Az elmúlt napokban rengeteg megkeresést kaptunk piaci szereplőktől, hogy mi a helyzet, hogyan kell értelmezni a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben azokat a csomagolószereket, amiket arra terveztek és szántak, hogy ne csomagolási, hanem egyéb felhasználási célt töltsenek be.
Csomagolószer vs. csomagolás
A kérdés nagyon egyszerűnek tűnik, ugyanis a termékdíj törvényben megtalálható a fizetendő díj meghatározására vonatkozó képlet. Ennek alkalmazása, alkalmazhatósága a mai napig nem egyértelműen tisztázott, ugyanis a piaci szereplők, csomagolóipari gyártók, forgalmazó cégek ugyan nagyrészt egységesen kezelik, de van némely szereplő, aki a kialakulni látszó piaci gyakorlattal ellentétes számítási módszert alkalmaz. A kérdés, hogy a csomagolószereknél „kinullázódik-e” a termékdíj vagy sem, amikor az EPR díj magasabb a környezetvédelmi termékdíj mértékénél. „Kinullázódik-e” azoknál a csomagolószereknél, amelyek kizárólag a vámtarifaszámuk alapján csomagolószerek, a felhasználási céljuk alapján nem. Továbbá, hogy akkor is „kinullázható-e”, ha termékdíj és az EPR kötelezett személye eltérő.
A „nulladik” szintű félreértést az adja, hogy a piaci szereplők nincsenek tisztában a két fogalom közötti markáns különbséggel. A termékdíj törvény főszabály szerint a csomagolószert tekinti a tárgyi hatály alatt, míg az EPR rendszer a „csomagolásokat” veszi célkeresztbe (a csomagolási kormányrendelet hatálya alá tartozó csomagolás).
A termékdíj törvény szerint csomagolószer: „a csomagolóanyag, a csomagolóeszköz és a csomagolási segédanyag. Az, hogy mi minősül termékdíjköteles terméknek, a 2011. évi LXXXV. törvény 1. melléklete határozza meg. Termékdíjköteles termékek, anyagok köre: Az „ex” jelzéssel ellátott vámtarifaszámok alá tartozó termékek közül azok a termékdíjköteles termékek, amelyek az 1. § (3) bekezdésében meghatározott tárgyi hatály alá (csomagolószer) tartoznak, ide nem értve a megnevezésben kivételként megnevezett termékeket.”
Most viszont nézzük meg, hogy mi minősül a csomagolással és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló 442/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet szerint csomagolásnak: „2. § 1. csomagolás: valamennyi olyan, bármilyen tulajdonságú anyagból készült termék, amelyet áru tartására, megóvására, átadására, átvételére, szállítására, valamint bemutatására használnak, beleértve minden árut a nyersanyagoktól kezdve a feldolgozott árucikkekig, továbbá az ugyanilyen célra használt egyutas árucikkek. Csomagolás lehet: a) a fogyasztói vagy elsődleges csomagolás, amely értékesítési egységet képez a fogyasztó számára az értékesítés helyszínén; b) a gyűjtő- vagy másodlagos csomagolás, amely az értékesítés helyszínén meghatározott számú értékesítési egységet foglal magában, ha ezeket az egységeket a fogyasztó részére értékesítik, vagy ezek az egységek csupán a polcok feltöltésére szolgálnak, és a csomagolást a termékről a termék tulajdonságainak megváltoztatása nélkül el lehet távolítani, valamint c) a szállítási vagy harmadlagos csomagolás, amely megkönnyíti a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás átadását, átvételét és szállítását annak érdekében, hogy a fizikai átadásnál, átvételnél és szállításnál megóvja az árut a károsodástól, ide nem értve a közúti, vasúti, vízi és légi közlekedésben használatos tartályokat.”
Ha a csomagolószert valaki felhasználja, betölti a csomagolási funkciót (dobozba rakjuk a terméket, raklapra pakolunk, körbe tekerjük stretch fóliával, pántoljuk, élvédőzzük, felcímkézzük, a csévére rátekercselünk bármilyen papír- vagy műanyagterméket), akkor csomagolási tevékenységet végzünk. A csomagolási tevékenység az, ami az EPR kötelezettséget keletkezteti jelen esetben. Tehát a belföldi előállítású vagy külföldről behozott csomagolószerek tekintetében szétválik a két jogszabály alanya, amennyiben a csomagolószer termékdíj-kötelezettje és a csomagolást végző eltérő gazdasági szereplő. A csomagolószer-gyártó, -behozó cég a forgalomba hozott csomagolószer után nem lesz EPR kötelezett. EPR kötelezett a csomagolást végző lesz.
Kérdések
1. kérdés
Keletkezik-e termékdíjfizetési kötelezettség 57 Ft/kg-os díjtétellel azok után a műanyagtermékek után, amelyek a vámtarifaszámuk alapján termékdíjköteles termékek, viszont nem csomagolási célra tervezték és szánták? Ilyen termékek például a szemetes zsák, sittes zsák, padlójelölő szalag, talajtakaró fólia.
2. kérdés
Keletkezik-e termékdíjfizetési kötelezettség a külföldről behozott vagy átvállalva beszerzett csomagolószerek után, amik a csomagolási funkció betöltése előtt bármilyen okból hulladékká válnak? Ilyen okok lehetnek a különböző töltési selejtek, a csomagolás során történő bármilyen sérülés, vagy a csomagolószer selejtezés során, melynek oka lehet akár dizájnváltás vagy bármilyen olyan indok, aminek következtében az adott csomagolószertől annak tulajdonosa megválni szándékozik vagy megválni köteles.
Álláspontunk
Mivel egyik esetben sem történik meg a csomagolási funkció, ezért a fizetendő termékdíjtételeiket meghatározó általános formula alapján a termékdíjfizetési kötelezettség mértéke (T értéke) nulla. Ezen termékek tekintetében fogyasztáscsökkentő intézkedés nem szükséges, illetve a pénzügyi forrást teremtő funkció, a szóban forgó termék- és anyagáram tekintetében nem a környezetvédelmi termékdíj, hanem a kiterjesztett gyártói felelősségi kormányrendeletben meghatározottak alapján valósul meg. Ezen álláspont alapján valósulhat meg véleményünk szerint kizárólag a hatályos környezetvédelmi termékdíj és kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerrel kapcsolatos norma szöveg, az Energiaügyi Minisztérium állásfoglalása, valamint Európai Uniós cél és irányelv.
Álláspontunk indokolása
A termékdíj törvény 2. mellékletében van egy igen fura képlet. A termékdíj meghatározásához a termék- és anyagáramonként fizetendő termékdíjtételeiket meghatározó általános formula fog „segítséget” nyújtani.
A termék- és anyagáramonként fizetendő termékdíjtételeiket meghatározó általános formula:
T = (AT – F)
T: a két tizedes pontossággal kiszámított és a kerekítés általános szabályai szerint forintra kerekített termékdíjtétel (Ft/kg) azzal, hogyha (AT – F) eredménye negatív összeg, a T értéke nulla,
AT: az adott termék- vagy anyagáramra vonatkozó általános termékdíjtétel (Ft/kg). Például a műanyag 57 Ft/kg, a papír 19 Ft/kg, a fa 19 Ft/kg, a hordtasak 1900 Ft/kg (kivéve a lebomló, mert ott 500 Ft/kg).
F: az adott termék- vagy anyagáramra vonatkozó, a termékdíj-megállapítási időszak első napján hatályos, hulladéktörvény szerinti kiterjesztett gyártói felelősségi díj (Ft/kg), csomagolószer esetén az abból előállításra kerülő csomagolás után fizetendő hulladéktörvény szerinti kiterjesztett gyártói felelősségi díjat kell figyelembe venni. Azon termék- és anyagáramok esetén, amelyekre a hulladéktörvény szerinti kiterjesztett gyártói felelősségi díj nem kerül megállapításra, az F értéke 0.
Mivel a bevallási kötelezettség nem változik, csak a díjtétel „nullázódik” ki (a hordtasakok kivételével, ahol egyedül magasabb a termékdíj, mint az EPR díj), így a csomagolószer gyártója, behozója, kötelezettje tömeg alapon, CsK kódonként, de nulla értékben fogja a csomagolószerre vonatkozó bevallást benyújtani. Ez független attól, hogy ha a csomagolószer első belföldi forgalomba hozója és a csomagolást végző személye esetleg elválik egymástól, akkor is ezzel a képlettel kell számolni. Így a vállalatirányítási rendszerekben 2023. 07. 01-re virradóan át kellett állítani a fenti alapján a díjtételeket „0” értékűre.
Minisztériumi állásfoglalás
Az Energiaügyi Minisztérium Kiemelt Hulladékáramok Főosztálya KHF/95921/2023-EM iktatószámon állásfoglalást adott ki tájékoztatás a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályaival összefüggésben, Budapest 2023. május 24-ei keltezéssel a következő tartalommal: „A Ktdt. 2. melléklet 1. pontjának 2023. július 1-től hatályos rendelkezése szerint a fizetendő környezetvédelmi termékdíjat úgy kell kiszámítani, hogy a termék- áramra vonatkozó 2. pont alatt található általános termékdíjtétel összegét csökkenteni kell az adott termékáramra vonatkozó – a termékdíj megállapítási időszak első napján hatályos – kiterjesztett gyártói felelősségi díj összegével. A környezetvédelmi termékdíjból a kiterjesztett gyártói felelősségi díj levonása a Ktdt. 2. sz. melléklete szerinti képlet alapján nem függ attól, hogy azonos-e a két fizetési kötelezettség alanya. A levonás, mintegy számítási módszer alkalmazható, amelyet vélhetően a környezetvédelmi termékdíj bevallására rendszeresített, elektronikusan támogatott nyomtatvány (KTBEV) automatikusan fog kezelni. A fizetendő termékdíj számítása során annak sincs jelentősége, hogy az adott termékáramra vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségi díjat ki és mikor fogja megfizetni. Arra azonban fokozottan oda kell figyelni 2023. július 1-jét követően az állami adóhatósághoz benyújtott termékdíj visszaigénylések során, hogy a visszaigénylő a ténylegesen befizetett termékdíjat igényelheti csak vissza. A kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségek szempontjából az adott termékkörre irányadó gyártó forgalom a meghatározó. Az eset összes körülménye alapján kell meghatározni a gyártó személyét. Fontos, hogy a szerződéses viszonyban egyértelműen tisztázott legyen, ki minősül a rendelet szerinti gyártónak, akit a rendeletben meghatározott kötelezettségek, köztük a díjfizetési kötelezettség terhel.”
Megnyugtató válasz…
Az állásfoglalás megnyugtató választ adott arra, hogy ami termékdíjköteles csomagolószer, annak a termékdíj tételének összege csökkenthető a kiterjesztett gyártói felelősségi díjjal. Az állásfoglalás termékáramot nevesít, bővebben, mint a termékdíj törvény és EPR rendelet, amelyek viszont termék- vagy anyagáramra vonatkozó általános termékdíjtételt (Ft/kg), illetve kiterjesztett gyártói felelősségi díjat. Álláspontunkat alátámasztja továbbá, hogy a környezetvédelmi termékdíj elveszítette 2023. 07. 01-jétől a pénzügyi forrást teremtő funkcióját, azt átvette a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer. Így azon csomagolószerek után, melyeket nem kell fogyasztást csökkentő intézkedéssel érinteni, azok után a termékdíjfizetési kötelezettség fennállása indokolatlan. Egyedül a hordtasak tekintetében indokolt az uniós elvárásoknak való megfelelés eléréséhez fogyasztáscsökkentést elősegítő szabályozással, többletdíjazással szankcionálni, ami egyébként a jelenlegi jogszabályi környezetben meg is valósul. A szóban forgó műanyagtermékek (szemeteszsákok, sittes zsákok) tekintetében nincs szükség fogyasztáscsökkentő intézkedésre, ugyanis az a keletkezett hulladék elszállításának eszköze, annak vele járója. Alkalmazása a hulladékkezelést elősegíti, ráadásul és túlnyomó részt a lakossági, magánszemély felhasználók által alkalmazva.
A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer célja, oka, létjogosultsága
Meg kell vizsgálni továbbá a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer célját, okát, létjogosultságát, kitekintve a kapcsolódó Európai Uniós előírásokra. A Magyarországon működő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer átalakítása a hulladékgazdálkodással összefüggő európai uniós jogszabályok módosítása miatt, az európai uniós irányelvek átültetése, az uniós célértékek teljesítése érdekében volt szükséges.
2018. július 4-én lépett hatályba a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv (a továbbiakban: HKI) módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/851 európai parlamenti és tanácsi irányelv, amely a tagországok kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereire (a továbbiakban: EPR rendszer) alapkövetelmények teljesítését írja elő. A módosított HKI 3. cikk 21. pontja szerinti kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer: „a tagállamok által hozott olyan intézkedések együttese, amelyek célja annak biztosítása, hogy a termékek gyártói viseljék a pénzügyi felelősséget, illetve a pénzügyi és szervezési felelősséget a termék életciklusa során a hulladékká válást követően a hulladékkezelésért”. Az Európai Unió hulladékgazdálkodással összefüggő irányelvei az alábbi hulladékok tekintetében határoznak meg a tagállamok számára elérendő gyűjtési, illetve újrafeldolgozási célértéket:
•települési hulladék,
•csomagolási hulladék,
• elektromos, elektronikus berendezések hulladéka,
•elem- és akkumulátorhulladék,
•hulladékká vált gépjárművek.
A csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló, 1994. december 20-i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban CSIE) preambuluma rögzíti, hogy a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére megfelelő intézkedéseket kell hozni, illetve hogy a csomagolással és a csomagolási hulladékkal való gazdálkodás azt követeli meg a tagállamoktól, hogy visszajuttatásra, összegyűjtésre és hasznosításra megfelelő rendszereket hozzanak létre. Száz szónak is egy a vége: ami nem válik csomagolássá, az után nem szükséges pénzügyi forrást teremteni.
Egyéb tájékoztatás a partnereink számára
A szóban forgó kérdéssel kapcsolatosan állásfoglalás került benyújtásra az Energiaügyi Minisztérium Kiemelt Hulladékáramok Főosztályához, mint jogalkotóhoz, illetve a NAV Központi Irányítás Adózói Kapcsolatok Főosztálya részére. A Green Tax Service Kft. a kérdésben a kommunikációját az állásfoglalás ismeretében tudja folytatni. Nehéz kérdés, hogy az állásfoglalás megérkezéséig tanácsadóként mit javasoljunk a partnereinknek. Mi segítséget tudunk nyújtani a jogértelmezésben, de ha egy kérdést a jogszabály nem szabályoz vagy nem szabályoz egyértelműen, akkor nem áll módunkban tanácsot adni, mert annak megalapozott jogszabályi háttéren kell alapulnia. És természetesen a piaci gyakorlat, a hatósági és jogalkotói gyakorlat és szándék ismeretében. Egy öt hónapja kihirdetett, egy hónapja hatályos, és a hatályba lépés előtt két nappal módosított jogszabállyal kapcsolatosan lehetetlen felelősségteljes álláspontot képezni ilyen és hasonló állásfoglalásokra kapott válaszok nélkül. Ha mi lennénk (de ugye nem vagyunk) a szemetes, sittes zsák és hasonlók gyártói, akkor lehetséges, hogy a legrosszabb forgatókönyvre felkészülve, a megnyugtató állásfoglalásig a műanyagok tekintetében fizetendő termékdíjat kiterhelnénk a vevőnkre.
Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalóval segítettünk vázolni a kialakult helyzetet még akkor is, ha a kérdésre jelenleg nincs egzakt válasz.
Sztruhár Imre és a Green Tax Service Kft. csapata
