Milyen benyomásokat szerzett, hogyan és milyen trendek alakítják az iparág jövőjét – ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kerestük meg Ratkovics Pétert, aki nemrégiben tért haza Düsseldorfból. A kérdéseket Hurton Tamás, a Jaschik Álmos Művészeti Gimnázium és a Primerate Design Akadémia tanára tette fel.
A kiállítás érezhetően globalizálódik
Milyen volt az idei kiállítás általános hangulata? Hogyan lehetett erre felkészülni?
– A Partners Kft., mint kiállító nem vett ugyan részt, viszont nagyon sok olyan cég volt jelen a drupán, akiket hosszú évek óta képviselünk Magyarországon. Maga az előkészítés az elmúlt két hónapunkat teljesen kitöltötte, és most, hogy visszajöttünk, legalább két-három hét lesz, mire feldolgozzuk az ottani beszélgetések, tárgyalások anyagát. Nagyon sok újdonságról értesültünk, amelyeket beépítünk a portfóliónkba. Nagyon mozgalmas rendezvény volt az idei. Azonban érdekes, hogy a nyolc év kihagyás ellenére kevesebb volt a látogató, mint 2016-ban. Ezzel együtt a rendezvény érezhetően globálisabbá vált, sokkal több gyártó és beszállító vett részt, jóval több országból. Ugyanígy, a látogatók között is kevesebb német és európai volt, viszont sokkal többen érkeztek Ázsiából és Amerikából.
Tehát változott a kiállítói és a látogatói kör is, de hogyan alakult az ázsiaiak részvétele? Elvégre minket ez érzékenyen érinthet.
– Az ázsiai kiállítók kb. 50%-os arányt képviseltek, de a kiállításon elfoglalt területet nézve még mindig Európa és Amerika dominált. Ettől függetlenül nagyon sok innovatív megoldás érkezett a kiállításra Ázsiából. Az is fontos újdonság, hogy amíg régebben nem bíztunk ezekben az ázsiai cégekben, addig most már közel 10%-uk néha jobb megoldásokkal áll elő az európai gyártókhoz képest, és 20–30%-ra tehető azon ázsiai cégek száma, akik abszolút versenyképes megoldásokat kínálnak. A többieknek ugyan még van mit tanulniuk, de látszik a folyamatos fejlődés. Ez azt is jelenti, hogy ma már nemcsak a szoftverek tekintetében állják a versenyt, hanem a hagyományos európai gépgyártóknak is komoly konkurenciát jelentenek. Számukra egyelőre hátrány, hogy ezek a gyártók még nem rendelkeznek kiépített támogatással, supporttal Európában úgy, mint a hagyományos nagy cégek. A következő drupára ez biztos változni fog, 2032-re pedig átlendül az inga, és már dominálni fognak az ázsiai cégek.
A digitalizáció és automatizáció jelentősen formálja az iparágat
A jelenkor egyik kulcskérdése az automatizáció. Ez a kiállítói kínálatban is látszódott?
– A digitalizáció és automatizáció jelentősen átformálja az egész iparágat, napról napra hódít meg újabb és újabb területeket. A gép- és a szoftverfejlesztések legfontosabb iránya is az automatizálás kiterjesztése, és ehhez már hozzákapcsolódik a mesterséges intelligencia bekapcsolása a termelési folyamatokba. Mindkét technológia egyre jobban beépül a gyártóberendezésekbe. Ez azért is egyre fontosabb, mert mindenütt hiány van szakképzett munkaerőből, a piaci szereplők pedig a bonyolult munkafolyamatok automatizálásában és a elhibázhatatlan foolproof gyártási folyamatokban látják a megoldást.
Mennyiben készítik elő ezek a trendek a technológiai folyamatok összeolvadását?
– A gyártógépek vezérlése egyre kifinomultabb, nincs olyan, amiben egy vagy akár több számítógép ne lenne. A digitális nyomtatás magába olvaszt folyamatokat, ami egyfajta hibrid gyártást eredményez a flexo, az ofszet és sok egyéb nyomtatással együtt. Ma már szinte minden termékben fellelhető valamilyen perszonalizáció, csökken a példányszám, előtérbe kerül a digitális nyomtatás. Egyre érzékelhetőbb, hogy a nyomdaipar húzóágazata a csomagolóanyag-gyártás lett. Ez viszont azt is jelenti, hogy sokkal nagyobb termékportfóliót kell kiszolgálnia a technológiának, mint a hagyományos akcidens nyomdák esetében. A legkülönbözőbb dobozok, fóliák, flakonok megszámlálhatatlan féle nagyságban és minőségben szolgálják ki a piaci igényeket, és ezt mind műszakilag mind az előkészítésben a szakembereknek tudniuk és ismerniük kell. Nagyon fontos megemlíteni, hogy az automatizálás mindig folyamatautomatizációt jelent. Egyre inkább az a cél, hogy lehetőleg a végtermék, például a kész nyomtatott, stancolt, ragasztott doboz kerüljön ki a gépből. Az is előtérbe került, hogy az egyre kisebb sorozatszámok miatt gyorsan át lehessen állni a gyártásban az egyik termékről a másikra, és ne vegyen igénybe bonyolult átszerelést egy új gyártás elindítása.
Az ESKO és a Kongsberg újdonságai, fejlesztései
Azok közül, akiket itthon képviselnek, kik voltak jelen kiállítóként is?
– A legfontosabb partnerünk az ESKO, melyet 25 éve képviselünk, valamint a Kongsberg. De egyéb szoftvergyártó, gép- és berendezésgyártó cégekkel is találkozhattunk a drupán, mint pl. a Zechini. Sok olyan céggel is tárgyaltunk, akikkel még nincs, de a jövőben lehet üzleti kapcsolatunk.
Térjünk vissza részletesebben az ESKO és a Kongsberg részvételére! Mivel rukkoltak elő a drupán?
– Nagyon érdekes volt, hogy mennyire más gondolatmenet mellett alakították a fejlesztéseiket. Mindkét cégnek jól bejáratott és elismert termékpalettája van, ami mindenképpen jelentős helyzetelőnyt biztosít számukra a piacon. A Kongsberg erre alapozva már tavaly novemberben piacra vitt egy olyan teljesen áttervezett berendezést, ami már a jelenkori piaci igények figyelembevételével készült. Ez egy olyan digitális vágóasztal, amin a dobozok kivágása késeszközökkel történik, de nagyon jelentősen megváltoznak az elkészíthető mennyiségek is: ezzel a géppel a hullámkartonból gyártható termékek száma a megnövelt sebesség miatt a korábbi 400–500-ról 1200–1500-ra emelkedett. Ez egy „game changer” megoldás, hiszen így teljesen átrendeződik a piac, és olyan szegmensben is versenyképessé válik a digitális technológia alkalmazása, ahol előtte ez elképzelhetetlen volt. A hullámkarton felhasználása meghatározó a csomagolásgyártásban csakúgy, mint a sign and display iparágban. Ez csak a kezdet, mert ezt a fejlesztést a Kongsberg más gépeibe is beépíti a jövőben. Az ESKO kicsit más utat követ a fejlesztéseivel.
Az elmúlt két évtizedben a cég egy óriási, a csomagolóanyag-gyártás szinte minden területét átfogó szoftverrendszert hozott létre. Különösen az utóbbi időben azonban több olyan új fejlesztési irány is elindult, ami nem az ESKO súlyponti innovációja, ezért elkezdett együttműködni más fejlesztőkkel. Ugyanakkor arra is van példa, hogy cégeket vásárolt fel, amiket beépített a saját portfóliójába. Így vásárolta fel a Pantone-t a színmenedzsment fejlesztései miatt, valamint az Enfocus-t is. Továbbá együttműködik olyan cégekkel is, mint a Packitoo vagy a The Grey Elephant.
Az utóbbi kettővel való együttműködést kifejtené bővebben?
– Természetesen, hiszen két fontos részterületen fejleszt mindkét cég, és ezek már most is példátlan érdeklődést keltettek a gyártók körében. Az már többször előkerült, hogy a modern csomagolóanyag-gyártás menynyire megdobta a flexo iránti érdeklődést, és technikailag mennyi innováció történt ebben a technológiában. Azt is tudni kell, hogy az előkészítés, és főként a nyomólemezek előállítása ebben az iparágban különösen drága, így nagyon nem mindegy, hogy a már elkészült nyomóformák hogyan és mennyire jól kereshetően archiváltak. Ebben segít a The Grey Elephant által kifejlesztett komplex archiválórendszer. Ennek része egy speciális szkenner, amivel a lemezeket egy apró QR-kód segítségével lehet digitálisan azonosítani, a lemezinformációkat adatbázisba gyűjteni és ezzel az optimális újrafelhasználás lehetőségét biztosítani.
A Packitoo pedig a dobozgyártó cégeknek nyújt egy hihetetlenül jó és hasznos megoldást azzal, hogy az árkalkulációt egyszerűsíti, az arra fordított időt rövidíti, ami így akár egy telefonbeszélgetés ideje alatt elkészíthető. Ez rendkívüli versenyelőnyt jelent a mai piaci helyzetben. Nagyon fontos fejlesztése az ESKO-nak a mesterséges intelligencia beépítése a termelési folyamatokba. Egy éve vásárolták fel a gyártásoptimalizációs megoldásokat fejlesztő, amerikai Tilia Labs céget, aminek új termékét Phoenix néven forgalmazzák. Ezzel már a drupán is találkozhattunk. A program a legkülönbözőbb termékek, dobozok, címkék, fóliák, de adott esetben nem is feltétlenül csomagolóipari áruk előállításában segíti a gyártót. Napjainkban egyre kisebb sorozatokban kell, sokszor nagyon sok hasonló termékből sokféle változatot gyártani. A Phoenix a gyártásoptimalizálásban segít, akár a határidők betarthatóságának, a hatékony anyagfelhasználásnak vagy a gépidő kihasználásának megszervezésével.
Igyekszünk tovább bővíteni a portfóliót
A csomagolást nem lehet digitális tartalommal kiváltani, hiszen a tejet, a felvágottat és sok egyebet védeni kell szállítás közben is. Gyakran hűteni kell, de lehet épp a melegentartás a cél. Speciális nyomdaipari igények is felmerülhetnek.
– Ez így van. Sőt, azt is hozzá kell tenni, hogy a digitális tartalomszolgáltatás a webshopok térhódítása miatt is meghatározó. A vásárló ugyanis ragaszkodik ahhoz a csomagoláshoz és áruminőséghez, amit a képernyőn látott és kiválasztott. Ezért nagyon fontos, hogy kézhezvételkor ugyanabban a színben és minőségben jelenjen meg a csomagolás, mint amikor rákattintott és megrendelte a vásárló. Ez komoly kihívás mindannyiunk számára a következő évekre vonatkozóan.
Egy ilyen tapasztalat milyen távlati célokat állíthat fel a hazai piacon?
– Szeretnénk bővíteni a portfóliót, hogy a csomagolóipar nagyobb részét lefedjük a szolgáltatásainkkal. Tárgyalunk cégekkel, akik gyártóberendezéseket készítenek és forgalmaznak. Jelenlegi partnereink között vannak nyomóforma-készítők, szerepelnek cégek a digitális feldolgozás, az előkészítés céljaira kínált megoldásokkal. Szoftver tekintetében ott az ESKO, fejlett vágási és marási technológiát képviselve pedig a Kongsberg. És itt vannak a keskenypályás címkenyomtatásban vezető szerepet játszó Mark Andy gépei is. Mégis, ezekkel a hazai piacnak csak egy viszonylag kis szegmense fedhető le, ezért szeretnénk bővíteni a portfóliónkat. Azt már látjuk, hogy a luxus rigiddoboz-szegmensben a cégünk fogja forgalmazni a Zechini által kínált gyártáshoz szükséges technológiát.
Nehéz helyzetben van a hazai csomagoló- és nyomdaipar
Mik a hazai csomagolóipar sajátosságai? Miben hasonló vagy éppen más a nemzetközihez viszonyítva?
– Véleményem szerint a magyar piac nagyon nehéz helyzetben van. Nálunk a 25–30 éve alakult kisebb cégek dominálnak, melyek többnyire a 90-es években alapított magánvállalkozásokból jöttek létre. Ezek próbáltak a piaci körülmények változásához alkalmazkodni, de az alapító tulajdonosok lassan visszavonulnak, átadva a stafétabotot a fiatalabbaknak. És vagy van utód vagy nincs, de váltaniuk kell.
A piacon ezzel együtt folynak felvásárlások, és elindult egy koncentráció: vannak, akik bezárnak, sokan fuzionálnak vagy együttműködnek. Ha ezek a cégek nagyobbakká válnak, több lehetőségük lesz arra, hogy világszínvonalú technológiákat vezessenek be. És ettől a pillanattól kezdve ez nem lesz kívánságműsor – az életben maradásuk függ attól, hogy tudnak-e fejleszteni. Ezzel szorosan összefügg az is, hogy a magyar piac kicsi ahhoz, hogy eltartsa a cégeket, ezért létkérdés, hogy külföldre tudnak-e gyártani és szállítani. Ez egyébként nem csomagolásspecifikus. Az egész nyomdaipart érinti az exportkényszer, mert növekedést kizárólag a hazai igények kielégítésével nem lehet generálni.
Akkor mondhatjuk, hogy itt a méret a lényeg?
– Abszolút igen, mert ez egy rendkívül összetett iparág. Sokféle alapanyagra, sokféle technológiával gyártunk, és nincs egy multifunkcionális nyomdagép, ami mindenre jó. A 90-es évek vállalkozóinak gondolkozása volt az, hogy olyan nyomdagépeket akartak vásárolni, amivel minden igényt kielégíthetnek. Ez már akkor is csak korlátozottan volt igaz, ma viszont lehetetlen lenne megvalósítani. Specializált megoldások vannak mind szoftverekben, mind gyártóberendezésekben. És nincs az a cég, amelyik mindent képes megvásárolni, ezért nagyon fontos pontosan meghatározni, milyen irányba akar fejlődni. Ehhez tőke, távlati elképzelés és pontos tervezés kell, hogy ki lehessen választani azokat a fókuszterületeket, amikhez fel lehet „szerszámozni” a gyártást.
Tudom, hogy nehéz jóslásokba bocsátkozni, de mégis erre szeretném kérni. Mit vár a jövendő évekre vonatkozóan: egyrészt hová fejlődik az iparág, mi fog dominálni a következő drupán?
– Erre nagyon röviden válaszolok, de előtte visszakérdezek: Mit várunk a mesterséges intelligenciától a közeljövőben? Szerintem erre senki nem tudja a választ. Azonban az ezt felhasználó megoldások talán nem olyan átütően és gyorsan hódítanak, mint máshol, de ebben a szegmensben is teret nyernek, fejlődnek. Akár egy olyan léptékű paradigmaváltást sem tartok kizártnak, mint ami a 90-es években zajlott, amikor a hagyományos nyomdai technológiákat fokozatosan felváltotta a digitális számítógépes tervezés, majd az előkészítés és a gyártás.
Hurton Tamás
