Megrendelői között Európa legnagyobb napi fogyasztói termék-gyártóinak csaknem a fele szerepel. Az STI Csoport az egyik piacvezető displaygyártó az öreg kontinensen, illetve előkelő helyet mondhat magáénak a csomagolóanyag-gyártók toplistáján. Fábián Endre ügyvezetővel az ágazat helyzetéről, az Interpackról, a kartondoboz gyártásról, a 177 éves kecskeméti nyomdáról beszélgettünk.
– Milyennek látja a legutóbbi Inter-pack tükrében a hazai és a globális csomagolóágazat, ezen belül az STI Petőfi Nyomda helyzetét? Milyen érdekességekre figyelt fel a világ seregszemléjén?
– Az utóbbi Interpack nem sok meglepőt hozott a szememben. A kiállítás teljesen más irányt követ a korábbiakkal szemben. Nem voltam ott az utóbbi évtizedek valamennyi világkiállításán Düsseldorfban, ezért az átállási lépcsőkről szerezett ismereteim hiányosak. A csomagolóipar számára számos esetben az Interpackhoz hasonló jelentőségű a milánói élelmiszer és csomagolási kiállítás. Én a papírcsomagoláshoz értek, ezen belül a kartoncsomagoláshoz. Az STI Petőfi Nyomda magas minőségű, nyomott mikro kartondobozokat gyárt, illetve készítünk kisebb mennyiségben mikrohullám-dobozokat. E két, szerintem kiemelkedő szakterület például kikopott az Interpackról. Olyan durván kopott ki, hogy viccnek illő dolgokkal szembesültünk a kiállításon. Nagy, több százmillió eurós partnereink összeálltak egy standra, se terméket, se technológiát nem vittek magukkal, ellenben kitették egymás mellé a logójukat, hogy legalább a nevük szerepeljen a vásári katalógusban.
– Ön miért tartja rossz iránynak a legutóbbi vásár üzenetét?
– A kiállításon erős volt a flexibilis csomagológépek jelenléte, kiemelkedett a csomagológép-gyártás, ezen belül főleg az élelmiszer-csomagolás. Jelentős volt a csomagolóanyag-ágazat, a címkegyártás, de minket meglepett a kartondoboz irány teljes hiánya.
– Arra gondol, hogy méltatlanul alulszerepelt a sokak szemében örök csomagolás?
– Vélhetően azért maradtak távol például a gépgyártók, mert számukra költséges az Interpack. A marketingre költhető pénz mindenki esetében véges, sokan átmentek a négyévenkénti Drupa kiállításra, ott csinálják a show-t. A nyomdaipar a csomagolóanyag-nyomtatásra összpontosít, amely rohamosan fejlődik, növekszik. A mostani Interpack kiállításon akadt olyan óriáscég, amely egy kicsi szobában sorakoztatta fel lényegében a semmit. Az egyik legnagyobb nyomdagépgyártó bemutatta a digitális gépét, ám a főbb gépeiről, a kartonnyomó berendezéseiről csak plakátjai voltak. A papírcsomagolás alapanyaggyártói és a nagygépgyártói nem képviseltették magukat.
– Az STI mit mutatott be a seregszemlén?
– Ezúttal nem voltunk ott, mert úgy látjuk, a kartoncsomagolás innovációját a FachPack kiállítás inkább összegzi. Ugyanakkor az Interpack rendezvényén csodálatos volt a csomagológépek robottechnikája. Hihetetlen feladatokat oldanak meg a robotok működtetésével, olyan nagy sebességgel, hogy szemmel lehetetlen volt követni a munkájukat. Az élelmiszercsomagoló-gépekben is nagy az előrelépés.
Fábián Endre– Mi a mai kiállítások jelentősége?
– Annak idején a szaksajtóból, kiállításokon szedtem össze az ismereteket. Ott nyomorogtunk több ezer ember gyűrűjében. Ma, ha kíváncsi vagyok valamire, megnézem a neten az újdonságokat, válaszokat. A Drupán sem szeretek gépeket nézni, mert az is tiszta színházzá alakult át. Most vettünk egy világcsúcs nyomógépet, amit a kiállításon két perc alatt állítottak be, ellenben itt, Kecskeméten a gyártó cég szerelője fél órát küzdött az elindításával, és a gép nem dolgozik az ígért maximális sebességgel. Vallom, hogy egy kiállítás a személyes kapcsolatépítés lehetőségét teremti meg. A cégekhez az érdeklődőket manapság nem engedik be körülnézni még szervezetten sem. A Papír és Nyomdaipari Műszaki Egyesület elnökeként emiatt is szorgalmazom a kiállításokat és konferenciákat.
– Az STI Petőfi Nyomda honlapján olvasható: olyan mennyiségű csomagolással csomagoljunk, amennyivel lehetséges, de csak amennyivel szükséges. E követelmények hogyan teljesíthetőek?
– Stratégiánk több irányú. Ebből most az innovációt emelném ki. Fontos a vevőkkel kiépített partnerkapcsolat. Egy fejlesztés összekapcsolja a grafikai és dizájn-megoldásokat az adott termék marketingkampányával. E kapcsolatban mi értünk a gyártáshoz, konstrukcióhoz. Szlogenünk üzenete: mi az, amit meg lehet valósítani, lehetőleg olcsón. Mindenki csiribirit szeretne, és lehetőleg pénzbe ne kerüljön. Egy jó csomagolással meg lehet ugyan nyerni a vásárlót a polcok előtt, de ha a versenytárs ugyanezt a terméket olcsóbban kínálja, a vevő nem ragaszkodik a szépen csomagolt márkához, csak a márkahű vásárló. A mi célunk pedig az, hogy viszonylag olcsón gyártsunk magas minőségű és magas hozzáadott értékű tömegtermék csomagolást, ami vonzza a vevőt.
– Hogyan teljesíthető a magas minőség a tömegtermelésben? Saját tervezői, mérnöki csapatot foglalkoztatnak, és emellett igénybe vesznek egyéb tervezőirodákat is?
– Saját csomagolóanyag-fejlesztő csapatot foglalkoztatunk. Részben az ő munkájukat minősíti, hogy a húsz éve alapított Csomagolási Világversenyeken eddig 31 WorldStar-díjat érdemeltünk ki. Kiemelném továbbá, hogy nemzetközi brandek bevezetésében veszünk részt. A célunk, hogy az adott brandhez gyönyörű extra csomagolást tervezzünk, amely magasan automatizált termelésben gazdaságosan és versenyképesen áll majd helyt.
– Egy európai listán hol helyezhető el az STI Csoport, illetve a Petőfi Nyomda?
– Magunkat a nyomdai csomagolások kategóriájába soroljuk. A csomagolóágazat top 10 egyik helyezettje az STI, a display-ágazatban a legnagyobb hármak egyike. A teljes hazai papírcsomagoló-listán az elsők között vagyunk, azonban a tőlünk nagyobbak teljesen mást gyártanak. A kartondobozok esetében magasan vezetjük a magyar mezőnyt.
– Hogyan látja a kartonágazat jövőjét? Milyen várható eseményekre illik figyelni?
– Termelésünk több mint felét külföldön értékesítjük, a belföldi igényre gyártott dobozok fele is külföldön talál gazdára indirekt export keretben. A kartondobozok esetében összpontosítunk a magas hozzáadott értékre, a nyomtatás, felületkezelés, fémfóliázás stb. magas minőségére, a hamisítás elleni védelemre. A fogyasztói igény kissé növekszik, a konkurenciaharc óriási, a gépek teljesítménye emelkedik, mindenki fejleszt. A megrendelésekért versenyez egymással a hagyományos nyomdatechnika és a digitális. Az előbbi esetében iszonyatosan drága a fejlesztés, a gépek teljesítő képessége nagy. A csomagolóeszköz- és csomagolóanyag-termelők keresik a hatékonyságnövelés módjait, illetve csökkentik az élőmunkaerő-igényüket. Eközben a digitális technika sem hagyja magát. Jelenleg gyorsabban nőnek a kapacitások, mint az igények, ezért viszonylag magas a konkurenciaharc. Éles a küzdelem a csomagolási formák között is, a kartoncsomagolás fő ellensége, vetélytársa a műanyag. Mi magunkról azt mondjuk, mi vagyunk a környezetbarátok. Ez persze teljesen nem igaz, noha egyes papírfeldolgozók teljesen semlegesítik a papírcsomagoláson használt festéket az újrafeldolgozásban.
– Úgy hallottuk, főként a festékgyártók ellenállásán bicsaklik meg a növényalapú festékek térnyerése.
– Nem, a gyártók, felhasználók, azaz a mi ágazatunk tagjai és azok megrendelői nem akarják megfizetni a környezetre kevésbé veszélyes festék árát. Már léteznek ásványi olaj nélküli festékek, lakkok, amelyek akár közvetlenül érintkezhetnek az élelmiszerrel. A gond az, hogy ez a festék jóval drágább, és jóval nehezebb vele dolgozni. Az STI nyomdái már átálltak a nem ásványolaj-tartalmú festésre az összes termék esetében. Csakhogy ez nem igénye a non food ágazat szereplőinek! A nyomdagépekkel nem lehet úgy játszadozni, hogy egyik nap ezt nyomom, a másik napon a másikat, mert a gépek egy hét alatt tisztulnak ki.
– Több fiatal eddigi pályafutását mutattuk be a Transpack korábbi lapszámaiban. Többen kiemelték az STI Petőfi Nyomda nevét, tevékenységét, jó hírét, mert a kecskemétiek ott vannak az egyetemeken, ösztöndíjat adnak, versenyeket hirdetnek, álláshelyeket kínálnak a fiatal mérnököknek.
– Jó hallani az ilyen véleményeket, mégis él bennem a kisördög. Mi adjuk magunkat, s ha ezt visszaigazolja a világ, akkor jól csináljuk. A képzésre odafigyelünk, de sajnos azt kell mondani, ebben csak magunkra számíthatunk. Szűk a szakmánk, a hazai iparág Budapesten, Kecskeméten és Debrecenben összpontosul, ám a képzést tekintve Budapest elveszett. A fővárosban mindenki a másikra számít, sokan úgy gondolkodnak, valaki kiképezi, ó pedig megveszi a számára szükséges fiatalt. Így végül senki nem támogatja a középfokú és szakmunkásképzést. Az STI Petőfi Nyomda többféle oktatásban vesz részt, például működtetünk tanműhelyt, együttműködünk a szakiskolákkal. Kecskeméten mintegy 15 ezer álláshely nyílt az utóbbi időszakban, és további 5 ezer áll előkészületben. A városba települt járműipar bérpolitikája agyonvágta a térségben a munkaerőpiacot, lekötötte a főként a szakképzetlen embereket, így a nyomda feldolgozó-területein betöltetlen több álláshely. Kisebb mértékű a probléma a felsőfokú munkaerő megszerzésében. Tartós megoldással kecsegtet, hogy csatlakoztunk a fiatalok körében népszerű duális képzéshez.
– Az STI kecskeméti gyárának fejlődése miben igazolja vissza a magyar gazdaság alakulását, irányait?
– Meglátásom szerint az ország gazdasági fejlődése, hangsúlyozom, önmagunkhoz hasonlítva, briliáns. A fejlődést a járműipar húzza. Ez nem baj, mert a másik oldala a fogyasztás. Menedzserként rágom a körmömet a bérek növekedése miatt, de ha a fogyasztás növekszik, az növeli a csomagolóeszközök iránti igényeket is. Persze számos területen sok kihívással nézünk szembe, sok a tennivalónk. Meg kell találni a tartalékainkat, alacsonyabb legyen az élőmunka költsége, el kell menni az automatizálás, a robottechnikák felé. Egy nagy gép robotizálásában jelenleg 8 év a megtérülési idő, ez esetünkben hosszú. Azt látom, a technika fejlődik, a robottechnológiák ára megy lefelé. Azt gondolom, miután az élőmunka ára tovább emelkedik, ellensúlyként az automatizáltságot növelni kell.
– Milyen tanulságokat szűrtek le eddig az STI Csoport új, egységes arculatáról. Igazolódtak a várakozásaik?
– Az európai STI Csoport csaknem 20 éves. Januártól nem szerepelnek a gyárak nevei a logókon. Az STI márkanévvé fejlődött. Ezért keményen megdolgoztunk. Nekünk mindig fontos volt, hogy a 177 éves Petőfi Nyomda neve fennmaradjon. Az emberek a márkához ragaszkodnak, jellemzően nem nézik, hol készült egy adott termék. Régen téma volt, de ma már nem érdekes. Ezért is változtatott az STI.
– Egy menedzser megengedheti magának a pihenést, a tartósabb szabadságot?
– Szó szoros értelmében sosem vagyok szabadságon, ez a vacak mindent megöl – mutat okos telefonjára Fábián Endre. – Nem tudom megállni, hogy ne tekintsek rá a legfontosabb termelési adatokra. Egy perc idő az egész. Ha pedig kinyitom a laptopot is, abban minden információ szerepel. Úgy irányítom a céget, mintha ülnék egy helikopteren, s ha látok valamilyen gondot, oda leszállok, és intézkedek. Reggelente fél 11-ig átnézem a napi termelést. Nem utasítok, delegálok. A munkanapok többi részében a hosszú távú dolgokkal foglalkozok.
– Mit szól menedzser-életmódjához a felesége, családja?
– A feleségem ugyanezt csinálja, csak ő több időt tölt a közösségi oldalon. Szabadságom ideje alatt sem heverészek a napon, de ha heverésznék, akkor is meg tudnám nézni percek alatt a legfontosabb híreket, ebben az informatika segíti az embert. Én IT-környezetben nőttem fel, annak idején volt Cocom-listás IBM-em. Ha egy fiataltól elvennénk a készüléket, meghalna. Én is meghalnék, illetve belső hiányérzetem keletkezne.
– E szoba falait, ahol beszélgetünk, öreg kecskeméti utcákról, házakról festett képek díszítik. Ebben is kötődik Kecskeméthez?
– A képek Bagi Béla munkásságát dicsérik. Ő volt a nyomda főkönyvelője, már meghalt szegény. Én Kecskeméten születtem, s legfeljebb ifjúkori kósza gondolataimban vetődött fel, hogy elköltözzek más városokba. Nyomdamérnökként a Petőfiben kezdtem dolgozni. Végigjártam a szamárlétra fokait. Másoddiplomámat a vállalati irányítási rendszerekről írtam a budapesti Közgázon. Fejlesztési igazgatóként kialakítottuk az IT-rendszert és az akkor szintén újnak számító controlling-rendszert. A fejlesztésekért meg kellett harcolni, de tudtam, a számítástechnika fog győzni.
– Mennyire becsüli meg Kecskemét a nemzetközi céget?
– Nem nagyon. Egy időben mi voltunk a legnagyobb gyár a városban, később az első három egyike. Nincs róla statisztika, jelenleg az első 15-ben lehetünk. A város tudomásul veszi, hogy sikeresen működik itt egy tradicionális cég. Gyökereink 1840-ig ereszkednek a múltunkba. Kecskeméten újabban minden a járműipar körül forog. Érdekes, a konzervgyár is nagy túlélő lett. Volt, hogy összeomlik, de mióta az Univer a hónalja alá vette, ők is jól működnek.
Bálint Tóth János
