Átmenet ipar és művészet között

Keresztes Ádám: személyes üzenet, természetközeli szellemiség az alkotástervezés világában

Közhely, hogy a csomagolás több, mint a termék védelmét szolgáló eszköz: ma már inkább médium, ami „kommunikál” vevő és kereskedelem, ipar és társadalom között. Egy fiatal egyetemista azt a célt tűzte ki csomagolás-pályamunkájával, hogy közelebb vigye a vásárlót az erdők, a gombák természetes világához. Keresztes Ádám András ötletét a HungaroPack Student zsűrije is díjazta.

Kezdettől a természet

– Már óvodás koromban kialakult bennem a rajz, az ábrázolás iránti szenvedély. Mesélik is a szüleim, hogy szinte nem lehetett kivenni a kezemből a ceruzát… Állítólag mondogatták nekik az óvónők, hogy ebből a gyerekből nyilván művész lesz – utal vissza pályája első mozzanataira Ádám, aki nemcsak az alkotás, hanem a megmérettetések világába is korán belépett: gyerek rajzkiállításokon, iskolás korában pedig rajzpályázatokon vett részt. – A témát már akkor elsősorban a természet tárgyai, jelenségei adták, az erdők, a fák, és hát persze a járművek: repülők, autók, vonatok. Úgyhogy amikor 8. osztályos lettem, már tudtam, hogy valamilyen grafikusi pályán fogok tovább tanulni – teszi hozzá a Soproni Egyetem fiatal hallgatója, aki sokat tett is ennek érdekében. Középiskolában mintázást és fotózást is tanult, sőt díjnyertes kisfilmet készített ötödévben. Emellett, már a középiskola és egyetem között olyan reklámcégnél dolgozott, ahol legfőképp nyomdai előkészítéssel foglalkozhatott. Itt egykét projekt során megismerkedhetett a csomagolóipar néhány szegmensével, a vágóélek, stancformák grafikai létrehozásával nyomtatásra készen, vizuális elemek, termékkódok és jelzések alkalmazásával.

Köteléket feltételez

Keresztes Ádám a csomagolástervezésben már az egyetemi képzés derekán inspiráló ízelítőt kapott. A kedvence egy csokoládécsomagolás volt, de, még mindig a középiskola ötödévében tojáslikőr-projektet is kidolgozott egy készítményhez. Amikor a HungaroPack Student versenyre készült, egy órai előadás kapcsán merült fel a szárított gombakészítmények csomagolásának ötlete. De hogyan is?

– A Soproni Egyetem egyik sajátossága a természettel, az erdőkkel való erős kötelék, egyfajta hívószó, szellemiség a természet, az erdők védelme, tisztelete, a természet értékeinek őrzése felé. Ebbe a koncepcióba többféleképpen illeszkedik a gomba. Egyrészt a legfinomabb különlegességek ott teremnek, másrészt a gyűjtögetésük erdőismeretet feltételez, erdőjárás nélkül nem szedhetők. Másrészt a szárított gomba az egyik legkevésbé feldolgozott, „gyári” élelmiszer, vagyis közel van az eredeti formájához. Nem igényel különösebb feldolgozási eljárást, ha tartósítva fogyasztjuk, és elkészítés közben sem kell tovább feldolgozni – írja körbe motivációja szempontjait a tervező.

Megszerettetni is feladat

Ádám a szárított gombák dobozait úgy tervezte meg, hogy praktikusan kézbe vehetők legyenek, sajátos kialakítást kapjanak, és persze a termék is biztonságban legyen. – Először komposztálható, erősebb papírban gondolkodtam csomagolóanyagként, de a gombák még szárítva is kényesek a nedvességre, ezért más alternatíva után kutattam. A hosszan tartó minőség érdekében egy kukoricaalapú, biológiai úton lebomló, simítózáras műanyagot találtam alkalmasnak a környezettudatosság miatt is. Felmerült továbbá, hogy a barna színű lebomló papírra a vásárlóknak feltűnő fehér matrica kerüljön informatív szövegekkel és vizuális elemekkel. De végül a háromféle anyagot már kissé túlzásnak találtam gazdaságosság szempontjából, ezért a végleges terv része az újrahasznosított karton – ami elég masszív és világos, hogy a nyomtatás is kontrasztos legyen rajta – és a lebomló műanyag lett.

A csomagolástervnek része az a vizuális megoldás, ami nemcsak láttatja a tasakban tárolt gombát, hanem a díszítőelemekkel is harmonizálja annak sajátosságait. – Hogy a leendő vevők jobban megismerjék a terméket, ablakot terveztem a dobozra, hogy láthatóak legyenek a tasakban lévő gombák. Mivel fontosnak tartottam az erdővel való kapcsolatot ennél a termékcsaládnál, ott fellelhető és közkedvelt fajtákat választottam. A róka- és a kucsmagomba mellett a szarvasgomba is tervben volt, viszont ez utóbbi túl drága. Ezért lecseréltem a trombitagombára, aminek az íze hasonlít rá, viszont furcsa megjelenése miatt gyakran idegenkednek tőle az emberek. Engem viszont lelkesített a feladat, hogy népszerűvé tegyem ezt a fajtát is – teszi hozzá Ádám.

Demo után teljes projekt

A fiatal tervező azt sem titkolja, hogy a gomba termékcsomagolási körében meglehetős lemaradást tapasztalt, amikor körbenézett a piacon. – Sok olyan van, ami szinte eltűnik a polcokon, nem jellegzetes. Én azt akartam, hogy az e téren kevésbé jártas vevők figyelmét is felkeltsem, ezért általánosságban is fiatalos, szokatlan külsejű csomagolásokra törekedtem. A betűkkel továbbá érzékeltetni szándékoztam a tradíciót és a játékosságot, a mintázatokkal pedig a gombák jellegzetes mintázatait hangsúlyoztam. Ezek mindenképp funkcióval bírnak és jelzésértékűek. Szeretek szimbólumokat használni, és a dolgokat a vizualitás eszközeivel egyszerűen kifejezni. Mindegyik doboznál két színt használtam a takarékosság miatt. A tömeget jelzésértékűen tüntettem fel, mivel a tervezés idején nem álltak rendelkezésemre gombák, hogy megmérjem őket – mutat rá a pályakezdő tervezők viszonyaira Ádám. Ugyanakkor máris tervezi, hogy fizikailag is kiteljesíti és megvalósítja a projektjét, miután jogosulttá vált a WorldStar Student 2021 Versenyen való részvételre.

Műtárgy és médium

Keresztes Ádám ugyanakkor nemcsak gyakorlati feladatnak éli meg a csomagolástervezést, hanem szellemi, kortárs filozófiai motívumokkal teli alkotófolyamatnak. – A funkción és az esztétikumon túl fontosnak tartom a belső gondolatiságot vagy egyfajta rejtett elbeszélést. Ha az alkotó szellemisége nem jelenik meg a saját munkájában – amelyet a célközönség felé közvetíthet –, akkor anélkül halott egy grafikai munka, nincs annak üzenete a közönség felé. Így válik például egy doboz egyszerre műtárggyá és médiummá, ugyanis a csomagolástervezést az ipar- és a képzőművészet közti átmenet részének tartom – vallja a tervező, hozzátéve: ügyesen kell megtartani a kettő közötti egyensúlyt. Őt is megkérdezem arról a kettősségről, ami a művész és a tervező szabadsága-kötöttsége között feszül. – Elsősorban a saját elvárásaimnak és általam kigondolt szabályrendszereknek törekszem megfelelni. Utána szelektálom azokat a technikai szempontokat és mások instrukcióit, amelyek alapján jobbá válhat az alkotásom a cél érdekében.

Ádám egyébként úgy érzi, fő kedvence a csomagolástervezés lesz. Ugyanakkor az egyetemi képzésben és majd a szakmája gyakorlása során is szeretné kihasználni és megélni a grafikai tervezőknek adódó sokféleséget, a formatervezés, a képző- és iparművészet minden részterületét.

Képek: Keresztes Ádám és munkái
Kohout Zoltán