Szabadságot nem a szabály nélküli rendszer ad

Beszélgetés Orgován Katalinnal, a Nyomda- és Papíripari Szövetség új elnökével

Kreativitásról, bizalomról, szakmai elhivatottságról is beszélgettünk Orgovan Katalinnal, szóba került Kínától kezdve a szakemberképzés és felsőoktatás is, pedig eredetileg csak az új, elnöki pozíciójáról terveztünk beszélgetni. Egy szövetség élén álló, nem mellesleg vezérigazgató, agilis nőt kérdezve persze ez akár várható is lehetett volna.

 

Orgován Katalin
A Nyomda- és Papíripari Szövetség új elnöke Orgován Katalin

 

A presztízs növelése az egész szakmára ráférne

Az idei áprilisi közgyűlésen választották meg a Nyomda- és Papíripari Szövetség elnökévé. Bár rövid idő telt még el, de biztos kialakult már egy elképzelése, hogy mi lesz a legelső vagy legfontosabb célja. Mi lett a csapásirány?

A nyomdászat mint hivatás elvesztette a fényét, és ez nem feltétlen az egónknak árt, hanem a szakma előrelépését nehezíti. Az éves szinten közel 500 milliárd árbevételű nyomdai ágazat növekedése lassú, és krónikus szakemberhiánnyal küzd. Bár közel 10 ezer embert foglalkoztatunk összesen, akár több ezer főt tudnánk még azonnal alkalmazni, ráadásul a szakmánk lassan el is öregedik. De hogy várnánk el a fiataloktól, hogy ezt az életpályát válasszák, ha a varázsa közben megkopott? A nálunk is begyűrűző szakemberhiányt nem fogjuk tudni megoldani, ha nem változtatunk a magunk megítélésén. A digitalizáció világában (különösen a pandémia online életterében) ugyanis elhitte a világ, hogy már mindent a számítógépen érünk el, ráadásul a nyomda szó jelentése is mintha beszűkült volna az újság- és a könyvkészítésre. Holott ez sokkal több, sőt, talán az egyik legszínesebb, legkreatívabb szakma a világon, ha alaposabban szétnézünk, minden színes, nyomtatott, ráadásul csomagolt a környezetünkben, arról nem is beszélve, hogy az eladásösztönzés egyik legkézzelfoghatóbb területe, a marketing szerves része. Munkafolyamatainak zöme pedig digitalizációhoz kötött, a hazai nyomdák gépparkja a legmodernebb technológiára, az ipar 4.0-ra épül. Tehát volna mit tanítani a fiataloknak, van itt kihívás és inspiráció bőven.

 

Ha már a közvéleménynél tartunk: a csomagolóipar mellett a nyomdák is a környezetvédelmi tévútra vitt médiafelhajtás áldozatává váltak, jól gondolom?

Igen, sajnos a környezetvédelem területén mutatott rohamos fejlődésünk sem köztudomású, ezen is változtatni kell. Azt gondolnánk, hogy már rég túlléptünk azon a teórián, hogy az esőerdők kiirtása a papíripar és nyomdaipar rovására írható fel. De hiába a digitális nyomtatás, az optimalizálás, ha ólomszennyezéssel nem is vádolnak már minket, környezetterheléssel még igen. Ez is azt bizonyítja, hogy a presztízsépítésünk, a saját marketingünk finomhangolásra, sőt, szabályosan újratervezésre szorul.

 

Foglalkozását tekintve vezérigazgató, a végzettsége szerint nyomdaipari mérnök, menedzser, közgazdász, mostantól pedig egy szövetség elnöke is. Egy alapvetően férfias szakmában, fiatalon lett sikeres vezető. Árulja el, mi a titok!

Sokan képzik magukat, a diploma és a nyelvtudás már alap, a karrierépítéshez persze szükséges. Szorgalmasnak, kitartónak is kell lenni, az embernek be kell fejeznie azt, amit elkezdett, ez is egyértelmű. Mégis sok ember van, aki ezen tulajdonságok ellenére sem lesz vezérigazgató. Mi az a kicsi plusz, ami ezt átbillenti? Kell, hogy valaki bízzon az emberben, kell egy olyan befolyásos ember, aki helyzetbe tudja hozni. Az én életemben pedig már négy ilyen személy is van, aki valahogy előremozdította a karrieremet. Ahhoz, hogy valaki ilyen szinten támogasson (mint most például a Pátria Nyomda tulajdonosa) persze bizalom kell. És mitől fognak bízni az emberben? Ez már személyiségkérdés. Én a Reálszisztéma Dabasi nyomdában kezdtem a pályám, dolgoztam a Kossuth Nyomdában, a Paukernél, majd a Műszaki Könyvkiadót vezettem 6 évig, ezután kértek fel a Pátria élére, már 7 éve.

 

A bizalom ezek szerint megvolt a tulajdonos részéről, és utólag is jó döntésnek bizonyult. A cégvezetés a balanszról, a harmóniáról szól, a vevőnek, a munkavállalóknak és a tulajdonosoknak is meg kell felelni, mindenki elégedett legyen, és nem utolsó sorban profitot is termeljen a cég. Nem kis feladat valóban. Megvolt-e a bizalom?

Négy és fél év vezérigazgatói munka után mégis feladtam a szeretett munkát, és követtem a férjemet Kínába, egy teljesen új életformát választva. Szerintem mindenki érzi legalább egyszer az életében azt, hogy valami mást, valami újat kell kipróbálnia. Ez mindenkiben ott motoszkál, kár is tagadni, csak nem mindenki lépi meg. Hát én megléptem, és nem bántam meg.

 

Merész döntés. Mennyire kellett ehhez kilépni a komfortzónából?

Ki kell. Egyszercsak Kínában egy Japán vállalatnál foglalkoztam marketinggel. Sosem bántam meg, fantasztikus szakasza volt az életemnek, de a Pátria visszahívott, és én visszajöttem. Kell ennél nagyobb bizalom? Azóta folytatjuk a vállalat újragombolását, kiépítettünk egy látszólag szigorú szabályok között működő struktúrát úgy, hogy közben mindez ne menjen a kreativitás rovására. Alkotói szabadság szerintem ugyanis nem akkor van, ha nincsenek szabályok, hanem, ha ismert keretek és irányelvek között kapunk szabadságot, így nem fogunk hibázni, így már akár határtalan is tud lenni a teljesítményünk. Ilyenkor csak a józan ítélőképesség a határ, nos, szerintem ez a szabadság.

Orgován Katalin egy szakmai fórumon, már a szövetség frissen kinevezett elnökeként fogalmazta meg a jó vezető néhány ismérvét, ami beszélgetésünk alatt is végigkísérte a témákat, legyen az nyomdaipar, közösség, érdekvédelem. Épp ezért, szinte ismétlésként kölcsönveszem én is:

„Ha hiba történik, törekedjünk arra, hogy ne ismételjük meg őket. Döntsük el róluk, hogy rendszerszintű hibák-e, vagy egyszeri esetek, és ennek megfelelően kezeljük őket, így nem blokkoljuk a cég működését. Ha meghozunk egy döntést, kezdjük el megvalósítani. Ha elkezdtük megvalósítani, ne adjuk fel, vegyünk új lendületet, ha kezdenénk belefásulni. Ha elértük a célt, igyekezzünk megtartani a vágyott állapotot, ne essünk vissza a régi rutinok világába. De azért ne mindenáron: lássuk meg, mi az, ami nem működik, tudjuk elengedni is, hogy teret adjunk egy új, jobb megoldásnak.”

 

nyomdagép
A nyomdászok a múltjukra legalább olyan büszkék lehetnek, mint az innovatív digitalizációs vívmányaikra

 

30 éves múlt az érdekvédelmi szervezet

1990. novemberében alakult meg a Nyomda- és Papíripari Szövetség. A 30 éves szervezetnek ma 77 tagja van, akik éves árbevétele meghaladja a 600 milliárd forintot és közel 12000 főt foglalkoztatnak. A tagok többsége nyomdai vállalkozás, de a legjelentősebb nyomdai beszállítók, papíripari cégek és nyomdai oktatási intézmények is csatlakoztak már a szövetséghez.

Mint minden szövetség, ez is elsősorban munkáltatói érdekképviseleti szervezet, legfontosabb feladata tagjai gazdasági érdekeinek védelme és üzleti tevékenységének támogatása. Kiemelt jelentőséggel bír a szakmai képzés és oktatás megújítása, a nyomtatott kommunikációs ágazat társadalmi megítélésének javítása, továbbá a nyomdai szakmák vonzóvá tétele a pályaválasztó fiatalok számára. Az oktatási tevékenység támogatása érdekében 2014-ben a Szövetség megalapította a Nyomtatott Kommunikációért Alapítványt, amely 2016. óta közhasznú alapítványként működik.

1991 óta tagja az európai nyomdaipari szövetségnek, az INTERGRAF-nak, továbbá az európai papírgyártók szervezetének a CEPI-nek. A nemzetközi tagság lehetővé teszi, hogy a magyar nyomda- és papíripar aktív részese legyen az európai gazdasági közösségnek, közvetlenül is részt vehessen az uniós szabályozásnak és naprakész információkhoz juthassanak a magyar vállalkozások.

A szövetség tevékenységéről és szervezetéről további információk a www.fedprint.hu weboldalon találhatóak.

 

Nyomda- és Papíripari Szövetség

 

Sándor Ildikó

csomagolás intergráf nyomda orgován katalin papíripari szövetség pátria nyomda
..