fbpx

A csomagolások környezetvédelmi megfelelőségének értékelése

Írta: Szerkesztőség - 2017 október 12.

A csomagolások környezetvédelmi megfelelősége értékelésének kötelezettsége már hosszabb ideje terheli a terméket csomagolt formában kibocsátókat (forgalomba hozókat) és ehhez szorosan kapcsolódva a csomagolószer-gyártókat is – és nem csak a magyarokat.

A megfelelőség értékelés alapja

Az Európai Unió a 94/62 számú, csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelve vezette be a csomagolásokkal szemben támasztott környezetvédelmi szempontú ún. lényegi követelményeket azzal, hogy csak olyan csomagolás hozható forgalomba, amely a követelményeknek megfelel, az előírások kielégítését pedig a gyártóknak kell igazolniuk.

A feladat teljesíthetősége érdekében az Európai Bizottság felkérte az Európai Szabványügyi Testületet, hogy az értékelés szabványos megoldását dolgozza ki. Több éves munka után az elkészült szabványokat a Bizottság az irányelvhez illeszkedőnek ítélte, azaz harmonizálta, a Magyar Szabványügyi Testület pedig honosította.

Az irányelv jogi státuszából eredően tartalmát a tagállamok saját jogrendjükbe változtatás nélkül kötelesek átültetni, saját belátásuk szerint alkotva a szabályozás formáját. Magyarországon a csomagolási kormányrendelet (442/2012. XII. 29.) és a 91/2006 (XII. 26.) GKM rendelet tartalmazza az ide vonatkozó rendelkezéseket.

Az elvégzendő feladat áttekintése

A könnyebb érthetőség kedvéért az értékelés szempontjait, csoportosítását és a vonatkozó szabványok megnevezését az 1. táblázatban foglaltuk össze.

1. táblázat A csomagolást az előállítónak a gyártás és összetétel mindhárom követelménye szerint értékelnie kell, az újrahasználat kritériumát csak akkor, ha használ ilyen csomagolást, a három hasznosítási mód közül pedig elegendő csupán egyre elvégezni az értékelést.

Az értékelés alapján a csomagolást kibocsátó feladata az összesített gyártói megfelelőségi nyilatkozat elkészítése.

A gyártói nyilatkozat kidolgozásához a csomagolás-összetevők megfelelőségi igazolása szükséges. Az igazolás elkészítése a csomagolási összetevő, azaz a csomagolószer-gyártó feladata és ezen igazolást a vevő kérésére ki is kell adnia.

Fontos itt hangsúlyozni, hogy minden esetben gyártói megfelelőségigazolásról van szó, azaz a kibocsátó maga nyilatkozik, illetve igazol. Harmadik fél, szakértő vagy tanúsító szerv igénybevétele nem kötelező, csak lehetséges, egyes esetekben pedig ajánlott.

Értékelés menete

A csomagolás kibocsátójának elsőként az alkalmazott csomagolás térfogatának és tömegének minimalizálását kell megvizsgálnia (táblázat 1.1 pont).

Azt kell értékelnie, hogy a kidolgozott csomagolása (valamennyi funkcionális egység – azaz fogyasztói, gyűjtő- és szállítási csomagolás/egységrakomány – esetében) a feltétlenül szükséges anyagfelhasználással, méretben és tömegben készült. Ezt a vizsgálatot tíz, ún. teljesítmény ismérv áttekintése alapján lehet elvégezni. Ezek:

  1. termékvédelem,
  2. csomagolóeszköz gyártási folyamata,
  3. a csomagolás/töltés folyamata,
  4. logisztika,
  5. termékbemutatás és marketing,
  6. felhasználó/fogyasztó általi elfogadás,
  7. tájékoztatás,
  8. biztonság,
  9. szabályozás,
  10. egyéb követelmények.

Ezek közül az ismérvek közül kell kiválasztani azt, amelyik nem teszi lehetővé a csomagolás további egyszerűsítését. Ezt nevezzük kritikus ismérvnek. Azt kell igazolni, hogy pl. további anyagminőségbeli, tömegbeli, méretbeli egyszerűsítés már a csomagolás áruvédelmi képességeinek rovására menne. Ezt technológiai kísérletekkel, belső használatra készült, méréseken, vizsgálatokon alapuló feljegyzésekkel, laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvvel, stb. lehet igazolni.

A következő lépés a beszállítóktól kapott (bekért) csomagolás-összetevőkre, elsősorban a nehézfém és a környezetre veszélyes anyagtartalomra vonatkozó megfelelőségi igazolások ellenőrzése (táblázat 1.2 és 1.3 pont). A gyakorlat azt mutatja, hogy a beszállítók igazolásaikban csak a „megfelelő” kifejezést használják, számszaki adatokat nem adnak meg.

E gyakorlat alapján, ha valamennyi összetevő „megfelelt” igazolással rendelkezik, úgy a teljes csomagolás is megfelelt értékelést kell, kapjon, mind a nehézfém, mind pedig a környezetre veszélyes anyagtartalomra vonatkozóan. Egyes EU tagországokban megkövetelik (ilyen pl. Dánia), hogy a nehézfémtartalom igazolása akkreditált laboratórium mérésén alapuljon.

Harmadik lépésként az újrahasználat kérdését kell vizsgálni (táblázat 2. pont). Ha a termék gyártója nem alkalmaz többszöri töltésre tervezett csomagolás-összetevőt, akkor ez a követelmény pont figyelmen kívül hagyható.

Amennyiben használ ilyen csomagolóeszközt, három feladat merül fel:

  1. meg kell keresni azt a kereskedelmi szerződést, amelyben a vevővel/forgalmazóval a többször felhasználható csomagolóeszköz alkalmazásáról megállapodás született. Ez háttérdokumentumként szükséges, annak igazolására, hogy szervezett keretek között valósul meg az újrahasználat,
  2. meg kell vizsgálni, hogy a vonatkozó szabványban felsorolt, az újrahasználatra vonatkozó, többnyire műszaki jellegű követelményeket ki tudja-e elégíteni,
  3. az újrahasználatra alkalmas csomagolóeszköz hulladékká válásakor valamilyen hasznosítási móddal „feldolgozható” kell, legyen (úgy mint az egyszer használatos csomagolási összetevőnél).

A negyedik lépés a hasznosítási forma igazolása (táblázat 3.1-3.3 pontok). Miután az Európai Unió a hulladékká vált csomagolások anyagában hasznosítására – anyagfajtánként – ír elő teljesítési arányszámokat, elsőként ezt a módszert célszerű vizsgálni. Így ellenőrizni kell:

  • létezik-e olyan hulladékgyűjtési anyagáram, amely keretében a kibocsátott és hulladékká vált csomagolás anyagában hasznosítható,
  • a csomagolás-összetevő tartalmaz-e a hasznosítás szempontjából problémás anyagot, amely az anyag újrahasznosítását károsan befolyásolja (pl. a tömegműanyag anyagáramába lebomló összetevőt tartalmazó műanyag csomagolóeszköz bekeveredése).

Az energetikai hasznosítás mérlegeléséhez tisztában kell lenni azzal, hogy a csomagolás-összetevő elégetéskor hőtechnikai nyereséget termel-e, azaz az elégetésre felhasznált energiánál több energia szabadul-e fel. A nyereségnek 5 MJ/kg értéket el kell érnie, amelyről a vonatkozó szabvány táblázatából is lehet tájékozódni.

A szerves hasznosíthatóságra vonatkozó nyilatkozatot ugyancsak az összetevő gyártójának igazolása alapján lehet kitölteni, amennyiben a kibocsátó ezen hasznosítási formáról kíván nyilatkozni. A komposztálhatóságot, illetve a komposzt „tisztaságát” laboratóriumi vizsgálat alapján kell igazolni.

Az ötödik lépés az értékelési eredmények összesítése, az összesített gyártói megfelelőségi nyilatkozat elkészítése.

Áttekintés

A csomagolások környezetvédelmi megfelelőségének értékelése a csomagolást kibocsátó és a csomagolószert beszállító társaságok együttműködésén alapul.

A kibocsátó az anyagfelhasználás minimalizálásának értékelését, az újrahasználat feltételeinek ellenőrzését és a beérkezett adatok összesítését tudja elvégezni önállóan. A beszállítók pedig az összetevők (csomagolószerek) igazolásait kell adják.

Külföldi eredetű termékek csomagolásainak, illetve csomagolószerek szabvány szerint elvégzett vizsgálatainak dokumentumait az importőrnek be kell kérnie és meglétét – nem hitelesített – magyar fordításban igazolnia kell.

A vállalatoknak indokolt időről-időre áttekinteni csomagolási megoldásaikat és azokban ésszerűsítéseket végrehajtani. Ez gazdasági előnyt is jelenthet, de a környezetterhelés mérséklését is eredményezheti.

Nagy Miklós