Interjú Regensburger Tamással
Dr. Doór Zoltán, a Magyar Logisztikai Egyesület elnöke 1987-ben csatlakozott a Gödöllői Egyetem kutatócsoportjához, akikkel Németországban tanulmányozták a nyugati logisztikai megoldásokat. Ekkor még a vállalatokon belüli folyamatok javításán volt a fókusz. Az ott tapasztaltak alapján alakult meg 1990-ben a Magyar Logisztikai Egyesület, mely a logisztikai szakmai közélet megkerülhetetlen szereplője lett, és legsikeresebb képzése révén ma már évente 400 felsőfokú logisztikai menedzsert ad a szakmának.
A józan ész tudománya
– 1990-ben jelent meg a jogszabály, mely lehetővé tette magánszemélyek számára is, hogy egyesületet alapítsanak, és mi éltünk is ezzel az eséllyel – kezdi Dr. Doór Zoltán elnök, a Magyar Logisztikai Egyesület, az MLE budapesti központjában ülve. – Célunk az volt, hogy a menedzsment-kultúra és a tudományos élet megbecsült részévé tegyük a logisztikát.
Ehhez pedig éltek is minden lehetőséggel és eséllyel, de az időzítés is fontos volt.
– Beindult a privatizáció, és ezzel hazánkban is megjelentek a külföldi vállalatok, akik hozták azt a kultúrát, amit mi már korábban tanulmányoztunk. Itt a logisztika már alapvető és teljes értékű része volt a cégek működésének. Viszonylag gyorsan, 8-10 év alatt sikerült elérni az első célunkat.
2012-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémián a Logisztikai Osztályközi Állandó Bizottság, melynek Chikán Attila professzor, akadémikus lett az első elnöke. Jelenleg Turcsányi Károly hadmérnök, ezredes vezeti a bizottságot. A hadsereg is integrálódott a logisztikai közéletbe, melyben az MLE is seítséget nyújtott.
– Ezután úgy döntöttünk, hogy önként vállalt küldetésként társadalmasítjuk a logisztikát, azaz célunk, hogy a legtöbb ember egyformán gondolkodjon erről a szakmáról, illetve tudományról.
Az MLE szerepe a hazailogisztikai közéletben
Az MLE volt az első szakmai társadalmi szervezet Magyarországon, amelyet magánszemélyek szabad akaratukból alapítottak. Ahogy növekedett az egyesület, úgy keletkeztek speciális igények is, kielégítő belső csoportok, amelyek később növekedésük révén önálló szervezetekké váltak, így az MLE generálta más szakmai szervezetek létrejöttét. – Ezért mi egyfajta szakmai bölcsőként is tekintünk az Egyesületre. Az eltelt évtizedekben minden logisztikai szervezetnek kialakult a szakmai profilja. Nálunk ez elsősorban a felnőttképzést jelenti, mely a társadalmasítás egyik eleme. Emellett persze tartunk rendezvényeket, részt veszünk tudományos szakmai közéletben. A mi erősségünk két dolog: az egyik, hogy nagyszámú felnőttképzést magas óraszámban nem csinál más szakmai szervezet. Illetve 27 éve adjuk ki a Logisztikai évkönyvet. 2020-ban volt az egyesületünk 30 éves, ekkor számoltuk ki, hogy milyen sok ember áldozatos szakmai és szervező munkája van jelen az egyesületben.
A polihisztorok kora lejárt
Az MLE számos képzési programot kidolgozott, ezek mindegyike megtalálható az egyesület honlapján és egyéb közösségi médiafelületen. A zászlóshajó a felsőfokú logisztikai menedzser tanfolyam. Eleinte 100 fő végzett egy év alatt, ám ez a szám folyamatosan emelkedett, és az előző 3-4 évben általában 400 fő fejezi be sikeresen a tanfolyamot.
– Mennyivel növelte meg a hallgatók létszámát a kialakultCovid-helyzet?
– A Covid jelentős mértékben hozzájárult a hallgatói létszám növekedéséhez. A logisztika társadalmasítása során igyekeztük sok helyre elvinni ezt a tanfolyamot, és ezért is alapítottunk kihelyezett oktatási helyszíneket. Hat megyeszékhelyünk volt, ahol kontakt oktatás volt elérhető, illetve volt még egy Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemmel közösen.
A Covid ennek 2020 márciusában véget vetett, mi pedig igyekeztünk gyorsan reagálni a változásra. Áprilisban már indítottuk az online oktatásunkat, amire felkészültünk, a tananyagot is az új módszerhez igazítottuk. Ezáltal olyan emberek előtt is megnyílt a lehetőség e tanfolyam elvégzésére, akiknek bármely, korábban kihelyezett helyszín távol lett volna. Az online oktatás sem volt könnyű, de komolyabb gond nélkül ment az átállás. Ráadásul a szomszédos országban dolgozó magyarok is szívesen csatlakoztak. Korábban is voltak már elkötelezett tanulók, akik kéthetente, akár repülővel is eljöttek az országba csak az oktatás napjára, de jelenleg 8 országból vannak hallgatóink a tanfolyamainkon.
– Mind magyarok?
– Igen, jelenleg nincs idegen nyelvű oktatás. A vizsga viszont mindig személyesen történik, ott nincs online lehetőség. Kivártuk azokat az időpontokat, amikor lehetett személyesen találkozni, és így vizsgáztak le a hallgatók, akik a vírus alatt csatlakoztak.
– Milyen alapképzettség szükséges a felsőfokú logisztikai menedzser tanfolyamra?
– Három lehetőség van: elvégzett logisztikai ügyintéző tanfolyam, felsőfokú végzettség vagy többéves tapasztalat. Korábban OKJ-s tanfolyamon logisztikai ügyintézőket is oktattunk, ám a törvények változásait mi nem követtük, és ma már kizárólag saját fejlesztésű tananyagot oktatunk. Korábban fenntartói voltunk egy szakközépiskolának is, ahol érettségi után 2 éves képzés alatt lehetett megszerezni a logisztikai ügyintéző OKJ-s szakmai bizonyítványt. Oda azonban nem csak azok jártak, akik szerették a szakmát. Voltak fiatalok, akiket a szüleik küldtek, vagy kényszerből jöttek és nem szívesen tanultak. Mi nem vagyunk pedagógusok, csak azoknak akarjuk a tudást átadni, akik tényleg szeretnék és hajlandóak időt, energiát arra fordítani, hogy a tudást megszerezzék. Ezért kizárólag felnőtteket képzünk, és nagyon sok sikerélményben van részünk a hallgatóink által.
– Mennyit változtak a képzések az indulás óta?
– Azt vallom, hogy a mi szakmánkban a polihisztorok kora lejárt. Álláspontom szerint nem lehet egy tanfolyamot egy vagy két oktatóval taníttatni, mert a logisztikai ismeretek ma már sokrétűek, bonyolultak, specializálódtak. Ezért mi megkerestük minden egyes tantárgyhoz azt a szakmailag elismert szereplőt, aki a legjobbak között van, s felkértük oktatónak. Olyan egyéves tanfolyam Magyarországon nincs másik, ahol 12-14 különböző oktató adja át a tananyagot a hallgatóknak.
Dr. Doór Zoltán MLE Elnök, Dr. Jerney Zoltán a vizsgabizottság elnöke és Regensburger Tamás MLE Elnökségi tag
A logisztika majdnem olyan gyorsan változik és fejlődik, mint az informatika, ezért a tananyagokat folyamatosan frissítenünk kellett, kell jelenleg is és a jövőben is. Most csak hármat emelnék ki: a veszélyes áru oktatás Sárosi György, a szakma egyik legelismertebb szakértője oktatja, a Forecast/Előrejelzés című tárgy Mondovics János előadásában, illetve a Régensburger Tamás által kifejlesztett vezetői készségek alkalmazása. Utóbbival tanulja meg a hallgató, hogyan tudja a megszerzett tudását értékesíteni.
A tantárgyakat folyamatosan fejlesztjük, szükség esetén új tárgyakkal bővítjük, azonban egyelőre tandíjat nem emelünk.
A csomagoláshoz szükséges tinta hiánya is nehezítette az áruellátást
– Milyen változtatások történtek a hazai és nemzetközi logisztikában a Covid hatására?
– Az első, hogy bár Magyarországon márciusban vezették be az első intézkedéseket a járvány miatt, de külföldön, főleg Olaszországban már decemberben, s januárban tapasztaltuk a Covid negatív hatásait. Ezért mielőtt pl. Olaszország határát átlépték a gépkocsivezetők, védőruhát kellett magukra öltsenek, kialakították a személyi érintkezésmentes dokumentum- és árukezelést. Igyekeztünk megosztani a jó gyakorlatokat a szakmai szereplők között, ezért is készítettünk egy oktatófilmet arról, hogyan védekeznek a Rail Cargo terminálban a koronavírus fertőzés ellen.
Jelentős változást okozott a szakmánkban, hogy a lakosság egy részénél pánik alakult ki, és elkezdtek felhalmozni otthoni készleteket. A bevezetett védekezési intézkedések következtében csökkent a termelés és lassult, esetenként megállt az áruszállítás is. Olyan igények léptek fel, melyeket nem tudott teljesíteni a szakma. Például a megnövekedett lakossági fogyasztás és a papírba csomagolt termékek (például cukor) elfogytak a polcokból. Ennek az volt az oka, hogy a csomagoláson szereplő feliratokhoz szükséges nyomtatófesték hiánycikk lett, melyet Olaszországból importálunk. A cég, mely ezt a terméket Magyarországra hozza, az első negyedévben teljesítette az éves tervét, hiszen négyszeresére nőttek a rendelései. Mikor a vírus a tetőpontján volt, a magyar gépkocsivezetők nem vállalták az olaszországi utat az áruért, így az olaszok elhozták Szlovéniába, ahova gond nélkül kimertek menni a gépkocsivezetőink. Ez megnövelte a szállítási időt és költséget, de az ellátás rövid idő után biztosítva volt. Hasonló volt a helyzet a gyógyszerszállításoknál is a pandémia elején.
Középen Kása Attila a vizsgabizottság elnöke
– Az ilyen apróságokra nem is gondolna az ember, mert mind megtapasztaltuk, hogy nincs cukor vagy liszt a polcokon, de hogy mindez a tinta miatt…
– A Covid olyan hibákat hozott felszínre, melyeket eddig nem is ismertek fel az adott szakterület szereplői. Mindenkinek újra kellett gondolnia az ellátási láncait. A pandémia fő nyertese a vasút lett. Sok termék került át a vasútra a megbízhatósága miatt. A másik nyertese ennek az időszaknak a csomagküldők és élelmiszerszállítók.
A világ már nem lesz ugyanolyan, mint a világjárvány előtt
– Mekkora az esélye, hogy a járvány lecsengése után minden visszaáll a régi kerékvágásba?
– A járvány talán majd egyszer véget ér, de a világ már nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Abban bízom, hogy rövidülnek majd az ellátási láncok. Nagyon sok olyan termék érkezik a világ minden részéről, melyeket felesleges utaztatni. Az élelmiszerek tekintetében ez kiemelten igaz. Hazánkba is jön 1800 kilométerről pl. sárgarépa, ami teljesen felesleges. A járvány következtében bizonyos gyárak bezártak, megdrágultak a konténerek, a fuvardíjak is megemelkedtek, és alapanyag- vagy alkatrészhiányok is jelentkeztek.
Egy példa: terjednek az elektromos autók, ám olyan anyagokat használnak fel ezek motorjaihoz, akkumulátoraihoz, melyekből a világon kevés helyen, kevés van. Az EU-ban és az USA-ban ezeket a kritikus fontosságú nyersanyagokat stratégiailag kiemelt fontosságú anyagokká nyilvánították a nyersanyagokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos kihívások kezelése érdekében. A jelenlegi listán 27 anyagféleség található, amelyek azon nagy szállítási kockázattal és nagy gazdasági fontossággal bíró nyersanyagok, amelyekhez való megbízható és zavartalan hozzáférés az európai ipar és értékláncok számára fontos.
Az idegen nyelvű oktatásé lehet a jövő
– Ez azt is jelenti, hogy ha jön egy következő világjárvány, akkor azt már felkészültebben várjuk? Vagy mindenki megnyugszik és elhanyagoljuk ezeket a most kidolgozott rendszereket?
– Az a baj, hogy az emberiség feledékeny. Szerencsére a számítógépeken nagyon sok adat és módszer tárolható, és a jó megoldások meg is fognak maradni. Ez igaz az MLE esetében is, hiszen mi sem állunk le az online képzéssel. Kombináljuk majd a személyes és online oktatásokat, egy hibrid megoldást fogunk bevezetni. Jelenleg ennek a kidolgozása zajlik. Ugyanez igaz a rendezvényeinkre is, ahol bizonyos előadók távolról kapcsolódnak majd be, míg mások személyesen lesznek jelen a pulpituson.
Ennek zajlott a főpróbája áprilisban, amikor is az ukrán szállítmányozó szövetség tagjainak tartottunk egy kísérleti jellegű képzést a BIREG gyakorlatáról. Ennek az volt az érdekessége, hogy első alkalommal használtunk tolmácsot egy online képzésen.
– És ez lehet egy jövő? Az idegen nyelvű oktatás?
– Igen, ez mindenképpen egy lehetőség. Az a tervünk, hogy az FLM képzést kivisszük külföldre, angol nyelven. Ez egy középtávú terv. A másik pedig a tréningek bevezetése. Sikerült olyan szakembereket találni, akik a szakma elitjéhez tartoznak, és hajlandók megosztani a tudásukat másokkal 1-2 napos tréningeken.
– Nem lehet konfliktus más országokkal abból, hogy egy magyar cég oktatja a logisztikát a hazájukban?
– Természetesen a jogszabályi környezetet feltárjuk, alkalmazkodunk, és társakat, partnereket keresünk a terveink végrehajtásához. Európai partnereket könnyen találunk, ismerjük a nemzeti logisztikai szövetségeket, egyetemeket, többekkel rendszeresen kapcsolatot tartunk. Például a Bécsi Egyetemmel közösen indultunk pályázaton, a térség szövetségeivel (lengyel, szlovák, cseh) kimondottan jó a kapcsolatunk. De például a Kínában tartott logisztikai kiállításra a német szövetség hívott meg bennünket. Az eltelt évtizedekben sikerrel integrálódtunk a nemzetközi logisztikai kapcsolatrendszerbe, így nem lehet gond az együttműködéssel.
Regensburger Tamás 2004-ben Győrben közlekedésmérnök szakon, 2015-ben a Budapesti Corvinus Egyetem beszerzési menedzser szakán végzett, a Magyar Logisztikai Egyesület elnökségi tagja, a felsőfokú logisztikai menedzser képzésben szereplő két tantárgy témavezetője. A hallgatók egyik kedvence, aki közvetlen stílusával és támogatásával jó pár szakmabeli útját támogatta már. A hallgatók imádják, az általuk kitöltött értékelő lapokon 4-es értékelést ritkán kap, és nyoma sincs nála a szakmai irigységnek.
– A Magyar Logisztikai Egyesülettel 2011-ben indult a kapcsolatom. Jártam a különböző rendezvényekre, ahol mély szakmai tartalommal találkoztam, és végül felkérést kaptam gyógyszerlogisztikai képzések, előadások megtartására. 2014. év végén pedig felkértek, hogy legyek az MLE elnökségi tagja, amit tisztelettel el is fogadtam.
Azóta próbálok aktívan részt venni az egyesület működésében és életében. 2018-ban volt az újabb fontos pont, amikor már nem csupán az alkalomszerű konferenciák, előadások megtartására kaptam felkérést, hanem a felsőfokú logisztikai menedzser képzésben is aktív szerepet vállaltam. Eleinte egy frissen induló szegedi csoportnál, majd kölcsönös elégedettség okán ma már két téma vezetőjeként veszek részt a képzésben. Ha jön felkérés a hallgatóktól, akkor konzulensként is segítem őket, illetve a vizsgák során is jelen vagyok, mint a bizottság egyik tagja.
„Már gimnazistaként tudatosan készültem a logisztikai pályára”
– És miért pont a logisztikai egyesület lett a befutó?
– Azt mondanám, hogy véletlenek nincsenek. Ez így alakult, és így van jól. Soha nem volt szándékom, hogy bármilyen pozícióért harcoljak. Egyszerűen jó szakmai fejlődési lehetőségnek tekintettem, ha az Egyesület életében részt tudok venni. Inkább az a dilemma, hogy a munka, magá nélet és az egyesületi munka között megtaláljam az egyensúlyt. Ez erős szervezést igényel.
– Hogy indult a karrierje?
– A gimnázium óta tudatosan készültem a logisztikai pályára. Akkor úgy döntöttem, hogy ez az irány az, ami nekem tetszik. Nagyon kedvelem a szervezést, szeretem, ha összeállnak a dolgok. Emlékeim szerint a 90-es években még nem volt az ellátási lánc szemlélet annyira a mindennapok része, mint ma. Akkor még inkább egyszerűen logisztikáról beszéltünk. De azt a részt, hogy valamit megszervezünk, leszállítunk, kiszámolunk, és ez működik, még ha néha improvizálni is kell egy-egy probléma megoldásához: nekem az akkor is és most is nagyon tetszett. Azt a részét imádom, amit egy szóval „csak” szervezésnek lehetne nevezni. A 2000-es évek elején, friss diplomásként, nem volt könnyű a szakmában megkapaszkodni. És megfogadtam, hogy ha lehetőségem lesz rá, mindig támogatni fogom a tehetséges és tenni akaró kollegákat. Úgy érzem, hogy a képzéseken keresztül ezt meg tudom valósítani, ami engem is feltölt. Inkább pihentetés és sikerélmény egy jó szombati napot végig dolgozni a hallgatókkal, mert látom azt, hogy mindig van pár olyan kolléga, aki előrébb akar lépni, és azért végzi el ezt a képzést, hogy jobb legyen. Én pedig nagyon szívesen állok mellettük a céljaik elérésre érdekében.
A szakmában pedig szerencsére mindig sikerült egy olyan közösséget, csapatot kiépíteni, hogy szépen tudtunk előre haladni az eredményekben. A képzésekre visszatérve, nem „csupán” magát a tantárgyat akarom átadni a tanulóknak, hanem a hangulatot is. Ez szerintem segíti a napi problémák leküzdését.
„A hallgatók szakmai fejlődésében szeretnék részt venni”
– Mik a személyes tapasztalatai a Covid-időszak alatt jelentkezett a tanulókról? Milyen százalékban jelentkeznek olyanok, akiket valóban érdekel ez a pálya és azok, akiket a kényszer vitt most rá erre?
– A tapasztalatom az, hogy egyre több olyan karrierváltó van – mondjuk a tanulók 20%-a –, akik valamilyen új pályaként vagy alternatívaként tekintenek a logisztikára. Ezt egy jó lehetőségnek tartom arra, hogy olyan embernek is kedvet csináljak ehhez, akinek kevés vagy éppen semmi tapasztalata nincs a témában. Az FLM képzésen 13 tantárgy van, melyet különböző szakértők tartanak. Ez nagyon jó lehetőség arra, hogy megszerettessük ezt a szakmát a résztvevőkkel. Aztán persze a hallgató eldönti, hogy ez tetszik neki vagy sem. Olyan ez, mint a pályaválasztás az iskola után. Kevés esetben van közvetlen tapasztalata bárkinek is a választott szakmában, mégis döntenie kell.
Szerintem hatalmas a felelősségünk abban, hogy kedvet csináljunk ehhez a szakmához. Mindenhol vannak nehézségek, küzdelmek, megoldásra váró gondok, viszont ezt az inspiráló oldaláról is meg lehet közelíteni.
Ötvös Tibor
– Van bármilyen követése a hallgatóknak, hogy milyen százalékban maradnak a pályán a képzés után?
– Sajnos ezt nem mindig tudom, de pár hallgatóval, akiknek erre van igényük, örömmel maradok kapcsolatban a képzés után is. Náluk van lehetőség követni, hogyan alakul a szakmai útjuk. A képzés végén van egy űrlapunk, amin visszaigazolást lehet adni az oktatókról és magáról a tanfolyamról. Van, akinek az én stílusom és a témáim állnak közel a szívéhez, de van, akinek kevésbé. Épp ezért kérdezek rá minden képzési nap végén a hallgatóknál az előadásom színvonalára, különösen, hogy mit kellene másképp csinálni stb. Ezek a visszajelzések nagyon fontosak számomra, mert őszintén érdekel minden építő jellegű észrevétel, amiket igyekszem beépíteni a következő alkalomra.
A pandémia előtt öt megyeszékhelyen volt kontakt oktatás. Szóval például egy Debrecenből tartó hazaúton bizony kőkeményen végig gondoltam a napot, hogy mi volt az a momentum, amit másképp csinálhattam volna. Mert voltak ilyenek. Az én óráim sem úgy indultak, mint ahogy most tartom őket, megfigyelhető egy fejlődési ív. Számomra nem feltétlen a „tanítás” a cél, a hallgatók szakmai fejlődésében szeretnék részt vállalni. Egyebek mellett a szakmában lévő kollegák támogatása számomra sokkal inkább küldetésként értelmezhető.
Ötvös Tibor
