Egy szinte lehetetlen, de mindenképpen egyedülálló felkérés teljesítése képes egy óriás világcéggel elhitetni és bizonyítani, hogy akár egy közép-európai léptékű vállalkozás is képes számukra akár napok alatt kész csomagolást és szolgáltatást nyújtani. A kihívás, a feladat az embereket megmozgatta, mindenkit kizökkentett a napi rutinból. Ezzel a munkával meggyőztük még magunkat is, hogy egy innovatív beszállítók vagyunk – mondja Pöltl Ádám, a Dunapack Magyarország konstrukciós és grafikaicsoport-vezetője. Vele beszélgettünk.
– A két napra szóló vállalás története igaz, de a merész ígéretet nem én tettem a neves multi cég képviselőinek, hanem az akkori főnököm. Szerettünk volna bevágódni előttük, ezért mondta a két napot. A kész tervezetet végül egy hónap alatt elkészítettük. Két nap alatt 7 különféle látványtervet tettünk le az asztalra, s közte 4 elnyerte a megrendelő tetszését.
– Szüleim és a rokonságom Pannonhalma közelében, egy kicsi településen, Láziban élnek. Édesapám próbált leásni a múltunkba a családunk gyökereit keresve, azonban nem jutott túl mélyre. A Pöltl-család nevét legelőször egy 1600-as évek végi adóösszeírás említi. Nagyapám doktori címet szerezve művelte a földet egész életében. Édesapám és sógorom növénytermesztő és állattartó gazdaságot működtet.
– Kicsi gyerekként orvos szerettem volna lenni, később mind jobban érdekelt az, hogy hogyan lehet egy adott dolgot gyorsabban, optimálisan megcsinálni. Egy logisztikai folyamaton elgondolkodni nekem majdnem kikapcsolódás.
– Olyan kisiskolába jártam, ahol még tartottak úgynevezett csendes és hangos órákat. Amíg a tanító foglalkozott az elsősökkel és a harmadikosokkal, addig a másodikos és a negyedikes gyerekek csendben dolgoztak. Aztán amikor a szüleim beíratták a nővéremet egy győri középiskolába, akkortól kezdve én is a nagyvárosban tanulhattam tovább.
– Az angol nyelvtudásom rendben volt, ám a német nyelv sosem volt a szívem csücske. A megrendelőink zöme angolul beszél. Eddig nem jártam olyan nemzetközi előadáson, konferencián, ahol németül kellett volna megszólalnom. A közlekedési karra kifejezetten a logisztikai szakirány miatt iratkoztam be. Azon meglepődtem, hogy csak 2,5 év után lehetett szakosodni. A győri gimnáziumom jó alapokat adott a matematika, fizika, hő- és áramlástan tanulásához, ellenben a szakrajzzal megszenvedtem. Nagy kihívás volt számomra egy szerkezet, gép megtervezése úgy, hogy a benne lévő csapágy, tengely ne legyen „bennszülött”.
– Így van. Egy megrendelő szereti kézbe venni a prototípust, illetve három dimenzióban látni a számára szükséges dobozt a számítógép képernyőjén. Mi a tervezéstől a gyártás végéig két dimenzióban dolgozunk, hiszen a doboz végső alakját a gyártás utolsó szakasza, az összehajtás adja meg.
– Egyetemi diákként folyamatosan dolgoztam előbb a diákszövetkezetben mint munkaerő-közvetítő, később egy logisztikával foglalkozó cégben. Ez utóbbinál készítettem el a diplomamunkámat, amelynek előzménye volt, hogy másodmagammal megterveztük az egyik legnagyobb internetes játékkal foglalkozó csomagküldő-vállalkozás raktári folyamatát. Végzősként jelentkeztem a Tesco frissdiplomás programjába, és a folyamatfejlesztő-csoportban állást ajánlottak. A csomagolások hatékonyságáért felelős csapatba kerültem. Elemeztük az áruházak feltöltésének folyamatát. Ahol naponta 30 ezer termékcsoport kihelyezéséről kell gondoskodni, ott számít minden mozdulat, perc. Alkalmazkodni kell a fogyasztás alakulásához, a napi kereslet ingadozásához, az optimális polckép kialakításához, illetve ahhoz, hogy az áruház raktárkészlete se több, se kevesebb ne legyen a megadotthoz képest. A polcra kész kínálódobozt fel kell állítani, be kell tölteni, hogy onnan a vásárló kivehesse a terméket anélkül, hogy a kínálódobozt széttépje. Ha széttépné, azzal rombolja a polcképet, ha pedig kivehetetlen az áru, vagy csak nehézkesen, inkább otthagyja. Egyik eset sem kívánatos, visszahat az értékesítés eredményére. Az elemzőcsoport értékeli az egyes feltöltések mozdulatait, annak időigényét stb., ésszerűsíti a kiszolgálás folyamatait, s ennek része, hogy megfogalmazza a csomagolásokkal szembeni elvárásokat.
– Igen. Megfogalmazódik a csomagolási igény, de hogy azt hogyan lehet költséghatékonyan elkészíteni, ahhoz már olyan szakembergárda kell, amilyen például a Dunapack tervezőcsapata. Tudni kell, hogy a nagy áruházak csomagolóeszközöket nem vásárolnak, ám beszállítóik révén szinte az összes csomagolóeszközzel lesz dolguk. Akkori főnököm, aki korábban konstruktőr és értékesítő volt, visszatért Csepelre, majd egy évre rá megkérdezett, átjönnék-e a Dunapackhoz. „Te már ismered, hogy mit szeretnek a vevők”, mondta. A Dunapack is a fogyasztót célozza meg. Ő hívott, vegyek részt ebben a tervezői- logisztikai folyamatban.
– A mi feladatunk a csomagolás megtervezése, amelynek része, hogy kiszolgáljuk a megrendelők igényeit. Részt veszünk a csomagolóeszköz gyártatásában is, kiválasztjuk a hullámpapírlemezt, amit az adott feladatra készített szerszámmal kivágnak, nyomtatnak, lapra szerelten csomagolják, raktározzák, kiszállítják, összeállítják, feltöltik áruval, végül a papír hulladék visszakerül hozzánk. A megrendelő egy teljes csomagolási szolgáltatást kap Csepelről.
– Jelenleg 13. A konstruktőrök felelnek a formák kialakításáért, a grafikusok a nyomtathatóságért. A projektmenedzserek tartják kézben az egyes megrendeléseket. A szerteágazó igények és feladatok ellátásához időtervet készítünk, házon belül egyeztetjük a tesztelést, gyártást, értékesítést, vagyis a kiszállításig tartó folyamatot. Ha szükséges, videokonferenciát szervezünk, azonban én a személyes találkozást pártolom. Felkeressük a megrendelő üzemét, visszük magunkkal a mintadobozt, s ha kell, módosítunk a prototípuson. A konstrukciós és grafikai csoport tagjait a szakma élvonalában jegyzik, jó részük évtizedes tapasztalattal bír. Legjobban biztos nem én rajzolok és tervezek a társaságban, ellenben csoportvezetőként irányítom a munkát, elemzem a tervezéstől a kivitelezésig tartó folyamatokat.
– Ez utóbbira nem készül megoldás, viszont számos eset tervezhető. A kulcskérdés, mennyire tudjuk felmérni, milyen erők hatnak rá. Valós élethelyzetekre rendszereket építettünk fel. Más követelmények érvényesülnek egy hűtött, nedves környezetben, mint száraz, forró esetben. Más hatások érik a csomagolást a vasúti szállításban, mint a légi fuvarozásban, vízi szállításban. A vasúti ütköztetés dinamikája lényegesen brutálisabb, mint bármilyen fékezésé egy közúton. Egy közúti szállításnál, amennyiben az útvonal egy hosszabb hegyi utat is tartalmaz, lecsapódhat a pára a doboz falán, ami nagyban csökkenti a teherviselő képességet. Egyedi fuvart terveznek? Rakat vagy konténer gyűjtőcsomagolást? Egyedi szállításkor csomagként dobálhatják, s akkor többször is leeshet. A csomagolóeszköz kialakításakor minderre gondolni kell.
– Elmesélem a már említett kétnapos vállalásunk egyéb részleteit. Megrendelőnk olyan konstrukciót terveztetett velünk, hogy a termékek kínálótálcáit egymásra helyezzük el, a tálcából kivett áru helyére pedig öntöltődően előre csússzon a következő. Kicsit fennakadt a szemünk azon elváráson, hogy a 85 milliméter átmérőjű dobozolt termék egy meglehetősen szűkre szabott tálcát kapjon. A termékből évente több milliót adnak el, a korábbi csomagolást 9 másodperc alatt rakták össze, ehhez nekünk igazodni kellett. Rugós utántöltést ismerünk számosat, itt azonban bonyolultnak és meglehetősen drágának ítéltük, ráadásul szerettük volna elkerülni az áruházakkal várhatóan sok időt felemésztő egyeztetést.
– Az öntöltődéshez a lehető legcsúszósabb felületet kerestük. Ez érdekes kihívás volt, mert a hullámpapír csomagolásnál, általában a biztonságos szállíthatóság miatt a csúszósság csökkentése a cél. Itt éppen fordítva, csússzon. Eljutottunk egy olyan pontig, hogy a tálcaforma utal a termékre, gyorsan és gazdaságosan gyártható, egyszerű a konstrukció összeállítása, ám a felület lakkozása nem hozott sikert. Végül egy más területen használt, rendkívül csúszós anyaggal próbálkoztunk, amelyből csaknem 50 félét próbáltunk ki, ezek felhasználásával befejeztük a gyártósori tesztet.
– A dolog pikantériája, mire végeztünk a gyártás előtti tesztekkel, közbeszólt a marketing-megfontolás. Megbízónk betárazta a dolgot, azzal érvelt, egy fogyasztói termék esetében egyszerre nem célszerű 5-10 különféle innovációval jelentkezni, évente egyet-egyet kell érvényesíteni a vásárlói érdeklődés folyamatos fenntartásához. Ezzel a mi ötletünk egyelőre lekerült a listáról, pedig sokat dolgoztunk érte, látszólag feleslegesen, de e munka révén sok további projektet nyertünk el a cégtől. Ilyen kivételezett ajánlatot leginkább kiemelt partnereink élveznek. Egy szinte lehetetlen, de mindenképpen egyedülálló felkérés teljesítése képes egy óriás világcéggel elhitetni és bizonyítani, hogy akár egy közép-európai léptékű vállalkozás is képes esetenként napok alatt kész csomagolást és szolgáltatást nyújtani a számukra. A kihívás, a feladat az embereket megmozgatta, mindenkit kizökkentett a napi rutinból. Ezzel a munkával meggyőztük még magunkat is, hogy innovatív beszállítók vagyunk.
– Inkább könnyű, ha megfelelő feladatot kapnak. A mindennapokban sok a sablon munka, emiatt arra ügyelni kell, senkiben ne égjen ki a kreativitás. Igyekszünk kielégíteni a vevőink újdonságigényeit, illetve keresünk olyan feladatokat, hogy ne savanyodjunk be. A karácsonyi és egyéb ünnepek előtti időszakokban partnereinknek valami egyedi ajándékot adunk, abban például mindig szárnyalhat a fantáziánk.
– Mind több megrendelőnk igényli az újrahasznosított papír használatát, mert jobban mozgósítja a vásárlóit. Az utóbbi 2-3 évben tervezőink a korábbiaknál is teljesebben végig gondolják a hasznosíthatóságot, a gyártás alatt keletkező hulladék mennyiségének a csökkentését. Keressük azokat a hullámtípusokat és papírokat, amelyekkel jobb vagy azonos terhelhetőség érhető el, mint az elsődleges rostot tartalmazó papírokkal. Ha elsődleges rostot tartalmazó papírt kell használni, akkor a legkisebb környezeti lábnyom elérését segítve javaslatot készítünk a papír visszaforgatására.
– Soha nem volt pontosan megfogalmazott álmom, mindig valamilyen egyensúlyra törekedtem magam körül. Itt most megtaláltam. Huszonöt-huszonhat évesen fogalmaztam meg először azt a célt, hogy egyszer vezetőként ki kell magam próbálni. Kérdés volt előttem is, alkalmas leszek-e. A mostani pozíciómat későbbre gondoltam, de két éve jött a pillanat, így megragadtam az alkalmat. Fontos, hogy legyen előttünk cél, amelynek eléréséhez legalább két-három lépést előre átgondolunk.
Bálint Tóth János
