Régi igazság, hogy a nemzetgazdaságot és a nemzet polgárainak jólétét nem a legnagyobb méretű és ismertségű óriáscégek viszik a vállukon, hanem a kis- és középvállalkozások. Az ezekben dolgozó mérnökök és szakmunkások, tervezők, fejlesztők és projektfelelősök állítják elő a nagyközönség számára sokszor ismeretlen gépeket és termékeket, amik aztán a napi életünket, fogyasztásunk kényelmét és biztonságát szolgálják.
Ezekben a vállalkozásokban gyakori és szívmelengető tapasztalat, hogy a szakmai munka magas színvonala mellett sok évtizedes munkatársi kapcsolatok léteznek, egymás iránt elkötelezett emberek dolgoznak. Ezt láttuk a Multipack Kft.-nél is Egerben, ahol a CSAOSZ egyik idei Életműdíjával elismert Csorba György alapító fogadott bennünket.
Egyedi sajátosságok, igények alapján
A hordfülragasztótól, a sokféle töltő-, csomagoló- és tasakológépeken át, a kézi címkézőig több mint százféle gépezetet gyártanak. Tudatos ez a sokféleség? Könnyű vagy nehéz ennyiféle profilra tervezni, a gyártást kézben tartani?
– Nem elhatározás kérdése volt, és ma sem az, hogy milyen típusú gépeket tervezzünk és gyártsunk, hiszen a piac, az igények döntik el, mire van szükség. A kezdetektől fogva abból indultunk ki, hogy mi az elvárása, mire van szüksége a vevőnek. Bár az első sikeres termékünk – aminek a legelső példánya itt, a falon bekeretezve is látható – az a popszegecshúzó egy kicsit kivétel. Annál mi éreztük úgy, hogy elébe megyünk az igényeknek, mert hittünk benne, hogy tudunk jobbat, jobb áron előállítani, mint ami annak idején importból beszerezhető volt. Szóval, bár természetesen vannak gép előgyártmányok, döntően egyedi sajátosságok alapján dolgozunk.
Van, hogy egészen nulláról indul a tervezés?
– Gyakran. Nem számoljuk, de az az érzésem, durván 50-50 százalékban alapozunk egy korábbi prototípusra, előgyártmányra, míg a többi esetben teljesen új gépek készülnek. Nemrég például olyasmit terveztünk, amire ugyancsak sosem volt még precedensünk: egy keleti vállalatnak orvosi alkalmazásra infúziós oldat kiadagolására alkalmas termék gyártását szolgáló gépet alkottunk. Máskor pedig a régről ismert poharas tej, joghurt és tejföl vagy más hétköznapi termék gyártására, csomagolására érkezik megrendelés.
Ezek a profilok nyilván a higiéniai szempont terén is különleges tervezési eljárást kívánnak.
– Az élelmiszeripari csomagolásokat vagy az orvosi eszközök gyártásában részt vevő gépeknél ez valóban alapvető. Mi például ezért kezdettől szinte egyáltalán nem használunk vasalkotórészeket: a különféle agresszív anyagokkal, savakkal való érintkezést ezek nem bírnák. Csak rozsdamentes és saválló alapanyagokból gyártjuk az alkatrészeket.
Szóval, sok meglepetést, három évtizedes gyártótevékenység után már nem tud okozni a piac.
– Meglepetést talán kevésbé, de azért kihívás majdnem minden megrendelésben van. A lelkiismeretünk sem engedi meg, hogy bármikor is úgy tekintsünk egy megrendelésre, mint rutinfeladatra, amin mint egy kitaposott ösvényen, csak végig kell masírozni. Mindig van kihívás.
Volt olyan, amire nemet mondtak?
– Hát… nagyon régen, vagy harminc éve. Még a kezdetekkor egy speciális fóliakesztyűgyártó gépet rendeltek. Minden sikerült: a vágás, hegesztés, de a felcsévélést az akkori technológiákkal nem lehetett a megrendelésben foglaltaknak megfelelően megvalósítani.
A legendás popszegecshúzó
Ez a sokféleség, gondolom, jelentős arányban csapatmunka kell, legyen, hiszen eltérő szektorok sajátosságaiból eredő eltérő folyamatokkal, eltérő anyagokkal kell dolgozniuk.
– Négyen alapítottuk a céget, és eleinte gépészmérnökként a társammal csak én dolgoztam. Olyannyira csapatmunka ez, hogy mind a mai napig bevonjuk a tervezésbe szinte az összes kollégánkat a különféle szakterületről. Megkérdezzük természetesen a szerelő és hegesztő kollégát is, hiszen ő áll a gép mellett, ő látja, tapasztalja közvetlenül, hogy az elméletben, tervezőasztalnál kialakított folyamatok hogyan mennek végbe a fizikai gyakorlatban. Emellett természetesen kell a sokéves tapasztalat is. Amikor megkeresnek bennünket egy gépmegrendeléssel, előre kell tudni nyilatkozni róla, hogy hogyan gyártjuk le, milyen árat fogunk kérni érte, hogyan tanítjuk majd be a kezelését – és így tovább: mindez tapasztalat nélkül nagyon nehéz lenne. Amikor még egymagam vezettem a vállalkozást – bő 32 éve kezdtem –, nehéz is volt, de a fiam már 25 éve segíti munkámat, és sok kollégám is régóta velünk dolgozik.
Hogyan kezdődött?
– A 80-as évek végétől vagyok „maszek”, azaz magántervező, és eleinte nem is foglalkoztam mással, csak tervezéssel, hagyományos eszközökkel, persze, rajzgépen ceruzával, tussal, és egyszerű csomagolóanyag-gyártó gépeket: zsák- és szatyorgyártó berendezéseket terveztem. Mígnem jött az a bizonyos popszegecselő, amit ráadásul nem is külső megrendelő, hanem magam igényére terveztem meg, amikor hajót építettem…
… hogyan történt ez? Honnan tudta, hogy majd beválik?
– Horgászok – ahogy ma már a cégünk sok munkatársa és a fiam is nagy horgász, szoktunk céges horgászversenyeket rendezni. Akkoriban egy alumínium lemezekből álló lakóhajót terveztem, és annak szegecséléhez megfelelő szerszám kellett. Nem volt számomra megfelelő, így hát jó, minőségi acélból terveztem és le is gyártattam egyet. Abban az időben a szegedi Vidia szerszámforgalmazó is megkeresett ilyen készülékre vonatkozó igénnyel, először 50 darabra megrendelést is leadott. Megmondom őszintén, eleinte sokalltam, nem hittem, hogy nagy kereslet lesz rá, de egy hét alatt az összes elfogyott. A következő megrendelés már 500 darabra szólt – ekkor indult lényegében a vállalkozásunk, hiszen ekkora mennyiségre már meg kellett szervezni a gyártást. Itt, a környék több kisvállalkozóját, a „szakikat” is megkerestem, megszerveztem erre. Még Tamást, a fiamat is akkor „fogtam be”, ő akkor 12 éves volt…! A megrendelések gyorsan havi 800-1000 darabra emelkedtek, és magam szállítottam is ki a fő elosztó-forgalmazó központokba Magyarországon.
Mi volt a popszegecselőjük titka?
– Ugyanaz, ami ma is a gyártói felfogásunk középpontjában áll: hogy csak az igényeknek megfelelő és lehető legjobb minőséget állítjuk elő. Ehhez vásároljuk a korszerű gépeket, ehhez alkalmazzuk a felkészült és emberileg is elkötelezett kollégákat. A popszegecselő sikere abban állt, hogy egyrészt nagyon tartósak voltak, mivel a megfogó pofák edzett acélból készültek –, ami jobb minőség volt, mint a távol-keleti hasonló termékek. Másrészt viszont a miénk harmadába került az ugyanolyan kategóriájú nyugati import szerszámnak.
Tengiztől Közép-Európáig sok helyre forgalmazta a Vidia, és tudok róla, hogy ma is van még működő ilyen eszköz. Ugyanezt elmondhatom olyan csomagoló- vagy élelmi-szeripari gépünkről, ami évtizedek óta működik. És ha egyszer leállítják, annak nem műszaki okai lesznek, hanem a technológia változása.
Humor és szakértelem
Szóval, így indult a Multipack.
– Így: egy 12 négyzetméteres garázsból. Aztán a 90-es évekre már persze 250-300 négyzetméteres csarnokban dolgoztunk, mert az akkori Rákóczi MGTSZ melléküzemága 80-100 fős üzemének terveztünk és gyártottunk csomagoló részegységeket.
Mi volt a legemlékezetesebb sztori abban az időben?
– Miután a térségben jelentős a szarvasmarhatartás és a tej-, a tejipari alapanyaggyártás, sok olyan megrendelőnk volt és van, akiknek ehhez a profilhoz gyártunk csomagológépeket az említett doboztól, a zacskón át, számos egyébig. Egy nagy cég egyszer egy tejadagolót rendelt tőlünk, mert a korábbival állandó műszaki problémáik adódtak. Amit mi kifejlesztettünk nekik, az üzembiztos volt, egyszerűbb, jobban kezelhető, ráadásul méretben is csak fele akkora helyet igényelt. Volt egy nagyon jó szakember kollégám, Csörgő István, aki híresen jó humorú ember volt – amikor a gépbemutatáskor megkérdezték tőlünk, mitől ilyen kicsi ez a gép, azonnal rávágta: „Ennyi vasunk volt…!” Pár másodperces általános megrökönyödés után persze tisztázta, hogy csak tréfál, és végül természetesen a gép kompakt, üzembiztos volta és kis mérete nagyon is megfelelt a megrendelőnek.
Aztán van például olyan keménycukorka-fóliazacskóba történő csomagolására gyártott gépünk, aminek továbbfejlesztett változatait a mai napig is gyártjuk. Például horgászetető anyagok, csalik (Marosmix, Tímármix, Bukimix, SBS stb.) 1-3kg-os egységek csomagolására.
Hogyan fejlődött a cég az ezredfordulótól, hogyan kezelték például a 2009-2010-es válságot?
– A 2000-es évek derekáig lineáris volt a fejlődés. A fejlesztéseink is folyamatosak voltak, akkor épült ez a mostani, 550 négyzetméteres csarnok is, zöldmezős beruházásként (Egerben, az Ipari Parkban, ahol az interjút rögzítettük – KZ). Mindebben benne van a fiam keze, mert Tomi megátalkodottan bővít és pályáz folyamatosan, és nemcsak logisztikai, hanem természetesen a gyártógépeink fejlesztését, korszerűsítési célú cseréjét célzóan is. Vásároltunk vízsugárvágót, korszerű CNC-megmunkáló gépeket, és hamarosan érkezik a lézervágó az újonnan létrehozott 1750 négyzetméteres csarnokba. A válság természetesen nagyon komoly megrendeléscsökkenést okozott, mégsem kényszerültünk leépítésre. Senkit sem küldtünk el, igaz, mindent elvállaltunk: szó szerint mindent. Olyan megrendeléseket is, amiket korábban már nem vállaltunk volna. Előfordult, hogy akárcsak a dolgozóink, én is késő este jártam haza. De fontos volt számunkra, hogy a munkatársainkat és a megrendelőinket megtartsuk. Ma a korabeli 4, aztán 15-20 fős alkalmazotti létszám már 30 felett van.
Szakmailag és emberileg
S mire a legbüszkébbek?
– A legnagyobb büszkeségeink talán a tejipari cégeknél működő gépeink. Az Egertej Kft.-vel – mint referencia-üzemmel – pedig szorosan együttműködünk. Korszerű, 6 db automata körasztalos pohártöltő berendezéssel gyártják a napi mennyiséget, emellett több 1 literes és 5 literes zacskós terméket készítő gépünk is üzemel az Egertej Kft.-nél. A nagy múltra visszatekintő tejipari kapcsolatainkkal lényegében az ágazat jelentős beszállítóivá váltunk. Magyarország szinte valamennyi tejüzemébe eljutottak berendezéseink, nem ritka, ahol 8, 10 vagy akár 15 gépünk is üzemel. Legjelentősebb partnercégünk az Agrometál Food-Tech Kft., mely komplett tejüzemeket gyárt hazai és külföldi piacra egyaránt. Ezekben az üzemekben mindenhol a Multipack Kft. által gyártott gépek üzemelnek. Külföldi megrendelőink közül jelentős Románia, Szlovákia, Németország, Egyesült Arab Emírség, Macedónia. Mindezek révén sikerült tavaly átlépni az 1 milliárdos forgalmat, ami évente 50-60 csomagoló- és 15-20 féle egyéb gép átadását jelenti.
Hogyan kezelik a logisztikai káoszból és a munkaerőhiányból eredő problémákat?
– A chiphiányt inkább érzékeljük, de kezelhető. A szakember-utánpótlással nekünk valahogyan nincs gondunk: amikor meghirdettünk egy állást, jöttek, és ki is tudtuk választani azt, akit megfelelőnek tartottunk szakmailag és emberileg. Ez utóbbi azért is fontos nekünk, mert ez nemcsak egy vállalat, hanem közösség is. Van, aki 25 éve dolgozik nálunk, sok közös programot szervezünk a dolgozóinkkal, és anyagilag is megbecsüljük őket.
ARCKÉP.Csorba György Verpeléten született 1948-ban. Az egri Dobó István Gimnáziumban érettségizett és szerzett vasesztergályos szakmunkás képesítést, habár az elektronika, a félvezetők világa vonzotta. Egymaga épített detektoros rádiót, aminek az antennáját a ház kertjében álló fákra telepítette, középiskolásként tranzisztoros zsebrádiókat is épített. Katonaéveiben is egy rádiótechnikai alakulathoz (lokátoros) vezényelték. Leszerelés után végül a Mátravidéki Fémműveknél indult el a szamárlétrán. Ambiciózus szakemberként tanulni vágyott, így az egri Fina szerelvénygyár támogatásával végezte el a Kecskeméti Műszaki Főiskolát. Valóban végigjárta a szakma berkeit: volt forgácsoló, szerszámüzemi szakmunkás, majd mérnök, s végül saját vállalkozását megalapító cégvezető, fejlesztő. Harmincéves pályafutásának egyik nagy elismeréseként 2015-ben megkapta az Év Vállalkozója Díjat a Vállalkozók Országos Szövetsége által 17. alkalommal megrendezett Vállalkozók Napja ünnepségen a fővárosban. Idén pedig a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség tüntette ki Életműdíjával.
Kohout Zoltán
