Jelen tanulmány, cikk nem a jövőkutatásról szól, nem is a science fiction kategóriába tartozik. Csupán gondolatébresztés a jelenlegi kutatások tükrében. A „mi lenne, ha” gondolattal játszunk el. A cikk megírásának célja, hogy azok a logisztikai szakemberek, akik nagy valószínűséggel meg fogják élni az új technológiák alkalmazása által kínált gyors és hatékony ellátási lánc megoldásokat, gondolkodjanak el azon, hogy mit tehetnek a „jövő kutatása” érdekében. Ugyanakkor minden, ami ebben a cikkben bemutatásra kerül, ahhoz tudósaink a mesterséges intelligencia – (Artificial Intelligence, AI vagy MI) – kutatásai során jutottak el.
Mi ez, ha nem „gondolkodó” eszköz?
A logisztikában a robotok többek között olyan helyeken is képesek hatékony munkavégzésre, ahova eddig biztonsági okokból nem engedtünk be munkatársakat, vagy csak nagyon komoly védőfelszerelésekkel, ami védte a testi épségüket. Ilyen alkalmazásokat ismerhettünk meg a hőnek kitett gyártási folyamat során úgy, mint a vulkanizáló üzemekben vagy kohászat során. De már a raktári környezetben is, ahol veszélyes anyagokat kezelnek. Ezeken a helyeken már robottargoncákat alkalmaznak, amelyek nagy biztonsággal végzik feladataikat, így az élő munka „csupán” a felügyeletet látja el a robotok felett. De ne hagyjuk figyelmen kívül a COVID-19 kapcsán a Japánban vagy éppen Egyiptomban az egészségügyi ellátó rendszerbe bekapcsolt robotokat, amelyek képesek voltak a legegyszerűbb betegellátásra a nagy fertőzésnek kitett környezetben, például a betegek megitatására vagy a kórházi környezet fertőtlenítésére. A fenti példától eltérően vagy épp, hogy hozzájuk hasonlóan tovább finomodtak az MI kutatások a raktári anyagmozgató berendezések fejlesztése során is. Manapság már a vezető nélküli targoncákon meg sem lepődünk. Ezeket a targoncákat kamera-rendszerekkel és intelligens szoftverekkel látják el, hogy képesek legyenek az adott feladat végrehajtására. Ezek továbbfejlesztett változata az ADLATUS programvezérelt raktári eszköz. Már hazai tapasztalatokról is beszámolhatunk, amikor a programozott targonca a raktáron belül egy adott helyen oda nem illő tárgy megkerülését követően az „agyában/memóriájában” eltárolja az akadály helyét, majd mikor ismét arra az útszakaszra vezérlik, megáll, elgondolkodik, majd felmérve az aktuális helyzetet, kikerülve az akadályt, tovább végzi a programozott feladatot.
Mi ez, ha nem gondolkodó eszköz? De mi van akkor, ha az adott akadályt nem kikerülni kell, hanem megemelni, és az adott helyre visszarakni? Ez már nincs a legtöbb robot programjában. Ugyan megtanítható/beprogramozható, de ez egy egyedi döntés eredménye is lehet az adott helyzet értékelése során. Ehhez már a gondolkodó ember szükséges, aki akár a gondolatával is képes vezérelni az adott munkagépet. Héder Mihály kérdezi a könyvében: „Miért mereng Alan Turing, a híres matematikus azon, hogy az Úr talán lelket ad a számítógépeknek? Tényleg elpusztíthatja az MI az emberiséget, vagy csak Stephen Hawkingék reagálják túl a dolgot? Képesek leszünk számítógépekbe feltölteni a tudatunkat? Egyáltalán, mondhatunk bármi biztosat a tudatról? Az önvezető járművek ipara kopogtat az ajtón, de milyen etikai problémákat hoz magával?”
A. M. Turing a következő eredményre jutott: „Egy gépről akkor lehet azt állítani, hogy „gondolkodik”, ha egyértelműen meghatározott kísérleti feltételek között az ember által feltett tetszőleges kérdésre olyan módon képes válaszolni, hogy a kérdező arra a következtetésre jut, hogy azok embertől származnak. Eszerint a gondolkodás definíciója operatív, vagyis a kívülről megfigyelhető viselkedés ekvivalenciája.” Maradtak a kételyek: „A helyes kérdésfeltevés tehát nem az, hogy tudnak-e a gépek gondolkozni, hanem az, hogy milyen műveletek programozhatók a gépbe, milyen fokon képes az adott gép „gondolkodni”. 1962-ben már sikerült a számítógépekkel logikai problémákat megoldani, matematikai tételeket bizonyítani. Úgy gondolták, hogy az évszázad végére nyugodtan beszélhetünk majd gépi gondolkodásról anélkül, hogy ez bármiféle ellentmondást váltana ki annak ellenére, hogy számosak az ellenvélemények.
Kicsit messzebbre tekintve: Berkeley, E.C. a „Giant brains or Machines that think” könyvében már úgy beszél a számítógépekről, mint egy nagy agyról, amely programozható. Az 1940-ben megalkotott gépéről ezt mondja: „Ennek a könyvnek a témája egy olyan géptípus, amely közelebb áll ahhoz az agyhoz, amely gondolkodik, mint bármelyik gép valaha 1940 előtt. Ezeket az új gépeket néha mechanikus agyaknak, néha sorrend által vezérelt számológépeknek, és még máshogy is nevezik. Lényegében azonban olyan gépekről van szó, amelyek nagy ügyességgel és nagy sebességgel képesek kezelni az információkat. És ez az erő nagyon hasonlít az agy erejéhez.”
Tehát vizsgáljuk meg a „mi van, ha …..” esetet!
Ehhez azért meg kell ismernünk a 2021. áprilisban publikált „Pingpongozó majom” címen elhíresült kísérletet. Már évek óta nyomon követtük a tudósként, feltalálóként és modern „polgárpukkasztóként” is elhíresült Elon Musk nyilatkozatait, munkásságát.
Elon Musk több éve dolgozik ezen a projekten, ugyanis 2017 elején jelentette be, hogy a cégeinél folyó kutatások alapján olyan orvosi implantátumok is várhatóak majd az elektromos autók és a modern űrutazást lehetővé tevő fejlesztései mellett, amelyek egyes idegrendszeri és agyi betegségeket (pl. Parkinson-kór), érzékszervi sérüléseket (pl. vakság, siketség) is képesek lesznek rehabilitálni. Ezek a betegségek ma még súlyos fogyatékosságoknak minősülnek. A most bejelentett agyimplantátum kapcsán megjegyezte, hogy ez akár azt is jelentheti, hogy a Tesla járművek gondolatvezérelten is működtethetők lesznek.
A 2021 áprilisában bemutatott, agyi beültetéssel rendelkező majom már a gondolataival is irányíthat egy videójátékot. A Pager nevű rézuszmajom a videó szerint eszközhasználat nélkül pingpongozik a játékban. Először egy joystick segítségével játszik a majom, és amikor célt ér, jutalmazásul szívószálon keresztül banánlét kap.
Elon Musk, Neuralink kutatóbázison végzett kísérleteinek nem titkolt célja, hogy a biológiai és a digitális intelligencia eszközével összekapcsolja az emberi agyat és a számítógépet, adott esetben egy számítógép által vezérelt eszközt. A majom agyába beépített vezeték nélküli implantátum – nevezhetjük chipnek is – képes az agyával irányítani egy játékot. De erre már egy ideje van gyakorlati alkalmazás. Nem kell messzire menni, ugyanis gyógyászati célból már – nem kísérleti jelleggel – chip beültetésével képesek a hallássérült emberek hallását visszaadni.
De ugye nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy egy raktári dolgozó agyába is helyezzünk el chipeket? Persze, hogy nem. Egyrészt jelenleg még etikai okok miatt sem, másrészt a személyiségi jogok védelmében sem tehetjük meg. De akkor miért is volt ez a kísérlet, mit akarunk ezzel elérni?
Ezen a téren is vannak már tapasztalatok, például Stephen Hawking példája, aki az izomsorvadása miatt képtelen volt már kommunikálni, ezért azt egy olyan számítógépen keresztül tette, amely a szemének mozgására reagált. A szem mozgatását segítve a szemüvegére egy infrakészüléket szereltek, ami a számítógép vezérlését oldotta meg. A berendezés ugyanis észlelte, ha a tudós bezárta a szemét vagy a szemizmait mozgatta, ezáltal megváltoztatta az infrasugarak irányát, ami a számítógép számára egy-egy parancsot jelentett. Valójában akkor nem feltétlenül szükséges az implantátum, elegendő megtalálni azt a vezérlést, és/vagy eszközt, ami képes az agyi hullámokat vezérlő jellé átalakítani.
Az agyi hullámok vizsgálatára már Galvani 1791-ben kiadott tézisében rávilágít. Galvani kísérletének érdekessége, hogy szintén nyulakon és majmokon végeztek kutatásokat, mely során kiderült, hogy fényinger segítségével az idegsejtek elektromos aktivitása megváltoztatható.
Nem meglepő, hogy a NASA is komoly kutatásokat végeztetett/végeztet neuronokkal, amelyek egy része az űrkutatáshoz kapcsolódik. De ha időben visszamegyünk, a logisztikához fűződő fejlesztések mindegyike valamikor a katonai kutatásokból származtak/származnak. Visszakanyarodva a NASA kutatásokhoz, ugyanis ott az elmúlt években a Narbis neurofeedback-re alkalmas okosszemüveget fejlesztettek ki.
Pár gondolat arról,hogy mi a neurofeedback?
„A neurofeedback egy noninvazív (olyan gyógyító eljárás, módszer, melynek során nincs szükség műtéti sebek ejtésére) fájdalommentes agytorna technika. A módszert a NASA fejlesztette ki negatív stresszhatások kiküszöbölésére, a psziché és a teljesítőképesség javítására. A neurofeedback – vagy magyarul neurológiai visszacsatolás – az ember idegrendszeri állapotával kapcsolatos információ megjelenítését jelenti. Ennek az információnak a birtokában a fejlesztésen résztvevők tudják, hogy az agyi aktivitásuk mikor van a kívánt tartományban, illetve mikor dominálnak a nem kívánatos agyhullámok.
A Narbis szemüveg az űrprogramhoz és az űrkutatáshoz fűződő kapcsolatai miatt tanúsítást kapott az Űralapítványtól, és ugyanabba a kategóriába sorolta őket, mint a mindennapi élet szerves részévé váló termékeket, például a karcálló lencséket és a memóriahabos matracokat. Forradalmi az a gondolat, hogy az ég felfedezésére kidolgozott termék segíthet abban, hogy az elménk ne kerüljön a felhők elé”
Ennyi előzmény után ismét felmerül a „mi lenne, ha” kérdés
Mi lenne, ha ezeket a kutatásokat egy egyszerű raktárlogisztikai rendszer kapcsán vizsgálnánk meg. Első lépésként leszögezhetjük, hogy az agyba ültetett chip egyhamar nem fog elterjedni, de ki tudja, talán erre is megérik a tudomány, a társadalom. A második lehetőség, hogy egy eszköz az agyi hullámokat felerősíti, és azokat „munkavégző” eszközök vezérlésére alkalmassá teszi – hasonlóan, mint egy elvesztett végtag agyi hullámokkal, ingerekkel való mozgatása, ami már a gyakorlatban működik.
Ipari területeken eddig is alkalmaztak külső eszközként úgynevezett „manipulátorokat”, amelyek képesek voltak sugárszennyezett vagy akár egy vírusfertőzött területen tevékenységet végezni az eszköz külső vezérlése által. De ez még mindig nem a gondolatvezérelt eszköz.
Az agyi hullámok erősítésére már alkalmaztak olyan érzékelőkkel ellátott, fejre helyezhető „sapkákat, fejpántokat”, melyekkel egyes agyi hullámokat érzékeltek, mértek. Ha célirányosan csak azokat a jeleket erősítjük fel, amelyek a gondolkodás, az irányítás és a vezérlés során alkalmazhatók, akkor már egy lehetséges megoldás van arra, hogy ezekkel a felerősített jelekkel raktári vagy egyéb logisztika során használatos eszközök tevékenységét irányítsuk. Az agyi hullámokat az adó részen, az utasításra alkalmas jeleket az eszközök fogadó részén kell felerősíteni, és a megfelelő feladat ellátására a számítógép által értelmezhetővé tenni.
Nyilván nem tudományos alapon, de megállapítható, hogy az agyi hullámok kutatásai során nevesített Delta (0,5–4 Hz), Théta (4–8 Hz – a tudattalan elme), Alfa (8–12 Hz – a nyugalom), Béta (12–40 Hz – magas frekvencián csodásan pörög az agy), Gamma (40–100 Hz – szokatlan hullámok az agyban, melyek kihozzák belőlünk a jót) hullámok közül nem mindegyik alkalmas az adott kérdéskör által felvetett probléma megoldására.
A felsorolt agyhullámok közül látszólag a Béta 12 – 40 Hz tartományban észlelt agyhullámok alkalmazására nagy esély van a „gondolatvezérelt” eszközök használatánál. A Béta frekvencia hasznosságát bizonyítja az alábbi példa is:„…, a mentális ingerlést is sokan használják. Ők jó minőségű béta frekvenciás hangot hallgatnak. Ez segíti a munkavégzést vagy a tanulást, fokozza a koncentrációt és a figyelem fókuszát” –mondta Mező Mónika.
Tehát megtaláltuk az „üdvözítő” megoldást, van eszközünk, például a Narbis vagy a Muse technikai eszközt nézzük (persze idővel ez az iparág is kitermeli a jobbnál jobb eszközöket), van nevesített agyhullám, amelyet képesek vagyunk felerősíteni, de mindez hogyan tanítható meg egy raktári dolgozóval, logisztikai szakemberrel.
Mire programozható az agy?
A programozhatóság szó helyett inkább az öntanítást használnám, mint például amikor a fogyatékkal élő a műkezet az agyi hullámokkal kezdi mozgatni. Reméljük, hogy a kutatók idővel erre is megtalálják a megoldást, képessé teszik a dolgozót a koncentrált „munkavégzésre”.
A raktári logisztika látszik az egyik leginkább vizionálható alkalmazásnak, mivel a neuronok által „jelvezérelt” alkalmazások a rövid hatótávolságú belső anyagmozgató térben adhatnak kielégítő megoldást. Hasonlóan a rövid hatótávolságú gyártócsarnokokban, az automatizált gépsorok jelenleg „csupán” a humán kontrollt igénylik. De akár itt is működhet a neuronok által kibocsátott jel egy gyors beavatkozás során, amikor a meghibásodott vezérlőeszközöknél „vészleállást” kell közvetíteni. A kutatások során – ma még csak, mint játékot – a Robomaster S1-t gondolatvezért technológiával „betaníthatjuk” a gyártás során használatos kanban (egy lean módszer, ami emberek csoportos munkájának menedzselésére és fejlesztésére szolgál) rendszerek irányítására és vezérlésére. Mint ismeretes, a kanban vezérelt anyagellátás gyors és pontos anyagellátást biztosít a „just in time” alkalmazása során. Mindezek hatékonyságát növelhetjük, ha a „humán erő” egyidejűleg több gyártási folyamatot kontrollálva ezeket a kanban eszközöket „távfelügyelettel”, agyi hullámok által irányítja.
Egy másik gyakorlati példa az Amazon pénztármentes értékesítési hálózata, az „Amazon Go”, ahol egy 2018-as híradás szerint 3000 pénztármentes boltban pénztár helyett kamerák és érzékelők segítik a vásárlást. Az érzékelők folyamatosan figyelik, hogy mi kerül a bevásárló kosarába, ezt követően, a vevő már csak kisétál az üzletből és a vásárolt termékek összege az előre leadott/rögzített bankkártyáról levonásra kerül.
Miért jó ez a logisztikában? A vevőkiszolgálás színvonalának emelése, a raktári készletek gyors forgása és a pénzforgalom egyenletessé tétele mellett a pandémia idején a boltok/üzletek vevői telítettségének kiküszöbölésére is szolgálhat. További előnyei: nincs helyi személyzet (működési költségek minimalizálása), gyors érintés- és készpénzmentes kiszolgálás, raktárkészlet pontos és hatékony monitoringozása, a friss árukészlet fenntartása. A raktárkészlet folyamatos feltöltése az előzőekben már vázolt robotokkal válik megoldhatóvá. De ebben az esetben hol van a gondolatvezérlet eszköz? Persze nem az eszközt, hanem a felhasználót/vásárlót kell ebben az esetben az automata ajtóknál/kimeneti kapuknál megállítani, ha gyanú merülne fel a vevő tisztességtelen magatartására (netalántán nem a kosárba, hanem a saját táskájába helyezi el a terméket: bár az RFI kapuk használatával ez is kiküszöbölhető).
Hasonló MI kutatásokkal találkozhatunk a közúti áruforgalom modellezése során, ahol a vizsgálat tárgya egy önvezető kamion. Választ várunk arra, hogy egy önvezető kamion mennyi idő alatt viszi el a rakományát a célállomásra, és milyen sebességgel kell mennie a forgalmi viszonyokat is figyelembe véve ahhoz, hogy a legkisebb legyen az üzemanyag fogyasztása. A gondolatvezérlés a konvojban közlekedő járművek sofőrjeire hárul. Feladatuk a váratlan közlekedési esemény észlelése esetén a gyors reagálás, a vészhelyzet elhárítása.
Másik MI példa (ami már nem is vizionálás, hanem napi gyakorlat), ahol robotok segítik a magas-raktárakban az áruk algoritmuson alapuló be- és kitárolását, az áruk elhelyezését a megfelelő polcra, a komissiózást, amihez a robotok intézik az adatgyűjtést és az adatok hatékony kezelése mellett a manipulációt is. Mindkét MI példánál a humán erő nem kis feladata a kontroll, a robot által kínált tevékenység szükség szerinti felülírása, felülbírálata a gondolatvezérelt hatékony beavatkozással.
De maradjunk abban, hogy a jövő tudósainak a feladata megtalálni a logisztikai alkalmazásokat, mert ez nem csupán vízió. És hosszú távú kutatás, tesztelés eredményeként fog a szakma számára kielégítő megoldást adni.
Aggályok
Az MI kutatások során még nem alakult ki az a társadalmi, erkölcsi szabályzó rendszer, amelyik megmondhatja, hogy mi erkölcsös, mi engedhető meg, milyen határokat nem szabad átlépni, hogy ne sérüljön az egyén szabadsága. Jelenleg sincs az MI-nek felügyeleti szervezete. Persze nem összetévesztendő a hivatkozott techno-science-el, ami csak irányt mutat, de nem szabályoz. Kétségeim vannak afelől, hogy a jelen társadalmi berendezkedésben, amikor a COVID-19 oltással kapcsolatban olyan álhírek jelentek meg, hogy az oltás által chipeket ültetnek az egyénbe (természetesen ennek semmi valóságalapja sincs, de mégis elülteti a bogarat az emberek fejében), akkor hogyan fogjuk a logisztikai szakemberekkel elfogadtatni azt az „újítást”, hogy a gondolataikkal fogják irányítani a rájuk bízott eszközöket?
Akarjuk ezt?
Persze a fejlődés/fejlesztés mindig hoz újabb és újabb technológiát. Reméljük, előbb vagy utóbb erre is megérik a társadalom.
