Újságíróként szomorú feladat, megrendítő kötelesség nekrológot írni. Most sem lesz egyszerű. Kora szerint édesanyám is lehetett volna Buzási Lajosné Vera, tudására, szakmai tájékozottságára pedig számtalanszor felnézhettem. Találkozásainkat, ha akarnánk, akár számszerűsíthettük volna, hisz hosszú évek óta a HUNGAROPACK Magyar Csomagolóverseny szorgalmas zsűritagjaként a versenyen futottunk össze, közösen nézegettük, hajtogattuk a csomagolásokat, hol rácsodálkozva, hol hibát keresve. Vera a Magyar Műanyagipari Szövetség főmunkatársaként és a Polimerek szaklap kollégájaként évtizedeken keresztül gyűjtötte, rendezte, értékelte a műanyagipar adatait, az ő nevéhez fűződik a hazai műanyagipar helyzetének évről-évre történő publikálása is.
Vera 75 évesen hagyott itt minket. Hajdanán a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán szerezte meg diplomáját, 1971-ben. Ezt követően az Erdőkémia Vállalat Tolmácson működő üzemében kezdte meg vegyészmérnöki munkáját laboránsként, majd részlegvezetőként. 1974-79-ig az Újpesti Cérnagyárban technológusként, programozóként, 1979 júniusától 1986 októberéig pedig a PEMÜ Budapesti Gyárában műszaki fejlesztőként majd műszaki vezetőként látta el feladatát. Ezután került a Magyar Vegyipari Szövetségen belül a Magyar Műanyagipari Szövetséghez, ahol harmincöt éven keresztül volt főmunkatárs.
Temetése 2022. október 5-én szerdán, 10:30 órakor lesz Budapesten, az Újpest, Megyeri Temetőben. A szertartás helyének kis mérete, és a járványhelyzetre való tekintettel a család azt kéri, tekintsenek el a személyes részvétnyilvánítástól, továbbá azt szeretnék, hogy kegyeletét mindenki egy szál virággal rója le.
Búcsúzunk kedves Vera…
