Drasztikus és előremutató törvény született

Az egyszer használatos műanyag csomagolószerekre vonatkozó törvényi szigorítása révén a műanyag hordtasakokra kifizetendő termékdíj jelentősen emelkedik. A nem lebomló termékek esetében 33-szoros, a lebomló anyagoknál „500-szoros” (azaz 0 helyett 500 forintos) a kilogrammonként fizetendő termékdíj növekedése. A Greencpeace örül, az iparági szereplők és a hulladékgazdálkodás modernizácójáért aggódók viszont nem felhőtlenül boldogok – főleg két ok miatt.

Mire megy ki?

Az egyszer használatos műanyag csomagolásokra vonatkozó jogszabály várhatóan visszaszorítja majd a most pazarló felhasználást és esztelen szemetelést, környezetterhelést. Az iparág szakmai érdekvédelmi szervezete, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára szerit az új szabályok csak nagyon kis részben érintik a hazai csomagolási ágazatot.
– Ha a betiltott műanyag és polisztirolhab poharakat, dobozokat figyelembe vesszük, illetve a PET-palackokat is idesoroljuk, akkor a teljes csomagolószer-kibocsátás 5 százalékát érintik a most bejelentett korlátozások – mutat rá Nagy Miklós.
A novekedes.hu-nak nyilatkozó szakember hozzáteszi: a műanyagcsomagolás-ágazat egészéhez viszonyítva bár 13%-os érintettségről van szó, de ez is főként a PET palackgyártással – anélkül alig néhány százalékot jelent.

Drágul…

A szakemberek szerint fontos elem, hogy míg az eredeti törvényjavaslat szerint az 50 mikron alatti falvastagságú, ún. könnyű zacskókat vagy szatyrokat tiltották volna be, addig a CSAOSZ és a gyártók érdekérvényesítésének köszönhetően az EU irányelvvel azonosan, a 15 mikron alatti falvastagságú ún. nagyon könnyű szatyrokat, zacskókat továbbra is lehet gyártani. Amiben a hazai szabályozás mégis szigorúbb az uniósnál, az az, hogy a 15 és 50 mikron közötti falvastagságú hordtasakok nem lebomló anyagú változatát betiltják, és csak a biológiai úton lebomló változata maradhat forgalomban. Mindemellett jelentősen felemelték a termékdíjat. A nem lebomló termékek esetében 57-ről 1900 forintra emelték a kilogrammonként fizetendő összeget. Lebomló anyagból készült termékek esetében eddig nem volt termékdíj, mostantól viszont kilogrammonként 500 forint terheli a zacskót, szatyrot. Abban vélhetően mindenki – környezetéért aggódó polgár, felelős iparági vállalkozó – egyetért, hogy a nagyarányú termékdíjemelés elejét veheti a pazarló „nejlonzacskó”-fogyasztásnak, és közvetetten talán a szemetelésnek, környezetterhelésnek is. Ugyanakkor két fontos kérdés máris adódik.

…de csak részben hasznosul

Az első probléma az, hogy mi fog történni azzal a termékdíjjal, amit ezután pluszban befizet a piac az államkasszába. E téren az ágazat szakemberei szkeptikusak. – Ha azt a szabályzást vesszük alapul, ami ma is érvényben van, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy nem várható változás.
Ma a termékdíjként befizetett pénz nem vagy nem teljes mértékben jut el a hazai hulladék-visszagyűjtés és -feldolgozás rendszerébe, vagyis nem arra használjuk fel ezeket a forrásokat, amikre valók – fogalmaz egy neve mellőzését kérő iparági szakember. A magyar állam éves termékdíj-bevételei elérik a 85 milliárd forintot. Ehhez a mostani jogszabály-módosítás és díjemelés további 3-4 milliárddal járulhat hozzá. Az ágazatban úgy számolnak, ennek legfeljebb az ötöde kerül vissza a hulladékkezelés rendszereibe.

ZÖLD ÖRÖM ÉS AGGÁLY. Greenpeace Magyarország saját sikerének tartja, hogy a megszavazott hazai műanyagtörvény az uniós előírásokon túlteljesítve kiterjed a műanyag zacskókra is: részben tiltja, illetve szigorúan adóztatja azokat. Az új szabályozás jelentős előrelépés a jelenlegi állapothoz képest. Most lényegében nincs korlátozás a műanyag zacskók forgalmazására (csak annyiban, hogy 2019 végéig az áruházi könnyű műanyag hordtasakok felhasználásában a 90 db/fő/év, 2025-re 40 db/fő/év felhasználást kell elérni), és az úgynevezett „lebomló” zacskókon sincs termékdíj. A környezetvédő szervezet is figyelmeztet arra: nagyon fontos, hogy az egyszer használatos zacskók megemelt termékdíját ne lehessen az élelmiszerek árába beépíteni. A cél az erőforrás- és nyersanyag-takarékosság, valamint az élővilág védelme, a pazarló eldobható-kultúra felszámolása. A Greenpeace arra is felhívja a figyelmet, hogy környezeti szempontból az úgynevezett lebomló műanyagok is problémásak: többnyire csak speciális, ipari körülmények között bomlanak le.

Nem tűnik megbízhatónak

Az ágazatban általában úgy vélik, gyorsabb és egyszerűbb lenne az európai gyakorlatot átvenni ezen a téren. – A termékdíj-emelés a visszaszorítás érdekében tett jó lépés, sőt, a hazai szabályozás még felül is múlja az európait. Ugyanakkor a hulladék-begyűjtés és -feldolgozás rendszerét a piacra, nem pedig az államra kellene bízni. A hírek szerint a kormányzat által tervezett állami átalakítások egyfajta koncessziós rendszerben képzelik majd el ezt a feladatellátást, ami a szemétszállítás utóbbi éveiben tapasztalható rendszerhibái miatt nem tűnik bíztatónak. A rezsicsökkentés vívmányainak megtartása vonzó és fontos cél, de a hulladékszállítás díja a lakosság szempontjából olyan elenyésző összeg a havi áram-, víz-, csatorna- és gázszámlához képest, hogy kár volt az egész rendszert bizonytalan, alulfinanszírozott alapokra helyezni, és ami várhatóan más szisztémában sem fog sokat javulni – fejti ki árnyalt véleményét forrásunk.

Nem lenyelni, kifizettetni!

A másik ellentmondás a termékdíjat megfizetők személyéről szól. A díjemelés nyilvánvaló célja természetesen az, hogy a fogyasztókat kevésbé pazarló vásárlási megszokások felé terelje: kevesebb zacskót tépjünk le almának, zsemlének, sárgarépának. Ám ez a törekvés csak akkor ér célba, ha a termékdíj-növekedést nem nyeli le a gyártó, vagy – valószínűbb módon – a kereskedő. Ha ugyanis a termék árába beépítik a termékdíj-növekményt, akkor a vásárló „csak” azt veszi észre, hogy drágább lett például a kenyér. Ha viszont külön feltüntetett árcédulán látja, hogy egyetlen zacskó 10-20-50 forintba kerül, akkor jobban meggondolja, fizessen-e érte annyit, vagy legközelebb hozzon saját táskát.
– Ha átlátható, tiszta, hogy a vevő miért fizet, akkor hajlamos jobban meggondolni a zacskóvásárlást. Ez a cél, és ez sokban segítheti a takarékos csomagolóanyag-felhasználás, sőt, az egész hulladékkezelési tudatosságot – mutat rá szakértő forrásunk.

Meddig tart a barátság…?

Ez utóbbival CSAOSZ-főtitkár is egyetért. – Az egyszer használatos csomagolószerek visszaszorítása a cél, és ha a termék mellett lévő leszakítható zacskó után fizetni kell valamennyit a vásárlónak, akkor meggondolja, hogy használja-e azokat, illetve hogy egy-egy zacskóba ne csak egy-egy terméket tegyen – vetíti előre Nagy Miklós, aki idézi azt a viccet, miszerint „a mákot se szemenként csomagoljuk…”. A szakmai szövetség tekintélyes vezetője ezt azért is fontosnak érzi, mert némileg szkeptikus a vásárlók környezettudatosságát illetően. – Amikor egy felmérés készül, akkor mindenki környezettudatos, és mindenki elfogadja a drágább, de környezetbarátnak mondott csomagolást. Amikor azonban ténylegesen bemegy a boltba, akkor szinte mindenki az legolcsóbb megoldást választja– tisztázza a szakember, aki arra számít, hogy amikor életbe lép a rendelet, és drágábbak lesznek ezek a csomagolóanyagok, azért akkor észbe kap majd mindenki.

Az igazi megoldás ez (lenne)

Más – és immár nem is csak hazai vonatkozású – kérdés, hogy menynyivel jut előrébb a bolygó ökológiai állapota. Kétségtelen, hogy a műanyaggyártás és a műanyaghulladékok jelentős környezeti terhelést okoznak a talajokban, tengerekben, levegőben. A kiváltásuk során alkalmazott alapanyagok előállítása, feldolgozása azonban szintén terheli az ökoszisztémát. Akár papír-, akár növényirost-alapú eszközökkel helyettesítik a műanyag zacskókat, az alapul szolgáló növények termesztése növényvédő szereket, gázolajat, termőföldművelést követel meg, a gyártás pedig úgyszintén károsanyag-kibocsátással jár. A megoldás általánoságban a fogyasztáscsökkenés volna – és éppen ez a szkepszis oka: a fogyasztói világ kultúrája hallani sem akar kevesebb vásárlásról, kevesebb termékről, kevesebb pazarlásról. Sőt, az egész műanyagcsomagolási probléma azzal kezdődik és végződik, hogy ha az elkényelmesedett fogyasztói tömegek gondosan szelektálva dobnák ki, gyűjtenék vissza a hulladékot, azzal mind a természeti környezet, mind az ipar (és ezzel a nemzetgazdaságok) jól járnának…

csomagolás gyszer használatos műanyag Nagy Miklós termékdíj termékdíjtörvény törvény zacskó