MÉRFÖLDKÖVEKRE SZÜKSÉG VAN, HOGY MERJÜNK NAGYOT ÁLMODNI S ÚJRATERVEZNI
Mi lehet a közös a Toyota gyártástechnológiájában és az IKEA dossziéjában? Vagy a Disznókő Aszújában és a Zsolnai porcelánban? Ha azt mondanám, hogy egy egykori debreceni karácsonyi vásárnál kezdődik a történet, sosem találná ki a kedves olvasó. Segítek, miközben az idei HUNGAROPACK Csomagolási Versenyen Print díjat kapott Sz.Variáns Kft. cégvezetőjével, Szakál Jánossal egy 30 éve indult történetet is felgöngyölítünk.
„Hitünkön és szándékunkon kívül nem volt másunk”
Már szinte állandó befutói a hazai csomagolási versenynek, sőt, álltak már a WorldStar WorldStar képzeletbeli dobogóján is. Mi a sikerük titka? Egyáltalán van titok?
– Nincs titok, inkább az élettörténetünk a magyarázat. A ’90-es évek elején kezdődött a történetünk, mikor a rajztanár nővérem a kreativitását és a szabadidejét kihasználva karton ajándékdobozokat készített a helyi (Debrecenben éltünk akkor is) karácsonyi vásárra. Igazi kuriózum volt a kasírozott doboz, ma ezt hívják kézműves terméknek.
Pár száz, pár ezer doboz elég volt ahhoz, hogy már nekem is be kelljen segítenem, ami nem is esett nehezemre. Az országot járó kereskedőként, áruterítőként befért az időmbe és kapcsolatrendszerembe, hogy ezt is terítsem. Így amerre megfordultam – játékboltokban, virágboltokban –, örömmel fogadták az újdonságnak számító, mégis értéket kisugárzó csomagolóeszközeinket. A kereslet hirtelen jött, és bár a hitünkön és szándékunkon kívül másunk nem volt (sem gépünk, sem végzettségünk), hamar bekövetkezett az első mérföldkő az életünkben: a sebességen, a technológián és hamarosan az alapanyagon is változtatnunk kellett. Ezt hívnák ma start-upnak. Az ollót ugyanis felváltotta a vágó- és stancológép, az addigi karácsonyi doboz kartonja mellé (vagy helyett) pedig felfedeztük a nyitott mikrohullámú kartont. Akkoriban érkeztek a hazai piacra a multi nagyvállalatok, megjelent a szóhasználatunkban a céges ajándék fogalma, jött a márkázott tollak, dossziék, füzetek korszaka. Az új anyag új dimenziót nyitott előttünk. Kopogtattam a logóval ellátott mappáinkkal, dobozainkkal a cégeknél, és sorakoztak a megrendelések, hol gyorsan, hol fáziskéséssel. A már nálunk is megjelent IKEA-nál például két évbe telt, mire visszajelzést kaptunk: minket akarnak, viszont óriási mennyiségben. Mi ez, ha nem mérföldkő? Kamionszámra szállíthattuk Svédországba a termékeinket.
Ez még nem feltétlen a hozzáadott érték korszaka és terméke pedig. Mitől nem jutott ez másnak eszébe?
– Mással volt elfoglalva a világ, senki sem akart ezzel foglalkozni. Ne felejtsük el, a ’80-as években még csak – a maihoz képest – lebutított gyűjtőcsomagolásokat gyártottak Magyarországon, nem volt még csomagolási kultusz, és akkor, abban a környezetben ez mégis hozzáadott értéknek számított már. Időközben egyre több egyedi megkeresést kaptunk, hamar meghozta a gyümölcsét a befektetett energiánk, hisz a legapróbb szakmai részletig mindennek utánanéztünk, megterveztük, kipróbáltuk, a saját bőrünkön tanultuk ki a csomagolást. Ezért kezdtük el például a makettkészítést is – a szakmában szinte elsőként –, ez nekünk is, a megrendelőnek is hatalmas segítséget jelentett. Az egyediség, a rugalmasság egy csomagolás megálmodásához elengedhetetlen, mikor a Zsolnai Porcelángyár keresett meg minket: ahhoz az „álomhoz” például megvásároltuk első plotterünket. Tehát nincs lehetetlen, ebben a szakmában biztos nincs, azóta sem.
Harminc év alatt a mikrohullámtól a Zsolnai porcelánig vagy most a Disznókő Aszúig eljutni dicsőség lehet. Van már új terv, új mérföldkő? Vagy esetleg kedvenc, a szívéhez közel álló termék?
– Az első természetesen nagy kedvenc volt, a nyitott mikrohullámlemez meghatározta az életünket. De azóta sem egy konkrét csomagolás a kedvencem, hanem egy anyag vagy egy technológia. Ilyen most a felületnemesítés, azon belül is a 3D UV lakk és a 3D aranyozás. Ebben a technológiában jól lehet játszani az „én is ilyet szeretnék” érzéssel. Hisz voltaképp ez a csomagolás egyik feladata, nem?
De a formai kialakításnál is van kedvencem: ez a „kattanás”. Ugyanis meggyőződésem, hogy a vizualitáson túl minél több érzékszervünkre is hatnia kell a csomagolásnak. Azt látom a piacon, hogy azok a – elsősorban kézműves – termékek (és tulajdonosaik) szárnyalnak, akik nívós értéket nívós csomagolásban értékesítenek, és ezzel márkát teremtenek. Az „ez nekem jár” érzés nem áll meg a terméknél, bár gyorsan hozzáteszem, a gagyi termékek kicsit vagy nagyon becsomagolva is jobban terhelik a környezetünket, a világ azzal nem is lesz több. A világ az értékes, valódi termékekkel halad előre. És ennek van az a kategóriája, amikor a „nekem jár” érzés már megszületik, ahol már a kicsomagolás is nyújthat élményt. Gondoljunk csak egy márkás óra, egy ékszer vagy egy prémium kategóriás telefon csomagolására. Ezeket az értékeinket ráadásul már nem csak szimplán egy dobozba teszi az eladó. Ezekhez jár – és ugye, hogy természetes – egy ajándéktáska, amit büszkén viszünk az utcán, jelezve, hogy abból a boltból jöttünk ki, azt a márkát vásároltuk. Nos, az ipar és a tervezők ezt az igényt felfedezték, és nemcsak a technológia, de maguk a gépsorok is erre lettek már kifejlesztve, az összetéveszthetetlen megoldásokra.
A japán munkamorál és nézőpont
A cikk elején ígért Toyota gyártástechnológiáról még nem esett szó. A debreceni vállalkozásnak „csak” annyi köze van a japán autómárkához, hogy az ügyvezető felismerte és megértette a vállalkozásának fejlődési ütemét, és szükségét érezte a hatékonyságuk újragondolását. Ehhez pedig azt a világszerte ismert vállalatirányítási, döntéstelősegítő rendszert választotta, ami hajdanán az’50-es években a japán Toyota gyár mérnökeiben fogalmazódott meg, azóta pedig meghódította a világot: a Lean szemléletet.
A lean szemlélet egy olyan üzleti nézőpont, ami segít hatékonyabban szervezni a munkát úgy, hogy a végeredményen is javít. Az akkori mérnökök által kidolgozott 5 alapelv segítségével példátlan hatékonyságot és pontosságot tudtak elérni az autógyártásban, azóta pedig sok más iparágban is kiváló eredményekkel használnak – nem véletlenül.
•Érték meghatározása: Az alapelv szerint azt kell meghatároznunk, hogy mi az érték a vásárlóink számára. Minden mást veszteségnek tekintünk. Tudnunk kell, mi nekik a legfontosabb előny, amit kapnak, mik azok a faktorok, amik segítenek meghozni nekik azt a döntést, hogy fizessenek a termékünkért vagy a szolgáltatásunkért. Ez segít eldönteni, melyik terület fejlesztésére koncentráljunk a maximalizált profitért.
•Értékfolyamat– value stream: Meg kell terveznünk a munkánk mindenre kiterjedő információ- és anyag logisztikáját, minden részfolyamatot külön-külön optimalizálva.
•Áramlás létrehozása – flow: ha átlátjuk a teljes folyamatot, akkor azt is meg tudjuk határozni, mik a leggyengébb pontok a rendszerben, a valódi optimalizálás itt fog megtörténni.
•Húzóelv: Konkrét vevői igény szerinti gyártást jelent. Ehhez persze villámgyors gyártási folyamatra és rugalmasságra van szükség. Ez valójában a „just in time” termelés.
•Folyamatos fejlesztés, kaizen: Tökéletességre való törekvés, mert tökéletes állapot nincsen.
Az Sz. Variáns Kft. ügyvezetője a hazai kkv-szektor túlélési esélyét is ezeknek a mérföldköveknek a közgazdasági értelmezésében látja. Amikor egy cégvezető felismeri a növekedésének azt a szakaszát, amikor a lendület alábbhagy, a fejlődés gyakorlatilag már csökken, tehát lépni kell. Ahogy Szakál János fogalmazott: „ez az a pillanat, amikor a vezető nagyobbat álmodik, mint amit a cége képes lenne megvalósítani”.
Így lett kerek a történet, remélem, hogy a kedves olvasó is meglátta a japánok autója, a mi porcelánunk és borunk, valamint az ismét ünnepelt csomagolási megoldások közötti összefüggést, és hazavitte az „ez nekem jár” életérzést…
Sándor Ildikó
