A csomagolás iránti igény a különböző termékek – általában az élelmiszer – tárolása, védelme és szállítása érdekében született meg, elvileg 11-12 ezer évvel ezelőtt. A csomagolás szó hallatán viszont ritkán tudunk ettől elvonatkoztatni, pedig öltözetünk, hajviseletünk, sminkünk, egész stílusunk is valójában egy csomagolás. Ezúttal egy időutazásra hívjuk az olvasót, nézzünk szét az egyiptomi sírkamráktól korunk tetoválásain át az influenszerekig: kit hogy csomagoltak korának elvei és elvárásai.
Azonosságok, a csoport egysége
 |
 |
 |
Kleopátra, Nofrettiti és Tutanhamon tökéletes szépsége, a szigorú ábrázolási szabályokon, a hibátlan szimmetrián alapul. Az eredmény mégis tükrözi az egyediséget.
Azonosságok, a csoport egysége vagy egyének, egyéniségek: az egyiptomi művészet ennek a fajta egységes megfogalmazásnak, vagy az egyén egyedi kialakításának igencsak jó példája. A sírművészetük, sírkamráik, temetkezési szokásaik jól tükrözik az egyén és a csoport közötti különbséget. A fáraó egyedi kiemelt alakja, isteni mivolta és a hétköznapi ember külső jegyei jelentős mértékben különböznek. Morbid ugyan a megfogalmazás, de a túlvilági átkeléshez készülő csomagolásuk is különbözik.
 |
 |
 |
Temetkezésekre készült festett portréképek
Az egyiptomi művészet végén a római kor hatására, a római polgárok múmiájára egy fából készült festett portrékép került, mint a jó bor „cégére”. Az érdekesség az, hogy az egyén szépen megfestett portréja egy vidám, boldog kép nagyra nyitott szemekkel, ártatlan arckifejezéssel, ezzel mintegy garantálva, hogy igazán jó ember, és méltó a túlvilágra való átkelésre.
A szépség keresése
 |
 |
 |
Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Botticelli műveiben a szépség alapja a szinte csomagolatlan test és annak szimmetriája
Az olasz reneszánsz hosszan elhúzódó sajátos megjelenése (XIIIXV. sz.) egyet jelentett a szépség keresésével. Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Botticelli is a szép nő vagy szép férfi ideális alakját ábrázolták, többnyire úgy, ahogy a teremtő létrehozta, meztelen. A csomagolás nélküli ábrázolásnál még mindig szembetűnő a tökéletes arányok és a szimmetria hangsúlya.
Országok sorsai múlhattak a leendő arán
VIII. Henrik döntése és országának sorsa is múlhatott a leendő ara ábrázolásán
Az egyén csomagolásának, eladhatóságának másik nagy fordulópontja a párválasztás. VIII. Henrikangol király (1491-1547) igen fontos házasságokat kötött, viszont portréfestők alkotásai alapján választott. Mivel egy idealizált kép nagy csalódást okozhatott, fontos volt a kockázat elkerüléséhez a valóság megfestése, ezért az uralkodó saját udvari festőjét kérte föl a leendő ara ábrázolására. Itt már fontos szerep jutott csomagolásnak is, a korra jellemző csodálatos anyagok anyagszerű ábrázolásának, sőt, az ékszerek, selymek, drágakövek mind fontos részei voltak a tökéletes megjelenésének. Ezzel az egyén csomagolása máris politikai erővel bírt, hisz háborúk elkerülése volt a tét ezeknél a házasságoknál.
Pazar és feltűnő ruhaköltemények
 |
 |
Külső pompa és eltitkolt kínoka Napkirály ábrázolásában
Napkirály (XIV. Lajos, 1643-1715) pazar megjelenését sok alkotáson csodálhatjuk, őrült cipők, feltűnő ruhaköltemények jellemezték. Mégis ki gondolta volna, hogy a pazar ruhakölteményekben egy agyongyötört test van: azért ábrázolták a festmények is csukott szájú mosollyal vagy komoly arccal, mert „orvosai” javaslatára minden fogát eltávolították, hisz akkoriban úgy tartották: ott lakoznak a betegségek.
A „csomagolást” itt egy csodás illattal koronázták meg
A barokk korra (1575-1770) a „kínzások” voltak jellemzőek, a gazdagok szépségideálja testi gyötrelmek sokaságát rejtették. A tökéletesség része volt a fűző, a magas sarkú cipő, a kopasz fej, s rajta egy paróka. Rovarok, betegségek gyötörték őket, a higiénia pedig messze állt tőlük, így a mesterséges illatok létrehozása és használata fontossá vált, hogy mindezeket a hibákat palástolni tudják. Tehát az emberi „csomagolást” itt megkoronázták egy csodás illattal.
Csomagolástervek, emberi illúziók
A festőknek nagy szerepe van az egyén kialakításában, az ideálok megfogalmazásában. A szecesszió nagy alakjaként ismert Gustav Klimt (18621918) osztrák festőművész például finom, törékeny nőalakokat festett, japán selyemkimonók apró gazdag mintáiba csomagolva. Az arany szín uralta képeit, így ki ne akart volna rájuk hasonlítani.
 |
 |
 |
Az arany háttérbe préselt, jobbára elkényeztetett előkelő nagyvárosi hölgyek köszöntek vissza Klimt portréin
Alfons Mucha az ideális nőt először lefényképezte, majd festményén újrakomponálta
Alfons Mucha cseh festő, grafikus, plakátművész (1860-1939) remekül használta a fényképezőgépét. Mindig gondosan felöltöztette modelljeit, beállította a jelenetet, lefotózta modelljét, és nyugodt körülmények között megfestette a képet a fotóról. Plakátot, különböző szóróanyagokat, sokszorosítható alkotásokat hozott létre. A szecesszió női ideálját jelentősen formálta korában.
Korunk ideáljai gyorsan változnak
Színészek, énekesek, celebek, egy jó film vagy egy erős karakter azonnal teret hódít, és több száz követő, utánzó jön létre. Csomagolás ez a javából. Az egyén egy másik személy külső jegyeit ölti magára, legyen az hajszín vagy frizura, ruházat, testsúly, testfelépítés, vagy éppen rombolás, csonkolás. De nem mehetünk el a díszítés elemeként elterjedt, elvileg egyéniséget sugárzó, mégis közösséghez tartozást szimbolizáló tetoválás mellett sem.
Korunk nagy dilemmája egy jelentősnek vélt egyén másolása, vagy egy új egyéniség megformálása, kialakítása. Egy „új termék” megfogalmazása ugyanis sosem könnyű, ugyanakkor fontos, hogy tulajdonságai, egyénisége, különlegessége megfogalmazódjon külső megjelenésében. Érdekes, hogy ami bevált sikert arat, azt nüánsznyi változtatással, új névvel, de szinte régi alakban újra piacra lehet bocsátani, gyakran kasszasikert aratva. Az eladható külső, a bevált forma tehát ideális csomagolás.
 |
 |
 |
Marilyn Monroe, Madonna, Lady Gaga – nőideálok szinte azonos vonásokkal
Minden lénynek fontos a csomagolása
Az állatvilágban eredetileg az életben maradás feltétele és/vagy a párválasztásé, így a fennmaradás fontos része. Így van ez az emberek esetében is, azzal a különbséggel, hogy nálunk a védelem mellett az esztétikum súlya „mérföldekkel” nagyobb, ezért is lett létjogosultsága a divatnak. De mi is a divat? Nystrom 1938-ban írt, Economics of Fashion című munkájában a divatot egy adott időszak uralkodó stílusának tartotta. A.H. Daniels (1951) szerint pedig a divat az, ami adott időszakban helyénvaló. Az első komplexebb meghatározás 1974-ből származik. George B. Sproles a divatot magatartásmódnak nevezi, amit a társadalom egy bizonyos csoportja bizonyos időre átvesz, mert azt tekinti társadalmilag megfelelőnek adott időre és állapotra.
Az egyén a divaton keresztül önmagáról informálja a társadalom többi tagját. Az énképet védi és biztosítja, a saját imázsát támogatja, akár azt nézzük, amit a társadalom lát az egyénről, akár azt, hogy az egyén mit lát magáról. Persze ehhez képest korunk a paradicsommadarak élénk világát idézi, mindenki egyéniség, különlegesség szeretne lenni, így celebjeink is divatteremtők, sőt már „foglalkozássá is vált ez a „képesség”, hisz az influenszerek már hivatásszerűen élik így életüket.
Darabos Anita adjunktus; Budapesti Műszaki Egyetem, Gép- és terméktervezés Tanszék
