Mostantól más rendszer lesz

Egy családi vállalkozás útja a Barkas-tól a sok százmilliós forgalmú hulladékgazdálkodásig

A kis- és középvállalkozásoknak néha épp a gyengéjük válik az erősségükké: az emberség. Amikor válságosra fordul a gazdasági helyzet, generációváltás vagy globális folyamatok fenyegetik a prosperitást, akkor különösen nehéz a humánus folyamatszervezésnél maradni. Egy Bács-Kiskun megyei hulladék-előkezelő cégnél mégis ez a tényező biztosítja kezdetektől a fejlődést – a mind professzionálisabb vállalatszervezés mellett.

Iskolakezdés után Barkas-sal

A Ladó-Rec Kft.-t az idősebb Ladóczki István és felesége hozták létre a 90-es évek legelején, (akkor még betéti társaságként). A kiskunhalasi papíriparban szakszervezeti vezetőként tevékenykedő alapító is tapasztalta, hogy a MÉH-hálózatok lebomlásával a megszűnő-akadozó hulladék-visszagyűjtés olyan piaci rést teremt, ahol ambiciózus terveket lehet szőni. Amikor morális okokból megvált az érdekvédelemtől, bele is vágott. – Egy barna Barkas-sal kezdte. Elvitt minket az iskolába, aztán végezte és szervezte is a papírhulladék-begyűjtést – idézi a kezdeteket Ladóczki Mária, aki ma már testvérével, az ifjabb Istvánnal együtt vezeti a céget.

A Ladó-Rec a megye déli részén található Balotaszálláson létesített telephelyén folyamatos fejlesztéseket végzett – de mindig saját forrásból. – Édesapánk szigorúan tartotta magát ahhoz, hogy tartozásmentesen és külső, akár pályázati segítség, függés nélkül vezesse, gyarapítsa a céget, aminek része volt, hogy a nyereséget folyamatosan visszaforgatta a vállalkozásba – folytatja a cégtörténetet István, aki húgával 2012-ben vette át a vállalat vezetését.

Bizalom, lazaság és rendszer

A generációváltás – ami a statisztikák szerint nemcsak a tapasztalatlan közép-, hanem a nagy múltú nyugat-európai cégek jó részének is komoly stressz és krízis – a Ladó-Recnél szintén gerjesztett vitákat, de ezekkel együtt is harmonikusan zajlott le. – Egyrészt édesapánk tudatosan készült rá, másrészt, mivel a cég folyamatosan növekedett, bizonyos fokig bele is fáradt, így kész volt az átadásra – mondja Mária. Voltak persze egyszerre humoros és csípős megjegyzései, miután István szerint az új generációk törvényszerűen friss elképzelések, esetleg szervezettebb és precízebb menedzsmenttel képzelik el a folytatást. – Olyan ez, mint amikor az apa által épített házat a gyerekek elkezdik itt-ott megbontani, amott átalakítani, és az idős néha odaszól: „Azért hagytok belőle valamit…?” Ebben van egy kis szúrás, egy kis humor, de alapvetően megvan a bizalom, mind a mai napig – illusztrálja hitelesen a családi átadás-átvétel bensőséges krónikáját István.

A korosztályi váltás érdekes, bár nem meglepő kísérőkörülménye volt, hogy konfliktus nem is a családon belül alakult ki, hanem az új, testvér-menedzsment és az alapítók által felvett dolgozók egy kisebbsége közt. – Értettük, hogy akiket apu vett fel, máshoz voltak szokva, más szabályokhoz, vezetési stílushoz, szokásjogokhoz. Voltak, akik már az elején felálltak, nem fogadták el, hogy mostantól más rendszer lesz, de természetesen voltak olyan kollégák is, akik tudtak azonosulni a gondolatainkkal, és a mai napig a cég értékes vázát képezik – fűzi hozzá Mária.

Túlnőni az árnyékon

A cég fejlesztési beruházásai mindenesetre nagy lendületet kaptak, amikor a fiatalok vették kézbe a kormányt. A 2015-ös évben bálázó-, 2017-ben válogatócsarnok épült, tavaly pedig átadták az impozáns, ragyogóan tiszta főépületet, ahol elegáns tárgyaló és a családi cég múltját-jelenlét sajtó- és vállalati dokumentumokkal megjelenítő fogadótér is helyet kapott.

– A különféle külső finanszírozási lehetőségeket mi vezettük be. Egy kis vagy közepes cég számára az észszerű, átgondolt hitel, a pályázat abban segíthet, hogy túlléphessen az „árnyékán”, növekedhessen, versenyképes lehessen a multik uralta környezetében. A szülők a biztonság, óvatosság és az adminisztratív terhek miatt kerülhették ezeket. Mi kihasználjuk, mert úgy szerveztük át a menedzsmentet, hogy bírjuk ezeket, másrészt megteremtjük a fejlődés forrásait – utal István a különféle uniós pályázatok, hazai növekedésihitel-konstrukciók és más eszközök igénybevételére.

Nemcsak munkás

A Ladó-Recnél megvalósult technikai és technológiai fejlesztések nem okoztak létszámleépítést. – Talán ebben is különbözik egy ilyen nagyságrendű cég egy multitól. Édesapánk is úgy vészelte át a válságot, úgy szervezte a céget, hogy ne kelljen elbocsátania senkit. Mi pedig a fejlesztéseink során szintén nem arra törekszünk, hogy megspóroljuk a munkaerőt, hanem hogy gyarapodjunk. Például a gépi válogatásban, a beterelésben ma már nem 4-6, hanem 10-12 munkatársunk dolgozik, kialakított struktúrában. Ahogy gyorsul a feldolgozás, úgy remélhetőleg nő a teljesítmény, úgy nő a kibocsátás, de a gépeket emberi munkával kell kiszolgálni – érvel a humánum mellett Mária. Ennek megfelelően az átadás-átvételkor jellemző huszonpár fős foglalkoztatotti létszámmal ellentétben ma már csaknem 40 ember dolgozik a vállalatnál.

A cég egyébként az ország egész területéről gyűjti a papír- és műanyaghulladékot, továbbá az irodai, bizalmas jellegű papírhulladékokat is kezeli, amit szakszerű megsemmisítési folyamat követ. Balotai telephelyükön őrlik-zúzzák, válogatják, bálázzák, és szállítják be a feldolgozókba a képződött mennyiségeket. Ám megtudjuk, gyakran felmerül a kérdés, létesítsenek-e új telephelyeket, azaz növeljék-e nagyságrendileg a kapacitásaikat. A „Merre tovább?” kérdésére István érett, felnőtt fejjel kiérlelt választ ad. – Most úgy vélem, a mostani volumen az, amit felelősséggel és kellő körültekintéssel tudunk irányítani. A méretbeli „ugrás” más szerkezetű vezetést és munkát igényelne, egyelőre ezt nem lépjük meg.

Kilátások és távlatok

A papírhulladék-feldolgozás az utóbbi másfél évben, s a koronavírus-járvány miatt az utóbbi hónapokban különösen hánytorgó időket ér meg. A kínai hulladékimport drasztikus visszaesésével Európa nyakán is óriási, több millió tonnás készletek maradtak, amik eleinte zuhanás-szerűen csökkentették, majd mínuszba fordították egyes papírhulladékok árát. – Vagyis megteremtődött az, amit addig nem tudott elérni a gazdaságirányítás: hogy a szennyező, vagyis a kibocsátó fizet azért, hogy elszállítsák, kezeljék a hulladékát – vázolják a szerteágazó történet lényegét a Ladóczki-testvérek. Ugyanakkor hisznek a tevékenységükben és abban, hogy új lendületet vesz az ágazat hosszútávon. – Máris van, ahol a tavalyi összeomláshoz képest most bizonyos minőségeknél jelentős növekedés, igény van az előkezelt papírhulladékra, vagyis úgy tűnik, magához tér(het) a piac átmenetileg a távol-keleti import kiesése után. A helyzet korántsem teljes, hiszen a koronavírus miatt a gazdaság tulajdonképpen leállt, ez lehet pillanatnyi kiváltó ok a megnövekedett keresletre. A mai hulladékipar alakulása a jövőt illetően azonban sajnos nem kiszámítható –mondja István.

A Ladó-Recnek sem mindegy: évente 15-20 ezer tonna árut mozgatnak meg, és a hazai fogadók mellett 12 országba exportálnak. – Az vezérel bennünket, hogy hosszú távú, több évtizedre és generációra szóló vállalatot építsünk fel. Mi kaptunk egy lehetőséget azzal, amit a szüleink hoztak létre, és a víziónk az, hogy ezt folytassuk a hosszú távú építkezéssel.

feldolgozás Ladó-Rec papír