Az egyesület legsikeresebb szakmai rendezvénye legalább egy évtizede a flexósok év eleji „össznépi” találkozója. Ennek számos oka van, de talán a legfontosabb, hogy nincs is olyan nyomtatott kommunikációs média – beleértve a csomagolásokat vagy 2016 ősze óta már a bélyeget is (sic!) mint információhordozókat –, amelynek az előállítására ne lenne alkalmas. A közös nevező a technológia, míg az egyéni jegyeket az előállított termékek sokszínűsége adja hozzá.
Mivel az idei flexó jamboree a téli olimpia idejére esett, így jellemzésére is kézenfekvő a sporthasonlat: minden termékcsoport – mint egyes sportágak – együtt, hogy egy helyre koncentrálva egyidejűleg ismerkedhessünk a legjobb eredményekkel. A több mint 140 résztvevő nem csak földrajzi értelemben fedte le a flexószakmát, de a képviselt technológiák tekintetében is reprezentálta az iparágat. A nemzetköziséget pedig rekordszámú, 8 külföldi előadó szakember biztosította.
Ami egyik oldalról örvendetes és jogosan lehetnek elégedettek a szervezők is, a másik oldalról felveti azt a kérdést, hogy egy délután alatt egyáltalán befogadható-e ennyi friss ismeret, hisz összesen 13 tartalmas szakmai előadás hangzott el. (Közülük, mint fentebb szerepel, 8 angol nyelven, bár kiváló szakmai tolmácsolásokkal.) Megmaradva a sport hasonlatnál: a versenyben (termék-előállítás) nemcsak az ellenfelet kell legyőzni (lásd marketing), hanem igen szigorú versenyszabályokat betartva kell helyt állni. Részben a technológiák kritériumainak (botlások nélkül kell eljutni a célig) részben írott szabályoknak, törvényi előírásoknak kell megfelelni, mert a „versenybírók” (lásd NÉBIH, NAV stb.) nem ismernek pardont. Idegen anyagok jelenlétét (dopping?) itt is keményen büntetik.
Ezért az előadások sora mindenekelőtt a tájékozódást, a legfrissebb eredmények és a várható trendek megismerését, a tisztánlátást szolgálta. Az elhangzott előadásokból csak egyfajta nézőpontból kiemelve – így aztán vállaltan szubjektíven – talán a két legfontosabb tanulság.
A fejlesztések iránya kimondva-kimondatlanul a látszólag másról szóló fejlesztésekben is jelentős részben arra irányul, hogy minél több területen lehessen kiváltani az élőmunkát. Ráadásul ne csak pótoljuk az embert, de a helyét betöltő „megoldás” lehetőleg többre is legyen képes. Ennek legegyszerűbb megfelelése a fáradékonyság. A gép vagy szoftver, amíg be van kapcsolva, egyenletesen teljesít. Még a karbantartással is lényegesen rövidebb időre esik ki a termelésből, mint a dolgozó éves szabadsága, és pl. egy optikai szenzor nem fásul bele egy nyomat egésznapos figyelésébe. De nem csak nem fárad, hanem sokkalta többre képes, mint az ember az érzékszervei korlátaival.
A nyomdaipar nemcsak kreatív iparág, de a kezdetektől élen járt a számítástechnika eredményeinek gyakorlati alkalmazásában. Most viszont azt látjuk, hogy ugyan még nem tudatosult és nem ment át a közbeszédbe, de az ún. mesterséges intelligencia is már itt van szakmáink mindennapjaiban. Nem véletlen és nem csak a technológiai sorrend szempontjai miatt került a szakmai előadások elejére a GlobalVision prezentációja a minőségellenőrzés automatizációjának lehetőségeiről, hanem mert ennek egyik jól definiálható példája.
A bemutatott lehetőségek (amik valójában megvalósult alkalmazások, és a lehetőség inkább arra utal, hogy épp igényt tartok rá, vagy sem) már messze meghaladják azokat a módszereket, hogy megadok paramétereket majd az érzékelőkből, szabályozókból álló rendszer szinten tartja a beállított értékeket. A lehetőségeink már ott tartanak, hogy a rendszer „agya” is folyamatosan gyűjti a tapasztalatokat a korábban egyszer már elfogadott paraméterekkel lezajlott gyártásból – azaz tanul fáradhatatlanul – és közvetlen megoldási javaslatot is képes adni, ha valami új feladat kerül a rendszerbe.
Az első napi programban megfáradtak körében mindössze az okozott némi zavart, mikor késő délután egy rövid időre kifogyott a lobbybárban a csapolt sör. Szerencsére, áthidaló megoldásként, volt üveges, és alig fél óra kiesést követően már minden rendben folyhatott tovább…
A szimpózium másnapját viszont most is „látnivaló” töltötte ki, de rendhagyó módon most nem nyomdai bemutató, hanem a Széchényi Egyetem uniós forrásból nemrég felújított, a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt speciális csomagolás és csomagolóanyag vizsgáló laboratóriumának megtekintése. Nyugodtan elmondható, a laborlátogatás és az ott megtekintett bemutatók mindenkire rendkívüli hatással voltak! Amihez persze hozzájárult az is, hogy nemcsak az egyszerű nyomattól a bonyolult kombinált csomagolásokig szinte minden féle/fajta termék igénybevételeinek modellezésére láthattunk alkalmazásokat, de olyan műhelytitkokba is betekintést nyerhettünk, hogy milyen vizsgálatok előzik meg, amire egy autó (pl. Győrben az Audi) sok ezer alkatrészből összeállított műszerfal-egysége zajtalan marad a vacak magyar utakon is. De a flexósok számára mégiscsak az a tanulság, hogy megvan a módszertan, a technikai háttér és szakmai tudás hozzá, hogy a nyomdából kikerülő termékeknél is megelőzhetőek, illetve elkerülhetőek legyenek a reklamációk ugyanakkor a felesleges, ezáltal pazarló túlbiztosítás is kiküszöbölhető legyen.
Pesti Sándor
