A csomagolás áruvédelmi céljából jottányit sem szabad engedni, bármilyen jogszabályok és észérvek állnak a környezetvédelem és fenntarthatóság legfrissebb irányelveiben. A minőség megőrzését és az élelmiszerpazarlás drasztikus csökkentését szem előtt tartva viszont újra kell tanulnunk a csomagolás eszközrendszerét, a hulladékfeldolgozást kiismerve már a tervezésnél tudatában kell lennünk a termék életciklusával, sőt, életciklusaival. A Csomagolási Világszövetség (WPO), az ECR Közösség és a bécsi Alkalmazott Tudományok Egyeteme együttműködésében készített „Packaging design for recycling” című útmutató a fenti célokat és lehetőségeket dolgozza fel, ennek ismertetésére szervezete konferenciáját a CSAOSZ, mi pedig a konferenciából és a mögötte álló témából adunk ízelítőt olvasóinknak.
Ismeretes, hogy az Európai Bizottság kezdeményezésére az utóbbi két évben számos, a csomagolásokkal kapcsolatos környezetvédelmi szigorító intézkedés került bevezetésre. Az újrahasznosításnak kiemelt jelentősége van és lesz is a jövőben, ez több okból is egyértelmű. Nemcsak a csomagolási hulladékhasznosítási célértékek növekednek radikálisan, nemcsak a hasznosítandó csomagolóanyag-hányad emelkedik, hanem az EU irányelvben leírt és a tervezés kiindulópontját jelentő, a csomagolások környezetvédelmi megfelelőségét meghatározó ún. lényegi követelmények is szigorodnak.
Új feladat előtt állnak a csomagolástervezők és gyártók
„A WPO minden tőle telhetőt megtesz, hogy növelje a tudatosságot, hogy kivegye a rendszerből a nem újrahasznosítható csomagolóanyagokat, ugyanakkor biztosítsa a biztonságos élelmiszercsomagolást” – hangsúlyozta felvezető előadásában Nerida Kelton, a WPO Sustainability terület alelnöke. A csomagolástervezőknek újra kell gondolni a feladatukat, a lehetőségeiket, az eddig használt megoldásaikat. A cél: kevesebb anyagot használjanak fel a csomagoláshoz, az legyen összegyűjthető és újrahasznosítható, jelenleg ugyanis pl. a műanyagoknak csak 1/5-ét használjuk újra. Viszont nemcsak az újrahasznosításról kell gondoskodnunk a jövőben, hanem a csomagolóanyagoknak, illetve azok gyártásának a környezetre való hatását is vizsgálnunk kell. Ehhez azonban fontos a gyártói felelősség kidolgozása gyártói és országos szinten is. Franciaországban pl. a nagyobb bevásárlóközpontokban már vannak műanyagmentes sorok, az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon vagy az USA-ban a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos ismeretterjesztésen pedig hatalmas hangsúly van, és Finnország is kidolgozott infografikai rendszerrel segíti a lakossági tudatosságot. Ilyen pl. a „Return to Store” rendszer is, ami arra ösztönzi a felhasználót, hogy vigye vissza a műanyagot az áruházakba, mert az összegyűjtött és feldolgozott műanyagokból pl. szék, képkeret készül, vagy bekerül az útépítési alapanyagba.
„Ahhoz azonban, hogy ez kiépíthető legyen, a csomagolástervezőknek tisztában kell lenniük a rendszerrel, el kell látogatniuk ezekbe a feldolgozókba, a teljes életciklussal tisztában kell lenniük” – foglalta össze az alelnök.
A WPO ezt a törekvést a WorldStar verseny speciális díjaival is igyekszik támogatni. A „Sustainable Packaging Special Award” díjat ezúttal 5 pályázó nyerte el, az élelmiszerpazarlás ellen küzdők elismerésére megálmodott „Save Food Special Award” díjat pedig 3 pályázat érdemelte ki.
Sustainable Packaging Special Award
• PET-MAN Starlinger viscotec– Greiner Packaging
• Woolworths Paper Seal® Meat Tray– Woolworths Group
• PAPACK REFILL CAPS– PAPACK SALES GmbH.
• PAPACK FIBER BOTTLE– PAPACK SALES GmbH.
• Flexible and sustainable packaging concept for fruit and vegetables– Bama Packaging AS
Save Food Special Award
• hvb HiPack – hvb Innova AG.
• IceCoat – Mini fridge without electricity – STREIFF Gruppe
• Junee Prime Lamb and Sealed Air for CRYOVAC brand Total Bone Guard – Sealed Air
Jogszabálycunami zúdult az iparágra
Az Európai Unió által javasolt irányelvek a fogyasztók hulladékvisszagyűjtési szokásait is át fogják alakítani. A jogszabályok „élesítése” után már nem a jelenlegi kukát (illetve kukákat) fogjuk heti egy alkalommal a ház elé kitenni, hisz maximum egy táska elegendő lesz az egyébként besorolhatatlan hulladékaink tárolására. „Nagyságrendileg a keletkezett hulladékunk 10%-a lesz majd abban a bizonyos szatyorban” – vázolta fel a közeljövőben előttünk álló rendszert a konferencián Nagy Miklós, a CSAOSZ főtitkára.
És ha még ez nem lenne elég kihívás, a hulladéktörvény módosításával bevezetésre kerül magyar sajátosságként a koncessziós rendszer. Megjegyzendő, hogy a koncesszor felelős mind a lakossági, mind pedig az ipari/kereskedelmi kommunális, valamint elkülönítetten kezelt hulladékok gyűjtéséért, hasznosít(tat)ásáért. Emellett felelős még az EPR (a környezetvédelmi termékdíj piackonform változata), valamint a visszaváltási rendszer működtetéséért is, azonban a témában a részletszabályok még nem ismertek.
A kötelező visszaváltási rendszer ugyancsak fontos eleme a hazai hulladékgazdálkodás megújításának. Első körben a műanyag és az üveg italos palackokra, valamint a fém italdobozokra terjedne ki a kötelezettség, a tapasztalatok alapján később az italos kartondobozokra, majd a használt étolajra is vonatkozna a rendszer. Részletszabályok még ebben a témában sem ismertek, viszont jövő év július 1-jétől tesztüzemmódban, 2024. január 1-jétől pedig élesben várható a bevezetése.
Forgalomba hozatali korlátozást (tiltást) 2023. január 1-jétől a műanyag és műanyag tartalmú papír italtartó poharak kapnak, viszont konkrét terméktervezési követelmények vonatkoznak majd 2024. 07. 03-tól a műanyag italtartó palackok gyártóira (illetve előtte a tervezőire): a palack testéről akaratlanul el nem távolítható záróelemet kell alkalmazni. A tervezők előtt álló legfontosabb változás pedig: 2025-től 25%, 2030-tól pedig 30%-nak kell lenni a kötelező másodnyersanyag felhasználási aránynak.
Élelmiszerrel érintkező újrafeldolgozott műanyag?
Az ipar visszajelzései alapján még megoldandó feladat az élelmiszercsomagolásoknál teljesíteni a jogszabályi előírásokat. Élelmiszerrel rendeltetésszerűen érintkezésre alkalmas újrafeldolgozott műanyag ugyanis csak élelmiszeripari célt szolgáló műanyag hulladékából állítható elő (282/2008/EK rendelet), és ennek a hulladéknak zárt láncú gyűjtésből kell származnia. A poliolefin újrafeldolgozása csak 100%-ban ellenőrzött hulladékfeldolgozási (válogatási) technológia alkalmazásával engedélyezett, és ez a technológia természetesen engedélyköteles, azonban jelenleg az engedéllyel rendelkező feldolgozók listája nem ismert. Más anyagoknál, pl. a PET-nél (polietilén-tereftalát) az újrafeldolgozott műanyag biztonsága az élelmiszerrel való érintkezésre történő korábbi használata miatt kisebb kiválogatási hatékonysággal is biztosítható, ami az utcai szelektív gyűjtőrendszerekkel is megvalósítható.
A konferencia keretében nemcsak a tanulmány lényegi kivonatát ismertették, hanem jól ismert multinacionális csomagolószer-felhasználó, illetve csomagolószer-gyártó vezető képviselője is bemutatta – gondolatébresztési céllal is –, hogyan, milyen új fejlesztésekkel kívánják megfeleltetni csomagolásaikat, társaságukat a fenntarthatósági követelményeknek. Így konkrét példákat, már bevezetett vagy épp a tervezőasztalon lévő megoldásokat vázoltak fel a Nestlé, a Taghleef Industries, az ALPLA Group, az O-I Hungary, a Greiner Packaging és a WIPAK vezetői.
A 18. század óta vannak ipari forradalmak, jelenleg már a negyediket éljük épp. Mindeközben a sűrűn lakott Európa felismerte, hogy a fenntarthatóság elkerülhetetlen. Olyan felismeréseink vannak, miszerint kevesebb színnel is elég lesz nyomtatnunk, anyagazonos összetevőket használjunk, „találjuk fel” a lemosható címkét, és végre üríthető legyen a csomagolásunk. A probléma és a cél is adott…
Sándor Ildikó
