Bezárás

25 éves a TWS Kft.

Írta: Szerkesztőség - 2015 december 17.

Az ország legrégebbi targonca-forgalmazó vállalata a TWS Kft. idén ünnepli megalapításának 25. évfordulóját. Ebből az alakalomból szólaltatjuk meg a cég két tulajdonosát, Wéber Kálmánt és Giczy Gyulát.

Gratulálunk a kerek évfordulóhoz! Hogy élik meg, hogy a legrégebbi hazai targonca-kereskedő céget vezetik?

WK: Jól! Bővebben? Meglepődtünk, hogy a cégünk lenne a legrégebbi vállalat, talán el sem hittük, de a cégkivonaton 1990.03.20.-i dátum áll, és nem tudok olyan versenytársról, amely korábbi bejegyzéssel bírna. Komolyra fordítva, ez egy nagy büszkeség is. 25 éve ugyanazzal az adószámmal kevesen vállalkoznak. A cégek esnek-kelnek, de a TWS a legstabilabb szereplője a rendszerváltást követő időszaknak, legalább is, ami a mi kis szűk “targoncás” világunkat illeti.

Elmondanák a vállalat rövid történetét? 

GGY: A cég kifejezetten a targoncák értékesítést tűzte ki célul, és a kezdeti éveket követően 1994-től, az akkor még a DAEWOO név alatt gyártott targoncák értékesítését kezdte meg, elsőként az európai piacon. Voltak évek, amikor – bizonyos típusoknál – a 20%-os piaci részesedésünk is megvolt, és ezzel az eredménnyel az európai versenyt is többször megnyertük. Az értékesítés felfutásával a szervizüzemünket is felfejlesztettük, ma már a budapesti szerviz- és alkatrészközponttal, a 16 szervizautóval és további 3 szervizállomással fedjük le az országot. A DAEWOO-ból DOOSAN lett a kétezres évek elején, egy vállalati akvizíció folytán, de mi már több mint 20 éve ugyanannak a gyártóhelynek a termékeit adjuk el. Látva sok versenytárs újra és újra változó szállítási láncait ez igen nagy érték számunkra. A kétezres évek közepétől a portfólióba emeltük a COMBILIFT és az ATLET targoncákat is, melyekkel a piaci réseket tudjuk támadni. A 2008-ban kirobbant válság bennünket is megviselt, de a vállalat tartalékai biztosították, hogy akár nagy terhek elviselésére is képes legyen a cég, és 2012-től már ismét növekedéssel zárjuk a mérlegünket. Jelenleg több mint 40 dolgozónk van és közel 400 millió forint tőkével rendelkezik a cég.

 

Önök ketten vezetik és tulajdonolják a vállaltot, ha jól tudom 50-50%-ban. Ez egy veszélyes helyzet is lehet, ha a tulajdonosok nem értenek egyet…

WK: ,,,, de egyetértünk! A mi baráti kapcsolatunk régebbi, mint az üzleti és nagyon is kipróbált. Persze napi szinten folyamatosan vitázunk, de így találjuk meg a helyesnek vélt utat.

GGY: Ketten együtt már közel hatvan évet eltöltöttünk a szakmában, sok meglepetés már nem érhet. A szakmai hozzáértést a mai Szent István Egyetem elődjében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karán szedtük össze. Mai napig is hálásak lehetünk az egyetemnek.

 

Hogy ítélik meg vásárlók a DOOSAN targoncákat a piacon?

WK: A DOOSAN a legnagyobb Dél-koreai iparivállalat-birodalmak egyike. A cég az atomerőművi reaktoroktól, az édesvíz-lepárlóktól, az ipari és tengerészeti motorokon keresztül, a láncos és kerekes építőgépekig, a targoncákig rengeteg üzletágban meghatározó gyártó. A DOOSAN nevéhez köthető az ország legnagyobb ipari akvizíciója is. Néhány éve az amerikai BOBCAT világmárka és a gyártókapacitások is a DOOSAN-hoz tartoznak. Sajnos az európai fülnek kevéssé cseng ismerősen a DOOSAN, de Koreában, ill. a Távol Keleten és az USA piacain akár 55%-os piaci részesedést is elér.

Reméltük, és még most is várjuk, hogy egyszer meghallgatják a cégközpontban az európai kereskedők hangját és a világban mindenütt jól csengő BOBCAT márkanév alatt fogjuk a targoncákat forgalmazni. Az sokat segítene a “márka sovinizmusban” szenvedő magyar piacon.

Márka sovinizmus? Mit is értenek ez alatt?

WK: Vannak vevők, akik előítélet okán vagy jól megfogalmazható, de sajátos gazdasági érdekből vezérelve választanak beszállítót, kevéssé figyelve az ajánlatok tartalmi elemeire. Mondok példákat. A német gyökerű vállaltoknak a legritkább esetben tudsz eladni bármit is, ami nem német. Az ő esetükben a patrióta gazdaságszemlélet kerül előtérbe, támogassuk a hazai, azaz német ipart. Sajnos nem csak a gyártás, de a kereskedelem is a külföldi vállalatok kezében van, tehát a profit – ami itt képződik a hazai munkavállalók által – megy ki a németországi anyavállalatokhoz, és ott fogja erősíteni a gazdaságot. Persze hazai targoncagyártás nem létezik, de a magyar tulajdonú cégek részt kapnak a gyártási és értékesítési láncból, azaz a gyártók hajlandóak “bevenni” az üzletbe a magyarokat is. És a hazai tulajdonú cégek a profitot itt tartják, itt válik belőle újabb befektetés, újabb munkahely, újabb adóbevétel, stb.

GGY: Ez egy régi fájdalom, a globális cégek lenyomják a lokális vállalkozásokat, így az “életet adó” tőke osztalék, vagy ami még rosszabb, jól megválasztott referencia ár formájában el is hagyja az országot. Jelenleg a magyar targonca piac kb. 80%-a ilyen globális cégek kezében van, akik vagy alig mutatnak ki nyereséget, vagy óriási összegű osztalékot fizetnek ki a tulajdonosaiknak. Egyik sem jó, de az első megközelítés nettó adócsalás.

Húúú, ezek azért nem túl erős szavak? Az unió alapelvei közül a legfontosabb, a tőke szabad áramlásán nyugszik, és különben is a régi uniós tagok sok pénzt fordítanak vissza a hazai felzárkózást segítve.

GGY: Hogy nevezné az olyan üzletet, amely során egy vállalat hosszú éveken keresztül óriási veszteségeket halmoz fel, de azért folyamatosan működik? Az élelmiszerláncok két év veszteséges működés után bezárhatnak, nem is bánnám, ha valami hasonló szabályozás lenne a mi üzletünkön is. Igen, a régi uniós államok fizetnek az ország felzárkóztatásáért, de egy fillérrel sem érkezne kevesebb uniós támogatás, ha a hazai vállalatok tulajdonosai, vagy akár a nemzetközi vállalatok topmenedzserei a beruházási döntések során csak azt a kis támogatást megadnák a lokális vállalatoknak, amit a globális beszállítók az anyavállalati kapcsolatokon keresztül élveznek. Nézze, kereskedni, szervizszolgáltatás nyújtani mindenki tud, a globális cégek sem csinálják jobban. Nincs igazi piaci oka a túlsúlyuknak. Románia uniós ország, az itthon megismert globális vállalatok ott nem saját leányvállalatot grundoltak, hanem kereskedővel dolgoznak. Az értékesítés hozzáadott értéke, a kereskedelmi profit ott marad Romániába.

 

Hogyan oldható fel ez a probléma?  

WK: A szemléletváltásra lenne szükség a gazdasági döntéshozóknál. Félre ne értsen, mi abszolút verseny pártiak vagyunk, és nem a mindent szabályozni akaró államtól várjuk a piaci anomáliák megszüntetését, de az egészséges patrióta szemléletű döntésekre nagy szükség lenne. Van egy mondás a német nyelvterületen: Ha valamit venni akarsz, nézd meg van e szomszédodnál, ha nincs, nézz körül a városban, a megyében. Ha ott sincs, keresd az országban, ha még mindig nem találsz hazai beszállítót, gondold át, szükséged van-e egyáltalán arra a cuccra!

 

Váltsunk témát, miben látják a kibontakozást, ill. a TWS Kft. jövőjét?

WK: A hagyományos DOOSAN és ATLET targoncaértékesítési tevékenység mellett, jobban koncentrálunk a COMBILIFT réspiaci megoldásaira, az aprólékos felkészültséget igénylő, speciálisabb igények kielégítésére. Minden egyszeri eladó el tud adni olcsón valami tömegterméket, de az értékesítés az szó szerint azt jelenti, hogy értéket adsz a terméknek. A tevékenységed során értékesebb lesz a vevőnek is. A rövid és hosszú távú flottabérletek ugyancsak fontosak a TWS Kft-nek. Szerviz-szolgáltatásunkat máris kiterjesztettük a márkaidegen gépekre és ezt az elkövetkező időben tovább fokozzuk.

GGY: A speciális, réspiaci igényekre kell koncentrálnunk, az olyan átépítésekre, átalakításokra, amiért a tömegtermékeket eladó, olcsó versenytársak nem “hajolnak” le. Egy-egy logisztikai fejlesztésnél mindig meg kell válaszolnia a fejlesztőnek, hogy a “main stream” megoldásokat követi, és épít egy olyan raktári rendszert, mint amilyen a versenytársainak van, vagy mélyen, sőt alaposan átgondolja az igényeket, és unikális megoldásokkal is számol. A TWS ebben kíván partner lenni. Mérnöki és közgazdasági szemlélettel tudunk remek ajánlatokkal élni.