Művészet, koncepció és kommunikáció – Matolcsi Kíra életében ezek kiemelten hangsúlyosak. A Soproni Egyetem végzős hallgatója a tervezőgrafika révén megtalálta az önkifejezés eszközét, amely nemcsak látvány, hanem gondolat is.
Régóta érzem, hogy a kreativitás az utam
Matolcsi Kíra a Soproni Egyetem harmadéves tervezőgrafika szakos hallgatója, akit felkértünk egy beszélgetésre. Arról érdeklődtünk, hogy miért választotta ezt a szakot, mit adott számára eddig az egyetem, mik a jövőbeli tervei – mindenekelőtt pedig arról, hogy mikor került közel hozzá a művészet.
– A különféle művészeti ágak kisgyermekkorom óta fontos szerepet játszanak az életemben. Már általános iskolás koromban rajzszakkörre jártam, szívesen festettem. És mindig is úgy éreztem, hogy felnőttként valamilyen szinten kreatív szakmával szeretnék foglalkozni. Emellett a színház és a zene is közel állt hozzám: rendszeresen jártam színházi előadásokra, koncertekre és lenyűgözött az, ahogy ezek a műfajok mennyire képesek hatni a közönségre. Talán abban az időben fogalmazódott meg bennem először, hogy én is valami ilyesmit szeretnék csinálni – csak a saját eszközeimmel.
Itt ötvöződik a vizualitás, a koncepcióalkotás és a kommunikáció
Végül a tervezőgrafika szakra vezette ez az útja. Miért épp ide?
– Úgy éreztem, ez az a terület, ahol a legjobban kibontakoztathatom a kreativitásomat. A tervezőgrafika azért is vonzott nagyon, mert ebben a műfajban ötvöződik a vizualitás, a koncepcióalkotás és a kommunikáció. Az, hogy egyszerre lehet esztétikus és funkcionális dolgokat létrehozni – számomra ez hatalmas szabadságot és inspirációt jelent.
Emiatt jelentkeztem tervezőgrafika szakra a Soproni Egyetem Kreatívipari Karára, ahol végzős hallgató vagyok. Habár eleinte tartottam attól, hogy itt lemaradásban leszek a művészeti középiskolákból vagy az OKJ-ról érkezett hallgatókkal szemben. Szerencsére ezek a különbségek hamar elmosódtak. Az oktatóinktól ugyanis kiemelkedő tudásra tehettünk szert, amire a jövőben biztosan építkezhetek majd.
Az idei tanévben végez alapszakon. Mi a diplomamunkájának a témája?
– A diplomamunkámat a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház számára készítem – a 2025/26-os évad teljes arculatának vizuális koncepcióját dolgozom ki. Fontos volt számomra, hogy olyan témát válasszak, ami igazán közel áll hozzám. És mint már említettem, a színház világa régóta fontos szerepet játszik az életemben. Emellett az is inspiráló számomra, hogy a munkámmal hozzájárulhatok egy közösségi-kulturális tér arculatának megújításához, fiatalításához.
A csomagolástervezés különösen közel áll hozzám
Milyen ismereteket halmozott fel eddig a felsőfokú tanulmányai során?
– Az egyetemi éveim alatt a grafika számos területével megismerkedhettem. Többek között kiadvány- és plakáttervezéssel, tipográfiával, 3D-technikával, valamint arculat- és csomagolástervezéssel. Utóbbi különösen közel áll hozzám, mert nemcsak vizuális, hanem formai szempontból is komoly kihívásokat rejt, és kézzelfogható az eredménye.
A grafika ezen ágának magas szintű elsajátításához nagyban hozzájárult Rosta Péter tanár úr, aki számos tanáccsal és iránymutatással látott el minket a tanulmányaink során. Az óráin a csomagolástervezés több irányával is megismerkedhettünk. Készítettünk grafikát pizzásdobozra és kozmetikumokra, de például halcsali-, bor- és teacsomagolást is.
A csomagolástervezés mellett van még kedvenc területe a tervezőgrafikán belül?
– Az arculat- és kiadványtervezést is rendkívül kedvelem. Nagyon szerettem a tipográfia órákat, amely világába Szarka Judit Gabriella tanárnő vezetett be az egyetemen. A kiadványtervezés során megtapasztaltam, hogy mennyire fontos a tördelés ritmusa, a tipográfiai hierarchia és a vizuális egyensúly megteremtése. Ezek az alapelvek azóta is meghatározzák a munkáimat, különösen akkor, amikor többoldalas kiadványokat, kulturális arculatokat vagy akár csomagolásokat tervezek.
Az elismerés számomra visszacsatolás, hogy jó utat választottam
Az egyik csomagolásterve a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákverseny döntőjébe is bekerült.
– Ez a grillcsirke-csomagolás. És ez az eredmény fontos visszacsatolás számomra, hogy jó utat választottam.
Erre a feladatra az általam készített csomagolás egy elvitelre készült grillcsirke háromszögletű doboza, és ennek grafikája volt. A dobozt kiváló minőségű, újrahasznosítható anyagból álmodtam és terveztem meg, tükrözve a márka fenntarthatóság iránti elkötelezettségét. A termékhez logót is készítettem, melynek dizájnban használt színekkel és a tüzes grafikákkal kifejezett célja volt a vásárlók figyelmének megragadása. A munkámban a feltűnő vörös logót a Deutschlander betűtípus egészíti ki a dobozon, mely modern és jellegzetes megjelenést kölcsönöz a csomagolásnak.
A fényképezés és a grafikai tervezés jól kiegészítik egymást
A jövőre vonatkozóan mik a tervei, céljai?
– A tervezőgrafika alapképzést idén májusban fejezem be, de célom, hogy tovább mélyítsem a tudásomat. Ezért szeretném folytatni a tanulmányaimat a Soproni Egyetem mesterszakán – de nyitott vagyok arra is, hogy később külföldön próbáljam ki magam.
Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen?
– A grafika mellett a fotózás szintén fontos része lett az életemnek az utóbbi években. Kezdetben csak hobbiszinten fotóztam, de ma már rendszeresen fényképezek koncerteket és színházi előadásokat is. Tavaly nyáron a Kobuci Kertben örökíthettem meg koncertpillanatokat, majd a Soproni Színházban és a Sopron Médiánál fotóztam.
Most éppen a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház új bemutatóin készíthetek képeket, valamint különböző független produkciókat is fotózok. A fényképezés és a grafikai tervezés nálam jól kiegészítik egymást – különösen, ha a saját képeimből tervezhetek arculati vagy plakátelemeket. A Soproni Színháznál utóbbiban ki is próbálhattam már magamat, de a diplomamunkámban is így dolgozom: a színészekről is én készítettem a portrékat a kiadványhoz és a plakátokhoz.
Hiszek abban, hogy a kultúra és a vizuális kommunikáció kéz a kézben jár. A jövőben is olyan grafikai és fotós projektekben szeretnék főként részt venni, ahol ez a két terület találkozik. Legyen szó a színházról, zenéről vagy bármilyen más kulturális tartalomról.
Nekem az a legfontosabb, hogy a munkáim érzelmeket közvetítsenek, és valódi kapcsolatot teremtsenek az emberekkel. Számomra a kreativitás egyfajta szabadság és önkifejezés. Amikor elkészül egy munkám, azt érzem, hogy valami újat vittem a világba – talán valami jót is. Ez az érzés visz előre nap mint nap.
Rosta Péter, Szarka Judit Gabriella | Soproni Egyetem | Fotók: Matolcsi Kíra
