Kinek az érdeke az üzemanyag mennyisége és minősége?

Szakmai viták az olajkonferenciákon

Az Egyesült Arab Emirátusokban, Olaszországban, Finnországban, Szingapúrban, Egyiptomban, az USA-ban, Dél-Amerikában és gyakorlatilag valamennyi olaj- és gázipari érdekeltség által preferált helyen rendezett „petróleum” világkonferencián és kiállításon heves szakmai vitának és újdonságnak vagyok szemtanúja. Ezek tanulságait foglalom most össze.

– A megoldások ott hevernek az asztalon, tessék fejleszteni és alkalmazni a magasabb követelmények normáit! (Claes Berglund; EU környezetvédelmi és fenntarthatósági szakértő, Svéd Királyi Tengerészet tudományos lovagja). – Nem. Majd Önök kifejlesztik, mi megvesszük (Mohammed Al Muallem; CEO DP World). (World Maritime Summit, 2018.10.28., Dubai)

A fenti párbeszéd éle is illusztrálja az érdekkülönbségeket. Ki enged a stratégiájából, mennyit enged, meddig enged, kell-e üzemanyagminőség, vagy csak a mennyiség számít, meddig fenntartható, mennyire digitális, hol van benne blockchain-technológia, mennyire internetbiztonságos, mennyire összeférhető az éghajlatváltozás lassításával, mennyire terjeszkedő vagy irányító. Ezek a kérdések, ha nagyon finoman is, de mindig egy picit előremutatóan alakulnak, ha másként nem, két lépés előre, utána egyet vissza (és közben a nagyhal megeszi a kishalat). A fejlesztések zajlanak, a kutatók dolgoznak, az ötleteket egymástól ellopják, vagy próbálkoznak hamisítással, részben vagy utólagosan követik a szabályozásokat vagy módosíttatják azokat, hogy kedvezőbb feltételekkel zöldre festhessék magukat. Aztán jön a természet visszacsatolása tornádókban, hurrikánokban, árvizekben, rekordösszegű biztosítási károkban, elfakuló korallzátonyokban, eltűnő jégtakarókban, tengerszint-emelkedésben, folyókba visszafolyó tengerekben, szmogtól elbóbiskoló sofőrökkel és sztrájkot generáló élni akarókkal.

 

 

Ki a felelős? A járműgyártók vagy az üzemanyagforgalmazók?

Miért jutottunk el a-ból b-be 1970-ben egy Zsigulival és 2020-ban 50 éves fejlesztés után egy X6-os BMW-el ugyanannyi üzemanyaggal? Ki kinek a markában van? Miért rúgták ki a Volkswagen mérnökét 10 évvel ezelőtt azért, mert bemutatta a másfél liter üzemanyagot fogyasztó típust? Miért manipulálják a károsanyag-kibocsátási értékeket a járműszoftverekkel?

150 év alatt (1850-1999) elhasznált fosszilis energiaforrásokból termelődött 1010 Gtonna széndioxid mennyisége drasztikusan megnőtt, 15 év alatt (2000-2015), tehát tizedannyi idő alatt már a 150 éves felénél (500 Gtonna) tartunk. A probléma az, hogy a kritikus másfél °C globális hőmérsékletemelkedésben már benne vagyunk, és a mai időjárási szélsőségek nagysága és gyakorisága már így is kritikus, a további globális hőmérsékletemelkedés pedig beláthatatlan negatív gazdasági és természeti következményekkel jár. Ahhoz, hogy ezt a mai kritikus állapotot ne rontsuk tovább, az IPCC (több ezer tudósból álló nemzetközi kormányközi éghajlatkutató testület) által kiszámolt mennyiség mindössze 335 Gtonna lehet 2030ig. Viszont a termelési lehetőség, kínálat és komfort igényünk 2755 Gtonna!

Tehát míg az irányító szerveket, hatóságokat, olajtársaságokat, kormányokat vonjuk felelősségre, ez minden egyén felelőssége is (mennyire takarékoskodik az energiával, és mennyire újrahasznosító és harmonikus a természettel, mennyi műtrágyát és természetes trágyát használ fel, hányszor vásárol újat javítás helyett, mennyi üzemanyagot vagy biogázzá hasznosított energiát használ, hogyan szervezi meg a szállított anyagok szállíthatóságát csomagolás nélkül vagy a csomagolását újrahasznosíthatóan stb.). Jön a pofon, a tudatos gazdákat a gyártók sok esetben visszautasítják, a kiszállított termék csomagoló anyagát, zsákját, kannáját, tartályát nem hajlandók visszavenni, arra hivatkozva, hogy adott esetben nem kötelező. Ekkor a helyi hulladékkezelővel kell felvenni a kapcsolatot. Ez az őrült termelési teljesítményhajsza vezetett az energiabüdzsé felborulásához, majd az időjárás felborulásához, a levegőszennyezés egészségkárosító méretéhez. Csak Magyarországon naponta 35 ember hal meg a károsanyaggal szennyezett levegővel összefüggésbe hozhatóan. Minden családban vannak már allergiások, asztmások, szív-, vérkeringési- és tüdőbetegségben szenvedők, stroke-on átesettek, daganatos betegek vagy elhunytak.

 

 

Kell-e védeni vagy szidni az olajtársaságokat a mi igényeink miatt?

Ebben a kérdésben mindenkinek igaza van. Egyrészt a kényelem, a fejlődés, a kutatások és a mindennapi élet hátterében ott az olaj és az olajlobby. Viszont sok olyan valós fejlődési eredményt és kényelmet szolgáló dolgot tudunk felmutatni, ami annak köszönhető, hogy az olajforgalmazásból nyert pénzek így hasznosultak. Mit mondjunk erre? Fegyverből, kábítószerből, prostitúcióból, káros mellékhatásokat okozó gyógyszerekből is vannak bevételek, amiket jótékony célra fordítottak, akkor adjuk áldásunkat mindegyikre? Másrészt a piac, maga a globális vérkeringés annyira beszűkült, hogy a túlnövekedést már a bolygón kívül kell folytatni, ugyanakkor a várható terület-, ellátás- és vízhiány mellett lehet, hogy késő lesz változtatni a technológiákon a bolygón való maradás érdekében.

Mit jelent ez a gépüzemeltető nyelvén?

Abból a termékből, amit csak kevesen tudnak előállítani és igény van rá, annak jó ára van. Ugyanígy, túlkínálat esetén is az ár dominál, és mindkét esetben mellékessé válhat a szállítási költség. A kitermelt nyersolaj hasonló utakat jár be, az olajkitermelők addig fokozzák a kitermelési volument, ameddig csak lehet, sok esetben fittyet hányva a nemzetközi megállapodásoknak és környezetvédelmi előírásoknak. Emlékezzünk a Dunába kieresztett olaj esetére, a szállító a bírság elöl menekülve inkább megszabadult a nem engedélyezett kéntartalmú üzemanyagtól. Ebből következően az útnak indított hajón szállított olaj nem feltétlenül a célországban köt ki, hanem akár „telefonhívásra” egy gyors szerződés lebonyolításában az olajtréderek másik fogadóhelyre irányítják a rakományt. Másrészt a drágán kitermelt palaolajok vagy a szintetikusan előállított mesterséges olajok, a bioüzemanyagok is billegtetik a mérleget, befolyásolják a piacot és a minőséget.

Vannak találmányok, amik a fiókban várakoznak, jómagam is láttam működni vízből nyert energiaelőállító technológiát. Mint nemzetközi klímavédelmi menedzser más megközelítésből világítanék az „ingyen energia” kérdéskörre. Sajnos az emberi felelősség értéke egyelőre a 10-es skála alján mozog: ami olcsó vagy ingyen van, azt mértéktelenül kezdjük fogyasztani. Tehát ma még nem érett meg az emberiség arra, hogy olyan technológiákat alkalmazzon erőforrásként, ami látszólag korlátlanul rendelkezésre áll. Ezért ez a 10 év rendkívül fontos ahhoz, hogy legyem esélyünk arra, hogy legalább úgy élhessünk később, mint most.

 

 

Érzékeljük a helyi benzinkúton az olaj hordónkénti világpiaci árát?

Az üzemanyag árváltozása mára egy olyan megszokott dologgá vált, hogy gyanús lenne, ha két hétig stagnálna. Bőven van a háttérben szaftos kémsztori, pletyka és szakmai vonatkozású adathalmaz, de a lényeg az, hogy a tőlünk többezer kilométerre történt esemény pár napon belül megjelenik a faluban tankolható üzemanyagáron is. Másrészt az üzemanyag-terminálba érkező inhomogén alapanyagok kiegészítő crack anyagok, adalékok, egyéb titkos és vegyi eljárások után kapnak egy szabványközeli értéket. Ez az előállítás sem egységes a finomítóknál, más típusú reakciókat és folyamatokat él meg a kőolaj nemcsak kontinensenként, hanem országonként is.

Bizonyos szintig az ár meghatározza a minőséget

Erre alapozva sok forgalmazó kereskedelmi indíttatásból keveset (vagy semmit sem) tesz a magasabb minőségért, ezért idővel a vásárlók ugyanúgy felkeresik a másik társaságot jobb ajánlat reményében, mint a korábban nagy sikerű olcsó üzemanyagot vásárlók. Közben az üzemanyag mellé néhány műszaki problémát is begyűjtenek.

 


Oleofuels bioüzemanyag világkonferencia, Helsinki, 2018.
Bíró Péter szakmai tájékoztatója

Melyik benzinkúton tankoljanak?

8-10 ével ezelőtt még lehetett mondani, hogy melyik márkánál érdemes. Ma akkora kavarodás van a beszállításban, hogy nem lehet kiállni egyik márka mellett sem. Mindig ott az emberi tényező, a tévesztés, benzinbe gázolajat töltenek a nagy tartályba és fordítva, a természetes vizesedést van, aki fokozza, a számlálókat hibahatáron túlira állítják, a beszállító a betárolás előtt nem tisztíttatta ki a tartályát, a prémium üzemanyagból kifelejtik a prémium anyagot. Az Energia Átmeneti időszakra szóló kategória, a karbonsemleges, zérószénlábnyomos kor elérésig képez egy áthidaló megoldást arra, hogy amíg nincs megfelelő infrastruktúra és teljes átállás a fosszilis és bioüzemanyagokról az egyéb alternatív – levegőhajtású, mágneses, hidrogén- vagy napelemes hajtású és egyéb térelektromos vagy súrlódást, nyomást felhasználó stb. – energiaforrások használatára, addig is tennünk kell az energia biztonságért, a karbonbüdzsé egyensúlyért, a károsanyag kibocsátás csökkentéséért és klímaváltozás fékezéséért.

Tehát a védeni vagy szidalmazni dilemmára, a válasz: nem könnyű állandóan változó alapanyagból dolgozni. Ugyanakkor több petrokémiai világkonferencián felhívtuk a figyelmet arra, hogy a vásárlók szenvednek a rossz minőségű üzemanyagoktól. Márkát rombol, és versenypiaci hátrányt okoz, ha egy üzemanyag-finomító nem gondolkodik tovább, mint a benzinkútig való kiszolgálás. Ugyanis a meteorológiai körülmények a szállítás és tárolás során a legjobb minőségű üzemanyagból is képesek motorra káros hatást kiváltó üzemanyagot alakítani. Emiatt az üzemanyag garancia 6, 3, majd nulla hónapra csökkent, alig érvényesíthető a következő tankolásig.

 

 

Mennyi és milyen adalékok vannak az üzemanyagokban?

A globális felmelegedés nemcsak a mezőgazdaságban követeli meg a rezisztens fajtákat, de az éghajlatváltozással járó meteorológiai szélsőségek miatt a szénhidrogének kötésstabilitása is gyengül, nem beszélve a hozzáadott egyéb komponensek, adalékok kötésstabilitásáról.

Ahogy a páratartalom, légnyomás, hőmérséklet ingadozik naponta, vagy tartósan 0 °C alatt van, ez a hőmérséklet képes akár napi állagromlást is okozni az üzemanyag és alkotóelemeinek stabilitásában, hiszen értéktől értékig (tól-ig) tűréshatáruk kicsi. Ha hajnalban 15 °C van és nappal 30, akkor már pont azon a határon vagyunk, amit még éppen elvisel az üzemanyag, ezeken túl pedig megadja magát. A heti ismétlődéskor hasonlóan törik a szerkezet, mint, amikor egy vékony vasdrótot hajlítunk fel és le, az ötödik-hatodik hajlításra eltörik.

Alapvetően 19-21 °C labor hőmérséklethez viszonyított az üzemanyag és üzemanyag komponensek tulajdonsága, melyhez képest felfelé és lefelé már romlik az üzemanyag általános teljesítőképessége, motorra vetített üzemanyag-fogyasztási mutatója és élettartama. Ne tévesszen meg bennünket a tárolási, szállítási, átfejtési kiegyenlítődési kalkuláció miatt használt 15 °C. De ebbe a skálába kell beleférni a többi adaléknak, a mindenkori jogszabályoknak megfelelő egyéb összetevőknek, mint kötelező tartalomnak vagy épp egészségügyi vagy környezetvédelmi okból kitiltott összetevő helyettesítőjének. Általában minden probléma újat generál, ezért a molekuláris kötésstabilitás és az adalékok összeférhetősége és káros mellékhatásaiknak csökkentésére hozzáadott kiegészítő adalékok tömkelege odáig vitte az üzemanyag forgalmazókat, hogy ezekhez még kénytelenek további adalékokat hozzátenni vagy egyszerűen az alapüzemanyaghoz nyúlnak újra hozzá, és kezdik az egészet elölről.

Csak példaként: térfogatnövelőket, habosodásgátlókat és időnként agresszív maró, tisztító folyadékokat is adnak egymáshoz, a biotartalom miatt energiapótlót, az energia pótló vízkicsapó hatása miatt vízkicsapódás gátlót, plusz oxigént, cetánt, oktánt. A vegyészmérnököknek van munkájuk bőven, mivel nem a jó minőség az elsődleges szempont, mert a lehető legtöbb összeférhetetlenséget kell megoldaniuk. Így a monopol helyzetben lévő üzemanyag-forgalmazók vagy kőolaj-értékesítők számára nem a minőség, hanem az eladott mennyiség a döntő. Ameddig nincs botrány, a fogyasztót igazából nem az érdekli, hogy 12 vagy 18 adalék van az üzemanyagban, hanem az, hogy minél több hibamentes üzemórát, kilométert teljesítsen a használt eszköze, és az érdekli, hogy ez mennyibe kerül.

 

Bíró Péter
üzemanyag-fogyasztás tesztszakértő,
kormányzati stratégiai partner tanácsadó,
Nemzetközi Green Plus éghajlatvédelmi és innovációs menedzser

bioüzemanyag fosszilis energia olajérdek olajkonferencia palaolaj üzemanyag üzemanyag érdekkülönbség