A fuvarozó cégeknek a mindennapi tevékenységük során kiemelt figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az általuk szállított áru biztonságban megérkezzen a címzetthez, ne váljon bűnelkövetők martalékává. Ha ez mégis megtörténik, a fuvarozó vajon mennyiben felelős a bekövetkezett árukárért? Jelen cikkben ennek a jogszabályi hátterét mutatom be a nemzetközi árufuvarozás vonatkozásában, illetve szemléltetem a legfontosabb konklúziókat két jogeseten keresztül.
Jogszabályi rendelkezések
A nemzetközi közúti árufuvarozásról szóló CMR Egyezmény szerint (amely hazánkban az 1971. évi. III. törvényerejű rendelettel került kihirdetésre) a fuvarozó felelős az áru teljes vagy részleges elvesztéséért, ha az az áru átvételének és kiszolgáltatásának időpontja között következett be. Az Egyezmény meghatározza azt is, hogy a fuvarozó a felelősség alól milyen esetekben mentesülhet. Ezen mentesülési lehetőségek egyik esetköre az, amikor az áru elvesztését olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állt módjában elhárítani.
Mikor lehet különösen veszélyben a rakomány?
A jogszabályi rendelkezések alapján látható, hogy a fuvarozói kockázatviselés fennáll a fuvarozás szokásos rendes lebonyolításának időtartama alatt, beleértve a szükségszerű várakozásokat és az esetlegesen felmerülő átrakást is. A nemzetközi közúti árufuvarozást végző gépjárművezetők menetidejére, pihenőidejére vonatkozó előírások betartása elkerülhetetlenné teszi, hogy a fuvarfeladat teljesítése során a járművezető az áruval megrakott szerelvénnyel megálljon, leparkoljon, pihenőidejét (éjszakai pihenőidejét) valahol eltöltse. A fuvarfeladat teljesítése során a fuvarozó más okból is megállásra kényszerülhet, például ha műszaki meghibásodás miatt nem tud továbbmenni, a jármű javítása válik szükségessé. Előfordulhat az is, hogy az árut át kell rakni, vagy a címzett az árut nem tudja azonnal lerakni, így a járművezetőnek a kamionnal valahol várakoznia kell. Ennek során a rakomány fokozott veszélynek van kitéve, hiszen eközben bűnelkövetők az áru mibenlétét kideríthetik, azt ellophatják, vagy annak egy részét megdézsmálhatják.
A mentesülés körében vizsgálandó körülmények
Ha az árut vagy annak egy részét ellopják, az ebből eredő kár tekintetében a fuvarozó nem mentesül feltétlenül azért, mert bűncselekmény történt. E körben a bíróság azt fogja vizsgálni, hogy az adott fuvarfeladat biztonságos teljesítése az általános normák, általános elvárások szerint mit kíván meg, és ezen elvárhatósági elemek mennyiben teljesültek. A fuvarozó tehát csak akkor mentesül a felelősség alól, ha be tudja bizonyítani, hogy a fuvarozás során önmaga (a sofőr és a fuvarozó cég is) mindent megtett, amelyet a körülmények és a szakmai előírások ismeretében meg kellett tennie a rakomány biztonsága érdekében, és a kár ennek ellenére következett be.
Az, hogy ez mit jelent konkrétan, mindig az adott tényállás függvényében értelmezhető, de a bírói gyakorlatban kikristályosodtak olyan szempontok, amik tipikusan mérlegelendők lehetnek. Ilyen szempont például, hogy a fuvarozó, illetve a járművezető a rendelkezésre jogosult utasításait betartotta-e: tervezett volt-e az útvonal, tervezett vezetési- és pihenőidőkkel, illetve pihenőhelyekkel. Őrzött, bekamerázott parkolóban, forgalmas helyen állt-e meg a sofőr, tapasztalt-e a gépkocsivezető, rendelkezik-e helyismerettel, van-e a rakomány jellegére utaló jelzés a járművön kívülről, rendelkezik-e a jármű nyitásérzékelővel, mozgásérzékelővel stb. Alapvető elvárás az is, hogy ha már bekövetkezett a kár, a sofőr az áru eltulajdonításának észlelését követően a rendőrségi feljelentést haladéktalanul megtegye.
Jogesetek a bírói gyakorlatból
A bemutatásra kerülő első esetben a fuvarozó járművére egy budapesti telephelyen autóalkatrészeket pakoltak fel, amelyeket külföldre szállított volna. Mivel a gépjárművezetőnek ki kellett töltenie a kötelező pihenőidejét és kamionstop is következett, a gépkocsit a felrakótól nem messze, egy ipari terület olyan utcájában parkolta le, ahol térfigyelő kamerák voltak. E helyről ismeretlen tettesek eltulajdonították az áruval megrakott pótkocsit. A gépjárművezető a pótkocsi eltűnésének észlelését követően azonnal feljelentést tett, és a fuvarozó cég is a biztosítója felé bejelentette a káreseményt. A fuvarozó cég a kérdéses fuvarmegbízást május 9-én úgy vállalta el, hogy az áru felrakása érdekében május 10-én (péntek) 08:00 órára kellett kiállnia, és május 14-én (kedd) 03:00 órára kellett a lerakóhelyre érkeznie. Erre a fuvarfeladatra olyan gépjárművezetőt jelölt ki, aki a korábbi fuvartevékenysége miatt csak az áru felrakásáig tudta elvégezni a feladatot, de az árut a pihenőidejének kötelező kiadása miatt még a fuvarozó által felügyelt parkolási helyig (telephelyig) sem tudta elszállítani.
A fuvarozó cég nem gondoskodott a megbízás teljesítéséhez olyan munkavállalóról, akinek munkaidejébe belefért volna, hogy a fuvarozó magyarországi telephelyére szállítsa az árut, hogy védett helyen legyen addig, amíg a nehéz tehergépkocsik közlekedésének hétvégi korlátozása letelik, vagy a felrakás helyének környékén olyan parkolási lehetőségről, ahol akár díj ellenében, de biztosított az áru védettsége. Ezzel szemben elfogadta (tudomásul vette) azt a megoldást, hogy a gépjárművezető a pótkocsit közterületen a vontatóról lekapcsolja, a vontatóval magyarországi tartózkodási helyére utazzon, és az áruval megrakott pótkocsit két napra őrizetlenül magára hagyja. Mindezek a fuvar- és munkaszervezési hiányosságok, hibák és a pótkocsi bárminemű védelmi intézkedés nélkül olyan módon történő közterületen hagyása, hogy ismeretlen személy mintegy tíz perc leforgása alatt azt egy vontatóra tudta kapcsolni és elszállítani, együttesen akként értékelendők, hogy a fuvarozó nem tette meg az áru biztonságának megőrzése érdekében szükséges, elvárható intézkedéseket. Súlytalannak találta a bíróság azt az érvelést is, hogy olyan területen történt a jármű lerakása, ami több kamerával megfigyelt volt. A térfigyelő kamerák nem azt a célt szolgálják, hogy a környezetükben lévő bármely vagyontárgy biztonságáról gondoskodjanak, hanem a kamerák által védett objektum megfigyelését. Ténylegesen a fuvarozó semmit nem tett a rábízott áru biztonsága érdekében. Abban bízott, hogy a mások által felszerelt kamerák kellő védelmet nyújtanak. A fuvarozót ebben az ügyben a kár megtérítésére kötelezte a bíróság.
Más megítélés alá esett, és a fuvarozó eredményesen hivatkozott a vis maior mentesülési okra abban az esetben, ahol a gépjárművezető a feladó utasításainak eleget téve, az általa megadott, biztonságosnak minősített, kamerával megfigyelt és biztonsági őrök által őrzött parkolóban töltötte az éjszakai pihenőidejét, amikor négy felfegyverzett elkövető a sofőrt kirángatta a vezetőfülkéből, megverte, majd elhajtott az áruval megrakott járműszerelvénnyel. A fuvarozó cég és a sofőr ebben az ügyben minden, az adott körülmények között elvárható intézkedést megtett az áru biztonsága érdekében. A rablótámadást nem kerülhette el, annak következményeit nem állt módjában elhárítani.
Elvárható gondosság
Elvben mindig van olyan tervezési, technikai és biztonsági megoldás, ami egy adott bűncselekmény elhárítása szempontjából utólag szóba jöhet az elhárítás lehetséges eszközeként. Utólag könnyű megmondani, hogy mit kellett volna tenni, azonban a felelősség vizsgálata körében nem lehet ebből kiindulni. Azt kell vizsgálni, hogy az általános elvárások, szakmai normák szerint előreláthatólag mit igényel a küldemény biztonságos leszállítása, és ezeknek eleget tett-e a fuvarozó. Ha a fuvarozó minden tőle elvárható intézkedést megtett, és a kár ennek ellenére következett be, úgy a fuvarozó mentesül a kárfelelősség alól.
Összegezve, a fuvarfeladat végrehajtása a feladói utasításoknak megfelelő, gondos tervezést igényel, és váratlan helyzetek bekövetkezése esetén is kellő körültekintéssel kell eljárni annak érdekében, hogy a rakomány biztonsága az adott körülmények között elvárható módon biztosítva legyen.
Dr. Bíró Ágnes Ügyvédi Iroda 1133 Budapest, Pannónia u. 116. I/6. I Mail: [email protected] I Tel: +36 (1) 708-7055 I Mobil: +36 30 3084363
