Ha szelektív hulladékgyűjtésről beszélünk, azt gondolhatnánk, hogy van ennek valamiféle egységes rendszere Európában. Az újrahasznosítási-, vagy összességében hulladékkezelési rendszer Európán belül legalább annyira színes és sokféle, mint maguk, az európai országok. Ha belegondolunk, ez igazából logikus, hiszen az országok kultúrája, fogyasztási szokásai stb. mind különböznek kisebb-nagyobb mértékben. Egyes országok a precíz szétválogatásra és újrahasznosításra esküsznek, mások arra fókuszálnak, hogyan lehet a szemetet speciális erőművekben elégetve árammá alakítani. És olyanok is vannak, akiknek még sok problémája akad egy valóban zöld és fenntartható rendszer kialakításában.
CIKKÜNKBEN EGY RÖVID KÖRKÉPBEN IGYEKSZÜNK ÖSSZEHASONLÍTANI, HOGYAN MŰKÖDIK NÉHÁNY EURÓPAI ORSZÁGBAN AZ ÚJRAHASZNOSÍTÁS ÉS A HULLADÉKKEZELÉS RENDSZERE.
Franciaország
Franciaországban évente körülbelül 546 kilogramm hulladék keletkezik fejenként, ami nagyjából megfelel az európai átlagnak. Egy 2019-es kutatás szerint azonban az országban a műanyagok kevesebb mint egyharmadát hasznosították újra, ezért ennek az aránynak a javítására törekszenek. A papír esetében azonban jobban állnak, ott a hulladék valamivel több mint 60%-át hasznosítják újra. A legutóbbi újrahasznosítási kezdeményezések egyike, hogy Franciaország betiltotta a műanyagcsomagolást a legtöbb gyümölcsön és zöldségen a szupermarketekben, valamint a tervek szerint 2040-ig teljesen kivonja az egyszer használatos műanyagokat.
Miután összegyűjtötték a szemetet, az vagy az ország 4614 szemétlerakójának egyikébe kerül, elégetik egy szemétégetőben vagy újrahasznosítják.
Az újrahasznosítást illetően két főbb kukával találkozhatunk: a fehér fedelű „verre” (üveg) és a sárga fedelű „emballages” (csomagolás) kukákkal. Előbbi fehér és színes üveget gyűjt, utóbbi pedig a papír-, műanyag-, és fémhulladékot. A komposztálható háztartási hulladékot is külön kukában gyűjtik, ami barna színű, és a zöldségek héjától a falevélig sok minden ebbe kerül.
Ezeken kívül előfordulnak használtruha gyűjtőkonténerek és elemgyűjtő pontok stb. is.
Olaszország
Olaszországban a különböző típusú szemét mind a saját színkóddal ellátott zsákba kerül, majd az út menti kijelölt kukába dobják. Kék zsák a műanyag- és fémdobozokhoz, barna „kraft” papírzsák a papírokhoz és kartonhoz, fehér a szerves hulladékhoz („umido”) és sárga az összes többi szeméthez. Az üveget zsák nélkül dobják az üveggyűjtő konténerbe. Vannak használtruha-, elem-, stb. gyűjtőkonténerek is, az utóbbi időben pedig újra bevezették az üveg- és palackvisszaváltás rendszerét is. A boltok többször használatos, illetve komposztálható bevásárló szatyrokat is kínálnak a vásárlók számára, hogy tovább ösztönözzék az újrahasznosítás növekedését. Az éttermeket arra bátorítják, hogy a megmaradt ételeket jótékonysági szervezeteknek adják ahelyett, hogy kidobnák. Továbbá az ország bizonyos részein egyes cégek a használt sütőolajat is begyűjtik, hogy abból bioüzemanyagot állítsanak elő. Az Eni Velencei üzeme például évente több mint 360 ezer tonna bioüzemanyagot állít elő. A használt sütőolaj felhasználásával nagymértékben csökkenthető a szűz alapanyagok felhasználása.
Németország
Németország nemcsak európai, hanem világ viszonylatban is első az újrahasznosítás terén. Hogyan lehetséges ez? Az egyik oka a „Der Grüne Punkt” rendszer, amelynek keretében a gyártóknak fizetniük kell, hogy a termékükön feltüntethessék a rendszer szimbólumát: az összeg annak függvényében növekszik, hogy mennyi csomagolás van a terméken. A gyártók ezért igyekeznek kevesebb és vékonyabb csomagolást használni, nagymértékben csökkentve ezzel a keletkező hulladékot. A másik oka pedig a rendkívül bonyolult német újrahasznosítási rendszer. Az üvegek és palackok egy része visszaváltható. Ezenkívül meglepően sok különböző szelektív kuka van: a fehér kuka a fehér üveget, a zöld kuka a zöld üveget, a barna kuka a színes üveget gyűjti. A papírhulladékot kék kukába dobják, illetve sárga kuka gyűjt egyéb, különféle újrahasznosítható dolgokat, mint a műanyagok, fémek. Ide kerülnek a kompozit újrahasznosítható dolgok is, mint a papíralapú, de fémmel vagy műanyaggal bélelt italosdobozok stb. is. A sárga kuka tartalmát később kézzel szétválogatják, ezért azt kérik a fogyasztóktól, hogy az oda dobott hulladékot kidobás előtt öblítsék ki. Barna kuka gyűjti a komposztálható háztartási- és kerti hulladékot, amiből komposztot vagy biogázt (áramtermeléshez) állítanak elő. Szürke kuka gyűjti az egyéb, de nem veszélyes hulladékot az elszakadt nylon harisnyától, a használt papír zsebkendőn át, a pelenkáig. A szürke kuka tartalmát összegyűjtés után szemétégetőben semmisítik meg. A bevásárlóközpontokban elemgyűjtő konténerek is vannak, a veszélyes hulladékot (a neoncsőtől a festéken át a rovarirtó szerig) pedig az erre kijelölt teherautók gyűjtik.
Az egyéb szükségtelen tárgyak bolhapiacokon cserélhetnek gazdát. A bútorok, építési törmelék stb. elszállíthatók a legközelebbi hulladékudvarba, vagy lomtalanításkor szabadulhatnak meg tőlük a tulajdonosaik. Pénzbírság jár azért, ha valaki közterületen rakja le a szemetét, és azért is, ha nem a megfelelő kukába dobja ki.
Ausztria
Németországhoz hasonlóan Ausztria is a világ élvonalában áll, ha újrahasznosításról van szó. Bár vannak kisebb-nagyobb eltérések régiónként Ausztrián belül például az újrahasznosító kukák színében és számában, összességében elmondható, hogy az osztrákok nagy hangsúlyt fektetnek a szelektív hulladékgyűjtésre. A papírhulladékot piros, a műanyagot sárga kuka gyűjti, de ebbe fa-, textil-, kerámiahulladék, illetve biológiailag lebomló csomagolás is dobható. Az üveget két kuka gyűjti: szürke a fehér üveget, zöld pedig a színes üveget, bár olyan is van, ahol egyetlen, kétfelé osztott kukába dobják az üveghulladékot.
Kék színű kuka gyűjti a fémhulladékot, bár Ausztria egyes részein azt is a sárga kukába dobják. Zöld vagy barna kuka pedig a komposztálható háztartási és kerti hulladékot gyűjti.
Ezenkívül több nagy segélyszervezet gyűjt használt ruhákat, amiket aztán szétosztanak a belföldi rászorulók között, vagy a közeli szegényebb országoknak adják.
Egyéb, nem újrahasznosítható hulladékot fekete kuka gyűjt, veszélyes vagy nagyméretű hulladékot pedig a hulladékudvarokba kell szállítani, vagy megbízni a városi illetékeseket, hogy némi pénzért elszállítsák azt.
Nagy Britannia
Nagy Britanniában – a 2018-as adatok szerint a háztartásokban keletkező hulladék körülbelül 45%-át hasznosítják újra, bár az arány régiónként változó. Wales körülbelül 54%-os újrahasznosítási rátával vezet ebben a versenyben. Az újrahasznosításra vonatkozó szabályok régiónként és településenként különbözőek lehetnek, mivel ezek nincsenek központosítva, hanem a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. Általánosnak mondható, hogy az újrahasznosítható szemetet, miután az emberek otthon szétválogatták és kitették, az illetékes hatóság emberei gyűjtik be a házaik elől. Társasházak esetében általában van valamilyen közösségi hely az újrahasznosítható – és nem újrahasznosítható – szemét részére. Ezenkívül szinte minden településen vagy nagyvárosok kerületeiben találhatók kisebb újrahasznosító központok (Recycling Center), pl. a helyi könyvtár, szupermarket stb. közelében, ahol az üveg és egyéb újrahasznosítható hulladék bedobható a kijelölt konténerbe. Az ilyen pontokon általában használt ruha, cipő, könyv stb. gyűjtőkonténerek is gyakoriak. Jó néhány szupermarketben használtelem-gyűjtőhely is található. A nagy mennyiségű, speciális (pl. elektromos) vagy jelentősebb méretű hulladék átvételére pedig nagyobb hulladékközpontok (Household Waste and Recycling Center) vannak. Komposztálható hulladékhoz a helyi önkormányzattól lehet igényelni speciális kukát, amit az illetékesek kiürítenek, amikor az újrahasznosítható szemetet is elviszik (hetente vagy kéthetente). A szemét közterületen való lerakásáért komoly pénzbüntetés járhat.
Svédország
Svédországban a szemétnek csak kb. 1%-a kerül hulladéklerakóba, a hulladéknak kb. a 47%-át hasznosítják újra. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy mi lesz a többivel. Nos, a szemét kb. 52%-a speciális erőművekben kerül elégetésre, ahol a hulladékból energiát állítanak elő („waste-to-energy”), ebből fedezik több mint egymillió háztartás fűtését, és több mint 250 ezer háztartás áramellátását. Ezzel egyidejűleg csökkentették a szén-dioxid-kibocsátást (ez 2006-ban például az 1990-ben mért adatokhoz képest 34%-kal esett vissza), és ráadásul még hatalmas, közel évi 100 millió dolláros profitot is generálnak abból, hogy más országoktól – mint pl. Anglia – átveszik a szemetet. Ami az újrahasznosítást illeti, Svédországban ennek hagyománya elég régre nyúlik vissza. Az alumínium italosdobozokat pl. már a 80-as években is visszagyűjtötték és visszaadták az árát, hogy ezzel is ösztönözzék az embereket arra, hogy visszavigyék azt.
Napjainkban a svédek igyekeznek nagyjából minden hulladékot szelektíven gyűjteni. Gyakori például, hogy az otthonokban olyan kukák találhatók, amik kívülről bár nagyon hasonlítanak egy hétköznapi kukához, belül valójában több részre osztottak. Minden lakóterület közelében találhatók ezenkívül szelektív kukák, külön-külön az újságpapír, fehér üveg, színes üveg, műanyag- és papírcsomagolás, fémdobozok, élelmiszerhulladék, általános hulladék és sokszor még sok minden más számára is.
A nagyobb településeken „Återvinning central” (újrahasznosítási központ) is található a város szélén vagy valamilyen nagyobb bevásárlóközpont közelében. Ezekben 28(!) különböző, nagy konténer található, külön gyűjtve a legkülönfélébb hulladékokat a textiltől, az ablakkereten át, a szigetelőanyagokig. Továbbá van olyan kategória is, ahol az emberek elhelyezhetik az újrahasználható tárgyakat a használt ruhától, az evőeszközökön át, a régi telefonokig. Az utóbbi időben még inkább próbálják az újrahasználatot népszerűsíteni például oly módon, hogy a kormány módosította a használt termékekre vonatkozó adókat. Ezzel olcsóbb lehet a termékeket megjavíttatni, vagy használt termékeket vásárolni. Bizonyos ruházati láncok pedig például kedvezményt adnak az új ruhák árából, ha a vásárlók visszaviszik a használt ruháikat.
Lengyelország
A lengyel újrahasznosítási adatok nem különösebben kimagaslóak, ugyanakkor ezen rossz mutatók miatt néhány éve új szabályozások léptek életbe. Lengyelország ugyan kevesebb szemet termel, mint a nyugat-európai országok (2017-ben fejenként 315 kg szemetet termeltek, ami jóval az EU 487 kg-os átlaga alatt van), ugyanakkor csak kb. a 35%-át hasznosították újra, szemben az EU-s 46%-os átlaggal. Az alacsony mutatókat egyesek 2011-re vezetik vissza, amikor a szemét elszállításának feladatköre átkerült az önkormányzatok kezébe. Akkor mindenki igyekezett a lehető legalacsonyabb szemétszállítási díjakat ajánlani, ami sok új – köztük számos illegális – szeméttelep és szemétlerakó létrejöttéhez vezetett.
Bár a szemétszállítási díjak időlegesen csökkentek, 2018-ban a szeméttelepeket érintő sorozatos tűzvészek után Lengyelország úgy döntött, hogy ez így nem folytatódhat. 2018 után átalakították a rendszert: egyfelől megemelték a szemétszállítási díjakat, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy kevesebb szemetet termeljenek, másfelől új szelektív kukarendszert vezettek be a korábbi, nem túl hatékony rendszer helyett. Az új megoldás azonban településenként eltérő lehet. Gdanskban például az új rendszerben kék kuka gyűjti a papírt, sárga a műanyag- és fémhulladékot, zöld az üveget, barna a biológiailag lebomló hulladékot, a szürke pedig minden más szemetet. Van azonban egy csomó megkötés, hogy mit és mit nem lehet ezekbe dobni. És aki nem megfelelően válogatja szét a szelektív szemetét, az pénzbüntetésre számíthat. Nagyméretű, veszélyes stb. hulladék kezelésére létrejöttek a PSZOK (Punkt Selektywnej Zbiórki Odpadów Komunalnych vagyis lakossági hulladék szelektív gyűjtőhely) elnevezésű létesítmények, ahová az ilyen vagy nagyjából bármi egyéb szelektív hulladék elszállítható, vagy meg lehet kérni az illetékes szemétszállítókat, hogy vigyék el azt.
Ezenkívül 2020-ban 147 millió eurónak megfelelő értékű befektetést tettek a Svédországihoz hasonló „waste-to-energy” erőművek építésére, amiből kilenc már üzemel is – Krakkó, Poznan, Varsó és néhány további nagyvárosban.
Magyarország
A magyarországi adatok sem túl fényesek, bár a magyarok – a lengyelekhez hasonlóan – valamivel kevesebb szemetet termelnek, mint a nyugat-európaiak. Az újrahasznosítási ráta 35% körüli, és összességében a szemét aggasztóan nagy, 51%-a kerül lerakásra valamelyik szeméttelepen.
Talán várható némi javulás az egyszer használatos műanyagok 2021-es betiltása után, bár ennek hosszú távú következményei még nem igen láthatóak. Budapesten számos helyen vannak szelektív hulladékgyűjtő pontok, és gyakori, hogy a társas, panel stb. házakban is találhatók szelektív kukák. Azonban ezek jellemzően csak papírt (kék kuka) és műanyagot, illetve fémet gyűjtenek (sárga kuka). Üveget stb. gyűjtő szelektív kukákkal ritkábban lehet találkozni – ezek sokszor csak a hulladékudvarokban fordulnak elő. A helyzet vidéken még árnyaltabb.
Egy másik probléma a hulladékkezeléssel, hogy az emberek többsége az elektromos hulladékot is a normál kommunális szemeteskukába dobja, pedig sok ilyen eszköz újrahasznosítható lehetne, ha megfelelően kezelnék. Így viszont veszélyes hulladékként valamilyen szeméttelepen végzi, ahol sokat árt a környezetnek. Egy szemétégetőbe kerülve pedig akár balesetveszélyes is lehet. Lebomló zöldhulladékot speciális, az FKF Zrt. logójával ellátott lebomló szemeteszsákba lehet gyűjteni, amit aztán az illetékesek elszállítanak. Nagyméretű hulladéktól lomtalanításkor lehet megszabadulni, vagy el lehet szállítani valamilyen hulladékudvarba vagy újrahasználati központba, ahol némi raktározási díj fejében átveszik a régi bútorokat vagy egyéb tárgyakat. A veszélyes hulladékot speciális hulladékudvarokba lehet szállítani.
Mindazonáltal vannak jó kezdeményezések, mint az alumínium italosdobozok vagy egyes helyeken a PET-palackok visszagyűjtésére kialakított automaták.
Áruházakban és bevásárlóközpontokban pedig használt elem, illetve fénycső gyűjtődobozokkal is találkozhatunk.
A zöldebb jövő felé
Az uniós irányelv célkitűzései szerint 2025-re a települési hulladék újrahasználatra előkészítését és újrahasznosítását legalább 55, 2030-ra 60 és 2035-re pedig 65 százalékra kell növelni. A fentiekből is látható, hogy az európai hulladékgazdálkodási rendszer még számos kihívással küzd. Akad ugyanakkor számos pozitív ötlet, változás és kezdeményezés a célok elérése érdekében. Tegyünk lépéseket az egyes polgár, a települések, az országok szintjén mindannyiunk fenntarthatóbb, tisztább és élhetőbb környezetéért!
Csaba Péter Gábor
