Miért ketyeghet időzített bombaként az importáló, terméket behozó vagy a gyártó vállalkozások számára a környezetvédelmi termékdíj? Erre egy mondatban nem adható válasza, mert a jogszabály már-már követhetetlenül szerteágazó, emellett magas mulasztási- és termékdíj bírság tételeket határoz meg. Jelen cikkünk célja a legfontosabb szabályok ismertetése, megkongatva a vállalkozásoknál azt a vészharangot, hogy ezzel az „adóval” mélységében foglalkozni kell.
A termékdíjköteles termékek köre
Általánosságban elmondható, hogy egy vállalkozás esetén sokszor igen nehéz megállapítani a termékdíj-kötelezettség fennállásának a tényét. Annak pontos megállapításához mélységében meg kell vizsgálni a jogszabályi előírásokat, azt össze kell vetni az adott vállalkozás tényleges és operatív működésével. Fontos, hogy a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (továbbiakban Ktdt.) mind alanyi, mind tárgyi hatályát meg kell vizsgálni, továbbá a speciális kivételi szabályokat és az értékesített konkrét termékek beszerzési/gyártási, valamint értékesítési irányait is. Ezen kérdések vitathatatlan tisztázása után tudjuk csak a kötelezettség mértékét megállapítani.
Aki külföldről közvetlenül behoz bármit, azt biztosan érinti ez a jogszabály függetlenül attól, hogy mi maga a termék, ugyanis azok jó eséllyel be vannak csomagolva. Rögtön vizsgáljuk is meg, hogy mi minősül termékdíjköteles terméknek. Szám szerint 9 darabot határoz meg a jogszabály, melyek a következők:
• az akkumulátor,
• a csomagolószer,
• az egyéb kőolajtermék,
• az elektromos-, elektronikai berendezés,
• a gumiabroncs,
• a reklámhordozó papír,
• az egyéb műanyag termék,
• az egyéb vegyipari termék,
• az irodai papír.
Az előbb említett termékdíjköteles termékek „vámtarifaszámok alá osztályozott körét” a törvény 1. melléklete határozza meg. Tehát leegyszerűsítve az minősül termékdíjköteles terméknek, aminek a vámtarifaszáma megtalálható a törvény 1. mellékletében, és nem lett meghatározva kivételként. Fontos szabály, hogy ha más termék tartozékaként vagy alkotórészeként megjelenik termékdíjköteles termék, azután is fennállhat az érintettség. Meg kell vizsgálni, hogy a becsomagolt termék az kötelezett-e teljes egészében, vagy részegységeiben.
Mely adóalanyra vonatkozik?
Kiemelten fontos megjegyezni, hogy egy vállalkozás attól még, mert termékdíjköteles terméket gyárt vagy forgalmaz, korántsem biztos, hogy kötelezettnek minősül, sőt az sem, hogy maga a kötelezettség be is áll, és fizetési kötelezettséget is von maga után.
Maga a kötelezett „adóalany” tehát, akit a kötelezettség valóban és ténylegesen terhel:
• az első belföldi forgalomba hozót vagy első saját célú felhasználót,
• belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevőjét vagy a saját célú felhasználót,
• bérgyártás esetén a bérgyártatót (megjegyzés: ha a termékdíjköteles termék előállításához az alapanyagot a megrendelő legalább 50%ban ingyenesen biztosítja),
• a külföldi előállítású csomagolást alkotó termékdíjköteles csomagolószer első belföldi forgalomba hozóját vagy a lebontott csomagolásból képződő csomagolási hulladék első belföldi birtokosát,
• a készletre vételt végzőt.
Tehát kijelenthetjük, hogy fő szabály szerint az első belföldi forgalomba hozót vagy első saját célú felhasználót terheli a kötelezettség. Összességében elmondható, hogy a Magyarországon termékdíjköteles terméket gyártó, vagy külföldről terméket behozó vállalatot terhelheti. Ebből tisztán látszik, hogy a behozó – legyen akár Unióból vagy harmadik országból – a gyártóval esik egy tekintet alá. Amennyiben a gyártott, vagy külföldről behozott termék elektromos árammal (vagy elektromágneses mező segítségével) működik, világít, elemet vagy akkumulátort is tartalmaz, akkor további teendők is felmerülnek a termékdíjon túl az úgynevezett szakági jogszabályok alapján, és külön kormányrendeletben meghatározottak szerint.
A vámeljárás során nem szabja ki a hatóság
A kötelezettség megállapításának további gátja, hogy sok esetben téves információ birtokában vannak a vállalkozások, mint például, hogy a vámolás során már a hatóság kiszabta a környezetvédelmi termékdíjat. Ez azonban nem igaz: 2010 óta a vámeljárás során NEM szabják ki a termékdíjat, arról önbevallás útján kell gondoskodni. Ugyanilyen sztereotípia, ami a közösségi beszerzéseket illeti, hogy „én már uniós államból szereztem be, már más megfizette helyettem a termékdíjat”. Na, ez sem igaz! Ugyan Uniós irányelv húzódik a háttérben, de mégis nemzetállami szinten kell az előírásoknak megfelelni. A magyarországi első adóalany válik kötelezetté, amennyiben a terméket belföldön eladja, vagy saját maga felhasználja. És itt álljunk is meg. Ha magunknak hozunk be külföldről terméket, a kötelezettség ebben az esetben is fennáll. Sőt, nem csak eladás, hanem az ingyenes átadás után is. Valamint, ha a gyártási tevékenységünk során termékdíjköteles terméket állítunk elő, még akkor is, ha olyan alapanyagból gyártunk, ami maga is termékdíjköteles. Meg kell jegyezni, hogy új termék akkor jön létre, ha változik a cikk vámtarifaszámának (vtsz) 1-4 karaktere, vagy a Csk/KT kódjának (ezekkel a kódokkal kell azonosítani a kötelezett termékeket) első három számjegye. A kétszeres termékdíjfizetés elkerülésének több jogszerű módszere is rendelkezésre áll, de az sohasem automatikus és minden cselekmény nélkül járó. Ezekben az esetekben sosem hivatkozhatunk arra, hogy a beszállítónk megfizette ezt, ugyanis ő a saját kötelezettségét rendezte, nekünk viszont önálló kötelezettségünk keletkezhet.
Amikor biztosan terhel a kötelezettség
Néhány gyakorlati példa, amiben, ha magunkra ismerünk, a termékdíj-kötelezettség biztosan terhel bennünket:
• külföldről gyártáshoz alapanyagot behozó, akinél a kicsomagolás során hulladék képződik, illetve a többutas raklap nem kerül külföldre igazolt módon 365 napon belül visszaszállításra,
• külföldről elektromos gyártógépet saját magának behozó termelőüzem,
• külföldről hullámkarton dobozt behozó, és abba termékeket csomagoló és belföldre értékesítővállalat,
• LED lámpákat külföldről behozó, és belföldön értékesítő webshop,
• logisztikai szolgáltatóként a partnerük megbízásából raktározási, átcsomagolási, komissiózási tevékenységet végzők, akiknél csomagolási hulladék keletkezik, és a termék közvetlenül külföldről érkezett,
• üdítőitalt gyártó cég, akik PET előformából palackot fújnak, beletöltik az üdítőt, melyet belföldön eladnak,
• külföldről targoncát behozó és hazai vállalatoknak bérbe adó,
• teherautót, személygépjárművet külföldről eladásra, vagy saját magának behozó,
• nyomdaként, (akár belföldön vásárolt alap papírból) nyomdaipari termékeket előállító vállalat (címke, katalógus, reklámújság, nyomtatványok, mappák, iratrendezők stb.),
• gyanútlanul reklámtárgyat egy „magyarnak tűnő” weblapról megrendelő, aki utólag szembesül azzal, hogy áfa mentes, közösségi adóalany által kiállított számlát kap kézhez.
Az adóbírság, az adóhiány 100%-a is lehet A jogalkotói szándék végeredményében az, hogy a vélhetően belföldön hulladékká váló cikkek után keletkezzen a kötelezettség, pénzügyi forrást teremtsen a hatékony visszagyűjtési, hasznosítási rendszer működtetésének érdekében. Az lenne a cél, hogy a termékek ne a lerakón vagy az égetőben végezzék, hanem másodnyersanyagként a körforgásos gazdaság során visszakerüljön a gyártási ciklusba minél többször. Ezt az adónemet (díjat) a Nemzeti Adó és Vámhivatal ellenőrizheti az elévülési időn belül, ami az általános szabályok szerint 5 év. Az adóbírság, az adóhiány 100%-a is lehet. A mulasztási bírság akár 500 000 Ft, amit ráadásul több jogcím alapján is ki lehet szabni a mulasztást elkövető vállalkozásokra. Mindezek alapján látszik, hogy a magas büntetési szankciók elkerülése (végeredményében a környezetünk védelme) érdekében mégiscsak érdemes szakcéget igénybe venni, mélységében foglalkozni a jogszabálynak való megfeleléssel. Bízunk benne, hogy ezzel a tájékoztatóval segítséget tudtunk nyújtani a környezetvédelmi termékdíj-kötelezettség útvesztőjében, általános szabályaiban eligazodni, és a legfontosabb összefüggéseket átlátni. További kérdésük megválaszolásában Sztruhár Imre és a Green Tax Service Kft. csapata áll rendelkezésükre.
Sztruhár Imre
