Bezárás

Együnk kevesebb csomagolást!

Írta: Szerkesztőség - 2020 március 16.

Miközben a csomagolóanyagok nélkül nem beszélhetünk modern élelmiszer-biztonságról, tudnunk kell, hogy azokból káros vegyületek is az ételbe kerülhetnek. A gyártóknak szigorú szabályoknak kell megfelelniük, ezért elengedhetetlen a rendszeres laboratóriumi vizsgálat.

Véd, de árthat is

A csomagolás az élelmiszer-biztonság fenntartásának egyik legfontosabb feltétele: amellett, hogy egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól (és fordítva), eltarthatóvá teszi, minimalizálja a fertőzés és szennyeződés (infekció és kontamináció), valamint gátolja a termékben lévő mikroorganizmusok szaporodását. Adott esetben még tűrnie kell a hideget és a meleget, ráadásul tartalmaznia kell a jogszabályban előírt kötelező jelölési adatok is (nettó tömeg, minimális megőrzési idő, tárolási körülmények, tápértéktartalom), hogy a marketingüzenetek hordozásáról már ne is beszéljünk.

A világon az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok (Food Contact Material) száma eléri a négyezret, ezekből az anyagokból kioldódás révén az élelmiszereinkbe juthatnak különböző vegyületek. Ki gondolta volna, hogy nyolcvan év alatt akár 400 g csomagolóanyagot fogyasztunk el?

A csomagolóanyagokból, csomagolószerekből kioldódó anyagok (monomerek, oligomerek, stabilizátorok, antioxidánsok, lágyítók, habosító anyagok, nehézfémek, színezékek, gyártási segédanyagok) az emberi anyagcserét, hormonháztartást szabályozó szerveket károsíthatják. Hosszabb kitettség esetén vese- és májelégtelenséget okozhatnak, az örökítő anyag szerkezetének torzítása révén karcinogének lehetnek, gyermekkorban megzavarhatják a nemi jellegek zavartalan kialakulását, veszélyesek az ideg- és immunrendszerre, emlő-, here- és prosztatarák kialakulását indikálhatják.

Például az ásványvíz a kocsiban…

Az anyagátadás, vagyis a diffúzió a csomagolóanyag és az élelmiszer közötti határfelületen történik. A hőmérséklet függvényében a kioldódás erőteljesebbé válik, gondoljunk csak a napon lévő autóban hagyott üdítőitalokra. A csomagolóanyagok esetében egyébként nem az esetenkénti, nagy dózisú kitettség a jellemző, hiszen a kioldódás ezekből az anyagokból általában igen kis mennyiségben, de hosszú időn keresztül, folyamatosan zajlik.

A laboratóriumi vizsgálatokat úgynevezett élelmiszer-utánzó modelloldatok segítségével végzik el, amelyek a csomagolóanyagokkal kapcsolatba lépő élelmiszeréhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és olyan arányban teszik próbára az adott csomagolóanyagot, mint ez utóbbiak. A laboratóriumban megmérik az oldatba kerülő összes komponens mennyiségét: műanyagok monomerjeit, foto-stabilizátorokat, csúszást segítő anyagokat, a lágyítókat, nyomdafestékeket, fémeket – mondta el a Transpack Magazinnak Dr. Szigeti Tamás János, a csomagolóanyagok vizsgálatában élen járó WESSLING Hungary Kft. szakembere.

Esetenként mérgező

A vizsgálatokkor mindig a legkedvezőtlenebb felhasználási körülményt veszik alapul, a kioldódás vizsgálatához kémiai analitikai méréseket (többek között tömegmérésen, fémanalitikán, kromatográfiás elválasztáson, illetve tömegspektrometrián alapuló vizsgálatokat) alkalmaznak. A leggyakrabban a lágyítókat, az antioxidánsokat és a nehézfémeket vizsgálják, de a laboratóriumi szakembereknek számos esetben ismeretlen szerkezetű kioldódó anyagokat is azonosítaniuk kell. A speciális kioldódási vizsgálatoknál az élelmiszerekből a modelloldatokba kerülő anyagok kémiai jellemzőit is meghatározzák, azaz konkrét vegyületeket mutatnak ki, illetve megmérik azok mennyiségét is.

A laboratóriumokban kidolgozott és végzett vizsgálati módszereket alkalmazva hatékonyan kiszűrhetők az élelmiszerek csomagolására alkalmatlan, esetenként mérgező anyagok. Ezzel a csomagolt élelmiszerek biztonsága is növelhető.

Az EU tagállamaiban közvetlenül alkalmazandó az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagokról és tárgyakról szól az 1935/2004/EK rendelet, amely az általános követelményeket és alapelveket határozza meg az FCM (Food Contact Material) anyagokra.

Magyarországon az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény hatálya kiterjed az élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyag, tárgy, eszköz és gép előállítására, higiéniai alkalmasságának, megfelelőségének ellenőrzésére és forgalomba hozatalára is.

A helyes gyártási gyakorlatoknál az a fontos, hogy rendelkezésre álljon a szükséges dokumentáció, a megfelelőség, a különböző biztonsági adatok, a minőségbiztosítási alapelvek, a minőség-ellenőrzési rendszerek, illetve a végtermékekkel kapcsolatos, a kioldódási határértéket igazoló eredmények. Ez utóbbiak kapcsán elengedhetetlenek a rendszeres laboratóriumi vizsgálatok.

A jövő csomagolása

A sci-fibe illő, ám már a gyakorlatban is alkalmazott interaktív csomagolóanyagok érzékelik a hőmérsékletet, a mechanikai behatást, rögzítik az adatokat, választ adnak a termékben végbement változásokról – olvassuk az Élelmiszervizsgálati Közlemények tudományos szaklap tanulmányában. Emellett léteznek etilalkoholt fejlesztő tasakos rendszerek, amelyek gátolják a penész kifejlődését a termékben, az intelligens, nano-jelzőrendszert tartalmazó csomagolóanyagok pedig színelváltozással jelezhetik egy élelmiszer romlás okozta gázképződését. A biológiailag lebomló műanyag-csomagolásokból ma már palackot, tányért, evőeszközt is készítenek: a PLA-ból készült műanyagtermékek komposztálhatók. Az ehető csomagolás az élelmiszeripar egyik legújabb perspektívája (ehető filmek, bevonatok – poliszacharidokból, fehérjékből vagy különböző gyantákból, viaszokból.

Szunyogh Gábor, Wessling Kft.