A csomagolások környezetvédelmi megfelelősége értékelésének kötelezettsége már hosszabb ideje terheli a terméket csomagolt formában kibocsátókat (forgalomba hozókat) és ehhez szorosan kapcsolódva a csomagolószer-gyártókat is – és nem csak a magyarokat.
A megfelelőség értékelés alapja
Az Európai Unió a 94/62 számú, csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelve vezette be a csomagolásokkal szemben támasztott környezetvédelmi szempontú ún. lényegi követelményeket azzal, hogy csak olyan csomagolás hozható forgalomba, amely a követelményeknek megfelel, az előírások kielégítését pedig a gyártóknak kell igazolniuk.
A feladat teljesíthetősége érdekében az Európai Bizottság felkérte az Európai Szabványügyi Testületet, hogy az értékelés szabványos megoldását dolgozza ki. Több éves munka után az elkészült szabványokat a Bizottság az irányelvhez illeszkedőnek ítélte, azaz harmonizálta, a Magyar Szabványügyi Testület pedig honosította.
Az irányelv jogi státuszából eredően tartalmát a tagállamok saját jogrendjükbe változtatás nélkül kötelesek átültetni, saját belátásuk szerint alkotva a szabályozás formáját. Magyarországon a csomagolási kormányrendelet (442/2012. XII. 29.) és a 91/2006 (XII. 26.) GKM rendelet tartalmazza az ide vonatkozó rendelkezéseket.
Az elvégzendő feladat áttekintése
A könnyebb érthetőség kedvéért az értékelés szempontjait, csoportosítását és a vonatkozó szabványok megnevezését az 1. táblázatban foglaltuk össze.
1. táblázat A csomagolást az előállítónak a gyártás és összetétel mindhárom követelménye szerint értékelnie kell, az újrahasználat kritériumát csak akkor, ha használ ilyen csomagolást, a három hasznosítási mód közül pedig elegendő csupán egyre elvégezni az értékelést.
Az értékelés alapján a csomagolást kibocsátó feladata az összesített gyártói megfelelőségi nyilatkozat elkészítése.
A gyártói nyilatkozat kidolgozásához a csomagolás-összetevők megfelelőségi igazolása szükséges. Az igazolás elkészítése a csomagolási összetevő, azaz a csomagolószer-gyártó feladata és ezen igazolást a vevő kérésére ki is kell adnia.
Fontos itt hangsúlyozni, hogy minden esetben gyártói megfelelőségigazolásról van szó, azaz a kibocsátó maga nyilatkozik, illetve igazol. Harmadik fél, szakértő vagy tanúsító szerv igénybevétele nem kötelező, csak lehetséges, egyes esetekben pedig ajánlott.
Értékelés menete
A csomagolás kibocsátójának elsőként az alkalmazott csomagolás térfogatának és tömegének minimalizálását kell megvizsgálnia (táblázat 1.1 pont).
Azt kell értékelnie, hogy a kidolgozott csomagolása (valamennyi funkcionális egység – azaz fogyasztói, gyűjtő- és szállítási csomagolás/egységrakomány – esetében) a feltétlenül szükséges anyagfelhasználással, méretben és tömegben készült. Ezt a vizsgálatot tíz, ún. teljesítmény ismérv áttekintése alapján lehet elvégezni. Ezek:
- termékvédelem,
- csomagolóeszköz gyártási folyamata,
- a csomagolás/töltés folyamata,
- logisztika,
- termékbemutatás és marketing,
- felhasználó/fogyasztó általi elfogadás,
- tájékoztatás,
- biztonság,
- szabályozás,
- egyéb követelmények.
Ezek közül az ismérvek közül kell kiválasztani azt, amelyik nem teszi lehetővé a csomagolás további egyszerűsítését. Ezt nevezzük kritikus ismérvnek. Azt kell igazolni, hogy pl. további anyagminőségbeli, tömegbeli, méretbeli egyszerűsítés már a csomagolás áruvédelmi képességeinek rovására menne. Ezt technológiai kísérletekkel, belső használatra készült, méréseken, vizsgálatokon alapuló feljegyzésekkel, laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvvel, stb. lehet igazolni.
A következő lépés a beszállítóktól kapott (bekért) csomagolás-összetevőkre, elsősorban a nehézfém és a környezetre veszélyes anyagtartalomra vonatkozó megfelelőségi igazolások ellenőrzése (táblázat 1.2 és 1.3 pont). A gyakorlat azt mutatja, hogy a beszállítók igazolásaikban csak a „megfelelő” kifejezést használják, számszaki adatokat nem adnak meg.
E gyakorlat alapján, ha valamennyi összetevő „megfelelt” igazolással rendelkezik, úgy a teljes csomagolás is megfelelt értékelést kell, kapjon, mind a nehézfém, mind pedig a környezetre veszélyes anyagtartalomra vonatkozóan. Egyes EU tagországokban megkövetelik (ilyen pl. Dánia), hogy a nehézfémtartalom igazolása akkreditált laboratórium mérésén alapuljon.
Harmadik lépésként az újrahasználat kérdését kell vizsgálni (táblázat 2. pont). Ha a termék gyártója nem alkalmaz többszöri töltésre tervezett csomagolás-összetevőt, akkor ez a követelmény pont figyelmen kívül hagyható.
Amennyiben használ ilyen csomagolóeszközt, három feladat merül fel:
- meg kell keresni azt a kereskedelmi szerződést, amelyben a vevővel/forgalmazóval a többször felhasználható csomagolóeszköz alkalmazásáról megállapodás született. Ez háttérdokumentumként szükséges, annak igazolására, hogy szervezett keretek között valósul meg az újrahasználat,
- meg kell vizsgálni, hogy a vonatkozó szabványban felsorolt, az újrahasználatra vonatkozó, többnyire műszaki jellegű követelményeket ki tudja-e elégíteni,
- az újrahasználatra alkalmas csomagolóeszköz hulladékká válásakor valamilyen hasznosítási móddal „feldolgozható” kell, legyen (úgy mint az egyszer használatos csomagolási összetevőnél).
A negyedik lépés a hasznosítási forma igazolása (táblázat 3.1-3.3 pontok). Miután az Európai Unió a hulladékká vált csomagolások anyagában hasznosítására – anyagfajtánként – ír elő teljesítési arányszámokat, elsőként ezt a módszert célszerű vizsgálni. Így ellenőrizni kell:
- létezik-e olyan hulladékgyűjtési anyagáram, amely keretében a kibocsátott és hulladékká vált csomagolás anyagában hasznosítható,
- a csomagolás-összetevő tartalmaz-e a hasznosítás szempontjából problémás anyagot, amely az anyag újrahasznosítását károsan befolyásolja (pl. a tömegműanyag anyagáramába lebomló összetevőt tartalmazó műanyag csomagolóeszköz bekeveredése).
Az energetikai hasznosítás mérlegeléséhez tisztában kell lenni azzal, hogy a csomagolás-összetevő elégetéskor hőtechnikai nyereséget termel-e, azaz az elégetésre felhasznált energiánál több energia szabadul-e fel. A nyereségnek 5 MJ/kg értéket el kell érnie, amelyről a vonatkozó szabvány táblázatából is lehet tájékozódni.
A szerves hasznosíthatóságra vonatkozó nyilatkozatot ugyancsak az összetevő gyártójának igazolása alapján lehet kitölteni, amennyiben a kibocsátó ezen hasznosítási formáról kíván nyilatkozni. A komposztálhatóságot, illetve a komposzt „tisztaságát” laboratóriumi vizsgálat alapján kell igazolni.
Az ötödik lépés az értékelési eredmények összesítése, az összesített gyártói megfelelőségi nyilatkozat elkészítése.
Áttekintés
A csomagolások környezetvédelmi megfelelőségének értékelése a csomagolást kibocsátó és a csomagolószert beszállító társaságok együttműködésén alapul.
A kibocsátó az anyagfelhasználás minimalizálásának értékelését, az újrahasználat feltételeinek ellenőrzését és a beérkezett adatok összesítését tudja elvégezni önállóan. A beszállítók pedig az összetevők (csomagolószerek) igazolásait kell adják.
Külföldi eredetű termékek csomagolásainak, illetve csomagolószerek szabvány szerint elvégzett vizsgálatainak dokumentumait az importőrnek be kell kérnie és meglétét – nem hitelesített – magyar fordításban igazolnia kell.
A vállalatoknak indokolt időről-időre áttekinteni csomagolási megoldásaikat és azokban ésszerűsítéseket végrehajtani. Ez gazdasági előnyt is jelenthet, de a környezetterhelés mérséklését is eredményezheti.
Nagy Miklós
