A KITERJESZTETT GYÁRTÓI FELELŐSSÉGI RENDSZER HATÁLYBA LÉPÉSE
Az elmúlt időszakban nagyon sok kérdés merült fel a csomagolóipari cégeket érintő változásokkal kapcsolatosan. A korábbi cikkeinkben ugyan részleteiben bemutattuk a legfontosabb előírásokat, viszont számtalan kérdést kapott az irodánk a napokban, ezért most szeretnénk néhány leggyakoribb félreértést eloszlatni.
A legnagyobb félreértést az okozza, hogy még mindig a cégek a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerre úgy gondolnak, mint egy újragombolt termékdíj törvényre. Ez nem igaz! Ugyan vannak azonos, hasonló elemei a két szabályozásnak, de szükséges hangsúlyozni, hogy ez egy teljesen új, önálló jogszabály.
Jelen cikkünkben nem térünk ki azokra az elemekre, amik minden vállalatot iparágsemlegesen érintenek a termékdíj és az EPR rendelet szabályai alapján (külföldről behozott alapanyag csomagolása, külföldről behozott gépek, csomagoláshoz felhasznált csomagolószer), ugyanis arról a korábbiakban már adtunk tájékoztatást. Ezeket a következő linken tudják megtekinteni kedves olvasóink: www.ktdt.hu/a-kiterjesztett-gyartoi-felelossegi-rendszer-es-a-kornyezetvedelmi-termekdij-torveny-legfontosabb-eloirasainak-osszeghasonlitasa/
Csomagolószer vs. csomagolás
A „nulladik” szintű félreértést az adja, hogy a piaci szereplők nincsenek tisztában a két fogalom közötti markáns különbséggel. A termékdíj törvény főszabály szerint a csomagolószert tekinti a tárgyi hatály alatt, míg az EPR rendszer a „csomagolásokat” veszi célkeresztbe (a csomagolási kormányrendelet hatálya alá tartozó csomagolás).
A termékdíj törvény szerint „csomagolószer: a csomagolóanyag, a csomagolóeszköz és a csomagolási segédanyag. Az, hogy mi minősül termékdíjköteles terméknek, a 2011. évi LXXXV. törvény 1. melléklete határozza meg. Termékdíjköteles termékek, anyagok köre: Az „ex” jelzéssel ellátott vámtarifaszámok alá tartozó termékek közül azok a termékdíjköteles termékek, amelyek az 1. § (3) bekezdésében meghatározott tárgyi hatály alá (csomagolószer) tartoznak, ide nem értve a megnevezésben kivételként megnevezett termékeket.”
Most viszont nézzük meg, hogy mi minősül a csomagolásról és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló 442/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet szerint csomagolásnak. „2 § 1. csomagolás: valamennyi olyan, bármilyen tulajdonságú anyagból készült termék, amelyet áru tartására, megóvására, átadására, átvételére, szállítására, valamint bemutatására használnak, beleértve minden árut a nyersanyagoktól kezdve a feldolgozott árucikkekig, továbbá az ugyanilyen célra használt egyutas árucikkek; csomagolás lehet:
a) a fogyasztói vagy elsődleges csomagolás, amely értékesítési egységet képez a fogyasztó számára az értékesítés helyszínén;
b) a gyűjtő- vagy másodlagos csomagolás, amely az értékesítés helyszínén meghatározott számú értékesítési egységet foglal magában, ha ezeket az egységeket a fogyasztó részére értékesítik, vagy ezek az egységek csupán a polcok feltöltésére szolgálnak, és a csomagolást a termékről a termék tulajdonságainak megváltoztatása nélkül el lehet távolítani, valamint
c) a szállítási vagy harmadlagos csomagolás, amely megkönnyíti a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás átadását, átvételét és szállítását annak érdekében, hogy a fizikai átadásnál, átvételnél és szállításnál megóvja az árut a károsodástól, ide nem értve a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedésben használatos tartályokat.”
Ezeknek a csomagolási szinteknek a KF-kódok meghatározásánál lesz jelentősége.
Mikor végzünk csomagolási tevékenységet?
Jelen cikkünk szempontjából most tekintsünk el attól az egyébként ténytől, hogy ha valaki külföldről hoz becsomagolt termékeket, vagy termékdíj kötelezettként felhasznál csomagolószert csomagolásra, mert akkor mindkét jogszabály tárgyi és alanyi hatálya alatt is van.
Fókuszáljunk a csomagolószer-gyártó, külföldről csomagolószert behozó és belföldön forgalomba hozó cégekre!
A fenti meghatározások alapján kijelenthetjük, hogy ők csomagolószert hoznak forgalomba, amit a vevő fog csomagolásra felhasználni. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a termékdíj-kötelezettség megmarad a csomagolószer után, a csomagolás utáni EPR-kötelezettség meg a csomagolószert csomagolásra felhasználó vevőt terheli. Ha a csomagolószert valaki felhasználja, betölti a csomagolási funkciót (dobozba rakjuk a terméket, raklapra pakolunk, körbe tekerjük stretch fóliával, pántoljuk, élvédőzzük, felcímkézzük, a csévére rátekercselünk bármilyen papír- vagy műanyagterméket), akkor csomagolási tevékenységet végzünk. A csomagolási tevékenység az, ami az EPR-kötelezettséget keletkezteti jelen esetben. Tehát a csomagolószerek tekintetében szétválik a két jogszabály alanya. A csomagolószer-gyártó és -behozó cég a forgalomba hozott csomagolószer után nem lesz EPR-kötelezett. EPR-kötelezett a csomagolást végző lesz. Ha bejön az értékesítési láncolatba egy csomagolószer-kereskedő, aki belföldről veszi a csomagolószert termékdíj-átvállalás nélkül, és adja el a csomagolást végző részére, ő sem termékdíj, sem EPR szempontjából nem lesz kötelezett.
Miért mondtuk azt, hogy „fő” szabályként? Ennek két oka is van
Az első ok, hogy önálló körforgásos termékkategóriaként határozza meg az EPR rendelet az 1.2. egyszer használatos és egyéb műanyagtermékeket (SUP). Ezeknél a cikkeknél eltérő alanyi hatály lehet. Az alanyi hatállyal kapcsolatosan állásfoglalást kértünk az Energiaügyi Minisztériumtól, a végleges választ annak megérkezésekor tudjuk megadni. Előzetes véleményünk, hogy az 1.2.1. ételtároló edények, 1.2.4. italtartó poharak, 1.2.5. műanyag hordtasakok szempontjából az EPR-kötelezett az első belföldi forgalomba hozó (gyártó, behozó), míg a 1.2.2. flexibilis anyagból készült zacskók és az 1.2.3. legfeljebb három liter űrtartalmú italtárolók esetén a csomagolást végző az EPR-kötelezett. A másik ok, hogy a nagy számú, de relatív kevés csomagolószert csomagolásra felhasználó vevőt az EPR rendelet az elhíresült 11 § szabálya alapján kívánta mentesíteni. Ennek érdekében készítettünk egy „Eladótéri nyilatkozatot”, ami a fogyasztó számára történő értékesítés helyén megtöltésre tervezett és szánt csomagolószer utáni kötelezettség megállapításában segít. A csomagolószer-gyártó és -forgalmazó cégeknek ezt a nyilatkozatot javasolt kitöltetni, aláíratni a vevőkkel.
Mennyi lesz a termékdíj a csomagolószerek után?
Ez a másik húsba vágó kérdés, ami jogértelmezési problémákat vet fel, véleményem szerint jogosan. A termékdíj törvény 2. mellékletében van egy igen fura képlet. A termékdíj meghatározásához a termék- és anyagáramonként fizetendő termékdíjtételeiket meghatározó általános formula fog „segítséget” nyújtani!
T = (AT – F)T: a két tizedes pontossággal kiszámított és a kerekítés általános szabályai szerint forintra kerekített termékdíjtétel (Ft/kg) azzal, hogyha (AT – F) eredménye negatív összeg, a T értéke nulla, AT: az adott termék- vagy anyagáramra vonatkozó általános termékdíjtétel (Ft/kg). Például a műanyag 57 Ft/kg, a papír 19 Ft/kg, a fa 19 Ft/kg, a hordtasak (kivéve lebomló) 1900 Ft/kg. F: az adott termék- vagy anyagáramra vonatkozó, a termékdíj megállapítási időszak első napján hatályos, 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról (továbbiakban Ht.) szerinti kiterjesztett gyártói felelősségi díj (Ft/kg), csomagolószer esetén az abból előállításra kerülő csomagolás után fizetendő Ht. szerinti kiterjesztett gyártói felelősségi díjat kell figyelembe venni. Azon termék- és anyagáramok esetén, amelyekre a Ht. szerinti kiterjesztett gyártói felelősségi díj nem kerül megállapításra, az F értéke 0.
Nézzünk egy példát a hullámkarton dobozon keresztül: termékdíj: 19 Ft/kg, EPR díj: 173 Ft/kg. A képletbe behelyettesítve: 19-173=-154. De mivel az eredménye összege negatív, a T értéke nulla. Mivel a bevallási kötelezettség nem változik, csak a díjtétel „nullázódik” ki (hordtasakok kivételével, ahol egyedül magasabb a termékdíj, mint az EPR díj), így a csomagolószer gyártója, behozója tömeg alapon, CsK kódonként, de nulla értékben fogja a csomagolószerre vonatkozó bevallást benyújtani. Ez független attól, hogy ha a csomagolószer első belföldi forgalomba hozója és a csomagolást végző személye esetleg elválik egymástól, akkor is ezzel a képlettel kell számolni. Így a vállaltirányítási rendszerekben 2023.07.01-re virradóan a rendszerekben át kell állítani a fenti alapján a díjtételeket „0” értékűre.
Mi lesz veled átvállalási szerződés, nyilatkozat, termékdíj raktár?
Ugyan a fenti alapján (hordtasak kivételével) az átvállalás „ügyértéke” nulla, de jelenleg mégis minden szereplőnek azt javasoljuk, hogy a nyilvántartások egyezősége miatt, és mivel a termékdíj törvény ebből a szempontból csak díjtételében változott, illetve a jogszabály sem helyezte őket hatályon kívül, ezért a kialakult folyamatokon ebből a szempontból nem szükséges, nem javasolt változtatni. A termékdíjraktár ráadásul ebben az esetben a hordtasakok, mint SUP termékek utáni EPR-kötelezettség szempontjából is hasznos lehet. (Sose gondoltam volna, hogy a termékdíjraktárra azt fogom mondani, hogy hasznos, még akkor sem, ha az átvállalási láncolatba lévő két kereskedőre ez adja az egyetlen megoldást).
A kiterjesztett gyártói felelősségi díj kiszámlázása
Csomagolás
A környezetvédelmi termékdíjhoz hasonló módon nincs tiltó szabály, hogy a belföldi vevő részére az EPR díj kiszámlázásra kerüljön. Amit nem tilt jogszabály, azt lehet, így ez egy kereskedelmi megállapodás része.
Egyszer használatos és egyéb műanyagtermékek
Ebben az esetben javasolt a termék eladási árától elkülönítve kiszámlázni az EPR díjat úgy, hogy az áru tömegének a jogszabályban előírásra kerülő díj mértékével megszorzott összege legyen feltüntetve, illetve javasolt mellé a körforgásos kódot (KF kód) is feltüntetni. A KF kódok felépítéséről a későbbiekben kerül tájékoztató anyag összeállításra.
Számlán való feltüntetési kötelezettség a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben (nem termékdíj)
- A csomagolószer gyártó és azt „becsomagoló”, valamint külföldről becsomagolt csomagolószert behozó vállalat esetén: „1.1. csomagolások tekintetében (az általunk gyártott vagy külföldről behozott termékek csomagolására vonatkozóan, mely nem érvényes a forgalomba hozott csomagolószerekre, illetve belföldi vásárlású termékek csomagolására): a kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetése az eladót terheli.”
- Csomagolószert „bolti kiskereskedelmi értékesítésben felhasználó” vevő felé értékesítő esetén (csomagolás utáni kötelezettséget most nem vizsgálva): „A fogyasztó számára történő értékesítés helyén megtöltésre tervezett és szánt csomagolószer után, a vevő „nyilatkozata” alapján: 1.1. csomagolások: „a kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetése az eladót terheli. A kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetésre került.”
- SUP termékek első belföldi forgalomba hozatala esetén: „1.2. egyszer használatos és egyéb műanyagtermékek: A kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetése az eladót terheli.”
Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalóval segítettünk eligazodni a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer, a csomagolószereket elsőként forgalomba hozókra (gyártók, behozók) vonatkozóan leggyakrabban előforduló kérdésekben, valamint a félreértéseket sikerült eloszlatnunk. A Green Tax Service Kft. csapata rendelkezésükre áll a témával kapcsolatos további kérdések megválaszolásában.
Sztruhár Imre és a Green Tax Service Kft. csapata
