyetemről és az oktatás színvonaláról. Ezek számomra fontosabbak voltak a távolságnál, ezért első helyen jelöltem meg a felvételi jelentkezés során.
Az egyetemi évek nemcsak a szakmai tudás megszerzéséről szólnak, hanem arról is, hogyan formálódik közben a hallgató gondolkodása és látásmódja. Ön számára mit jelent ez az időszak?
– Egyszerre inspiráló és kihívásokkal teli. Itt a gyakorlati és az elméleti képzés nagyon jól kiegészítik egymást, és különösen értékelem, hogy nemcsak szakmai tudást kapunk, hanem gondolkodásra is ösztönöznek. Az oktatóinktól rengeteget tanulok, és a közösség is támogató. Inspirál, hogy a körülöttem lévő hallgatók mind más nézőpontból közelítenek egy-egy témához, problémához.
Az elmúlt évek során lehetőségem volt számos grafikai projektben részt venni, többféle területen kipróbálni magam. Készítettem logókat, arculatokat, plakátokat és kiadványokat is – ezek közül különösen közel áll hozzám az arculattervezés. Szeretem, amikor egy vizuális rendszer nemcsak jól néz ki, de működik is: támogatja a márkát, karaktert ad neki, és következetesen végigvihető minden felületen. A logótervezés számomra nem pusztán formaalkotás, hanem jelentésépítés – amikor egy szimbólum mögött egy történet, egy üzenet is található.
Sokféle területen kipróbálhatta magát az elmúlt évek során. Melyik volt ezek közül az, amely valamiért igazán emlékezetes maradt?
– Az egyik meghatározó munkám során egy fiktív kulturális esemény, a Pinkfest arculatát dolgoztam ki, amely szándékosan túlzó, vizuálisan impulzív fesztiválként jelent meg a koncepcióban. A projekt során az volt a célom, hogy a fesztivál identitása már az első pillantásra érzékelhető legyen – karakteres tipográfiával, merész színpalettával és tudatosan eltúlzott vizuális elemekkel építettem fel a rendszerét.
Ez a munka jó példa volt arra, hogy miként lehet egy egyedi világot létrehozni úgy, hogy közben minden elem tudatosan illeszkedik az arculati szabályrendszerbe. A legizgalmasabb számomra az ilyen feladatokban az, hogy egyszerre igényel kreatív szabadságot és rendszerszintű gondolkodást – ez a kettősség az, ami igazán motivál.
Funkció és forma, érzelem és praktikum találkozása
A grafikai munkák között különösen izgalmas terület a csomagolástervezés, ahol a funkció és az érzelem találkozik…
– A csomagolástervezés kiemelt jelentőségű számomra. Ez a terület egy izgalmas metszéspont: a funkció és a forma, az érzelem és a praktikum találkozása. Tervezés közben nemcsak arra gondolok, hogy mi esztétikus, hanem arra is, hogyan hat majd a fogyasztókra, mit válthat ki belőlük, és miként érvényesül a polcon. Ez a komplexitás, a vizualitás mögötti gondolkodás mindig inspirál. Fontos számomra, hogy az alkotásaim ne csupán esztétikusak legyenek, hanem érthetők és funkcionálisan is jól működők.
Hiszek abban, hogy az igazán jó dizájn nem hivalkodik, hanem természetesen vonzza a figyelmet. A tervezési folyamat számomra mindig egyfajta párbeszéd: a megrendelő, a célközönség és a vizuális nyelv közötti kommunikáció. Szeretek kísérletezni, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetek a tudatosságra és a részletekre is. Minden projekt egy lehetőség arra, hogy új dolgokat tanuljak – nemcsak a grafika, hanem önmagam kapcsán is.
HUNGAROPACK Student – a díj megerősítés, egyben motiváció
Az ön számára az idei év egyik fontos eredménye a HUNGAROPACK Student 2025 Csomagolástervezési Versenyen szerzett bronz minősítés. Mesélne a díjazott munkáról?
– Az előző félévben Rosta Péter tanár úr segítségével jelentkeztem a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyre, ahol újszerűség, eredetiség és ötletesség kategóriában kaptam bronz minősítést a Virágcsomagolás című pályázatommal. A csomagolással azokat a vásárlókat céloztam meg, akik egyedi és elegáns ajándékként szeretnének bort és virágot adni. Az ötlet körülbelül egy hónappal Valentin-nap előtt született meg, amikor a boltokban mindenhol ugyanazokat a rózsaszín csomagolású virágokat és borokat láttam. Ekkor kezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne ezt a két ajándékot stílusosan ötvözni.
Szeretem az egyedi, különleges dolgokat, ezért terveztem egy borra akasztható tartót, amelybe egy vagy több szál virág is elhelyezhető. A csomagolás papírból készült, ami egy díszes szalaggal köthető át. A belsejébe kis idézeteket rejtettem el, így többféle alkalomra is használható – és egy apró kedvesség is. Fontos volt számomra, hogy a vásárló ne csak egy terméket kapjon, hanem történetet is.
A díj híre óriási öröm és meglepetés volt. Számomra ez egyrészt megerősítés, hogy amit csinálok, az mások számára is értéket képvisel, másrészt motiváció, hogy a jövőben is bátran gondolkodjak nagyban.
Ez az elismerés egy mérföldkő az életemben – nem egy cél elérése, hanem az út része. Megmutatta, hogy érdemes hinni az ötletekben, dolgozni a részleteken, és bátran képviselni azt, amiben hiszünk. Remélem, ez csak az első a sok szakmai kaland közül, amik még előttem állnak.
Tudatos vizualitás és az egyedi történetmesélés
Szeptemberben kezdte a Soproni Egyetem alapképzésének utolsó évét, így hamarosan döntenie kell. Hogyan képzeli el a jövőjét, milyen irányban szeretne továbbhaladni?
– Mesterszakon szeretném folytatni a tanulmányaimat, mert úgy érzem, még sokat tanulhatok a grafika világáról. Emellett a portfóliómat bővítem: új projektekben próbálom ki magam, és közben igyekszem megtalálni a saját stílusomat. Már most tudom, hogy a tudatos vizualitás és az egyedi történetmesélés a jövőben is meghatározó része lesz mindannak, amit csinálok.
A HUNGAROPACK Student elismerés számomra megerősítés abban, hogy bízzak magamban, az elképzeléseimben és ötleteimben. Továbbra is olyan munkákat szeretnék alkotni, amelyek nem hivalkodók, mégis észrevétetik magukat a polcon.
Rosta Péter, Szarka Judit Gabriella | Fotók: Veszelka Lilla
Transpack Tudástár: Csomagolástervezés és vizuális kommunikáció – A jó csomagolástervezés nem hivalkodó, hanem funkcionális és történetet közvetít: Veszelka Lilla, a Soproni Egyetem hallgatója ezt az elvet követte bronz díjas HUNGAROPACK Student pályamunkájában.
