Útmutató példák a körforgásos csomagolástervezéshez
2020. február 5-én került sor a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) „Csomagolóipar az élelmiszeripar szolgálatában” címet viselő szakmai délelőttjére a SIRHA szakkiállítás kísérőrendezvényeként. A nagy érdeklődés mellett megtartott program bevezető előadását Nagy Miklós, a CSAOSZ főtitkára „Fenntartható csomagolástervezés – útmutató példák a körforgásos csomagolástervezéshez” címmel tartotta. (Cikkünk az előadás írott kivonata.)
Nem telik el úgy nap, hogy az írott vagy online sajtóban ne olvashatnánk új, környezetbarát csomagolásban forgalomba hozott termékről. A leírásokból ugyanakkor többnyire az derül ki, hogy a műanyagot más, többnyire papíralapú csomagolásra cserélték. A kérdés azonban ennél összetettebb.
Először is, helyesebbnek tűnik a nem vagy csak körülményesen definiálható környezetbarát jelzőt fenntartható kifejezésre váltani. A fenntarthatóság az értékteremtő lánc valamennyi szereplőjétől együttműködést igényel. Fenntarthatóságot csak csomagolással nem lehet elérni – erre mondják: egyedül nem megy.
A fenntartható csomagolásnak három lényeges ismérve van:
• a lehető legmagasabb szintű termékvédelem mellett,
• minimálisra csökkenti ökológiai lábnyomát, és
• lehetővé teszi az anyagok maximális körforgásban tartását.
A három feltétel együttes teljesítése szükséges. Lássuk ezeket részletesebben!
Termékvédelem
A csomagolással foglalkozók pontosan tudják, hogy bármely árucikk előállításának környezetterhe sokszorosa a védelméül szolgáló csomagolásénak. Épp e felismerésből adódik, hogy a csomagolás egyszerűsítése (anyagcsökkentés, alapanyagösszetétel-módosítás) véletlenül sem mehet az áruvédelem rovására. De korántsem biztos, hogy egyedül a csomagolás kell helytálljon a termékvédelemért.
Célszerű a „takarékoskodás” megkezdése előtt alaposan vizsgálat alá venni magát a csomagolandó terméket, feltárni annak gyenge pontjait, érzékenységét. Könynyen lehet, hogy a csomagolás egyszerűsítése érekében végzett termékvizsgálattal felszínre hozhatók olyan hibák, amelyek a gyártástechnológia apró korrigálásával megszüntethetők és megnyílik az út a csomagolástechnológia kompromisszum nélküli takarékosabbá tételéhez.
Ez az tehát, amikor a csomagolásfejlesztéshez az értékesítési lánc résztvevőinek együttműködése szükséges.
Nagy Miklós főtitkár; CSAOSZ (Fotó: Transpack)
Ökológiai lábnyom
E fogalma azt takarja, hogy tudnunk kell a csomagolás teljes életciklusában megjelenő környezetterhelés mértékét. A nyersanyagok és az energia felhasználását, így a kibocsátást és a hulladék keletkezését a teljes életciklus alatt minimalizálni kell. Az életciklus-elemzés (LCA) a csomagolás hatékonyságának és ezzel ökológiai fenntarthatóságának felmérésére szolgáló módszer, a CO2 kibocsátás pedig csomagolás ökológiai hatásának mérőszáma. Az LCA elemzéssel pontosan bemutatható egy termék számára lehetséges csomagolásformák egymáshoz viszonyított ökológiai lábnyoma – és még az is lehet, hogy a műanyag összetevőt tartalmazó megoldás ebben a rangsorban nem szorul az utolsó helyre.
Körforgásban tartás
Az anyagok – esetünkben a csomagolóanyagok – körforgásban tartását leginkább úgy lehet maximalizálni, ha a hasznosítási technikákat ismerjük, a hasznosítást megnehezítő okokat feltérképezzük és kiküszöböljük. Az anyagmaradékok például hasznosítást nehezítő tényezők. Tervezéssel segíteni kell azt, hogy a termék csomagolásból való kinyerhetősége teljes legyen. De ez még nem minden.
A körforgásban tartás része a szűz csomagolóanyag másodlagos (újrahasznosított) anyaggal való helyettesíthetősége is. A csomagolások hasznosíthatósága értékeléssel állapítható meg. Az újrahasznosíthatóság javítása érdekében a teljes csomagolási rendszert kell értékelni. Ehhez az alábbi táblázat ad áttekintést.
A termék csomagolásának kvantitatív és kvalitatív értékeléséhez a következő szempontokat kell figyelembe venni:
• anyagok és erőforrások hatékony felhasználása,
• műszaki megvalósíthatóság,
• áruvédelem,
• fogyasztói elvárások,• tájékoztatás,
• újrahasznosíthatóság, gyűjtési rendszerek országonként és régiónkénti különbözősége,
• csomagolási hulladékok válogatási, feldolgozási technológiái,
• a keletkező másodnyersanyagok piaci potenciálja és
• azonos típusú szűz alapanyagok helyettesíthetősége.
Az újrahasznosítható csomagolások tervezésének szempontjai:
• az anyagfelhasználás minimalizálása,• egyanyagú megoldások vagy hasznosítható társítások használata,• ahol lehetséges, a hozzáadott anyagok használatának mellőzése,
• a csomagolóanyagok színezésének minimalizálása,
• EuPIA Exclusion Listenszereplő nyomdafestékek figyelembe vétele,• a csomagolás teljes üríthetősége,
• a csomagolás összetevők szétválasztásának, illetve az anyagtípus könnyen felismerhető jelölése,
• a nyitó- és záróelemek rögzíthetősége, a képződő kisméretű elemek elkerülése érdekében.
Az előzőek érthetőbbé tételére álljon itt egy izgalmas, PET csomagolás újrahasználhatóságának értékelését bemutató példa!
A fentiekből talán érthető, hogy megfontoltan és adatokkal, vizsgálatokkal, alapos elemzésekkel alátámasztott eredmények birtokában lehet felelősségteljesen kijelenteni azt, hogy csomagolásunk fenntartható.
