Már óvodás koromban felfedeztem magamban a rajzolás iránti szenvedélyt. Nagy örömömre felvételt nyertem a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének tervezőgrafika szakára. A HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyre aszaltgyümölcs-csomagolás munkámmal pályáztam, amelyet különdíjjal jutalmazott a zsűri.
Mindenhol megtaláltam a helyet, ahol kiélhettem a kreativitásomat
Elég kalandosra sikerült a gyermekkorom. Miután a budapesti VI. kerületben megszülettem, szüleim csak három költözködés után találták meg az igazi otthonukat Győrben, ahol végül felnőttem. Emiatt háromszor kellett óvodát váltanom, de mindenhol megtaláltam azt a kis közösséget – legalábbis részben elmondások alapján –, ahol kiélhettem a kreativitásomat.
Az általános iskolában a rajzórák voltak a kedvenceim. Alsós koromban egy ideig az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont Alapfokú Művészeti Intézetébe jártam, de sajnos a közösség egy része elvette tőle a kedvem, így otthagytam. Ezt követően szüleim biztatására más területeket is kipróbáltam: zongoráztam, táncoltam, teniszeztem. A rajzolás azonban mindig megmaradt számomra kedvenc hobbinak, csak egy kissé hátérbe szorulva.
11. osztályos koromban fakultációt kellett választanom. Akkor eldöntöttem, hogy habár már nem vehetem fel a vizuális kultúrát, akkor is eljárok az órákra, hogy a többiekkel együtt alkothassak. Eleinte nem is képzeltem bele többet, nem tudtam még, hogy én milyen szakra jelentkezzek. Kissné Kostelec Éva tanárnőtől rengeteg biztatást kaptam annak ellenére, hogy a környezetem engem sokkal inkább földhözragadtnak, mintsem művészi beállítottságúnak titulált.
Habár hittem, és hiszek nekik a mai napig, mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Jelentkeztem a Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének előkészítőjére, és hetente ingáztam a lakóhelyem és Sopron között.
Már el sem tudom képzelni, hogy mással foglalkozzak
Ugyan nagyon bizonytalan voltam magamban, mégis nekivágtam a felvételinek. Még életemben nem izgultam annyira. A kétnapos felvételi során rajz és kreatív feladatokat is kaptunk, amiknél próbáltam maximálisan teljesíteni. Ezután pedig vártam. Az első három jelentkezési helyemen a Soproni Egyetem szerepelt, ugyanis a város már az előkészítős látogatásaim során annyira magába szippantott, hogy mindenképpen ott akartam eltölteni az egyetemista éveimet. Harmadik helyre került a biztos pontom, az ipari termék és formatervező szak, ahová pontszámaim alapján biztosan bekerülhettem. Éppen édesanyámmal autóztunk, amikor megkaptam a nagy hírt: felvettek az első helyre. El se tudtam hinni, hogy tervezőgrafika szakra járhatok. Azóta pedig el sem tudom képzelni, hogy valami mással foglalkozzak. A kreatívipar szerelem számomra. Már elsőévesként nemcsak a grafikába, de a plasztika és a fotózás világába is jobban betekinthettem, bár utóbbi területen már volt tapasztalatom. Évek óta készítek ismerőseimről és barátaimról hobbiszinten portréfotókat, illetve néha megrendelésre is. A gipsszel és agyaggal való munkával is megismerkedhettem, de az időm nagy részét azóta is a grafika teszi ki. Rosta Péter tanár úrral már több mint egy éve tanulok csomagolástervezést. Korábban bele sem gondoltam ennek az iparágnak a fortélyaiba, illetve hogy mennyire fontos az, hogy milyen külsőt is adunk egy adott terméknek.
Büszke vagyok, hogy már az első nagyobb megmérettetésen díjazták a munkámat
Az első komolyabb megmérettetés e területen számomra az országos HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákverseny. A versenykiírás nagy szabadságot adott, hiszen bármilyen termékre, szabadon választott külsőt álmodhattunk meg. Én egy aszaltgyümölcs-csomagolást készítettem, ugyanis szerettem volna, ha ezt az egészséges nasit jobban észreveszik az emberek. Ehhez készítettem egy egyedi tárolódobozt, valamint három különböző címkét, három különböző gyümölcshöz. Rosta Péter tanár úrral való többszörös konzultálás után végül elküldtem a munkámat, és nagy örömömre különdíjban részesültem. Büszke voltam és vagyok erre, hiszen szinte az első komolyabb versenyen máris ilyen kiemelkedő eredményt értem el.
Más területeken is ki szeretném próbálni magam
A jövőben több területen is ki szeretném magam próbálni. A csomagolástervezés mindig olyan terület lesz számomra, amihez bármikor visszanyúlhatok, hiszen az alapjait már kellőképpen elsajátítottam. Azonban, mint már korábban említettem, érdekel a fotózás, valamint emellett a kisfilmkészítés és a videóvágás is, így szeretnék ezekben a szakmákban is jobban elmélyülni. Mesterképzésen nem nagyon gondolkoztam – de ha mégis belevágok, akkor mindenképpen külföldön, hogy minél több tapasztalatot szerezzek. Azonban ennyire nem szoktam előre gondolkozni. Abban biztos vagyok, hogy a diplomámat a Soproni Egyetemen belül fogom megszerezni, erősítve annak közösségét. Jelenleg a művészeti hallgatók diákszervezetének, a WorkShopronnak az elnökeként szeretném, ha minél többen meglátnák ennek a helynek a lehetőségeit – akár szakmai programok szervezésében, különböző pályázatokon vagy programokon való részvétel során.
Már most nagyon sokat köszönhetek Sopronnak. Nemcsak a tanórák miatt, hanem a személyiségem fejlődéséért is. Megtanultam magamat és az érdekeimet képviselni, ami a kreativitás mellett szerintem az egyik legfontosabb ebben a szakmában. Alig várom, hogy mit tartogat még számomra ez a másfél év, amit itt tölthetek.
Rosta Péter, Szarka Judit Soproni Egyetem
