VISSZATÉRŐ ELEM AZ ÉLETEMBEN AZ ALKOTÁS
Habár a Soproni Egyetem végzős tervezőgrafikus hallgatójának, Dudás Róbertnek az életében nem mindig volt jelen az alkotás és a művészet, rendkívül örül, hogy a „véletlennek” köszönhetően végül mégis ezen a területen találta meg a jövőképét. Róbert egyik csomagolástervét a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákverseny zsűrije különdíjjal jutalmazta.
Magába szippantott a tervezőgrafika világa
Dudás Róbert a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának harmadéves tervezőgrafikus hallgatója, aki rajongásig szereti a csomagolástervezést. Egy beszélgetésre kértük fel annak okán, hogy Gyümölcsjoghurt csomagolása különdíjban részesült a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyen.
Azt tapasztaljuk az óráinkon, hogy rendkívüli lelkesedést tanúsít a szakma, az alkotás és a művészet iránt. Mióta van mindez az érdeklődési körének fókuszában?
– Ahogy a tervezőgrafikus hallgatók legtöbbje, én is már egészen kisgyermekkoromban, körülbelül 5 éves koromtól rajzolok – eleinte színes ceruzával és filctollal. Sokat rajzoltam elképzelt tájakat, létező és kitalált karaktereket, később pedig csendéleteket. És természetesen az általános iskolában imádtam a rajzórákat.
Művészeti középiskolát választott a továbbtanuláskor?
– Meglepő módon nem. Műszaki irányba indultam. Szerbiában születtem, és egy szabadkai mechatronikai szakirányú középiskolába jelentkeztem, és nyertem felvételt. 18 éves koromban Magyarországra költöztünk, és Budapesten találtunk hasonló intézményt, ahol a tanulmányaimat folytattam. Az érettségi félévében azonban közölték velem, hogy az új rendszer miatt csak általános érettségit kaphatok, a technikusi képesítéshez még két évet kell maradnom az iskolában. Tulajdonképpen ekkor döbbentem rá, hogy valójában nem is igazán érdekel a mechatronika, nem ez az én utam. Úgy döntöttem, nem végzem el a technikusi képzést. Abban az iskolában az osztályfőnököm észrevette, hogy az óraközi szünetekben gyakran rajzolok, és sokszor meg is dicsérte az alkotásaimat. Amikor jeleztem, hogy nem folytatom tovább a mechatronikai szakirányú tanulmányomat, ő javasolta, hogy jelentkezzek a budapesti SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnázium kétéves tervezőgrafikai képzésére, és érettségi után ott tanuljak tovább. Elmentem a Szakgimnázium nyílt napjára (ami egyben felvételi is volt), vittem a portfóliómat, és sikeres felvételt nyertem az intézménybe.
Ott ismertem meg az alapvető grafikai programokat, a webdizájn területét. Nyomdába is ellátogattunk, ahol megmutatták, hogyan kell előkészítenünk a nyomdai anyagot úgy, hogy azt meg is értsék ott. Nagyon erős alapot nyújtó képzés volt.
Abban az iskolában szippantott magába a tervezőgrafika világa, és ott tapasztaltam meg, hogy milyen sokrétű és kreatív ez a szakma – és valójában milyen jelentős mértékben vesz bennünket körbe a mindennapjainkban.
Szerencsésnek érzem magam, hogy a Soproni Egyetemen tanulhatok
Ezt követően pedig Soproni Egyetemre jelentkezett, ahol harmadik éve tervezőgrafikus hallgató. Mi volt az indíttatás, és miért épp ezt az egyetemet választotta?
– Úgy éreztem, hogy sokkal mélyebben szeretném megismerni ezt a területet, rengeteg tanulnivalóm akad még. Hallottam a tanárok magas szakmai színvonaláról, és arról is, hogy a hallgatók nagyon szeretik az itteni légkört, ami szinte már családias hangulatú. Ezért döntöttem a Soproni Egyetem mellett, ahová szerencsére fel is vettek. Az itt töltött idő során hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy jól döntöttem. A kiváló szakmabeliektől rengeteget tanulhatok. Sok újdonsággal ismerkedhetek meg, ami csak tovább fokozza az elszántságomat a grafika iránt. Szerencsésnek érzem magam, hogy itt tanulhatok: ilyen környezetben, ilyen tanárokkal.
Maximalistaként nem elégedtem meg egy „félkész” munkával
Mutassa be kérem a pályázatát, ami a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyen különdíjat érdemelt ki!
– Amikor az órai munka keretében témaválasztásra került a sor, az lebegett a szemem előtt, hogy olyan terméket válasszak, amit én magam is szeretek, a mindennapokban is találkozom vele. Így esett a választás a gyümölcsjoghurtra.
Mivel számomra rendkívül fontos az egészséges táplálkozás és a természetes anyagok alkalmazása, arra törekedtem, hogy mindezt visszaadhassam a csomagolásomon keresztül. Emlékszem, amikor tanár úrral (Rosta Péter) ötleltünk, akkor először a funkcionális adottságokat vettük figyelembe.
Próbáltam megtalálni az optimálisat, hogy a mennyisége ne legyen se túl sok, se túl kevés, és hogy bárhol is vagyunk, ne okozzon problémát az elfogyasztása – emiatt a csomagolásba építettem egy hajtogatható kanalat is. A csomagolás természetesen papíralapú – ahogy a kanál is –, ezzel elkerülve a felesleges környezetszennyezést. Mivel három joghurtot „álmodtam” meg, ezért egy hordozócsomagolást is terveztem, amelynél fontos szempont volt, hogy azokat könnyedén, hatékonyan egymásra lehessen pakolni a raklapokon. Természetesen számos tervezési fázison ment keresztül, többször változtattam a dizájnon, de maximalistaként nem elégedtem meg egy „félkész” munkával. Nagy segítséget jelentett a tipográfia is, amiben szintén tanár úr adott nekünk támpontokat, de a végleges stílus megalkotásához is sok tanácsot adott.
Az illusztrációval az alapanyagok felhasználását hangsúlyoztam, az élénk színekkel pedig a figyelemfelkeltésre törekedtem.
Ahol megoldható, fenntartható papírral dolgozok
Amikor egy csomagolástervezési feladatot kap, jellemzően hogyan viszi végig a folyamatot?
– A tervezést általában papíron kezdem. Ha már adott a téma vagy termék, akkor leírok olyan szavakat, amelyek jellemzőek, illenek a csomagolásra. Ezt követően a leírt szavakra keresek szinonimákat, kulcsszavakat, amelyeket megjeleníthetek a csomagoláson keresztül. Utána jön az ötletelés: a joghurt esetében például kiválasztottam az ízeket. Egy „kirobbanó, dinamikus” csomagolást szerettem volna megalkotni, ami azt közvetíti a fogyasztó felé, hogy ami benne van, az finom és egészséges.
Ezután kitalálom, hogy képi vagy illusztratív legyen: a joghurtcsomagolás esetében azért döntöttem a saját illusztrációm mellett, mert így személyesebb, és jobban megjeleníthetem mindazt, amit üzenetként szeretnék kifejezni a csomagoláson keresztül.
Amikor mindezzel elkészülök, akkor megrajzolom papíron az alapötletet, a koncepciót, és az egészet megtervezem: a szövegeket, hogy azokat hol helyezzem el, a betűtípust stb.
Az illusztrációk elkészülte után ülök csak a számítógép elé. Megtervezem, lemodellezem, készítek 4-5 prototípust, ahhoz stancot, hogy kiderítsem, milyen íven és hol kell meghajlítani a papírt ahhoz, hogy tökéletesen működjön. Ha kész a stanc, felveszem a fő illusztrációkat.
Ahol lehet, törekszem, hogy papírral dolgozzak. Egyrészt a fenntarthatóság iránti törekvésem miatt, ráadásul mégiscsak a Faipari Karon tanulok.
Mindig a maximumra törekszem, folyamatosan új készségeket akarok elsajátítani. Semmi sem tölt el annál nagyobb örömmel, mint amikor egy projektet elégedetten adhatok ki a kezemből, és mindig büszkeséggel tölt el, amikor arra gondolok, hogy más embereknek okoztam örömet azzal, ami megszületett a fejemben.
A grafika a szabadidőmben is gyakran velem van
Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen?
– A munkám egyben a szórakozásom és hobbim is, így szabadidőmnek is gyakran része a grafika. Emellett számos dolog inspirál a mindennapokban. Szeretek főzni, rendszeresen sportolok, valamint nagy örömmel tölt el, hogy a Soproni Egyetemen a Selmeci Hagyományok őrzői közé tartozhatom, aminek hatalmas a tradíciója az intézményünkben.
Először belföldön szeretnék tapasztalatot szerezni
Az egyetem elvégzése után a szakmában szeretne dolgozni?
– Nem tudom már elképzelni magam más területen, mivel a grafika egy olyan szakma számomra, amire nem munkaként tekintek, hanem egy olyan hivatásra, amivel rajongásig szeretek foglalkozni. Természetesen még hosszú út áll előttem, számos olyan terület van, amit ki szeretnék próbálni. A folyamatos tapasztalatszerzésre törekszem, és hogy napról napra fejlesszem a munkáim szintjét.
Úgy érzem, hogy ez a díj is egy mérföldkő az életemben. Amikor megtudtam, hogy külön díjat kaptam, úgy éreztem, hogy ez is egy visszacsatolás az élettől, hogy jó úton haladok. Az egyetemen eltöltött két évem alatt rengeteget fejlődtem, amit természetesen a tanáraimnak köszönhetek, akik végigkísérték a projektjeim megvalósulását.
Magyarországon képzeli el a jövőjét, vagy külföldön szeretné magát próbálni?
– Nincs ellenemre a külföldi munkavállalás sem, de először mindenképpen belföldön szeretnék tapasztalatot szerezni. Nagyon örülnék egy Sopron környéki munkahelynek, mert az évek során nagyon megszerettem a várost. Grafikusként nem feltétlenül kell munkahelyre bejárni. Én például örülnék annak, ha olyan munkáltatót találnék, ahol otthonról dolgozhatok.
Azt még nem tudom pontosan, hogy a grafika melyik ágán helyezkedjek el, de azt már bizton kijelenthetem, hogy mindenképp ez az a szakma, amelyben nyugdíjba vonulásomig dolgozni szeretnék.
Rosta Péter, Szarka Judit Gabriella | Soproni Egyetem
