A technológiai fejlődés nem csupán ipari forradalom, de geopolitikai és gazdasági átrendeződés is. Kriptovaluta, nyersanyagverseny, mesterséges intelligencia és háborúk formálják a 21. század világgazdaságát, miközben az ellátási láncokat egyre nehezebb biztonságban tartani.
A világgazdaság napról napra változik, és mi – akik nem látjuk pontosan a gazdasági összefüggéseket – csak megpróbálunk válaszokat keresni az energia- és nyersanyagárak változására és azok kihatásaira. Ilyen például az üzemanyag- és élelmiszerár, ipari és háztartási energiaárak növekedése.
Mint olyan szakember, aki képzettségét és tanulmányait tekintve jól ismeri a logisztikai piacot, ezen a speciális szemüvegen keresztül próbálok magyarázatot adni.
Abban biztosak lehetünk, hogy az aktuálpolitikai helyzet változásai legalább annyira felelősek az említett változásokért, mint a megváltozott technikai és technológiai háttér.
Az internet térhódítása óta a kommunikációs rendszerek felgyorsultak, így a világ nagyhatalmai és azok gazdaságra gyakorolt hatásai is sokkal közelebb kerültek hozzánk. Nincs menekvés, a cybertér körbeölel bennünket.
Mi valójában a cyber-tér?
Magyarul kibertér, amely olyan dolgokra utal, amelyek digitális technológiákon, számítógépes rendszereken vagy internetes hálózatokon alapulnak, vagy azokkal kapcsolatosak.
Ugyanakkor az internet terjedése és alkalmazása hozta magával a – néha szitokszóként használt – kiberteret. A kibertérben élénkebbé válik a napi tevékenység, például az elektronikus bankolás, elektronikus és készpénzmentes tranzakciók (bankkártyák, sőt virtuális fizetések, mint a Revolut mobilapplikáció által történő pénzforgalom).
Megváltoztak a levelezési szokásaink is: ma már nem postai úton, hanem e-mailben vagy applikációval kommunikálunk, okostelefon segítségével. De nemcsak az általános vonatkozású tevékenységeinket, hanem az oktatást (pl. KRÉTA rendszer), a közművekkel való kapcsolattartást vagy a kormányzathoz köthető bejelentési kötelezettségeinket is áthatja a kibervilág.
A „cyber” hatása a világtársadalomra
A korosztálybeli különbségek korlátozó jellegét tapasztaljuk az egyes generációknál, különösen az úgynevezett boomereknél (1946–1964 között született generáció). Nekik talán még okostelefonjuk sincs, miközben elvárják tőlük, hogy a nyugdíjat vagy más jövedelmet ne készpénzben, hanem bankszámlára kapják, és bankkártyával fizessenek.
A virtuális fizetési eszközök
Mindenekelőtt tudnunk kell a pénz mibenlétét, amihez egy történettudós egyik könyvének megállapításához fordulok.1
„A pénz sok helyen és időben jött létre. Kifejlődéséhez nem szükségeltetett technológiai áttörés, tisztán mentális forradalom volt.” És persze ez a Krisztus előtti korra volt igazán jellemző, de azóta is igaznak tartjuk, hogy „A pénz nem érmék és bankjegyek összessége. A pénz bármi lehet, amit az emberek hajlandóak arra használni, hogy rendszerezetten képviselje más dolgok értékét áruk és szolgáltatások cseréjének céljából.” Így vált lehetővé, hogy hazánkban a magas infláció miatt a II. világháború után a pengőt lecseréljék a ma is használatos forintra. Vagy például, hogy szinte a „semmiből” hozta létre az Európai Unió 11 alapító tagállama az eurót, bár ezt már 1979-ben megelőzte az ECU (European Currency Unit, az Európai Monetáris Rendszer részeként), amely csak számlapénzként létezett. Az eurót először 1999. január 1-jén, szintén számlapénzként (átutalásokhoz, banki tranzakciókhoz, elszámolásokhoz) hozták létre, de 2002 januárjában materializálták, és készpénz formájában is megjelent.
2017-ben a Magyar Logisztikai Egyesület blogján megjelent cikkemben, a „Dilemma, mivel fizessek” címűben már megírtam, hogy 1990-ben Berners-Lee2 kísérletet tett egy webes mikrofizetési rendszer kifejlesztésére az általa vezetett World Wide Web Consortiumon (elektronikus pénztárca) keresztül. Ez azonban még nem hozta el a várt hatást, feltehetőleg ugyanis a technológiai újítás akkor még megelőzte a saját korát.
Aztán 2009-ben megjelent a Bitcoin, egy matematikailag kódolt titkosító technika, amely nincs alárendelve semmilyen központi irányításnak. Ez az időszak nagyon hasonlított az 1897-es klondikei aranylázra – de ez nem más, mint egy digitális aranyláz.3
Az aranymosás napjainkban nem a hagyományos szitákkal történik, hanem szuperszámítógépek segítségével, mégpedig a virtuális pénz, a Bitcoin bányászata által. A Bitcoin a legelső és legismertebb kriptovaluta, ami Satoshi Nakamoto álnéven ismert ember által került kibocsátásra. Sokan vitatják valóságos személy létét, és több cikk alapján egy észt matematikusokból álló csoportot sejtenek az álnév mögött.
Ezt az időszakot követően számos kriptovaluta jelent meg a piacon. Ezeket gyakran altcoinoknak is nevezik, a Bitcoin+alternative szavak összekapcsolásának eredményeként.
A kriptovaluták hatása a gazdasági életre
Mielőtt elmélyedünk a technológiai háttér elemzésében, tekintsük át a gazdasági változásokat, trendeket a világban.
A vezető gazdasági nagyhatalmak – mint az Egyesült Államok (USA), Kína, Oroszország és az Európai Unió (azon belül különös hatással bíró Németország és Franciaország) – mellett megjelennek a regionális nagyhatalmak, akik a saját régiójukban meghatározó szerepet töltenek be. Ilyenek például a BRICS néven hivatkozott országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika), amelyekhez még Törökország és Japán is szeretne felzárkózni. Ezek a gazdasági szereplők megpróbálnak egyre nagyobb befolyással bírni és alternatívát nyújtani a domináns világrenddel szemben, amelyhez a G7-eket, illetve a NATO-t is társítjuk.
A nagyhatalmak gazdasági befolyása a világgazdaságra pénzügyi és politikai szempontból is meghatározó, különösen amióta gazdasági szereplők kerültek vezetői pozícióba. Nem burkoltan Donald Trump második elnökségére utalva, aki maga köré gyűjtötte a gazdaságot befolyásoló szakembereket. Nem szándékozok elemzéseket írni erről a jelenségről, mert szakavatottabb tudósok és elemzők ezt már megtették. Az viszont látható, hogy megjelentek a politikában a techguruk. Ilyen például Elon Musk, akinek gazdasági befolyása a technológiai fejlesztésein keresztül valósult meg, függetlenül attól, hogy az amerikai elnökkel, Trumppal a kapcsolatuk a kezdeti baráti viszonyból ma már riválisok csataterévé változott. Persze érthető, hiszen jó magyar mondással élve „két dudás nem fér meg egy csárdában”.
Elon Musk a Bitcoin-bányászatban és a kriptotőzsdén is jelentős befolyással bír, ami ismét azt bizonyítja, hogy a gazdasági élet egy-egy techguruja tetszése szerint alakíthatja a pénzpiacot a kriptotőzsdén keresztül. Amikor 2021 februárjában Elon Musk bejelentette, hogy a Teslát Bitcoinért is lehet vásárolni, annak hatására a tőzsdén a BTC árfolyama 15%-kal emelkedett, új történelmi, kb. 47 000 USD értékű csúcsra, ami április közepére már kb. 64 000 USD lett. Elon Musk személyiségének kettőségét igazolja az is, hogy a környezeti aggályokra, a Bitcoin bányászat energiaintenzitására hivatkozva visszalépett az újfajta értékesítési lehetőségtől, és ezzel a BTC rövid idő alatt 50 000 USD alá esett. Miért bízott Trump az elnökségének kezdetekor a techgurukban, azok közül is a kiemelkedő és nagy vízionizáló-képességgel bíró Elon Muskban? Régen a kutatások zöme katonai/állami finanszírozásból indult ki és került át a polgári és gazdasági életbe. Jelenleg fordítva zajlik, ami egyrészt az állami finanszírozás csökkenésével magyarázható, másrészt a tudományos kutatások startup cégekhez kerültek át.
Ezzel a technológiai cégek kezében nagyobb esély van a kutatások finanszírozása, aminek egyenes következménye, hogy ellenőrizhetetlen módon, érdekek mentén képesek befolyásolni a gazdasági életet.
A technológiai fejlődéshez a techiparnak alapvetően olyan ásványi kincsekre van igénye, mint a szelénium (az optikai kábelekhez), a szilicium (félvezetők gyártásához), a lítium (akkumulátorokhoz), a kobalt (pl. űripar számára) vagy a réz (elektromos vezetékek, kábelek készítéséhez). Hogy ezekhez minél előbb és minél olcsóbban jussanak hozzá, az „ásványok megszerzéséért” megkezdődött a területi befolyásolási harc. Ennek kapcsán 2025. április 30-án Trump és Zelenszkij képviselői aláírták a megállapodást a teljes ukrán állami tulajdonú ásvány-, olaj-, gáz- és ritkaföldfém-készletekről, amelynek értelmében Ukrajna a jövőbeli nyersanyagbevételeinek mintegy 50%-át egy közös befektetési alapba helyezi, amelyet amerikai és ukrán képviselők közösen irányítanak. Miért hisszük, hogy csak az USA, élén Trump elnökkel, tűzte zászlajára gazdaságpolitikája érdekében ezt az új törekvést? Ezek többnyire nem katonai megszállást céloznak meg, hanem adósságcsapdát, nyersanyagkiszolgáltatottságot, infrastruktúra-ellenőrzést (pl. kikötők, vasút, energiakontrollt), mely hatására az adott ország eladósodik vagy elveszíti szuverenitását egy-egy kulcságazat felett.
Az 1. ábra térképe jól mutatja, hogy a nyersanyagokért folytatott verseny ma már nemcsak gazdasági, hanem stratégiai kérdés is. A klímaváltozás, a technológiai áttörések (pl. elektromobilitás) és a globális ellátási láncok sérülékenysége miatt minden nagyhatalom azon dolgozik, hogy befolyást szerezzen a jövő kulcsfontosságú erőforrásai felett – gyakran a fent említett „új gyarmatosítási” módszerekkel.
Miért éppen Kína?4 – Trump vámháborúja Kínával
Kína a világ legnagyobb fejlődő ország. Gazdasága dinamikusan nőtt az elmúlt évtizedekben: míg 2000 körül a GDP-je az amerikai gazdaság 10%-át tette ki, ma már meghaladja annak 60%-át. Sőt, 2013-ban a vásárlóerő-paritás tekintetében megelőzte az Egyesült Államokat. A gyors növekedés 2010 után lassult, de már stabilizálódni látszik, miközben a külgazdasági terjeszkedése folytatódik, és lassan a világ második legnagyobb gazdaságává válik. Jelentős gazdasági övezetek jönnek létre (Shenzhen, Zhuhai, Shantou), amelyek a kínai gazdaság liberalizálását célozzák. Ezek adókedvezményeket és rugalmasabb szabályozást kínálnak a befektetőknek, továbbá szabadkereskedelmi zónák is létrejönnek. Ezek komoly veszélyt jelentettek/jelentenek a többi gazdasági nagyhatalom, többek között az USA számára. Trump a látszólag átgondolatlan vámháborúval próbálja mérsékelni ezt a hátrányt.
Konfliktusok a világban
Mióta az emberiség a Föld nevű bolygón él, azóta voltak, vannak és vitathatatlan, hogy lesznek konfliktusok. Csupán remélhetjük, hogy csak helyi és nem világméretű konfliktusok. Ezek mindegyike visszavezethető ideológiai, vallási és területszerzési törekvésekre.
Mint logisztikai szakember a másik oldalról is meg szeretném világítani ezt a kérdést. A hadiipar mindig magasan finanszírozott, befektetők által kiemelt terület volt. A tudományos oldalát tekintve, a kutatási eredményeket valahol ki kellett próbálni. Így történhetett meg a maghasadásra vonatkozó, békés, tudományos kutatások eredményeként létrejött nukleáris fegyverkezés is, melyet a szomorú hiroshimai pusztítást követően a civil életben energiatermelésre, az izotópos technológiákat gyógyászatban, az iparban, illetve a mezőgazdaságban tudták békés céllal hasznosítani.
A hadiipar egy másik kérdést is felvet. A folyamatos fejlesztés és gyártás során a fegyverkészletek megtöltik a raktárakat, így idővel helyet kell készíteni az újabb és újabb csúcstermékeknek. Csak sejthetjük, hogy ezen időszakok adják a lokális konfliktusok jelentős részét, ahol a fegyverkereskedelem is gerjesztő hatással bír a hadiiparra.
A hadifejlesztésekhez hasonlóan az internetet is a tudományos kutatásoknak köszönhetjük. A kezdetek kezdetén a Pentagon kutatóintézetének (ma DARPA) megbízásából, belső kommunikációs rendszerként ARPA (Advanced Research Projects Agency, 1969) néven fejlesztették ki, de mint látjuk, ma már enélkül nem vagyunk képesek sem kommunikálni, sem a közüzemeket működtetni.
Néha jön egy-egy aggasztó hír, amikor napokig nincs internetszolgáltatás. 2003 szeptemberében egy komolyabb áramkimaradás miatt Olaszországban, többek között Milánó lakosait is érintve a hálózati szolgáltatás kimaradt, köztük az internet is. Hasonlóan áramszünet előidézése bénította meg Spanyolországot és Portugáliát 2025 áprilisában. Napokig rémület uralta mindegyik térséget.
De azt is tudjuk, hogy az ukrán-orosz konfliktus idején az orosz fél elsők között az internetkapcsolatot szüntette meg. Szerencsére 2022 februárjában Elon Musk Starlinkjének támogatásával a műholdas adatkommunikáció továbbra is biztosította az ukrán infrastruktúra működését. Eközben az oroszok többféle eszközzel próbálták gyengíteni Ukrajna digitális összeköttetését, például kibertámadásokkal, fizikai rombolással vagy a rerouting zavarásával. Ilyenkor az adatforgalom útvonal-módosítása miatt a kommunikáció nem optimálisan vagy nem megbízhatóan működik, ezért a kibertér elleni támadás akár terrorcselekményként is értelmezhető.
2025. június 13-án Izrael több iráni nukleáris létesítményt támadott meg, mely következménye a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel összekötő tengerszoros, valamint az Iránt, Ománt és az Egyesült Arab Emírségeket összekötő olajszállítási útvonal, a Hormuzi-öböl lezárása lett. Bizonytalanná vált az olajszállítás, aminek egyenes következménye volt az ellátási lánc útvonalának meghosszabbodása, amely szintén az olajár emelkedését eredményezte. Ez zajlott 2023 őszétől a húszi felkelők esetében is a Bab al-Mandab szoros támadásával, a Vörös tenger kapujában. A hajózási kockázat miatt a legtöbb távol-keleti árut szállító konténerhajó a jóval hosszabb úton, az Afrika körüli kerülőre kényszerült/kényszerül, amely az ellátási lánc hosszát legalább két héttel, a költségeket pedig sok milliárd dollárral növeli meg.
Konfliktusok hatása az ellátási láncokra
Számos kutatás előrejelzéseket, trendeket mutat a világgazdaság változásairól, melyeket, ha előre ismerhetünk és ezáltal követjük a trendeket (például technológiai fejlesztéseket, ökológiai változásokat), akkor nagyjából egyensúlyban tarthatjuk az adott gazdasági térséget. De mi van akkor, ha bekövetkezik egy nem várt esemény, például megváltozik a klíma (hirtelen jött árvizek, szárazság, hurrikánok stb.), valamint helyi/térségi viszályok nehezítik az ellátási láncot?
Alkalmazkodni kell, de hogyan?
Az AI prediktív analitikája elénk tárhat bizonyos opciókat, mely segít túlélni a válsághelyzeteket. Ilyen alternatív megoldás lehet a drónos permetezés az aszály sújtotta térségben – persze, ha a mezőgazdaság olyan fejlettségi fokon áll, hogy ezt alkalmazhatják. Az ellátási lánc támogatására a konfliktus sújtotta térségek elkerülése érdekében az optimális útvonal GPS-alapú, AI-támogatott módon határozható meg.
Várható megoldások
Harold James-szel, a Princeton Egyetem történészprofesszorával, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történészével a Portfolio 2025 januárjában „A zűrzavar és káosz korszaka jön a globalizált világban” címmel készített egy interjút.
A beszélgetés rávilágít a nagyhatalmak felelősségére. E tekintetben az Egyesült Államok és Kína közötti technológiai versenyről, valamint az Európai Unió versenyképességi kihívásairól is beszélt. Arra is kitért, hogy az EU hogyan használhatná ki a globalizáció földrajzi átrendeződését, és milyen kihívásokkal néznek szembe a régi ipari és mezőgazdasági központok, mint például Németország és Franciaország.
Az interjú során Harold James szóba hozta az energiaválságot, a megújuló energiaforrások árának alakulását, az AI-forradalom munkaerőpiacra gyakorolt hatását, valamint az amerikai és az európai szabályozási különbségeket is.
Úgy vélem, a 21. században a technológia, a politika, a gazdaság és a globális versengés nemcsak technológiai fölényről szól, hanem a politikai befolyásokkal zajló világ-újrafelosztásról is. Ennek megértése számunkra egyre bonyolultabb, összetettebb probléma, ezért nehezen megjósolható a jövő, a jövőnk.
Vértes Edit | Fotó: shutterstock.com
1 Yuval Noah Harari, Sapiens, az emberiség rövid története (2023)
2 Tim Berners–Lee (1955, London)
3 Gaidosch Tamás 2015. január 14-én tartott ISACA előadása
4 KISS J. (2018): Stratégiaváltás a világgazdaságban (Akadémiai Kiadó)
Transpack Tudástár: Technológiai fejlődés a globális világban – A mesterséges intelligencia, a kriptovaluták és a nyersanyagverseny alapjaiban alakítják át a világgazdaságot, miközben a logisztika kulcsszerepet kap az ellátási láncok fenntarthatóságában.
